Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Mi az egyház mai, hiteles üzenete és hogyan adjuk tovább?

Ilyen volt a Kötőszó egy éves szülinapja

2016. október 30. - KötőSzó

Ha Luther Márton ma élne, akkor nem kiszögezné a tételeit, hanem blogot írna - idézte Fábri György, Fabiny Tamás gondolatait a Kötőszó blog születésnapján. Az ünnepségen izgalmas, vitáktól sem mentes kerekasztal-beszélgetést tartottak. A pénteki diskurzusban részt vett Bolba Márta, józsefvárosi evangélikus lelkész, Fábri György, a Magyarországi Evangélikus Egyház északi egyházkerületének felügyelője, kommunikációs szakember, az ELTE-PPK egyetemi docense, Joób Sándor, az Index újságírója, Laborczi Dóra újságíró, evangélikus teológus, a Kötőszó alapító-főszerkesztője, Kézdi Beáta újságíró, a Kötőszó szerkesztője. A beszélgetést Horváth Gergely, a Petőfi rádió egykori közkedvelt főszerkesztője moderálta.

Szöveg: Kézdi Beáta | Fotók: Kiss Tamáskotoszo_sznap1.jpg

„Boldog születésnapot kívánok a Kötőszónak! Szerintem az elmúlt egy évben ez a gyermek jól lett táplálva és jól is táplál tovább. Több szempontból is mérvadó és iránymutató, ami ezen a blogon zajlik” – kezdte a beszélgetést Horváth Gergely moderátor.

A beszélgetésen hamar fény derült arra, hogy már a Kötőszó létrejötte is izgalmakkal teli időszak volt. „Komoly küzdelmeket kellett folytatni, hogy egyáltalán létrejöjjön az Evangélikus Információs Szolgálat (EISZ) és a Kötőszó blog. Ez nem volt önmagától értetődő – árulta el rögtön Fábri György. Mint mondta, Fabiny Tamás püspök korábban azzal érvelt, hogy ha Luther Márton ma élne, akkor nem kiszögezné a tételeit, hanem blogot írna. Az egyháznak, a lelkészeknek igenis fontos lenne blogolni, az egyházi felületekre írni. Ilyen értelemben a reformáció összekapcsolódik a Kötőszó blog megszületésével. Ez egyik oldalról dicséret, másik oldalról teher, hiszen felelősség – tette hozzá a felügyelő.

Mi lehet ma egy blog célja? Hol a határ?

Mi a közéletiség mértéke, értéke, hogyan tervezte az alapító, mikor elkezdte a blogot? Egy ilyen, közéleti eseményekben gazdag októbert nézve, hol vannak a határok? – hangzott a második kérdés a szerkesztőknek. „Nagyrészt azért vagyunk itt, hogy ezt megbeszéljük, mert amit a kezdetekkor kitaláltam, abból vissza kellett venni. Az is folyamatosan kérdés, hogy kifelé, a világ felé vagy befelé az egyház felé kommunikálunk. Szeretnénk gyakrabban hozzászólni közéleti témákhoz teológiai megközelítésből, de vacillálunk, mert a vélemények ütköztetésében hiszünk és emiatt nem jó, hogyha csak egy-két véleményvezér van. Jó lenne, ha az egyházunk tagjai is magukénak éreznék a blogot, és valóban, ahogy felügyelő úr is mondta, bátrabban mernének véleményt formálni nálunk a lelkészeink. Reméltem, hogy a jól író lelkészeink sokat írnak nekünk, de azt látjuk, hogy ez nem megy mindig gördülékenyen” – vetette fel Laborczi Dóra.  

dori.jpg

„Az idei október 23-i eseményekről például nem írtunk, pedig én szerettem volna, de akkor joggal érhetett volna az a kritika, hogy miért kell mindenre egy egyházi blognak reagálni. Csak úgy lehetne ezeket a dilemmákat feloldani, ha minél több ember írna nekünk, és adná bele a tudását, mert így tudnánk pro és kontra érvelni egyes témákban. Viszont van nagyon sok olyan téma téma is, amely a keresztény ember modernkori problémáira tud reagálni, és azt hiszem, ebben tudjuk segíteni a keresztény egyházakat, lelkészeket” – tette hozzá a főszerkesztő.  Az egyik legnépszerűbb cikk például a keresztény fogamzásgátlással kapcsolatos írás. „A reformációval kapcsolatban köszönöm a felügyelő úr gondolatait, mert

tényleg az a lutheri hagyomány a blog alapja, hogy lefordítsuk az evangélium üzenetét a mai ember nyelvére, a mai problémákra és ezek mentén formáljunk véleményt. Ez abszolút reformátori örökség."

