Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Barátunk vagy ellenségünk a változás?

2016. január 29. - KötőSzó

Nem állíthatjuk meg a változásokat; nem bújhatunk el előlük. A nagy kérdés az: barátunkká vagy ellenségünkké tudjuk-e tenni őket. 

Szerző: Kő András | Forrás: evangélikus.hu

Tunéziában hallottam a következő történetet: A fiú lélekszakadva újságolja a hírt az apjának: „Papa, csak egy dollár a teve, azonnal vegyünk több állatot!” A papa azonban egykedvűen rázza a fejét és lemondóan feleli: „Nem veszünk, fiacskám…” „De papa, ilyen olcsó már régen nem volt a teve!” „Fiam, akkor sem veszünk!” – és megy a dolgára. Egy hónappal később a fiú lehangolóan említi: „Látod, papa, most öt dollár egy teve ára!” A papa arca felderül: „Akkor veszünk egy tevét!” „De papa…” A családfő nyomatékkal teszi hozzá: „Most van pénz!”

Így változik a világ, és változunk benne mi is. Erdő Péter bíboros nemrég egy konferencián többek között a következőket mondta: „Az ember ma gyorsabban és radikálisabban változik, mint a korábbi századokban, az állandó változás azonban bizonytalanná teszi.” Pontos a helyzetkép.

Oly korban élünk, amikor a gyors változások félelmet ébresztenek, és ez a félelem mozdulatlanságot von maga után, amit tévesen stabilitásnak hívunk.

Az alkalmazkodó-képesség határa véges. Ha a változások túllépik a határt, az eredmény traumába torkol. A kivételes helyek, ahol lehetséges a súrlódásmentes mozgás: talán a világűr vagy az egyetemi vizsgák, az imádság órái és az egyházi konferenciák; ezeken a helyeken tudniillik a megnyugvást és a békét hangsúlyozzák.

Konfucius szerint csak a legbölcsebbek és a legostobábbak nem akarnak változni. Lehetséges, hogy a pillanatnyi közérzet tetszik a legfőbb jónak? Lehetséges, hogy azok a legszerencsésebbek, akik belefagytak az időbe, és semmi jó nem történik velük, mert nem hajlandók változni. G. K. Chesterton angol író szellemesen jegyzi meg: „Ne dönts le egy kerítést, amíg nem tudod, miért emelték!” Erdő Péter hozzáteszi: „A természettudományi haladás egyik következményeként terjedt el az emberiség körében a változás tudata. Nem az állandóság, hanem az állandó változás tudatában él a mai ember.” De bárhogy is van: nem állíthatjuk meg a változásokat; nem bújhatunk el előlük. Ehelyett arra kell összpontosítanunk minden erőnket, hogy felkészülten várjuk az érkezésüket. Mark Twain szavaival már nem sokra megyünk: „Amikor fiatalabb voltam, bármire vissza tudtam emlékezni, akár megtörtént, akár nem, ám a képességeim megkoptak, és hamarosan már semmire sem fogok tudni emlékezni, csak arra, ami sosem történt meg.”

A nagy kérdés az: barátunkká vagy ellenségünkké tudjuk-e tenni a változásokat. Ezen áll vagy bukik a holnapunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr958328414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pocaklakó minimanó 2016.02.11. 14:48:34

Ez a defetista hozzáállás az, ami miatt sír a száj, hogy a háttérbe szorul a vallásosság. Mindig alkalmazkodni próbál ahelyett, hogy ő maga legyen akár a változás, akár a szilárd alap.