Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Elég indok-e a szembenállásra, hogy más vallások követői vagyunk?

2015. november 26. - KötőSzó

Vajon egy és ugyanaz a Tanak, a Biblia és a Korán Istene? Megérthető, ha valaki ennél elvontabb kérdést elképzelni sem tud. Hiszen a világ különböző részein hipermodern fegyverek vagy öngyilkos merényletek oltanak ki emberi életeket, vagy éhség, betegség, nyomor tizedeli őket. Mégis fel kell tenni a kérdést, mert az egymással harcolók vagy vitatkozók mindkét oldalon gyakran emlegetik a három monoteista vallást, és így vagy úgy szinte mindenki hivatkozik is rájuk.

Szerző: Reuss András 

jelkepek.jpg

Vajon elég indok-e a szembenállásra, hogy más vallások követői vagyunk? Nem kell a közömbös megfigyelő előítéletmentes pozíciójába helyezkednünk ahhoz, hogy a kérdést megválaszoljuk. Hiszen a keresztyénség Bibliája sűrűn hivatkozik a zsidóság könyvgyűjteményére, a héber Bibliára, benne a Tórára, a Prófétákra és az Írások könyveire (e héber szavak kezdőbetűiből adódik a Tanak szó), az iszlám szent könyve, a Korán pedig a keresztyén iratokra.

Ha a tartalmukat vesszük figyelembe, azt látjuk, hogy mindhárom vallás tanít a Teremtőről, akit a Legfőbb Lénynek tartanak, aki mindent lát, hall és tud, vagyis mindenek fölött álló létező, a Lét alapja, a végső létező, a Bíró, aki előtt egykor majd minden embernek számot kell adnia. Így bátran mondhatjuk azt, hogy a szónak az igazi értelmében Isten csak egyetlen egy van, egyetlen egy lehet, akit a monoteista vallások persze különböző névvel illetnek. Pusztán ennek alapján állíthatjuk, hogy nemcsak abban vagyunk egyek, hogy kivétel nélkül mindnyájunkat anya hordott a szíve alatt és anya hozott a világra, és mindannyian embernek születtünk, hanem – amennyiben a három monoteista vallás valamelyikének követői vagyunk – abban is, hogy a dolgok mélyén ugyanazt az Istent valljuk és imádjuk.

Ugyanaz az Isten, de másmilyen az istenkép. Vajon ez a tény, hogy ugyanannak az egy Istennek más vonásokat tulajdonítunk, nem okozója-e híveik egymással folytatott harcainak?

Túl sok a riasztó példa és túl kevés a hely, hogy történeti példákat sorakoztassunk fel arról, mikor háborúztak egyik vallás hívei a másik ellen vallásos meggyőződésre hivatkozva.

Ha emberek háborúznak, különösen, ha hitükre hivatkozva, akkor inkább csődöt mond az istenhitük. Valaki úgy fogalmazott, hogy a háború az emberiség második bűnesete. Temérdek ilyen volt. Sokszor vallási okokból, sokszor csak ürügyként használva a vallást. De miért volt mégis annyi önző, embertelen és könyörtelen hadakozás, ha ez nem a vallások lényegéből következik? Mert az emberiség, a vallásos emberiség lelki fejlődése nem ábrázolható meredeken vagy egyenletesen felfelé ívelő grafikonnal, hanem minden nemzedékben, minden egyes emberben elölről, a nulla pontnál kezdődik.

A háborút és az erőszakot egyértelműen nem lehet sem a Tanakkal, sem a Bibliával, sem a Koránnal igazolni.

Nem biztos, hogy ezek vezéreit a vallások mai képviselői egyhangúan példaképüknek minősítenék. Amit a vallások küzdelmeként értelmeznek ma, annak hátterében ott vannak a mai világ roppant gazdasági és szociális problémái. A vallások emlegetése sokszor csak az igazi kérdések leplezését szolgálja.