Hamar a vitás kérdésekre terelődött a szó, így Fábri György elmondta, hogy három kérdésben van vita egyházvezetői szinten a Kötőszó blog és a közéletiség kapcsán, mint fogalmazott: „Evangélikus közéleti blogról beszélünk, és én úgy érzem, hogy a közélet nagyobb hangsúlyt kap, mint az evangélikus jelző. Az evangélikus közéletet sokkal kevésbé tudtuk megszólítani, felrázni, de ez nem csak a blog hibája, hanem az egyházé is. Dóri megfogalmazásában ez azt jelenti, hogy nem írnak elegen a lelkészek, és nem szólalnak meg. Nekünk pedig az lenne a feladatunk, mármint minden egyházi kommunikációs megnyilvánulásnak (így a blognak is), hogy az evangélikusságot megszólítsuk, és az evangélikus közbeszédet erősítsük.”

fabri_gyorgy.jpg

A felügyelő a kritikus szavakat így folytatta: „Az evangélikus egyháznak határozott mondanivalójának kellene lennie sok kérdésben, de ez nem mindig formálódik meg, és ha belül nem formáljuk meg a mondandónkat, akkor sokkal kevésbé leszünk kifelé erősek.  Gondolom, amikor vissza kellett venni, akkor azt érezhettétek, hogy nincs a téma körül levegő, mert nem erősek, megformáltak a válaszaink, és ez viszont felvet egy tartalmi kérdést. Nem mernek a szerzők diktálni.”

„Az gondolom, hogy a fent említett feladatok, az evangelikus.hu feladatköre, azaz, hogy az egyházvezetés megformálja a véleményét és azt egyházon belül megerősítse, az evangélikus belső kommunikáció. Amit mi csinálunk az külső kommunikáció, aminek természetesen van egy mély meggyőződéses lutheri alapja. Pont az a kísérlet alapja, hogy feltérképezzük azokat az egyházi témákat, amelyek a nem hívő számára is érdekesek. Így volt nem egy riportunk a Józsefvárosból, vagy Nadja Bolzweber riportja is kiemelve az Indexen – reflektált az elhangzottakra a Kötőszó alapító-szerkesztője. De mikor kipróbáltuk, hogy milyen az, ha témaválasztást tekintve egy második evangelikus.hu-t működtetünk, akkor azt jóval kevesebb ember olvasta. Azok, akik egyébként amúgy is érdeklődnek az evangélikus közélet iránt  így feltételezem, hogy a tágabb merítésű cikkeinket is elolvassák. Ha viszont olyan témákat veszünk elő, amelyek többeket érdekelnek, akkor ránk kattintanak, elolvassák a cikket és látják, hogy evangélikus a blog, és ez rögzül. Ez a brandépítés része – emelte ki Laborczi Dóra.

A közélet vajon mi?

A közéletiség, valamint a blog szerepét az evangélikus médiumok közötti kérdésben Bolba Márta így világította meg: „Lelkészként tudom, hogy mikor a gyülekezetben eseményeink vannak, akkor a híreinket elküldöm az evangelikus.hu-ra vagy egy bővebb riportot az Evangélikus élet magazinba, az én fejemben világos, hogy melyik anyagot, hova írom. Egy kerületi, közéleti vagy megosztó témáról nem gondolnám, hogy erre a két felületre való, azt küldöm a Kötőszóra.”

