Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Prőhle Gergely: „Csodálkozom azokon, akik kegyes naivitással tekintenek a menekült-helyzetre”

2015. november 24. - KötőSzó

„Nem a keresztényi szeretet, vagy éppen humanitás problémakörébe tartozik ilyen tömegű ember lényegében ellenőrizetlen befogadása.” Menekült-kérdés hívő politikusként? Összeegyeztethető a kormányzati hivatás és a hit? Mi okozza a legnagyobb fejtörést? – ezekről kérdeztük Prőhle Gergely nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkárt, az evangélikus egyház országos felügyelőjét. Politikus-sorozatunk jövő héten folytatódik.

Szerző: Kézdi Beáta

prohle_gergely.jpg

„A politika ma már leginkább a technikai sportokban jártas profik ádáz küzdelmére hasonlít” – írta a Heti Válaszban megjelent legutóbbi publicisztikájában. Ön hogyan áll helyt, evangélikus vallású államtitkárként ebben a harcban?


Az írásomban a parlamenti képviselőkről volt szó, pártpolitikusokról, én pedig nem vagyok az.

Nos, akkor pontosítsunk: kormánytisztviselő. Az átlagember fejében ez egyenlő a politikussal. Munkájára pedig mindenképpen hatással van a politika.

Az mindannyiunk életére hatással van – s ez hol jó, hol rossz.

Az arányok akkor sem azonosak egy államtitkár esetében, aki egyben a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, vagyis világi vezetője.

Valóban. Létezik olyan állami vagy nemzeti érdek, amely nem feltétlenül pártpolitikai vonatkozású. Ami pedig az értékválasztást illeti, egy keresztény egyház választott képviselőjeként és egy polgári kormány tisztviselőjeként nem kell állandó lelki tusakodásban élnem.

Ezek szerint soha nem került olyan helyzetbe, amikor nehezen egyeztette össze az értékrendjét, hitét egy politikai döntéssel? Ez elég idealisztikusan hangzik.

Olyan helyzetbe pedig még soha nem kerültem, hogy a lelkiismeretem ellenére kellett volna döntenem, vagy bármit mondanom. Az persze már más kérdés, hogy az ember megszólal-e egy olyan kérdésben, ami esetleg a stílusérzéke, habitusa, vagy pláne a lelkiismerete szempontjából aggályos.

Ezek szerint az elmúlt időszakban néha bölcsen hallgatott?

Igen, ez is előfordult.

Az egyházat és Magyarország polgári, keresztény értékeket valló kormányát sokat támadják, mondván, figyelmen kívül hagyja a Máté evangéliumában olvasható igét: „Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjaztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem”. Nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkárként a menekült-kérdésben az elmúlt időszakban nehéz lehetett hallgatnia.

Nem is hallgattam, sőt, a határainkon kívül is számos alkalommal beszéltem a menekültügyről. A Szentírásban ez az idézet egyébként a személyes lelkiismeret és felelősségvállalás kérdéseként jelenik meg, nem államokon vagy közösségeken kérik számon a fenti igeszakaszt. Ha valaki nálam kopogtat, beengedem, ha enni kér, adok neki enni. Az evangélikus egyház is ezzel próbálkozott és én magam is így tettem menekült-ügyben. És úgy gondolom, a röszkei határon vagy a nagyfai menekülttáborban szerzett személyes tapasztalataim jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy például a német közszolgálati televízióban egy német evangélikus püspökkel szemben is érvelni tudjak a magyar kormány által képviselt migrációs politika mellett. Az ehhez a politikához kapcsolódó kommunikációs sallangoktól most tekintsünk el…

Vagyis a német püspök is bírálatot fogalmazott meg?

Käßmann püspök asszonnyal vettem részt a tévés beszélgetésben, aki rögtön az Ön által is alkalmazott biblikus érveléssel állt elő. Én pedig Luther Mártont idéztem, aki a kettős kormányzásról szóló tanításában éppen arról szól, hogy ezek a dolgok egymás mellett érvényesülnek, azaz a törvények rideg tisztelete és ereje elsősorban a közösség védelmét szolgálja, és ezt most a déli határunkon felhúzott kerítés testesíti meg. Ugyanakkor egyetlen pillanatra sem feledkezhetünk meg személyes felelősségünkről, az odafordulás parancsáról, ami a felebaráti szeretet megnyilvánulása. Ezek nem ellentétesek egymással, és nem csupán azért, mert Luther Márton ezt mondta. Egyértelmű, hogy segíteni kell embertársainkon, de egy közösségnek is vannak érdekei, amikre tekintettel kell lenni. Nem gondolom, hogy ez ne lenne egy konzekvens keresztény megközelítés.

