Kötőszó

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunban az 56-os forradalomra emlékezünk. 

Szöveg: Nagy Szabolcs

Félelem van bennem, mikor erre a válogatásra gondolok. Nem az esetleges rossz kritika miatt, vagy amiatt, hogy úgy érzem, ez most nem igazán sikerült túl jól. Félek, mert nem érzem 1956 fontosságát. Gyermekkoromtól kezdve minden évben találkozom a témával, legalábbis az iskolai ünnepségek köteleznek arra, hogy megemlékezzek október 23-áról, mégis inkább csak az élet egyik visszatérő, kiszámítható eseményének tekintem. Újabb munkaszüneti nap, esetleg egy hosszú hétvége. Az RTL vagy a TV2 lejátssza este a Szabadság, szerelmet, vagy az 56 csepp vért és véget is ér ez az emléknap. Talán a mindenkori miniszterelnök vagy köztársasági elnök említ valamit erről a napról, ami megzavarja az állóvizet.

Üres az én életemben 1956, és ez mélységesen elszomorít.

Nem akarom hibáztatni az iskolarendszert, amely tankönyvszerűen magoltatja be a fiatalokkal az eseményeket, hogy majd álmunkból felkeltve meséljünk a Sztálin szobor ledöntéséről. Nem akarom hibáztatni azokat a politikával foglalatoskodó közéleti személyiségeket sem, akik – sajnos olykor velünk együtt – a negyedévszázada elnyert szabadsággal visszaélnek és önző módon parádéznak az október 23-ai eseményeken. És nem akarom hibáztatni a magyarságot sem, mely régóta képtelen Magyarország történelmének dicsőséges eseményeinek őszintén örülni.   

Magamat akarom hibáztatni. Magamat, aki keveset tud azokról a hősökről, akik akár életüket áldozták a magyar szabadságért. Magamat, aki olykor hálátlanul értetlenkedem a középen lyukas zászlón. Magamat, aki még csak most eszmél arra, mi is történt Magyarországon 1956-ban.

Talán ezekkel a dalokkal kicsit közelebb kerültem ehhez a rejtélyhez, mely mindig is a szemem előtt volt. Talán most vasárnap, a 60. évfordulón észreveszem és végre láthatom azt, melyet oly sokan még ma is a saját szemükkel láttak. Talán idén nekünk is sikerül örülni annak, hogy Magyarország küzdött, küzd és mindig küzdeni fog a szabadságért.

Számok listája:

• Bob Dylan - The Times They Are A Changin'
• Cseh Tamás - Corvin köziek
• U2 - Sunday Bloody Sunday
• Paolo Nutini - Iron Sky
• Presszer Gábor - Szabadságdal
• Boross Ida - Honvágydal
• Jeff Buckley - Strange Fruit (live at Sin-é)
• Kovács Erzsi - Hova tűnt a sok virág?
• John Lennon - Imagine

 Sorozatunk további válogatásait itt hallgathatja meg.