Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Végre egy sorozat, ami komolyan veszi a vallást

The Leftovers ajánló

2016. szeptember 06. - szabolcsnagy

Ma mindenki válaszokat akar. Válaszokat, amelyek tökéletesítik vagy megigazítják életünket. Az emberek nagy része az egyházi közösségektől és magától a vallástól is ezt várja el. De tudunk-e válaszokat adni? Képes-e a vallás megfejteni és jobbá tenni életünk minden apró szeletét? Egy amerikai sorozat ezekről a kérdésekről gondolkodik úgy, ahogyan azt még sohasem láthattunk. 

Szerző: Nagy Szabolcs

Ez a The Leftovers (magyarul A hátrahagyottak), ami egy fiktív valóságról szól, ahol a föld lakosságának 2%-a (kb. 140 millió ember) egyik pillanatról a másikra, egy október 14-i átlagos napon, eltűnik. Mindez ahhoz a bibliai elragadtatáshoz hasonlít, melyet az első thesszalonikai levélben olvashatunk: „Mi, akik élünk, és megmaradunk, [a feltámadt halottakkal] együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” (1 Thessz 4:17) Damon Lindelof, a sorozat készítője már az elejétől érzékelteti, hogy az elragadtatás rejtélyére nem fogunk választ kapni és inkább ne is keressük azt. Számára sokkal érdekesebb, hogy a megmagyarázhatatlan történések után az egyén hogyan próbálja gyászolni a gyászolhatatlant és betölteni a betölthetetlent.

Minden egyes momentum összecseng Dsida Jenő Valahol valami eltörött című versével:

„Senki se tudja, mit veszített,
de a sétatéren, a híd alatt,
az ágyban, a csókban, a zsebében
valamit mindenki kutat.

Valahol valami eltörött, valahol
valami nincsen rendjén.”

A sorozat főszereplője, a rendőrfőnök Kevin Garvey (Justin Theroux) a város utcáit járja tébolyodott kutyákat üldözve. (Mégis milyen világ az, ahol még a kutyák is megőrülnek?) Magához fogad egy veszett ebet azért, hogy megszelídítse – emögött leginkább kontroll utáni vágya áll. Nem zsarnoki uralkodó akar lenni Kevin Garvey, hanem meg akarja javítani azt, ami eltörött. Elkeseredetten küzd azért, hogy a város rendje fennmaradjon és családja újra egyesüljön, hogy végre elmondhassa: rendben van most az élet. Lánya, a középiskolás Jill (Margaret Qualley) féktelen tinédzser bulikkal próbálja kipótolni életének hiányzó részeit, melyben a legérdekesebb az, hogy egyetlen egy olyan tinédzsert se találunk, akinél ez az űr betöltött lenne. Tevékenységüket leginkább a halandóság határainak keresése teszi ki, semmint egy egészséges fiatal pénteki programja. Kevin másik gyermeke, Tom (Chris Zylka) elkerült a családtól és nem reagál apja üzeneteire. Jelenleg egy spirituális vezetőnél, ’Holy Wayne’-nél (Szent Wayne) tölt tanítványi szolgálatokat, akinek megváltó munkája abban áll, hogy egy-egy hosszú prédikáció után kiöleli a fájdalmat az emberekből. A Garvey család folyamatos útkereséséből leginkább Tom az, aki válaszokat, megoldásokat akar ebben a megtört világban és mindig oda verődik, ahol éppen meg is kapja azt. A sorozat egyébként ’Holy Wayne’ és tanítványságán kívül még egy szektát prezentál, akik szintén az október 14-i események hívtak életre.

Ez a Guilty Remnants (Bűnös maradék), melynek meglehetősen nehéz megfejteni vallási tevékenységét. Tagjai egy kis közösségben élnek a város szélén, fehér ruhát viselnek, nem beszélnek és állandóan cigarettáznak. Céljuk, hogy az embereket folyamatosan emlékeztessék arra, mi is történt három évvel ezelőtt, azonban szertartásokat nem szerveznek. Inkább akció-csoportként működnek – mely szerint a világ ordas hibát követ el, ha feledni és szőnyeg alá söpörni akarja az elragadtatást –, mint egy vallási csoportként. A városlakókat folyamatos követéssel és bámulással zaklatják, ami meglehetősen különös missziói módszer, és arra irányul, hogy az emberek rádöbbenjenek a világ rendetlenségére. A Guilty Remnants tagja Laurie (Amy Brenneman), Kevin felesége, aki elhagyta a családot az elragadtatás után. Laurie Garvey története különösen izgalmas, ő a vezetői pozíció elérése után lát bele igazán a közösség ügyeibe és egy jelentősebb akciójuk után a teljes kiábrándulás és menekülés fele halad. Fontos szereplő még Matt Jamison (Christopher Eccleston), a helyi anglikán lelkipásztor. Az ő szent célja, hogy magyarázatot találjon az elragadtatásra. Ebben a furcsa világban talán ő az egyetlen, aki a hit erejével „teljesen” éli és teljesnek érzi az életet. Húga, Nora Durst (Carrie Coon) pedig talán az elmúlt évek legjobb női karaktere; harmóniára törekvése a legesendőbb és legőszintébb emberi érzelmeket mutatja és hozza elő belőlünk is.