Tehát kerítésre is szükség van és segíteni is kell?

Azért beszéltem az előbb a kommunikációs sallangokról, mert ha azoktól eltekintünk, akkor az elmúlt napok eseményei, gondoljunk a párizsi merényletekre, elég világos választ adtak arra, hogy a magyar kormány védekezéssel kapcsolatos törekvései, illetve a veszéllyel kapcsolatos feltételezései nem voltak teljesen alaptalanok. Az a szándék, hogy tudni akarjuk, ki is lép be Magyarország és az Európai Unió területére, a történtek fényében még sokkal indokoltabbnak tűnik.

prohle_2.jpg
A keresztényi szeretetnek ezek szerint vannak korlátai?

Nem a keresztényi szeretet, vagy éppen humanitás problémakörébe tartozik ilyen tömegű ember lényegében ellenőrizetlen befogadása. Ez az érintett államok szuverenitását érintő kérdés. A szubszidiaritás jegyében pedig amúgy is fokozott a felelősségünk a saját közösségünk iránt. Mindig csodálkozom azokon a magyar vagy még inkább német egyházi vezetőkön, akik valamiféle kegyes naivitással tekintenek erre a helyzetre. Ha figyelmesen olvassa az ember Pál apostol leveleit, azokból kiderül, hogy a közösségek védelme ugyanolyan fontos a keresztény gondolkodás számára, mint a felebaráti szeretet. Hibát követünk el, ha ezt a két gondolatot nem próbáljuk meg világosan, közérthetően megérteni, elmagyarázni. Minden ilyen összetett helyzetben káros a leegyszerűsítő értelmezés. Ugyanúgy káros, a „minden migráns terrorista” - kijelentés, mint az, ha a kialakult helyzetet pusztán humanitárius kérdésként értékeljük, mindenkit a keblünkre ölelünk és fittyet hányunk a biztonsági, vagy a társadalmi integrációs szempontokra. Az egyébként keresztény alapokon is nyugvó európai jogrend, s benne a menekültügyi szabályozás éppen azt igyekszik tisztázni, hogy ki és miféle szándékkal, státusszal érkezik hozzánk. Maradhat? Nem maradhat? Ez a fajta jogkövetés úgy látszik eltűnt az európai gondolkodásból, legalábbis átmenetileg, s ennek már most is látszódnak a káros következményei.

Az irodájában nincs kereszt. Ez tudatos? A jelképek szintjén sem keveri két státuszát?

Itt valóban nincs kereszt, de ez nem tudatos döntés eredménye. Ugyanakkor kint van a falon Eötvös József képe, aki arról is ismert, hogy ő vezette be az állam és egyház szétválasztását a magyar jogrendbe. Ilyen módon tehát, áttételesen mégis jelen van az egyházi vonatkozás. Egyébként pedig nem gondolom, hogy hivatali helyiségekben keresztnek kellene függenie. A lényeg, hogy a hitünket ne akasszuk szögre, ha ide belépünk.

Van olyan igeszakasz, amely eligazítja a hétköznapokban?

A Páli mondások közül egy páros igehely, a hit mindennapos dilemmáját magát is megjeleníti. Nem véletlenül beszél Luther a mindennapi megtérésről. Ez olykor küszködés, vívódás, szembesülés a saját gyarlóságommal. „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm, 9:16.). A másik ige: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél”.(I.Kor. 9:26) Futni mindenképpen kell, de mégsem az a döntő. Ez a két mondat sokszor átsegít a nehézségeken. Az egyik azért, mert reményt, állandó bizakodást ad, a másik pedig arról szól, hogy az igyekezet is fontos, és az sem hiábavaló.

A kötelező hitoktatás és a vasárnapi zárva tartás, a harmadik Orbán-kormány két leginkább egyházakhoz, hithez kapcsolható, és legnagyobb port kavaró döntése volt. Ezekkel kapcsolatban mik a saját tapasztalatai?