joob_sandor.jpg

Érdekes volt látni, hogy Joób Sándor evangélikusként, de mégis kívülállóként, hogyan látja a helyzetet. Az Indexes újságíró úgy fogalmazott: „Ezt a vitát abszolút nem ismertem. Az viszont biztos, hogy el kell dönteni, hogy a blog kifelé, vagy befelé szóljon. Kívülről, nem gyakorló evangélikusként azt mondhatom, hogy például a Balog Zoltán interjúra történt reagálások alkalmával számomra Balicza Iván levele laikusként értelmezhető volt, míg Béres Tamás írását nem értettem, abból jóval kevésbé tudtam idézni az Indexen.  De a kérdés leginkább az, hogy az egyház alkalmazkodik, és úgy juttat el bizonyos üzeneteket a main stream médiába, hogy elfogadja annak bizonyos szabályait vagy sem.

„Úgy gondolom, hogy a Kötőszónak a main stream média elérése eddig is elég jól sikerült. Szerintem rendkívül izgalmas figyelni, hogy ezt hogyan érjük el. Korrekt címeket adtunk eddig is, és értékes anyagok lapultak szerintem a címek mögött, nem csak a kattintásra és Index címlapra kikerülésre fókuszáltunk. Úgy gondolom, több olyan anyag van, amely megmutatja az egyházunkat és mégis izgalmasan van tálalva” – reagált Kézdi Beáta a felvetésre.

„Ha jól értem, van egy világ felé jól kommunikáló blog, de az a kérdés, hogy mi az hang, amely az evangélikus közösséget megszólítja, és ez egy fontos kérdés. Azt szeretném megtudni, hogy befelé az alábbi két anyag, ezzel a címmel vagy egy ilyen tematikájú írás, megközelítés vállalható-e, megbeszélhető-e: »A  templomban mintacsalád voltunk, otthon előkerült a nadrágszíj«; a másik: »A legkúlabb mai prédikátor egy tetovált, ex-alkoholista evangélikus nő«. –  tette fel újabb kérdését Horváth Gergely. Mindkettőre igen a válaszom, befelé is vállalható anyagok, címek ezek” – válaszolt röviden Fábri György.

Közös egyházi vélemény
horvath_gergely.jpg

„Az említett cikkeket nagyon jó példának, kísérletnek tartom, de kérdésem, hogy van-e ma egy közös evangélikus vélemény, amely okosan képviselve van, és amelyről lehetne írni?”  – indított egy újabb körkérdést Horváth Gergely.

„Nincs ilyen vélemény – válaszolt röviden a felügyelő, majd hozzátette –: az egyház jövője szempontjából sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy formálódjon egy ilyen egységes vélemény több témában, mint azt, hogy hányszor leszünk kint az Index címlapon. Persze az nyilván visszahat az egyház véleményformálódására, ha címlapon vagyunk, de a lényeg, hogy a tematikai hangsúlyok hol vannak. A legnagyobb hiányérzetem az, hogy az egyházunk nem volt képes az elmúlt években előállítani megfelelő mennyiségű egyházi sztárt, olyanokat, akik kiállnak, írnak, és megszólítanak minket és másokat is. Nem vagyok feltétlen híve az illetőnek, de az »evangélikus Pál Feriket« hiányolom. Ez az, ami a láthatóságunkat tekintve az egyik legnagyobb probléma.”

Az egységes vélemény hiányára Laborczi Dóra úgy reagált, hogy: „Például pont a népszavazás kapcsán próbáltunk valamifajta egységes véleményt láthatóvá tenni, és ezzel inkább olyan feladatot láttunk el, ami talán inkább a hivatalos egyházi médiáé lenne. Gondolok itt például arra, hogy a népszavazáskor nem volt közös püspöki állásfoglalás, de mindhárom püspök véleménye megjelent nálunk kiemelve.” A szerkesztő a sztárokkal kapcsolatban elmondta, hogy már többször felvettette példamutató lelkészek, akár lelkészcsaládok bemutatását az Evangélikus Élet magazinnak, de ez a dolog is elakadt valahol. „Amit Márti mondott, az igaz, megvannak a különböző felületeknek a profiljai jelenleg, és a Kötőszó eredetileg véleményfelület. Ami pedig az Index címlapot illeti: nem oda tervezzük az anyagot, hanem az anyag minősége, mondanivalója adja el oda a tartalmunkat.”

