Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Elvittük sörözni a lelkészünket

2016. szeptember 10. - KötőSzó

Egyesek szerint remek ötlet, mások a Magyarországon komoly problémaként jelen lévő alkoholizmusra hívnánk fel inkább a figyelmet, és nem a szeptember 9-i „Vidd el sörözni a papodat/lelkészedet” mozgalomra. Mi most Gáncs Péter elnök-püspököt, Molnár Lilla, Kendeh K. Péter és Kovács Áron lelkészeket vittük el sörözni, hogy alkohol problémákról, de a sörözésről, mint esetleges lelki gondozási formáról is beszélgessünk.

Szerző: Kézdi Beátasorozunk_pappal1.jpg

A budapesti Rákóczi úton található Hrabal söröző igazi cseh hangulatot áraszt, legnagyobb előnye pedig, hogy nem szól benne semmilyen zene, így a kocsma hangulatát és hangerejét a benne ülő emberek adják. Igazán ritka az olyan hely, ahol egy jó sör mellett nem kell semmilyen háttérzenét túlkiabálni ahhoz, hogy egy jót tudjunk beszélgetni. Így tettünk szeptember 9-én is, amikor egy püspökkel és három lelkésszel ültünk le egy-egy sör mellé, hogy beszélgessünk a „vidd el sörözni a papodat” mozgalomról, az ellenérzésekről, és a hívekkel való közvetlen kommunikáció fontosságáról.

Kovács Áron, a Lutherfeszt evangélikus sörfesztivál programjaiért felelős evangélikus lelkész úgy fogalmazott: „Az a jó, ha az ember azért iszik meg egy-egy pohár sört, vagy bármit, mert finom, és nem azért mert valamit kompenzálni akar.” Kovács Áron tavaly komolyan vette az eredetileg „vidd el sörözni a papodat” mozgalmat, és egy katolikus pap barátját köszöntötte egy sörrel, aki azóta is emlegeti azt a napot.

„Ez nem egy világrengető mozgalom, de szerintem az, hogy az emberek megkeresik a lelkészüket, leülnek, beszélgetnek és közben isznak egy sört, az egy jó dolog. A lelkész ilyenkor emberközelibben jelenik meg, könnyebben meg lehet szólítani.

A Lutherfeszt is erről szól részben, hogy olyan közeget teremtünk, ahol közvetlen kommunikációra van lehetőség. Mindegy, hogy mi a hordozó felület, egy sör, vagy egy remek ásványvíz. A lényeg, hogy tudjunk beszélni, és ne azt lássa az ember, hogy valaki egy megközelíthetetlen, elefántcsonttoronyban ülő lelkész.” Nehéz persze, mert sok az alkoholizmussal küzdő ember ma Magyarországon, de itt nem a sörről van szó. Én nagyon szeretek találkozni, akár új emberekkel és beszélgetni, és a sörözés ezzel jár, ebben ez a lényeg: a találkozás és a jó beszélgetés – tette hozzá.

A balanatonszárszói Lutherfeszten több fajta sört kóstolhatnak napokon át a résztvevők. „Sok olyan visszajelzést kaptunk a  Lutherfeszttel kapcsolatban is, hogy milyen jó rendezvény, mert sokkal közelebb került hozzájuk az egyház. Jó dolog a sör, de az emberek arra vannak kiéhezve, hogy valamit kapjanak. Ilyen az egyház, illetve az üzenet, amit az egyház közvetít. Amitől esetleg sokan félnek elsőre, de egy sör mellett kicsit oldódnak.” Nekem az ifis beszélgetések is eszembe jutottak a vidd el a lelkészedet sörözni mozgalomról, mert akkor is volt, hogy a gyülekezeti teremben tartott alkalom után elmentünk palacsintázni, sörözni, és leomlott a gát, ami a gyülekezeti teremben még megvolt. Persze ott is értékes beszélgetések zajlottak, de mégis másképp viselkedik a gyülekezeti teremben az ember.

