Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Mi a nő dolga? - nem adható egyféle válasz

„Mi a nő dolga? – a férfiak már elmondták nekünk, most mi jövünk” címmel tartott kerekasztal beszélgetést a Progresszív Teológiai Fórum április 11-én este. A K11 Művészeti és Kulturális Központban megrendezett alkalom fontos témát feszegetett és nagy érdeklődésre tartott számot. Katolikus, evangélikus és zsidó teológusok és lelkésznők cseréltek eszmét a női szerepekről. 

Szerző: Kézdi Beáta

noi_kep.jpg

A teológiában, az egyházi hagyományban és a zsidó vallási kultúrában is sok férfi beszélt már a témáról, ezért tűzték ki a szervezők azt a célt, hogy most kizárólag nők beszéljenek a nők feladatairól, ha egyáltalán vannak ilyenek. A résztvevők:  Dr. Perintfalvi Rita, katolikus teológus, a Magyarországi Ökumenikus Teológusnő Egyesület elnöke, a Progresszív Teológiai Fórum egyik alapítója, Dr. Hrotkó Larissza, zsidó vallástudós, feminista antropológus, Magyarországi Ökumenikus Teológusnő Egyesület titkára, Dr. Varga Gyöngyi, evangélikus lelkésznő, az EHE Ószövetség Tanszékének tanára, Balogh Éva, evangélikus lelkésznő és a magyarországi evangélikus lelkésznők mentora, valamint Laborczi Dóra újságíró, a Kötőszó blog alapító-szerkesztője voltak.

Van ilyen kérdés egyáltalán?

Arra a bevezető kérdésre, hogy, mi a nő dolga? a legizgalmasabb választ Balogh Éva adta, szerinte ugyanis úgy helyes a felvetés, hogy mi az ember dolga? Erre az alapkérdésre pedig az a válasz, hogy tanulni, tapasztalni, segíteni, tanítani, és valami értékeset hátrahagyva távozni a világból. Míg Dr. Hrotkó Larissza szerint a cselekvés, Dr. Varga Gyöngyi szerint pedig a részvétel és a részvét a nő dolga.

Van-e követendő minta egy nő számára? hangzott a második kérdés. Laborczi Dóra válasza erre az volt, hogy nincs egyetlen helyes minta, mivel a nők is nagyon sokfélék. Sok mintázat áll rendelkezésünkre, melyből magunk állítjuk össze azt a képet, amely végül megrajzol bennünket. Dr. Perintfalvi Rita erre reagálva elmondta, hogy a legfontosabb, hogy legyen döntési szabadsága a nőnek. A teológus úgy fogalmazott, ebből a szempontból az a lényeges teológiai gondolat, hogy: „Istennek van egy álma rólunk, és azt meg tudjuk valósítani!”

A női teológus/tudós lét előnyeit és hátrányait illetően az elhangzott példák nem hoztak sok újdonságot: a lekislányozástól, a teológián és az egyházban tapasztalt férfi szempontú struktúra, a kétszer annyit kellett teljesíteni egy nőnek az elismerésért nem csak az egyházon belül, de más területen is megfogalmazott tapasztalatok. Frappáns és vita indításra alkalmas választ Hrotkó Larissza adott, aki azt mondta: „a férfiaktól kell megkérdezni, hogy jó-e velem dolgozni.” Feministának születtem, de mindig a körülöttem lévő férfiakkal együtt voltam feminista – tette hozzá a vallástudós.

kerekasztal.jpgSzűcs Balázs, Hrotkó Larissza, Varga Gyöngyi, Balogh Éva, Laborczi Dóra és Perintfalvi Rita 

Ki miért feminista?

A Ki vallja magát feministának, és miért? kérdésre Varga Gyöngyi kifejtette: női emancipáció nem lehet férfiak nélkül. Ma mintha inkább a férfiaknak kellene emancipálódni. Miután nagyon sok a beszűkült ember, ezen sokszor csak kellő humorérzékkel lehet felülkerekedni, azonban itt az ideje, hogy leszámoljunk a rossz mintákkal. Ma az a legnagyobb feladatunk, hogy a nővé és férfivá válásban segítsünk egymásnak! – mondta a lelkésznő. Balogh Éva elmondása szerint sokat gondolkodott ezen a kérdésen, végül arra jutott, hogy „vagy mazochista leszek vagy feminista.”

