Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Fontos, hogy ne maradjanak bennünk tüskék – mit tanácsol a lelkigondozó az ünnepek utáni időszakra?

2015. december 31. - KötőSzó

Lassan vége az ünnepeknek, elfogytak a maradékok, elköltöttük az összes pénzünket és ránk tör az ünneptelen téli szürkeség. Mit tegyünk, ha egyedül vagyunk, és ezzel kell szembenéznünk a következő évben is? Vagy ha szétcincálta az idegeinket a család az ünnepek alatt? Joób Máté evangélikus lelkész, mentálhigiénés szakember válaszolt kérdéseinkre.

Milyen ünnepek előtti, illetve utáni tünetekkel találkozik lelkigondozóként?

Érdekes kérdés, hogy vajon az ünnepeket megelőző napok, vagy inkább az azt követő időszak jelent-e nagyobb terhet az embereknek. Az egyedülállóknak talán inkább a megelőzők, hiszen akár az ajándékok vásárlásánál, vagy éppen az ünnepi programok tervezésénél kell szembesülniük azzal, hogy egyedül vannak. Egy jól sikerült ajándék kiválasztásával viszont tényleg nagy örömet szerezhetünk közeli szeretteinknek. Nagyon jó dolog adni, valakinek a kívánságát eltalálni. A gyerekek öröméből és boldogságából egészen biztos, hogy sok visszaszállhat az ajándékozó szülőkre, de az egyedülálló rokonokra is. Aztán ott van a nagy kérdés: „Kivel töltsük az ünnepeket?” Menjünk vissza a szülőkhöz? Kérezkedjünk be a tágabb család valamelyik ágához? Egy kicsit mégis csak idegenek maradunk és ezzel nem lehet jó szembesülni. Az ünnepek utáni elfáradás viszont inkább a családosokat érintheti. Nagyon el lehet fáradni a rokoni látogatásokban, főleg akkor, ha ezek inkább kötelességből történnek.

Mi segíthet át ezeken a mélypontokon?

A Bibliában ezt olvashatjuk: „A férfi elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez...” A családos ünnepek alkalmával ezek a határok a kelleténél egy kicsit jobban felborulnak, és a párkapcsolatban is nehézségekhez vezethetnek. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy ezekről őszintén tudjunk beszélni, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt. Legyen idő mindarra, ami ezt az egyensúlyt szolgálja. Tudom, hogy elcsépelt, de nagyon fontos az őszinte, érzelmi alapú kommunikáció. Lehetőleg minél több. Ez az, ami szerintem fontos az ünnepek utáni időszakra is. Fontos, hogy ne maradjanak bennünk tüskék, sértődések vagy rossz érzések. Minden jó szándék ellenére sajnos becsúszhat egy-egy rossz mondat az ünnepi családi ebéden is. Fontos, hogy ilyen neheztelések ne maradjanak bennünk, hanem ezeket meg tudjuk osztani egymással. Persze nem csak a rossz élmények feldolgozásának kell teret szentelni. Érdemes a pozitív tapasztalatokat is megosztani egymással. Nem kell természetesnek lennie a jónak sem. Lehet ezekről is beszélni és megfogalmazni, hogy a következő ünnepeket miként szeretnénk megélni.

Vannak tipikus lelki mintázatok, problémák, amik ilyenkor fokozottabban jelentkeznek?

Lehet, hogy furcsán hangzik, de azt gondolom, hogy mostanában kevésbé jelentkeznek az év végi úgynevezett tipikus mintázatok. Inkább általános bizonytalanság és félelem jellemez bennünket, amit magunkkal viszünk az egyik évből a másikba. Sajnos, az elmúlt hónap eseményei ezt a bizonytalanságot csak fokozták. Talán valamelyest háttérbe szorultak az individuális problémák, és előtérbe kerültek a közösségi kérdések: mi lesz velünk? Mi lesz a gyermekeinkkel és az unokáinkkal? Mi lesz Európával? Ez a változás nem csak negatív, hiszen, a közösségi gondolkodást erősítheti, ami egyáltalán nem árt a meglehetősen individualista szemléletünknek, de nagyon megterhelő is tud lenni. Van-e belső erőforrásom ezek elhordozásához? Nagyon gyorsan változó világban élünk. Nehéz tervezni, félelmetes is, ugyanakkor váratlan és új lehetőségek szintén felbukkanhatnak előttünk. Sokszor belső, lelki jólétünktől függ, hogy melyekre tudunk fókuszálni.

Mit tehetünk, ha vége az ünnepeknek, elfogytak a maradékok, elköltöttük az összes pénzünket és ránk tör a depresszió?

A magam részéről fontosnak tartom – amint már korábban említettem –, hogy biztosítsunk teret a beszélgetésnek. Legyen időnk a feedbackre. Az ünnepek utáni napok erre nagyon alkalmasak, főleg most, hogy a megszokottnál egy kicsit hosszabb a téli szünetünk. Ez az időszak arra is lehetőséget adhat, hogy egy kicsit megtervezzük a jövő évünket. Tudom, hogy elcsépeltek az újévi ígéretek, de éppen a jelen nehézségei közepette jó lehet egy kicsit előre tekinteni, tervezni, álmodozni. Nem csak egyedül, hanem családi körben is fel lehet tenni fontos kérdéseket: miben szeretnél változást a kapcsolatunkban, családi életünkben? Mi az, amit ezért meg tudnál tenni? Mi az, amit tőlem várnál? És így tovább.

Mi segíthet abban, hogy kicsit pozitívabban lássuk a jövőt? Mibe kapaszkodhatunk?

Számomra nagyon sokat jelent a karácsonyi ünnepkör keresztény üzenete. Ezt mindenképpen magammal viszem a következő évre. Szeretve vagyok. Az Isten nagyon közel jött hozzám Jézusban, hogy ne kelljen egyedül éreznem magam. Láthatóvá, hallhatóvá és érzékelhetővé vált a számunkra. Azáltal, hogy a Teremtő Jézusban az emberlétet választotta, nagy méltóságot is adott ennek a létnek. Ő ezt választotta. Miért ne választhatnám én is ezt a formát egyre tudatosabban? Én is olyan ember szeretnék lenni, akiben Isten tudatos választása minél inkább nyilvánvalóvá válik. Már meg is van a jövő évi tervem.

Összeállította: Laborczi Dóra
Fotó: innen.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr518213794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jefoo 2016.01.01. 16:25:50

Most jöhet egy szép havazás. A fehér tél mindenkit jobb kedvre derít. :-))