Jézus példázatában egyetlen szegény koldus, Lázár ül a gazdag asztala közelében, hogy éhségét csillapítsa a lehulló morzsákból, de azokat is felkapják előle a gazdag ember kutyái. A mai világhelyzetet nemcsak színezi, hanem drámaian meg is határozza az emberiség elképesztően nagy tömegeinek számunkra egyszerűen felfoghatatlan nyomora. A Biblia ilyen helyzetekre utalva beszél az igazságtalanságról, ami az égre kiált (Jakab levele 5. fejezet). A dolgok lényegéről tereli el a figyelmet, aki a jelen helyzet fenntartása mellett kardoskodik, mert a világban úgy, ahogyan most élünk, egyre kevésbé lehet a továbbiakban élni. Nemcsak a környezeti problémák miatt. Nem is a vallásos hit miatt, nem a monoteista vallások különbözősége miatt, hanem azért, mert az emberek életét annyi egyenlőtlenség és igazságtalanság terheli.

Nemcsak a gyilkos terroristákat kellene megtalálni, hanem zsidóknak, keresztyéneknek és muszlimoknak azokat a zsidó, keresztyén és muszlim társaikat is, akik – bár más névvel illetik istenüket és más nézeteket vallanak róla, de – eközben mégis fontosnak tartják vallásuknak a békét, együttélést és igazságot kereső vonásait.

Meg kell tanulnunk úgy élni, hogy állhatatosan ragaszkodunk a magunk vallásához, hitéhez és identitásához, ugyanakkor pedig kölcsönösen elfogadjuk, hogy a maguk helyén mások is ezt teszik. És ilyen emberekre persze nagy szükség van azok között is, akik nem követői valamely monoteista világvallásnak.

A szerzőről:

Reuss András,  (1938) – Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének professzora. Kutatási területe az egyházak szociáletikai állásfoglalásainak kritikai vizsgálata. Az ökumenikus párbeszédek eredményei és kérdései. A reformáció, benne Luther és Melanchthon teológiájának mai jelentősége.

Kép: innen

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr888115258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

I_Isti 2015.11.26. 22:44:19

"Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. "
"Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?"

A legfontosabb különbség a Biblia által kinyilatkoztatott Isten, és a Mohamedet állítólag elküldő isten között:
1) A Biblia szerint Isten Atya. (Ez annyira fontos, hogy több ,mint nyolcvan olyan Bibliai igehely van az ÚSZ-ben, ahol ez benne van, Jézus a tanítványainak például azt tanította, hogy így imádkozzanak: "Mi Atyánk ki vagy a mennyekben...")
A korán szerint Allah nem atya, "nem nemzett, és nem nemzetett" - egyetlen egy muszlim sem, soha nem hívja Allahot Atyának!
2) A Biblia szerint Krisztus, aki testté lett Jézusban Isten Fia, ennek a bizonyítéka a feltámadása.
A Korán szerint Jézus próféta, de nem fia Istennek, nem megváltó, nem támadt föl a halálból.
(Mivel az antikrisztus szelleme tagadja az "Atyát és a fiút" ezért egyértelműen _csak_ ennyiből már megállapítható, hogy az iszlám vallás mögött az antikrisztus szelleme van.)
3) A biblia szerint "vérontás nélkül nincs bűnbocsánat", a muszlimok szerint ez nem így van, az iszlám egy szimpla jó cselekedetek általi önmegváltásra épülő vallás
4) Az iszlám szerint nincs eredendő bűn, és nincs megváltás sem.

Szóval:
Vagy az egyik kinyilatkoztatás igaz, vagy a másik.
A kettő összeegyeztethetetlen, és kibékíthetetlen.

Ezért ÉN NEM VAGYOK HAJLANDÓ ELFOGADNI AZT az állítást, hogy a "a dolgok mélyén ugyanazt az Istent valljuk és imádjuk." - Mármint ha "a három monoteista vallás valamelyikének követői vagyunk"

Mert
1) Az én Istenem: Ábrahám, Izsák, Jákob Istene, az Atyám,
2) Hiszek abban, hogy Jézus Krisztus az Isten fia, aki testté lett, engedelmes volt, meghalt az _én_ bűneim miatt, eltemették, de a harmadik napon feltámadt a halálból.
3) Hiszek abban, hogy EMIATT van bűnbocsánatom, és örök életem,
4) Nem hiszem, hogy Isten skizofrén, aki egyszer csak elfelejti, hogy Atya, egyszer csak elfelejti, hogy a saját Fiát kellett föláldoznia a bűn miatt, egyszer csak elfelejti, hogy minden próféta, akit küldött mindig és konzekvensen ragaszkodott a régebbi próféták kijelentéseihez, és azok igazságához!