vlcsnap-error980.png

A The Leftovers világa tulajdonképpen nem különbözik a mienktől. Ugyan nálunk nem tűnt el 140 millió ember nyomtalanul és nem az befolyásolja a mindennapi életünket, hogy magyarázatot találjunk a megmagyarázhatatlanra. Keresztényként mégis különösen érthetjük ezt a sorozatot, hiszen mi abban hiszünk, hogy az emberiség története is egy hasonló szakadással, minőségi változással indul, és ez a világ, amiben élünk, érezhetően nem tökéletes, sőt, az üres sír után sem lett az. Még mindig ebben a földi világban élünk, gyarlóságainkkal együtt és válaszokat keresve sodródunk ide-oda, miközben az igazi otthont kutatjuk. Nincs megnyugvásunk. Nincs az életünkben az a kegyelem, mikor már nem félünk a fájdalmaktól, vagy akár a haláltól, mert szeretett állapotban vagyunk. Nincs megoldás arra, miért szenvedünk, pedig Jézus pont azért adta életét a kereszten, hogy ebből megértsünk valamit.

Az evangélikus teológia, különösen Luther Márton a bűnt tette felelőssé világunk töredezettségért. Szerinte a keresztséggel ugyan megszabadultunk a bűn hatalmától, azonban mindig tisztán képtelenség élni, mivel a világban számtalan élmény vezet minket a bűn felé. Ezt mindennapi megtéréssel tudjuk kiküszöbölni, mikor újra és újra emlékezünk és megéljük a keresztségünket. A bűn állapota, ami ebben az esetben az Istentől való teljes eltávolodást jelenti, megszűnik és újra az isteni harmónia válik a központtá. Az a harmónia, melyet a The Leftovers szereplői is oly nagy áhítattal keresnek. Különösen Nora, aki levelében így fogalmaz:

„Szeretném azt hinni, hogy lehet minden olyan, mint régen. Szeretném azt hinni, hogy nem egy kihalt civilizáció elhagyatott romjai vesznek körül. Szeretném azt hinni, hogy még közel lehet kerülni valakihez.”

A sorozat fókuszában nem válaszok állnak. Nem tanítani akar az életről és nem prédikálni arról, mi az igazi út. Inkább történetet mesél, apró pillanatokat mutat, amelyekben magunkra ismerhetünk. Segít végiggondolni, milyen is az a világ, amiben élünk és mennyire nehéz azt az állapotot elérni, amikor minden jó. Manapság mindenki válaszokra vagy direkt útmutatásra vár, főleg a vallástól, de ezek többnyire csak gyors, felületes kezelést adnak és elfedik a problémát, mint egy ragtapasz. A The Leftovers őszinte érzéseket és egyéni életeket vonultat fel, amiben az ember megtalálhatja az utat önmaga felé, hogy ténylegesen Isten szeretett gyermekének érezhesse magát. Megtalálhatja azt az otthonos érzést, melynek biztonságát régen elvesztettük. A vallás ennek az állapotnak a pillanatnyi megismeréséről, megtalálásáról és állandó hiányának érzéséről szól. Keresztényként feladatunk, hogy gyors, felületes ragtapaszok helyett a tényleges gyógyulás útján kísérjük testvéreinket közös életünk rögös útjain, a vágyott otthon felé. Hogy legalább egyszer mindenki megtapasztalhassa ezt az állapotot, amire aztán emlékezhet. Ezt értettem meg a sorozat nézése közben. Ez az, amit a vallás megérdemel és ez az, amit a The Leftovers megad neki.

A sorozat májussal tér vissza az HBO képernyőjére a harmadik, befejező évaddal.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr8311675241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.