Az egyház üzenete

„Ez az »evangélikus sztár« ügy jó, mondom ezt megint külsős szemmel. Jó volt látni Gryllus Dorkát is a magazin címlapján, vagy a Kötőszón Szél Bernadettet olvasni – mondta ismét szakemberként Joób Sándor.  „Ha jól látom az viszont nincs megfogalmazva, hogy mit akar az egyház mondani kifele, mi az üzenet. Van-e három pont legalább, ami köré akarjuk a témáinkat és a cikkeinket csoportosítani.” bolba_marti.jpg

„Sokkal több témánk van, mint három vagy öt, de sokszor azt mondják lelkészkollégák, hogy nem írják már le huszonötödszörre például menekültügyben, amit már más leírt. És néha tényleg csak két-három téma érdekli a világi médiát és csak azon rugóznak” – árulta el Bolba Márta.

„Az egyháznak van valami célja befelé is, meg kifelé is talán. Ezt jó lenne öt pontban összefoglalni. Az online média előnye, hogy rögtön látni lehet, hogy hányan olvasnak egy-egy anyagot, és akkor az üzenetet és a kattintást azért össze lehetne hozni” – reagált Joób Sándor.

Az egyháznak van igazából egy egypontos üzenete is, ezt ne felejtsük el, mégpedig az, hogy: »Jézus megszabadít«. Ha ezt nem tudjuk úgy elmondani, hogy az megszólítsa azokat, akik elfordultak az egyháztól, vagy nem is voltak az egyház tagjai, akkor az a mi hibánk. Amúgy van öt pontunk, ezt evangélikus stratégiának nevezzük, ennek pedig láthatóan evangélikus a neve. A blogot is együtt csináljuk, még ha én nem is írok rá” – fejtette ki Fábri György felügyelő.

„Az egységes vélemény hiánya azonban visszahat a kommunikációra” – veti fel a moderátor, melyre az evangélikus felügyelő helyeselt: „Az egyház főáramában kell dolgokat megbeszélni. A menekültkérdés is törést okozott az egyházon belül.”

kotoszo_sznap2.jpgMiről lehet írni és miről nem?

A Kötőszó alapító-szerkesztője a kérdésre reagálva őszintén hangot adott a miről lehet írni, és a miről nem szabad” - dilemmájának: „Sokszor érzem azt, hogy sok mindenről van mondanivalóm, de nem írom meg, mert fölösleges feszültségeket gerjesztenék az egyházon belül, de én is azt látom, hogy a jelenlegi helyzetben nyugodtan vállalhatnának egyházi véleményformálók nagyobb szerepet. De csak akkor tudunk hiteles véleményt formálni, hogyha az egyházunk, és elsősorban annak felső- és középvezetői, de annak lelkészei és tagjai is hitelesek.

Egy pillanatra Joób Sándor is átvette a moderátori szerepet, mikor megkérdezte: „Ha a Kötőszót az evangélikus közéletre szeretnétek használni, akkor az a kérdés, akarja-e az egyház, hogy vita legyen, mert ebben az esetben fel lehet vállalni olyan témákat, amelyek provokatívak? Akarja ezt az egyház?”

„Hogy az egyház mit akar, kérdezzük meg az egyházat. Nagyon meg kell nézni, hogy milyen ügyekben szólalunk meg, vagy vitázunk. Vannak olyan ügyek, amelyekért most kell megharcolni az egyházon belül, akár elmenve a falig, mert egyértelmű a mondandónk, a teológiánk. Konkrét példát mondva, én nagyon óvnám az egyházunkat attól, hogy a homoszexualitás kérdését most kezdje el megvitatni, azért, mert a teológiánk ebben nem egyértelmű; a teológiai konszenzusunk ebben egyáltalán nincs meg, és az egyházi közvéleményen belül is annyira megosztó a téma, hogy azt most nem tudjuk megharcolni. Ezzel nem azt mondom, hogy nem fontos a kérdés, de óvom az egyházat, hogy most ebbe belemenjünk, mert elő tudok hozni tíz olyan témát, amelyről inkább beszélnünk kellene, például a szegénység, a menekültügy, a közösségiség, az egyházunk gyülekezeti modellje, a lelkésszé válás, hitoktatás ügye, a család, a válás, a generációs ügy.” válaszolt Fábri György.