gyógyszergyár 2015.11.27. 11:24:45

Pál Athénban azt mondja, hogy ő azt az istent hirdeti, akit az athéniek ismeretlenül tisztelnek és mindjárt azzal kezdi, hogy ez az Isten, akit ő hirdet mennyi dologban különbözik az athéniek isteneitől (ApCsel 17,23kk). Lisztrában pedig , ahol áldozatot akar nekik bemutatni Zeusz papja, az élő Istent hirdeti neki és társainak, és azt hogy térjenek meg Istenhez a hiábavaló dolgokból. Isten ugyanis "az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon, bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt" stb. (ApCsel 14,15kk). És ezzel már Róm 1-nél vagyunk, ahol azt mondja, hogy ami megismerhető Istenből, azt megismerték, és ez a vallások világára is vonatkoztatható, de mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként stb.

Tehát még ha azt is mondjuk, hogy ugyanarról az Istenről van szó, úgy hisszük a nekünk hirdetett ige (kinyilatkoztatás) alapján, hogy amit a többi monoteista vallás mond az egy Istenről (akármilyen névvel vagy szóval), az nem azonos azzal, amit mi hiszünk Istenről, Jézus Krisztus Atyjáról. Mondhatjuk persze a többiekre, hogy akit ők imádnak és akiben ők hisznek, az nem létezik, vagy hogy azok bálványok, meg ilyesmiket. Nem hiszem, hogy akár az együttélés, akár a misszió szempontjából célravezető lenne. Sokkal inkább az, hogy egész életünkkel (gondolatainkkal, szavainkkal, cselekedeteinkkel) a Krisztus evangéliumában élünk. Semmiképpen sem gondolom, hogy akkor vagyunk igazi krisztuskövetők, ha önmagunkat teljesen (tehát keresztyénségünkkel együtt) feladjuk, mint javasolják olykor. De az írás nem az önfeladásról szólt, hanem az identitás megőrzéséről, és arról, hogy nem lehet úgy élni a világban, ahogyan eddig éltünk és ahogyan most élünk. Aki ebbe komolyan belegondol, rájöhet, hogy ez gyökeres változást követel. Mi más ez, mint amit Jézus mondott: Térjetek meg!

Jolka40 2015.11.27. 16:46:04

Az Ember megteremtette az Istent saját képére és hasonlatosságára.

Brix 2015.11.27. 19:29:11

Az iszlám hit maga sarkallja háborúra a híveit, hiszen explicit módon le van írva a Koránban, hogy a "hitetlenek" ellen harcolni nem választás kérdése , hanem előírás...A többi destruktív tézisről nem is beszélve, amelyek megalapozzák az iszlám hívők helytelen viselkedését...

freestep 2015.11.27. 19:29:25

Nekem úgy tűnik, hiú ábránd azt képzelni, hogy a vallások kibékíthetőek egymással. Kevés az azonosság és nagyon sok a különbözőség bennük.
Szerintem fel kellene adni mindet, több okból is. A legfőbb ok mégis az, hogy egész egyszerűen túl régiek és életszerűtlenek egy mai modern korban.

midnight coder 2015.11.27. 20:08:23

Ha hihetünk az Ószövetségnek, anno a zsidók egész városokat irtottak ki, akiknek annyi bűnük volt, hogy nem a Választott Nép tagjai. A keresztények is lelkesen irtották egymást, lásd a jó kis európai vallásháború. Az iszlamisták meg a mai napig mindenkit aki nem iszlamista, illetve azon belül is nem sííta vagy épp szunnita. Ezek után picit hülye kérdés hogy elég indok-e ? Más kérdés, hogy az elmúlt pár száz évben a zsidók és a keresztények nagyjából leszoktak a vallási alapú gyilkolászásról. Az iszlamisták viszont szemmel láthatóan nem igazán.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.11.27. 23:22:04

"ugyanakkor pedig kölcsönösen elfogadjuk, hogy a maguk helyén mások is ezt teszik"

Én tudomásul veszem, hogy az iszlám deklarált célja a világuralom és minden más vallás híveinek kiirtása. De elfogadni nem vagyok hajlandó.

Természetesen az iszlám a béke vallása - lesz onnantól, hogy már csak iszlámhívők lesznek életben a világon. Oh my, dehogy, hiszen egymást is irtják.

