Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Az emberek békés, pozitív hangra vágynak

Megújul a Kossuth rádió evangélikus félórája

2016. október 03. - KötőSzó

„Egyházunk színét, derűjét, lendületét, nyitottságát, és a szintén Lutherre visszavezethető humorát és a zene iránti olthatatlan szeretetét is előtérbe helyezzük” – mondja Stifner-Kőháti Dorottya, miután a Kossuth rádión hallható Evangélikus félóra október 3-tól új köntösbe öltözik és megújult műsorrenddel várja hallgatóit. Az adás átalakulásáról, újfajta dinamizmusáról a Hallhatóan evangélikus mottójú adások szerkesztőivel, Stifner-Kőháti Dorottyával és Hajdú Tiborral beszélgetett Galambos Ádám.

Szöveg: Galambos Ádám, fotó: Kiss Tamásradio2.png

Miért tartottátok fontosnak, hogy megújuljon az Evangélikus félóra?

Stifner-Kőháti Dorottya: Mikor lenne aktuálisabb a megújulás, a felfrissülés, mint a reformáció 500. jubileumának küszöbén, s októberben, ami egyházunkban a reformáció hónapja? De nem akarok a kérdésre kérdéssel válaszolni: belső és külső motivációk/körülmények találkozásának eredménye lesz az, amin dolgozunk. Ahogyan személyes életünkben, úgy hivatásunkban is „kötelező” feladatunk és lehetőségünk időről időre megreformálni a régit, friss szemmel nézni önmagunkra, munkánkra, rutinjainkra. Ahogyan Luther bátor tettével „beengedte” a friss levegőt kora egyházába, úgy nekünk is, akik az Evangélikus Egyház szolgálatában állunk, szintén mindig aktuális feladatunk az újulásra való készség. Ezt lelkészként és újságíróként kétszeresen is feladatomnak tekintem. A külső keret pedig az EISZ. Tavaly szeptemberben érkezett vezetőnk, Illisz László médiamunkánk szinte valamennyi területéről lefújta már a port, új kollégákat hozott, és szakmai útmutatásával, dinamizmusával irányítja ezt a fiatal, lelkes csapatot. Ez év októberében a beáradó friss légáramlat elérte a félórát. A megújulás és megőrzés az az út, amelyen járunk. Hallgatóink visszajelzéseire figyelve – amelyeket partnerünk, az Evangélikus Rádiómisszió és a személyes kapcsolatok útján kapunk – szeretnénk tovább vinni a hagyományt, amely 1990 óta jellemzi a vallási félórákat. Mindenekelőtt, amiket Rados Péter és Lengyel Anna kiváló rádiós kollégáink honosítottak meg, s amelyet majd húsz éve Gáncs Péter püspök úr mellett magam kezdtem el tanulni. S végül, több mint tíz éve Nagy Lászlóval magunk alakítottunk. 2010 tavasza óta vagyok felelős szerkesztője az adásnak. Fontos állomásnak tekintem a mostani megújulást.

Korábban több országos rádiónál is dolgoztál. Az utóbbi években az Evangélikus Diakónia munkatársaként tevékenykedtél egyházunkért. Mit látsz a rádióadásban a fő feladatodnak?

Hajdú Tibor: Legfontosabb feladatom a diakónia kommunikációjának erősítése, megmutatni mindazt az értéket, amit a szolgálat képvisel. A rádiós munka szervesen illeszkedik ebbe, szeretném, ha hangsúlyosan megjelennének a szeretetszolgálathoz kapcsolódó témák. Nem titkolt célom, hogy a ránk bízott embereket, az elhivatott munkatársakat bemutathassuk, valódi sorsokkal ismerkedjenek meg a hallgatók, és nem utolsósorban felemelhessük a hangunkat azokért a rászorulókért, akiknek erre nincs lehetőségük.

Az új adás mottója: Hallhatóan evangélikus. Mi jellemzi majd a megújult Evangélikus félórát?

S-K. D.: Címszavakban: lutheri tradícióinkat hitelesen és tisztán közvetíteni, gyökereinket őrizve, identitásunkat erősítve a nem evangélikus hallgatók számára is vonzóan, érdekesen bemutatni egyházunkat. Az evangélium, a jézusi szó az első. Magam lelkészként ezután sem fogok „más hangon” szólni. De mind e mellett egyházunk színét, derűjét, lendületét, nyitottságát, és a szintén Lutherre visszavezethető humorát és a zene iránti olthatatlan szeretetét is előtérbe helyezzük. A humor, az élet derűje nem idegen egy vallási műsortól. Lesznek új rovataink szép számmal, persze új szignálokkal, és a struktúra is teljesen más lesz. Élő beszélgetések, stúdióhangulat, telefonos bejelentkezések, lapszemle, és a közeljövőben maga Luther is megszólal majd... Többet nem szeretnénk előre elárulni!