Bolba Márta erre reagálva úgy fogalmazott: „Engem érdekelnek ezek a témák, de azt a nyomást érzem a Kötőszón több helyről, hogy legyen evangélikusabb, de azt nem mondják meg, hogy mit értenek ez alatt. Úgy sokkal könnyebb egy elvárásnak megfelelni, ha ki van mondva: mit értünk alatta."

„A felsorolt témák közül valamennyivel foglalkoztunk”– jegyezte meg Laborczi Dóra. Erre reagálva Horváth Gergely úgy fogalmazott: „Én, mint hívő, az abortusz vagy a melegek kérdésére is szeretnék válasz kapni. Amikor például Amerika egyik jelenlegi elnökjelöltje halottakkal beszél és tőlük kér tanácsot, ő Hillary Clinton, akkor eligazításra várnánk. Ezért fokozottan értékeljük azokat a hangokat, amelyek mondanak valamit azokról a kérdésekről, amikről hallani szeretnénk. Hogy lehet ezt a konfliktust feloldani?”

Az alapok

„Szerintem az alapkérdés, hogy milyen egyházat akarunk. Befelé forduló, köldöknézőset, vagy esetleg gondolkodunk a körön kívül lévőkben is. Azt látom, hogy meg kell erősíteni az egyházi kommunikációt minden szinten. A Kötőszónak egy nagyon fontos missziója szerintem, hogy érjük el a gyülekezet nélküli keresztényeket, akik lelkileg szeretnének tartozni valahova, de még vagy már nincs konkrét közösségük és ezzel erősíthetjük az evangélikus egyház eleve meglévő értelmiségi profilját is” – mondta Laborczi Dóra.

„Csak annyit tudok mondani, mint egy gyülekezet nélküli evangélikus, hogy borzasztóan fontos, hogy 2016-ban legyen egy olyan evangélikus felület, ami engem elér. Az Evangélikus Életet a régi verzióban képtelen voltam elolvasni, a magazint már sokkal jobbnak tartom. A blog viszont elér olyan embereket, akik ott vannak egyfajta holdudvarban az egyház körül. A belső vitákat pedig vagy ilyen fórumokon, vagy belső körben le kell tisztázni, mert úgy nem lehet kommunikálni, ha legalább nincs egy három pontból álló irányvonala az egyháznak” – mondta zárásként Joób Sándor.

„Fontos megragadni a holdudvart valóban, de van 215 ezer ember, akik evangélikusok, és van ezen belül 170 ezer, akik templomba járó hívők. Őket is meg kell tudni szólítani. Az a kérdés, és felelősség, hogy őket hogyan szólítjuk meg. Ha ebben nem tudunk egyetérteni, akkor egyesek támadva érzik magukat, az egyházi vezetésnek meg lesz egy állandó hiányérzete” – tette hozzá zárszóként Fábri György.

Ehhez kapcsolódva Laborczi Dóra úgy fogalmazott: „Ahhoz hogy elérjük ezeket az embereket, más szemlélet kell. Az evangélikus identitás erősítése, úgy gondolom, hogy alapvetően a másik két felület feladata. Tudom, hogy lelkészeink jelentős része olvassa a Kötőszót, tehát nem lehet azt mondani, hogy ne érné el őket. Azt viszont sosem tudhatjuk, hogy melyik tartalmon keresztül, kihez, milyen evangéliumi üzenet hogyan jut el. Ezt kiegészítve Nagy Szabolcs, a Kötőszó fiatal teológushallgató gyakornoka azt mondta: „Szerintem az nagyon fontos, hogy az említett tíz téma megjelenjen valóban, de a legnagyobb felelőssége mindenkinek abban van, hogy igazságot tudjunk mondani, és az evangéliumot, a feltámadás örömét meg tudjuk mutatni, és akkor igazából mindegy is a tematika.”

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr8411915255

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.