"a dolgok mélyén ugyanazt az Istent valljuk és imádjuk"

Vagy Jézus, vagy Mohamed nagyot hazudott Isten tulajdonságairól, mert kettejük istene csöppet sem hasonló. Szerintem Mohamed hazudott. Aki képes egy 9 éves kislánnyal dugni, annak meg sem kottyan pár vaskos hazugság.

Tranquillius 2015.12.07. 11:53:35

A cikk (Meg kell tanulnunk úgy élni, hogy állhatatosan ragaszkodunk a magunk vallásához, hitéhez és identitásához, ugyanakkor pedig kölcsönösen elfogadjuk, hogy a maguk helyén mások is ezt teszik, bla-bla-bla.) élesen szembemegy Krisztus tanításaival, a Bibliával (Sola Scriptura), miszerint a keresztények célja minden népet tanítvánnyá tenni.
Mellesleg a cikk vezérfonala a protestantizmus óriási tévedéséből származik, hiszen ha egy ember alapíthat egyházat (Luther, Kálvin, NémethSándor és még vagy tízerernyi más magánszemély), akkor feltételeznük kell, hogy mindegyiküknek igaza van, ami egy logikai képtelenség. Ezen személyek egyike sem szerepel a Bibliában, sőt Jézus még Mohamedről sem szól egy szót sem. Ergo Mohamed egy hamis próféta, így Istenhez az égvilágon semmi köze nincs és nem is lehet.

Ivan F. K. 2015.12.07. 15:10:20

@Tranquillius: Mi is akkor a protestantizmus súlyos tévedése? A Sola Scriptura vagy, hogy az embernek nincs szüksége más közvetítőre Istennel, csak Jézus Krisztusra?
Egyébként több más egyház is létezik még a reformáció előttről, pl. az ortodoxok, a koptok vagy a szíriai keresztények (akikből sajnálatos módon egyre kevesebb van)...stb. Persze a római pápa kinevezte magát egyetlennek, hit dolgában tévedhetetlennek. Humornak nem rossz, de akkor ennyi erővel azon is vitázhatnánk, hogy melyik evangélium a legpontosabb a négyből, mert még a szinoptikusok sem egyeznek meg mindenben.

Tranquillius 2015.12.07. 17:54:54

Mi is akkor a protestantizmus súlyos tévedése? Pl. ez: Persze a római pápa kinevezte magát egyetlennek, hit dolgában tévedhetetlennek. Nos, ha Krisztus hit dolgában nem tévedhetett, akkor értelemszerűen a földi helytartója sem tévedhet. Amúgy az I. Vatikáni zsinat hirdette ki és nem IX. Piusz őszentsége. Protestánsoknak humoros, másnak logikus. A protestáns egyházak saját szegénységi bizonyítványa, ha kinyilatkoztatják, hogy ők márpedig hit dolgában tévedhetnek. ;) A Kálvin és Luther bálványszobrokról most ne is beszéljünk.

Ivan F. K. 2015.12.08. 10:23:58

@Tranquillius: Lehet, hogy a római katolikusoknak logikus, de nem csak a protestánsoknak nem az. Nem logikus a nem római katolikus nem protestáns keresztényeknek sem - ismételten utalnék a koptokra, ortodoxokra. A Wikipédiából idézem:

"A pápa címet jelenleg a kopt ortodox egyház, a római katolikus egyház és az alexandriai ortodox egyház feje viseli. A kopt egyházban elsőként Héraklász, Alexandria tizenharmadik püspöke (232–249), a római egyházban elsőként I. János pápa (523–526) viselte. A római katolikus pápa székhelye a történelem folyamán néhány kivételes időszaktól eltekintve Rómában volt, a másik kettőé Alexandriában."

A protestantizmus a római katolikus egyházból vált ki, de vajon megtörtént volna-e olyan pápák, Krisztus olyan "helytartói" nélkül, mint VI. Sándor? Nyilván ő sem tévedett. :-)
Vagy a többiek: mult-kor.hu/20100927_botranyos_papak?pIdx=1

Kálvin és Luther nem bálványok a protestánsok számára. Sokat idézett szerzők, akik a jelenkorból több kritikát is kapnak (pl. Luther antiszemitizmusa). Nincs szentkultusz, nem kérjük őket közbenjáró imákra és nem tiszteljük az ujjperccsontjukat ereklyeként.