A szeptember 9-i sörözés alkalmával szóba került az alkohol, mint probléma is. Gáncs Péter püspök elmondta, hogy volt olyan eset, amikor alkoholista hívő kért tőle segítséget, de volt, hogy alkoholproblémával küzdő egyházi dolgozón próbáltak segíteni, sajnos nem mindig sikeresen. „Az a történet azért szomorú, mert a családnak nem volt annyi bátorsága, ereje, hogy szóljanak, hogy a férfi újra visszaesett, mert akkor megpróbáltunk volna neki újra segíteni és nem veszítettük volna el őt” – mesélte Gáncs Péter, aki még nagytarcsai lelkészként komoly kudarcnak élte meg az alkoholbeteg gyülekezeti dolgozó öngyilkosságát. „Sajnos kísértés mindig van, nem könnyű ebből a betegségből meggyógyulni, de szerencsére vannak olyan intézményeink, ahol segítenek. Az egyházon belül dolgozó, alkoholproblémákkal küzdő embereknél egyértelmű, hogy az elöljárónak kell szólni: a lelkészének, a munkatársnak, hiszen komoly károkat okozhat a gyülekezetben egy-egy ilyen eset. A gyülekezet is szólhatna az egyházi vezetőknek, hiszen az ordinációs eskü arról szól, hogy a lelkész példás életet él, abba pedig nem az tartozik bele, hogy valaki jól bírja az italt. De elég ritka, hogy a gyülekezet jelez, mindig a püspököknek, elöljáróknak kell figyelmesnek lenni és nem elengedni a lelkészek kezét, ha baj van. Az is érdekes azonban, hogy aki megégette már magát ezzel a problémával, az tud és akar is segíteni máson” – tette hozzá a püspök.

sorozunk.jpg

Van olyan kérdés, amit nem lehet megkérdezni egy lelkésztől a templomban, de egy sör mellett igen? Molnár Lilla szerint „nyilván nem lehet minden, híveket érdeklő kérdésről a templomban vagy a bibliaórán beszélni, mert vannak olyan témák, amelyekhez kell egy bizonyos intimitás. Vannak a klasszikus, irodai lelki beszélgetések, amikor bejelentkezünk a lelkészhez, de vannak olyan témák, amelyekről azt gondoljuk, hogy nem a templomba, az egyházi közegbe valók, viszont egy sörözés alkalmával könnyebben szóba kerülnek.

Mégis úgy gondolom, nincs olyan téma, amelyről ne lehetne beszélgetni a lelkésszel, ha azt valljuk, hogy Isten mindenütt ott van az életünkben, akkor ki előtt szemérmeskedünk? A korlátok bennünk vannak, és ha ezek egy sör alkalmával omlanak le, akkor ott kell beszélgetni, a lényeg azon van, hogy tudjunk közvetlenül, őszintén beszélni a lelkészünkkel, ha úgy érezzük, hogy segítségre van szükségünk.

Persze nem mindenki hívja el a lelkészét, azt gondolom, hogy inkább azok mennek el akár szeptember 9-én is sörözni és beszélgetni a lelkészükkel, akiknek más alkalommal is eszükbe jut, akár egy kávé vagy tea mellett megbeszélni a dolgokat.

Kendeh Péter nem lát semmi kivetnivalót a mozgalomban, mint mondta, ő gyakran megy el barátokkal, hívekkel sörözni. „Van egy jó barátom, akivel nagyon sokszor beszéltünk a gondjairól egy sör mellett.

Jó, ha a lelkész is nyitott, és ő hívja el a gyülekezeti  tagot, hiszen egészen más tere nyílik ilyenkor a beszélgetésnek. Persze a legelmélyültebb beszélgetéseket nem egy sörözőbe szervezi a lelkész, hiszen a hangzavar  lehetetlenné tenné azt, de ahhoz, hogy felépítsünk egy „előszobát” egy olyan térnek, ahol majd ténylegesen tudunk mélyebben beszélgetni, ahhoz kiváló hely egy söröző.

Természetesen nem egy alkoholbeteg embert kell sörözőbe hívni beszélgetni. Sok alternatíva van arra is, hogy hol beszélgessünk alkoholista testvéreinkkel. Ugyanakkor ha a „vidd el sörözni a lelkészedet” valakinél egy eszköz, egy közvetítési felület, hogy beülünk egy sörre és beszélgetünk vele a gondjairól, akkor nem lehetek tekintettel azokra, akiknek alkohol problémái vannak, mert nem épp velük beszélgetek. Szerintem az mondvacsinált kritika, hogy alkoholista testvérekre hivatkozva ne igyunk meg egy pohár sört és ne beszélgessünk egy bajban lévő (nem alkohol beteg)  testvérünkkel.”

Fotók: Kiss Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr411691893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.