Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

„Szíriában ma bármit meg lehet csinálni” – így látja a helyzetet egy ott dolgozó magyar régész

2016. november 30. - KötőSzó

„Én még nem láttam olyan népet, amelyik az igazságtalanságot ekkora méltósággal viseli el. A mérhetetlen szenvedés ellenére a szíriaiak megőrizték határtalan vendégszeretetüket és önzetlenségüket – ez valami mágikus. Most nyáron tizennyolcan voltunk kint magyarok, a csapat fele egyetemi oktató, másik fele hallgató volt. Európaiként azzal találkozunk, hogy az elszegényedett parasztemberek számára – akik éppen csak meg tudnak élni, és örülnek, hogy kapnak tőlünk idénymunkát – teljesen természetes, hogy minden este valamelyikük meghív minket vacsorára, vagy odahozza a fáról az utolsó narancsot.” - mondja Major Balázs aki az utolsó, még Szíriában kitartó régészeti csoport vezetőjeként beszél kendőzetlen őszinteséggel a jelenlegi helyzetről, a segítségnyújtás módjairól és a keresztényüldözésről. 

sziria_kutatas2.jpgMajor Balázs Szíriát második otthonának tekinti, még most is. Az evangélikus.hu-nak adott interjúban így fogalmazott: „Attól, hogy politikai sorscsapás éri, és háború dúl, a második haza még második haza marad… Egy háború sem tart örökké, meggyőződésem, hogy előbb-utóbb ennek is vége lesz. A szír emberek pedig maradnak azok, akik az elmúlt sok-sok ezer évben voltak: egy elképesztően kreatív, barátságos és vendégszerető nép, amely nyitott és befogadó társadalmat alkot.”

Arra, hogy miért végez a háború sújtotta országban kutatómunkát, miért fontos a szír kultúra, a régész így válaszolt: „az emberiség bölcsője a történelmi Szíria területén ringott. A régészeti kutatások szerint a földművelés kezdetei a mai Szíria területére lokalizálhatók, és Ugarit városában találták fel az emberiség első ábécéjét. A legkorábbi nemzetközi kikötővárosnak számító település kereskedői információs forradalmat indítottak el azzal, hogy szinte mindenki számára elérhetővé tették a gondolatok lejegyzésének lehetőségét. Mellesleg a legtöbb mai írásrendszer – beleértve a miénket is – ennek az ősi ábécének a származéka.

És ne feledjük, a Közel-Kelet nagy részét magában foglaló történelmi Szíria területén formálódott a kereszténység. Pál apostol is Damaszkuszban tért meg, és később Antiókhiában hangzott el szájából először a keresztény megnevezés. Az ókeresztény időszakban Szíria hat pápát adott, és a Római Birodalomnak is voltak szíriai császárai. Vég nélkül sorolhatnám a kultúra számunkra is becses kincseit.”

Szíria a nagyhatalmak játszótere

A jelenlegi szíriai helyzetről azonban cseppet sem fest biztató képet Major: „Egyelőre nem látom azt a komoly politikai előrelépést, amely valós megoldásokhoz vezethetne.

A valódi segítségnyújtásban is drámai a lemaradás. Nagyon komoly segélyezésre lenne szükség. A leginkább előremutató természetesen az lenne, ha az Egyesült Államok és Oroszország meg tudna egyezni egymással. Azt nem mondom, hogy ez rögtön békét jelentene, hiszen a több mint ezer különböző fundamentalista, milicista csoport leszerelése még így is elhúzódna, de legalább elkezdődhetne a normális élet és az ország nagy részének az újjáépítése.”

Az ország pedig egyértelműen a nagyhatalmak játszótere – véli a kutató, aki azt mondja: „Nagyon sok mindent ott meccseznek le. Ez a terület egy aduász lett, ahol az ukrajnai konfliktustól kezdve az iráni helyzetig mindenki emelheti a tétet. Szörnyű kimondani, de Szíriában ma bármit meg lehet csinálni. Eljutottunk oda, hogy különböző európai államok – mint például Belgium – bombázókat küldhetnek Szíriába bármiféle ENSZ-felhatalmazás nélkül. Legutóbb Törökország – szintén nemzeti felhatalmazás nélkül – szárazföldi csapatokat küldött Szíria, azaz az ENSZ által elismert független állam területére. Nemrég az amerikai légierőnek – amely állítólag kiváló hírszerzéssel és precíziós fegyverekkel rendelkezik – sikerült olyan légicsapást mérnie az Iszlám Állam ellen harcoló szír katonai egységekre, hogy több mint hatvan szír katona halt meg, és rengetegen megsebesültek. Hol van ehhez az ENSZ felhatalmazása vagy a nemzetközi jog tiszteletben tartása?”

Európa szerepére utalva Major elmondta: „Nagyon komoly segélyezésre lenne szükség: az ottmaradtak segélyezésére. Sajnos ma Európában az emberi szenvedésre elsősorban csak a migránsokkal kapcsolatos politikai jótékonykodás szintjén figyelünk, a dolgok gyökerét viszont nem kezeljük. Meggyőződésem, hogy az európai migránsválság kezelésére fordított összeg töredékéből élhetőbb körülményeket lehetne teremteni a Szíria melletti országokban élő menekültek táboraiban. Jelenleg elmondhatjuk, hogy a kialakult helyzettől egyaránt szenvednek a migránsok és a befogadó népek. Közben látnunk kellene azt is, hogy a szír emberek többsége ki sem mozdult az országából.