Laborczi Dóra kiemelte, hogy a feminizmusra úgy tekint, mint egy olyan világlátásra, amely az élet minden teületén érzékennyé teszi az egyensúlyra. Szerinte a kereszténység is egy ilyen világlátást ad: „Ahogyan a munka-család-párkapcsolat hármasában a szerepeket nem lehet kizárólagosan tekinteni. Nem vagyok csak nagybetűs anya, vagy csak nagybetűs újságíró, hanem ezek a szerepek mind hozzátesznek valamit ahhoz, aki vagyok. 

Fontosnak tartom, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévőket támogassam a munkámmal, és ebben a jelenlegi magyarországi helyzetben a nők vannak kiszolgáltatottabb helyzetben. De bízom benne, hogyha egyszer a férfiak kerülnének a perifériára, akkor majd az ő érdekeiket fogom tudni képviselni a rendelkezésemre álló eszközökkel!”

Szücs Balázs református lelkész, a Fórum másik alapítója és a beszélgetés egyik moderátora a fentiekre úgy reagált, hogy: a nők egyre inkább magukra találnak az utóbbi évtizedekben. „Remélem a következő évtizedekben a férfiakkal fogunk foglalkozni, mit tudunk kezdeni a teremtő erővel, a hatalommal vagy az apaság kérdésével.” Fontos meglátása volt, hogy a férfi-szerepeket illetően a férfiaknak elsősorban hatalomhoz való viszonyulásukat kellene felülvizsgálniuk.

A feminizmus kialakulását, kultúrtörténetét hosszan elemző panel lényegében az Ószövetség ide vonatkozó szakaszainak elemzésével történt, felhívva arra is a figyelmet, hogy az egyházakban általában meghaladott a Biblia  szó szerinti szövegértelmezése, mely nem veszi figyelembe a kort, a környezetet, melyben az adott szöveg íródott.

Példaképek

A beszélgetés során olyan női teológusokat, lelkészeket és szereplőket is bemutattak a részt vevők, akikre példaképként tudnak tekinteni. Előkerült Katharina Zell, az egyik első lelkészfeleség, aki a reformáció idején komoly teológiai feljegyzéseket is készített, Nadia Bolz-Weber amerikai evangélikus lelkésznő, a Bűnösök és szentek elnevezésű gyülekezet vezetője, Takácsné Kovácsházi Zelma ikonikus evangélikus lelkésznő, Hanna, Sámuel Próféta anyja, aki csendes imádkozásra tanított egy harsogó, férfias közegben, Dorothee Sölle evangélikus teológus, a Misztika és ellenállás című könyv szerzője.

telthaz.jpgTeltház

És megint vissza az alapokhoz

Egy nézői felvetésre a beszélgetés végén újra előkerült a férfiak és nők egyenjogúságának kérdése. Hrotkó Larissza hangsúlyozta, hogy az ószövetségi teremtéstörténetben úgy hangzik az ige, hogy: férfi és női testnek és embernek teremtette őket.  Laborczi Dóra zárásként ismét a gyakorlat fontosságát hangsúlyozta, hogy tudás és bátorság kell, hogy megoldások születhessenek, és elindulhasson egy építő párbeszéd, és konkrét eseteket is meg tudjunk oldani. Ehhez pedig megvannak az egyházon belüli és kívüli segítségek is.

Perintfalvi Rita zárógondolatként kiemelte a női együttgondolkodás és szolidaritás fontosságát, aminek jó példáját adta ez a fórum, hiszen teret teremtett olyan vallásos és szekuláris nők és férfiak találkozására, akik mind

azért szeretnének tenni, hogy olyan világban élhessünk, ahol megvalósul a férfiak és nők társadalmi egyenlősége és aminek az alapját az Isten képmására teremtett ember egyenlő méltósága adja.

Mindamellett, hogy fontos és értékelendő a szervezők szándéka, hogy egy felekezeteken átívelő, a civilek felé is nyitott női hangot és látásmódot megjelenítsenek a teológiai párbeszédben, a hiánypótló kezdeményezést csak gazdagítani tudná, hogyha nem csak hasonló világlátású résztvevők ülnének egy asztalhoz; ha egy-egy nőket érintő aktuális kérdés mentén több szempont is megjelenhetne; és több felekezet is képviselné magát a meghívott kerekasztal-résztvevők soraiban, hiszen így a református és a katolikus álláspontot csak a szervezők képviselték, akik egyben az est moderátorai is voltak.

Képek: Progresszív Teológiai Fórum

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr268590518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása