Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

A kereszténység nem politikai kategória

Keresztény szitokszavak-sorozat, 2. rész: politika

2016. április 07. - KötőSzó

Homoszexualitás, feminizmus, politika, liberalizmus, gender, családon belüli szerepek – vannak szavak és kifejezések, amelyek heves indulatokat váltanak ki keresztény körökben vagy amelyekről illik ugyanazt gondolni. Sorozatunkban ezeknek a kifejezéseknek és a hozzájuk kapcsolódó negatív jelentéseknek igyekszünk utána járni. Elsőként a családon belüli szerepekről írtunk, most a politikáról lesz szó.

Szerző: Laborczi Dóra

Éppen fél éve annak, hogy elindítottuk a Kötőszó evangélikus közéleti blogot azért, hogy egy olyan, pártpolitikától független felületet teremtsünk, ahol keresztény emberek is kifejthetik közéleti témákkal kapcsolatos véleményüket. Az oldal szerkesztői jobb- és baloldali (legalábbis annak címkézett) lapokban egyaránt edzett újságírók – a hazai közbeszédben megjelenő, egyházakhoz, kereszténységhez kötődő világlátás hiányosságait és rendkívül káros átpolitizáltságát mindkét oldalon megtapasztalták.

Sokan örülnek ennek a kezdeményezésnek, sokan megütköznek rajta. Megint mások – Kötőszó indításkor és azóta is – a blog mögött politikai szándékot, hatalmi érdekeket sejtenek, mások kitartóan pártpolitikai térfélre igyekeznek tolni bennünket. Bármelyik oldalról is érkezzen ez a szándék, határozottan vissza kell utasítanunk. A Kötőszót működtető csapatot ugyanis nem motiválja, és nem határozza meg semmilyen politikai érdek, éppen ezzel szeretnénk bebizonyítani, hogy

a kereszténység nem politikai kategória – és amennyiben azzá válik, azt a kereszténységre nézve rettentő káros dolognak tartjuk. A számunkra lényeges törésvonalak nem politikai kategóriák mentén húzódnak, hanem teológiai fogalmak, például szenvedés-gyógyulás, emberség-embertelenség, szeretet-gyűlölet, harag-irgalom, bátorság-félelem, hit-kételkedés mentén.

Természetesen nem tudunk attól a jelenlegi magyarországi társadalmi közegtől függetlenül működni, melyben a kereszténység konzervatív, jobboldali szavak szinonimája lett, ami azonban éppen ennek a címben is megfogalmazott alapállításnak mond ellent. Figyelembe véve mindazt, amit az értékek megőrzése terén adott nekünk az egyik oldal, fel kell tennünk a kérdést: mi a helyzet a többiekkel? Akiket nem fed le ez a politikai kategória? Netán: akiket ez a politikai kategória zár ki a saját köreiből? Akkor mi is kizárjuk őket? Ki gondolhatja még azt, hogy köztük nincsenek, nem lehetnek keresztények? Vagy, hogy a jó keresztény csak egy bizonyos pártra szavazhat?

Mi itt nem jobb- és bal oldalban gondolkodunk, hanem ügyekben – nem azok a témák jelennek meg, amelyeket a jobb vagy bal oldal tematizál, hanem olyanok, amelyekről úgy gondoljuk, hogy fontos - teológiailag megalapozott - mondanivaló fogalmazható meg a mai ember számára.

Annyi előnyünk kétségtelenül van, hogy mindezt nem politikai ciklusokhoz mérten, hanem kétezer éves kitekintéssel tesszük. Ennek a tágabb perspektívának köszönhetően nem újratermelni szeretnénk a meddő politikai vitákat, hanem – eszközeinkhez mérten – újrakeretezni azokat.

Kapcsolódunk tehát a politikához, amennyiben a mai magyar társadalmi és politikai helyzetben fogalmazunk meg állításokat. Nem tetszhet az egyik oldalnak, hogy – bár sokan evidenciának veszik – nem fújunk velük egy követ, csak azért, mert ez lenne az elvárható. Nem tetszhet a másik oldalnak, hogy

nem fogadjuk el a teológia, az egyház, a kereszténység és a vallások száműzetését a közéleti témák asztaláról és azt, hogy olykor egyenlőség jelet tesznek a sötét középkor, a politikai korrumpálhatóság, az idiotizmus és a kereszténység közé.

Hogyha pedig kiszakadunk a mai magyar helyzetből, melyben a kereszténység politikai fogalmi keretek közé szorítottan küszködik, és megpróbáljuk régebbi korok társadalmi kategóriáit ráaggatni, láthatjuk, hogy nevetségessé válik a címkézés: nincs feudális kereszténység, vagy monarchikus kereszténység, nincs rabszolgatartó kereszténység, sem abszolutista, sem demokratikus, sem diktatórikus. Ugyanígy

nem jó irány, hogyha konzervatív, liberális, marxista vagy nacionalista „kereszténységek” jönnek létre.

A keresztény ember éppen arról lehetne ismeretes, hogy semmilyen ideológia, politikai irányzat, hatalom vagy törvény nem írja felül belső hitbeli és erkölcsi meggyőződését. Ha szimpatizál is valamelyik politikai nézettel, száz százalékig sosem lehet elkötelezett mellette, mert más az erkölcsi alap számára, ti. Krisztus követése. Normája kétezer éves, mégis szituációktól függ: ezért még arra is képes lehet, hogy bizonyos ügyekben az egyik, bizonyos kérdésekben a másik párt véleményével vagy intézkedéseivel értsen egyet.

Ideális esetben nem őt köti gúzsba a hatalom, hanem ő van hatással a fennálló társadalmi és politikai rendszerekre. Mindenkori ellensúly szerepe így maradhat meg.

Luther Márton így nyilatkozott erről, mikor megkérdezték tőle: vajon egy lelkésznek vagy prédikátornak hatalmában áll-e, hogy a felsőbbséget bírálja? Így felelt: 

Igen, persze! Mert bár a felsőbbség Isten rendelése, ugyanakkor Isten fenntartotta a prédikátornak azt a jogot, hogy a bűnt és a jogtalanságot ostorozza. Eszerint kell ostorozni a világi hatalmasságokat is, ha szerencsétlen alattvalóik javait tönkreteszik, és megengedik, hogy az uzsora és a rossz kormányzás kiszipolyozza őket. Arra viszont már nem illetékes a prédikátor, hogy ő írja elő a rendtartást vagy szabja meg, milyen drágán árusítsák a kenyeret, mérjék ki a húst, stb. Általában arra intsen, hogy ki-ki a maga posztján szorgosan és híven tegye azt, amit Isten parancsolt neki. (Luther válogatott művei 8. - Asztali beszélgetések, 582. oldal)

Keresztények vagyunk, sokféle, sajátos világlátással és politikai meggyőződéssel. Kereszténységünk pedig nem vezethető le családi állapotunkból, sem politikai meggyőződésünkből. Ez sokkal szilárdabb, ősibb, mélyebb valami. A keresztényeket világszerte és Magyarországon is Krisztus-követése köti össze, nem politikai akarat. Hogyha ezt a szilárd alapot és függetlenséget felismerné a hazai kereszténység, azzal valóban sokat tehetne a megosztottság ellen és a sebek gyógyulásáért.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr458574900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.