 A megújult adás kialakításánál mennyire volt szempont az, hogy az Evangélikus félórát ne csak evangélikusok hallgassák?

H.T.: Ez egy fontos cél. Miközben a régi értékeket megtartjuk, színes, magazin-jellegű műsort álmodtunk, olyan részletekkel, amelyek nem kizárólag „belterjes” információt tartalmaznak, hanem a mindennapi életünk kérdéseit, problémáit és örömeit dolgozzák fel. Ezek túlmutatnak az evangélikus közösségeken. Dóri tiszteletre méltó teológiai megalapozottságát az én „laikusságom” egészíti majd ki, amivel a nem evangélikus hallgatók is azonosulni tudnak majd.

radio3.png

Felekezettől függetlenül az egyházi médiával kapcsolatban többen is megfogalmazták már, hogy nem, vagy csak részben követi a kor elvárásait. Hogy látjátok ezt? Az Evangélikus félóra versenyképes tud lenni?

S-K. D.: Itt is csak lutheri örökségünkből tudok meríteni. Nem hiszem, hogy a mai médiakínálatban feltétlenül versenyt kell nyernünk. Magam munkaköri kötelességemnek is tekintem, hogy sok „médiát fogyasszak”. Hát, nem könnyű a megemészteni való... Annál nagyszerűbb lehetőség, mint a Kossuth rádió néven ismert közszolgálati adón megszólalni, nem létezik. Nem kizárólag evangélikusok, hanem a kereszténység iránt nyitott, más felekezetű, vagy egyáltalán nem vallásos hallgatók is szívesen hallgatják a vallási félórákat. Sok a rossz hír, a lehangoló esemény, a tragédia a médiában. Vágynak az emberek a békés, harmonikus, pozitív hangvételre, amely rámutat: a világot Isten végtelen szeretete és gondviselése hatja át, még ha nem is érezzük ezt minden pillanatban. Mi boldogan adunk át jó híreket: az evangéliumot, és olyan emberi történeteket, portrékat, amelyek elgondolkodtatnak, utat mutathatnak, vagy „csak” derűvel, reménnyel töltenek fel.

Versenyképes-e ma a jézusi etika, a szeretet, a tisztaság, hitelesség, a becsület – nem az erről való beszéd, hanem ennek megélése? A kérdésre ki-ki maga kell, hogy választ találjon… A hívő emberek is tele vannak kérdésekkel. Ezeket meghallva kell válaszokat adnunk történeteinkkel. Vannak, akik keresik Istent. Őket is szeretnénk elérni, kortól függetlenül. A feladatunk, hogy szolgáljuk azt, aki ide küldött. Az eredmény, azaz, ha áldás van-lesz munkánkon, az Ő dicsősége.

H.T.: Nézőként-hallgatóként én is tapasztalom, hogy kétségkívül van egyfajta, kevésbé korszerűnek tűnő hangulata ezeknek a műsoroknak, miközben jobban belelátva ezeknek a közösségeknek az életébe egy teljesen más, élő, vibráló, vidám világ tárult fel előttem. Ezt kell nekünk is megmutatnunk a hallgatóinknak. Az Evangélikus félóra megújulásának középpontjában mindenképpen a korszerű tartalomszerkesztés és a dinamizmus áll. A konkrét kérdésedre válaszolva – egyetértésben Dórival – én is azt mondom, hogy nem versenyre készülünk, egyszerűen jó műsort szeretnénk csinálni.

Kérlek, emeljetek ki egy részletet a következő adásokból, ami nektek különösen is fontos.

H. T.: Egész biztos, hogy a legelső, október 3-i adás a legfontosabb. Nem csak azért, mert az első közös műsorunk lesz, hanem a diakónia napján rendezett ünnepi alkalomról is beszámolunk majd. Mint minden évben, úgy idén is az Evangélikus Diakónia díjazza az év diakóniai szponzorát, munkatársát és önkéntesét, és szólok, hogy lesznek meglepetések.

S-K. D.: Összességében: szeretnénk bemutatni, hogy az evangélikus egyháznak van mondanivalója a társadalom számára. Szava is, tettei is.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr111760021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.