A hozzávetőlegesen huszonnégymillió szíriai lakos több mint fele lett földönfutóvá, mert megsemmisült a háza, a település, ahol élt. A menekülők legnagyobb többsége azonban Szíria háborútól megkímélt helyein húzza meg magát, vagy a szomszédos országokban…”

sziria_kutatas.jpg

A kulturális kincsek védelméről is lesújtó véleménnyel van a kutató: „Nagyon »ügyesen« használja az Iszlám Állam a műemlékeket, mert miután elfoglalták őket, és bármilyen kárt tettek bennük, egyből töltik fel az erről készült felvételt a YouTube-ra, hogy a világot megbotránkoztassák vele. De érdemes más oldalról is megnézni a kérdést. Palmyra az UNESCO világörökségi listáján van. Mindenki tudta, hogy az Iszlám Állam közeledik a település felé. Ekkor még csak a nyugati nagyhatalmak voltak jelen légierejükkel, mégsem tettek semmit, pedig a városhoz vezető út egy könnyen átlátható kősivatagon vezetett át, ahol fel lehetett volna tartóztatni a fundamentalistákat. Nem védték meg Bagdadban a nemzeti múzeumot sem.”

Keresztényüldözés a XXI. században

„Nemcsak Szíria keresztényeiről kell szót ejtenünk, hiszen Törökország számos térségében sem megnyugtató a keresztények helyzete, és Egyiptomban is igen gyakori a kopt keresztények üldözése. Észak-Afrikától egészen Kínáig ma nagyon szisztematikus keresztényüldözés folyik. A sanyargatás általában nem állami szinten történik, de a többségi muszlim lakosság fundamentalizmusra hajló szegmensét nem mindig tudják kordában tartani. Kimondhatjuk, hogy Szíriában és Irakban a keresztények genocídiuma történik, azaz népirtásnak vagyunk tanúi. Jó lenne hatványozottan segíteni ezeknek a térségeknek a keresztényeit, hiszen nekik még a menekülés is sokkal nehezebb. Ha például bekerülnek egy menekülttáborba, ott a muszlim menekültek kiközösítik őket, sőt a keresztények nemegyszer váltak gyilkosság áldozataivá.” – mondja el Major.

Az okokról pedig így fogalmazott: „Fontos tudnunk, hogy mi hoztuk rájuk a bajt. A nyugati »rendcsinálás« és »demokratizálás« előtt ezeknek a térségeknek a keresztényei általában békességben éltek a helyi muszlimokkal. Onnantól kezdve azonban, hogy a nyugatiak fizikailag is megjelentek az országban, a populáció egy jelentős része abszolút közellenségnek tekinti a keresztényeket, és különböző módon próbálják őket kiirtani vagy elüldözni. Ezt a brutalitást nemcsak az Iszlám Állam csinálja, a keresztények tönkretétele már 2004-ben elkezdődött.

Mit  tanulhatunk a szíriaiaktól?

„Sok mindent tudnék mondani, de a háború miatt most azt emelem ki, hogy én még nem láttam olyan népet, amelyik az igazságtalanságot ekkora méltósággal viseli el. A mérhetetlen szenvedés ellenére a szíriaiak megőrizték határtalan vendégszeretetüket és önzetlenségüket – ez valami mágikus. Most nyáron tizennyolcan voltunk kint magyarok, a csapat fele egyetemi oktató, másik fele hallgató volt. Európaiként azzal találkozunk, hogy az elszegényedett parasztemberek számára – akik éppen csak meg tudnak élni, és örülnek, hogy kapnak tőlünk idénymunkát – teljesen természetes, hogy minden este valamelyikük meghív minket vacsorára, vagy odahozza a fáról az utolsó narancsot. Ez lelkileg és emberileg is olyan attitűd, amelyet érdemes lenne megtanulnunk. A türelem és a jövőbe vetett, elképesztően erős hit is igen példamutató. És amit még kiemelek:

Minden vérontás és szélsőségesség ellenére Damaszkuszban a szunnita és a keresztény együtt tud élni, és meg tudják találni egymásban a testvért. Teszik ezt úgy, hogy számtalan provokáció zajlik körülöttük.

Gondoljunk bele: öt éve – részben felekezeti alapon is zajló – háború van Szíriában, de a frontoktól akár pár száz méterre békében együtt tudnak élni. A balkáni háborúban ehhez hasonló nehezen lett volna elképzelhető.” 

Major Balázs arabista, régész-történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszékének vezetője. A Szíriai–Magyar Régészeti Misszió alapító vezetőjeként 2007 óta irányítja a közös európai és muszlim kulturális örökség egyik legnagyobb műemlékének, a szíriai Margat várának feltárását. Munkáját a 2011-ben kitört háború után sem hagyta abba, sőt az addig Szíriában működő közel százötven külföldi kutatócsoportból már csak az általa vezetett magyar csoport van jelen. Major Balázs munkásságát az Európai Unió parlamentje 2016 szeptemberében Európai Polgár Díjjal ismerte el. A díj kapcsán hangoztatta, hogy az elismerés nemcsak őt illeti, hanem azokat a kollégáit és hallgatóit is, akik vele együtt végzik a feltárásokat.

Fotók: Kiss Tamás (evangélikus.hu), Major Balázs archívuma | Szöveg: Galamos Ádám

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr10012008496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.