Egyébként a mostani pápa szerencsére a jövőbe tekint és a közös, keresztényeket összekötő tényezőket állítja figyelmünk középpontjába (www.magyarkurir.hu/hirek/a-romai-evangelikus-templomban-tett-latogatast-ferenc-papa).
Olvastam is a felé megnyilvánuló kemény kritikákat katolikus körökből (www.katolikus-honlap.hu/1302/focus.htm) - nyilván számukra ő nem tévedhetetlen.

Tranquillius 2015.12.08. 13:56:50

Minden társadalmi csoport a számára fontos személyeknek emel szobrot. A katolikusok Jézusnak, a protestánsok hit dolgában tévedő magánszemélyeknek. A kopt és az orthodox egyházak a Jézus által elültetet fának (egyetlen egyháznak) az ágai, közös a törzsük. A protestáns egyházak nem jogfolytonosak Krisztus egyházával, nem Krisztus alapította ezeket, hanem egy-egy túlbuzgó ember, aki azt hitte, hogy hitbéli dolgokban mindenkinél okosabb. Ha Kálvin vagy Luther fejére esik egy tégla, akkor nem is létezne protestantizmus. Ha VI. Sándor pápa fejére esett volna egy tégla, akkor ez az esemény a katolicizmus számára semmilyen gyökeres hitbéli változással nem járt volna . ;)

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.12.08. 13:56:58

@Ivan F. K.:

A katolikus dogma* szerint a pápa csak hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen, de itt is csak akkor, ha a kijelentését megfelelő formában teszi. Lásd:

hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1pai_t%C3%A9vedhetetlens%C3%A9g

Tehát ha a pápa valahol beszédet mond, abban bizony a katolikus dogma szerint is tévedhet.

* A dogma itt nem pejoratív értelmű szó.

Ivan F. K. 2015.12.09. 10:43:00

@Tranquillius: Végül csak kibújt belőled a hitbuzgó katolikus arrogancia. De nem baj, megszoktuk és szerencsére a katolikusok sem mind ilyenek.

Mintha a katolikusok nem buzgólkodnának embereknek (püspököknek, pápáknak, szenteknek... stb.) szobrokat állítani. A jogfolytonossághoz csak annyit, hogy a katolikus egyház egyszer bele fog fulladni a jogászkodásába. Jézus ilyesmiről sohasem beszélt. Csak arról, hogy őt kell követni. El lehet gondolkodni azon, hogy Jézus követésében a katolikus egyházhoz tartozás és a jogfolytonosság számít-e, vagy valami más. Olyasmi dolgok, mint a hit, a felebaráti szeretet...

Valószínűleg, ha normálisabb pápák lettek volna a katolikus egyházban, akkor nincs protestantizmus. Nem Lutheren és Kálvinon múlt, hogy a katolikusok pénzért osztották a bűnbocsánatot.

Ivan F. K. 2015.12.09. 10:43:02

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Igen, ez megint tipikus katolikus jogászkodás. Azt hittem, hogy hit és erkölcs dolgában az számít igaznak, ami összhangban van Jézus tanításával, akárki is mondja akárhol.

Tranquillius 2015.12.09. 13:20:23

@Ivan F. K.: Kálvin is jogászkodott egy kicsit, mielőtt elfüstölte Szervét Mihályt, aki csak Krisztust akarta követni. A protestáns hit meg a felebaráti szeretet nevében. :) Ha a búcsúcédulák jelentik a protestáns egyházak létjogosultását, akkor sajnos van egy nagyon rossz hírem... :)

Ivan F. K. 2015.12.09. 14:27:41

@Tranquillius: Igen, elég nagy bajt is vont a fejére. Majd meg kell felelnie ezért a tettéért. Ahogy Luthernek is a csalódottságából fakadó időskori zsidóellenes kirohanásaiért.
A katolikus egyház akkori (és sok tekintetben mai) állapota miatt szükség volt reformokra. Mivel a katolikus egyház vezetőinek erre nem volt belátásuk és minden ilyen törekvést elfojtani igyekeztek létrejöttek a protestáns egyházak. Luther nem azzal az igénnyel lépett fel, hogy kilépjen a katolikus egyházból és újat alapítson. Reformokat akart. Persze mikor az életét kezdték fenyegetni és semmi meghallgatásra nem talált ő sem lett kompromisszumkészebb.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.12.09. 18:42:28

@Ivan F. K.:

"ami összhangban van Jézus tanításával"

Amit meg ugye te fogsz megítélni, mi?

