Kötőszó

Nekünk, keresztényeknek mindig nagy lelkiismereti válságot okoz egy-egy, a kereszténységgel, Istennel, Jézussal kapcsolatos kritikus, provokatív vagy legalábbis annak tűnő megnyilatkozás, legyen az műalkotás vagy netán interjú. Jó, amit írtam, nem egészen igaz. Sokaknak nem okoz semmilyen válságot, reflexből sátánt kiáltanak, könyvet égetnek, és elégedetten hajtják álomra fejüket: lám, ismét szereztek egy jó pontot az Atyánál. Na de itt van a maradék, aki gondolkodik, mérlegel, urambocsá' értékítél, mielőtt trollkodni kezdene. Szó se róla, vannak valóban bántó megnyilvánulások, de még többször csúsztatás, félinformáció, félremagyarázás vagy egyszerű intolerancia a felháborodás alapja. A következő hetekben felelevenítek néhány ilyen esetet. 

Szerző: Kövesdi Miklós Gábor
Az első cikkem témáját egy aktualitás miatt választottam. Ötven évvel ezelőtt, 1966. augusztus 5-én jelent meg a Beatles Revolver című lemeze. A zenetörténet egyik legjobb albumáról van szó, de most nem szeretnék zeneesztétikai elemzésbe bonyolódni, ezt megteszik az arra nálam érdemesebbek. Viszont eszembe jutott, hogy milyen ellentmondásos fogadtatásban részesült az alkotás.

Miközben a világ egyik fele teljesen odavolt érte, mások tiltakozásul több más Beatles-lemezzel együtt elégették. Sőt a Ku-Klux-Klan keresztre feszített egy Beatles-albumot. Ennek azonban semmi köze a zenéhez. Az volt az oka, hogy nem sokkal előtte hangzott el John Lennon azóta sokat idézett mondása: „Népszerűbbek vagyunk, mint Jézus Krisztus.” Sokaknak ennyi már elég is ahhoz, hogy egy életre szakítsanak a Beatles-életművel. Utánanézni? Mérlegelni? Ugyan, minek? Hisz a lelkész úr/apukám/bérmakeresztanyám/a tévé mondta, és akkor biztos úgy van!

Pedig mint oly sok mondást, ezt is sokan félreértették. Az ominózus mondat 1966. március 4-én a London Evening Standard újságírónőjének (John egyik barátjának), Maureen Cleave-nek a Lennonnal készített interjújában hangzott el, a következőképpen: „A kereszténység el fog tűnni. Eltűnik, összezsugorodik. Ez nem is kérdéses, igazam van, a jövő engem igazol majd. Jelenleg népszerűbbek vagyunk, mint Jézus. Nem tudom, minek lesz előbb vége, a rock and rollnak vagy a kereszténységnek. Jézussal semmi bajom, de a követői buták és faragatlanok. Úgy kiforgatják az egészet, hogy tönkreteszik számomra.”

Sokan úgy interpretálták a szavait, hogy a Beatlest jelentősebbnek tartja Jézusnál. A történetnek van persze még egy nagyon is emberi vonatkozása. Ugyanis az eredeti interjú nem keltett különösebb visszhangot. A bajok akkor kezdődtek, amikor az interjúkat (mind a négy Beatles-taggal készült beszélgetés) eladták az amerikai Datebook tinimagazinnak, amely az eredeti írás megjelenése után csaknem öt hónappal közölte őket. Egy „lájkvadász” húzással címlapra tették Lennon Jézussal kapcsolatos megjegyzését, a kontextusa nélkül, és onnantól futótűzként terjedt.

Persze ha valaki elolvassa a teljes interjút, már akkor is nyilvánvalóvá válik, hogy szó se volt blaszfémiáról. Jó, az internet kora előtt – pláne Magyarországon a rendszerváltás előtt – nehezebb volt hozzáférni az ilyen információkhoz. De pont ezért lehetne bennünk annyi önkritika és tartás, hogy nem vonunk le messzemenő következtetéseket egy-egy olyan mondatból, amelynek nem ismerjük a pontos hátterét. „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” Manapság pedig egy egyszerű Google-keresés megválaszolja (majdnem) minden kérdésünket.

Később John egyértelművé tette az álláspontját: „Lehet, ha azt mondom, hogy a tévé sokkal népszerűbb, mint Jézus, nem lesz semmi baj belőle, de mivel egy barátommal beszéltem, Beatlest mondtam. […] Azt mondtam, hogy a televízió és a Beatles nagyobb hatással van a srácokra, mint Jézus. Ami nem helyes […]. Csak tényként közöltem, ami leginkább Angliára igaz. Nem mondom, hogy jobbak vagy nagyszerűbbek vagyunk Jézusnál, nem is hasonlítom magunkat Jézus Krisztushoz mint személyhez, istenhez vagy akárkihez. Csak mondtam, amit mondtam, és ez rossz, vagy legalábbis rosszul értelmezték.” 

Ha már John Lennon, van egy dalszövege, amelyik érdekes módon (szerencsére) nem váltott ki tömeges tiltakozást. De magánbeszélgetésekben azért elő-előkerül, hogy miként kellene keresztényként viszonyulni hozzá. Ez az Imagine (Képzeld el), azon belül is ez a pár sor:

Imagine there’s no heaven

It’s easy if you try

No hell below us

Above us only sky…

Szabad fordításban:

Képzeld el, hogy nincs mennyország,

könnyű, ha megpróbálod,

alattunk nincs pokol,

fölöttünk csak az ég.

Néhány ismerősöm megütközött ezen: mi az, hogy nincs mennyország? Hogy is szerethetne egy keresztény egy ilyen dalt? Nézetem szerint nyugodtan lehet szeretni.

Először is: még ha azt gondoljuk is, hogy John Lennon a keresztény vallás tanításait vonja kétségbe a dalban, mi a baj ezzel? A világban élnek ateisták, más vallásúak, akár barátaink, szeretteink között is vannak olyanok, akik kétségbe vonják azt, amiben mi hiszünk. Miért ne fogalmazhatnák meg a gondolataikat? Nem attól jó egy írás vagy művészi alkotás, hogy egyetértek a mondanivalójával, hanem attól, ahogyan megfogalmazza az álláspontját.

Szerintem ebben az esetben sem mondott (pardon, énekelt) John Lennon semmi rosszat. Logikusan végiggondolva: ha azt mondjuk, „képzeljük el, hogy nincs”, az azt jelenti, hogy létező valamiről beszélünk. Például volna értelme azt mondani, hogy „képzeljük el, nincsenek sárkányok”? Ugye, nem. Az Imagine című dal arról szól, hogy jó lenne kiküszöbölni életünkből azokat a tényezőket, amelyek közénk állnak, és megakadályoznak minket abban, hogy szeressük egymást. Ezek közé tartozik a mennyország és a pokol is, legalábbis abból a szempontból, ahogy gondolkodunk róluk.

Végső soron John Lennon munkásságának egyik legfontosabb üzenete az, amit Jézus is az egyik legfontosabb parancsnak tartott. „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,34–35)