Felőlem folytathatod a katolikusok fikázását, de ugye nem haragszol, ha engem nem érdekel és nem olvaslak el.

Ivan F. K. 2015.12.10. 21:32:58

@Kovacs Nocraft Jozsefne:
Tranquillius kezdte el fikázni a protestánsokat én csak válaszoltam neki. Én nem ítélem meg a pápákat, sem senkit, majd Isten megteszi. Véleményem lehet gondolom a pápai tévedhetetlenség dogmájáról is gondolom.
Egyébként nem értem - egy evangélikus blogon egy evangélikus hozzászólótól elvárná, hogy egyetértsen a katolikus dogmákkal vagy Tranquillius protestáns-ellenes véleményével?

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.12.10. 22:12:54

@Ivan F. K.:

Bocsánat, nem tudtam, hog katolikusok nem nyilváníthatnak véleményt.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.12.10. 22:12:58

@Ivan F. K.:

Ezennel elnézésedet kérem, és többet nem szólok hozzá. A Radarról is törlöm a posztot, nehogy véletlenül mégis hozzászóljak és ezzel kivívjam haragodat.

Még egyszer ezer bocsánat.

Tranquillius 2015.12.11. 07:42:32

@Ivan F. K.: Nem kell egyetérteni a kat. állásponttal, azonban illik kommentelés előtt tájékozódni róla (lásd a tévedhetetlenségi dogmát pl.) - evangélikusként is. Személyeskedni ellenben nem illik - nekik sem.

Ivan F. K. 2015.12.11. 13:04:14

@Tranquillius: Köszönöm a (ki)oktatást!
Arra sem figyeltem fel, hogy ez a dogma még 150 éves sincs...
Az meg hogy ex cathedra vagy nem ex cathedra nem sokat számít: fenntartja a jogot, hogy megváltoztathatatlan hitbéli és erkölcsi tanítást adjon a keresztények számára. Csak nyugodtan...

I_Isti 2015.12.16. 16:37:10

@Tranquillius: I. Kor 13:9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: 10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.

Tehát amikor Pál, a fő-fő apostolok egyike azt állítja, hogy "rész szerint van bennünk" - vagyis benne is - az ismeret akkor az nagyon szerény véleményem szerint azt is jelenti, hogy a római pápában is rész szerint van az ismeret. Ha az ismeret rész szerint van a római pápában, akkor hogyan tudhatna akármilyen területen, beleértve a hit területének azon részét, amiről _nem_ rendelkezik ismerettel - tévedhetetlen igazságot megfogalmazni?

Szerinted egyébiránt Péter apostol - amikor megszületett az Egyház - pünkösdkor - hivatalos úton, felhatalmazva a zsidó államegyház által - lépett fel, és kezdett el ténykedni a zsidóság fő apostolaként, vagy pedig magánemberként?

Mit fogsz szólni ahhoz, amikor a pápa el fogja fogadni a homoszexuálisok házasságát ugyanolyan értékűnek, mint a heteroszexuálisokét, és ex chatedra kijelenti, hogy a katolikusoknak is támogatniuk kell a meleg párokat?

Tranquillius 2015.12.17. 10:55:32

@I_Isti: 1. Nem tudod mekkora az a rész a hit területén amellyel a pápa rendelkezik és nem rendelkezik.
2. Nem egyedül a pápa, hanem a Szentlélek segítségével a püspöki szinódus és a zsinat dönt a hitbéli kérdésekben.
3. A mindenkori pápa és a szinódus nem a nulláról indul, amikor hitbéli igazságokat megfogalmaz, hanem ott van a Biblia és közel két ezer éves katolikus hagyomány.
4. Szent Péter nem alapított egyházat, sem apostolként sem magánemberként.
5. Semmit nem fogok szólni. És semmiképpen nem fogok saját egyházat alapítani amennyiben ez a felettébb valószínűtlen esemény bekövetkezik.