A kötelező hittant lehetőségnek tekintem. Saját gyerekeimmel kapcsolatban szerzett tapasztalataim alapján, alsó tagozatban a felekezeti hittant tartani nem biztos, hogy érdemes. Általános iskolában egy kiadós és szigorúan számon kért bibliaismeretet hasznosabbnak tartanék. Már csak azért is, mert sokan, kereső, de gyülekezethez nem tartozó keresztényként úgy gondolják, hogy ha részt vett a gyerek az iskolai hittanórán, akkor kipipálták a heti egyházi alkalmat, és ez a gyülekezeteknek nem jó. Az lenne a cél, hogy az iskolában hittanra járó gyermek a hétvégén menjen templomba, járjon ifjúsági alkalomra, gyerek bibliaórára. Ezzel kapcsolatban eltérőek a hírek, van ahol a gyülekezeti aktivitás jelentősen visszaesett az iskolai hittan bevezetése óta, de akad olyan gyülekezet is, ahol azt tapasztalják, hogy felerősödött az érdeklődés, mert az iskolai hitoktatás felhívja a figyelmet a gyülekezeti hitéletre, ahol a lelkészek meg tudják szólítani a gyerekeket.

És mi a helyzet a vasárnapi zárva tartással?

Ezzel teljes mértékben egyetértek. Nem tartottam normálisnak, hogy vasárnaponként tömegek lógtak a plázákban. Olyan országokban voltam diplomáciai szolgálaton, Németországban, Svájcban, ahol működött a vasárnapi zárva tartás. Az intézkedés hazai bevezetésének módjával, a döntés kommunikációjával, a társadalmat nevelni szándékozó gesztusokkal kapcsolatban ugyanakkor voltak bennem kérdőjelek. Nem kizárt, hogy ezek a keresztény értékrend elfogadtatása szempontjából kontraproduktívak voltak. Lehet, hogy az egészet átgondoltabban és fokozatosan lett volna érdemes bevezetni. Ugyanakkor azt hiszem, hogy az ezzel kapcsolatos felháborodás ma már nem alulról jövő kezdeményezés, hanem politikai fogáskeresés. Szerintem a vasárnapi zárva tartást hamar meg lehetett szokni, és senki sem ért emiatt aránytalanul nagy kár.

Két érv hangzott el a legtöbbször a zárva tartás ellen, az egyik, hogy nem vagyunk annyira erős gazdaságú ország, mint Németország vagy Svájc, ahol ez valóban könnyen kivitelezhető. A másik pedig, hogy vannak olyan kereskedelmi dolgozók, akiknek nagyon is szükséges a hétvégi pótlék a megélhetésükhöz. Ezeket figyelembe véve is jó ötletnek tartja a döntést?

Az első érv valóban érthető, bár a vasárnapi forgalomtól aligha erősödik számottevően a gazdaság. A második érv esetében szerintem azt is mérlegelni kell, hogy egy-egy bolti eladó a szabad napját immár valóban a családja, szerettei körében tudja tölteni. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az életminőség szempontjából az így eltöltött idő nem ér-e annyit, mint az egy napra eső, 200%-os műszakpótlék.

 Fotók: Kiss Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr648101798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

élhetetlen 2015.11.24. 14:50:53

Hát igen. „egy-egy bolti eladó a szabad napját immár valóban a családja, szerettei körében tudja tölteni.” És azok a családok, akik nem akarják este nyolckor elcipelni a fáradt gyereket cipőt, kabátot venni hétköznap, péntek este pedig el szoktak utazni pl. nagyszülőkhöz, vagy nyáron a Balatonra, és vasárnap pár órával korábban indultak haza, és hazafele bevásároltak? Most maradjanak itthon egy szombat délelőtti bevásárlásra? Elúszott az egész nap. Ez a nehezítés családon belüli feszültséget is okozhat. Ez nem számít. És egyébként is. Eladó van több, vagy vásárló? Kinek az érdeke lehetne fontosabb?

Ad Dio 2015.11.24. 20:23:53

Nem hiszem hogy így érvelnék. Ez így simán felbontható.

A kereszténység lényege az, hogy nem normatív. Jézus a sok szabály helyébe a szeretet parancsát tette.

A szeretet a másik javát keresi. Ma aki a teljes nyílt befogadást vallja megoldásnak, az valójában NEM a befogadottak javát nézi, hanem jobb esetben sodródik, rosszabb esetben önnön nagyságában akar fürdőzni.

Hosszabb távon a tömegek Európába áramlása nagyon sok szenvedést okozhat, aminek a legrosszabbja épp a befogadottakra vár.

Szeretni kell, de okosan: ott kellene segíteni ahol ezek az emberek otthon vannak.

Az új nyugati paradigma két lábon áll: egyik lába egy erős, védett keresztény, demokratiokus Európa, másik lába az, hogy ez az Európa komoly erőfeszítéseket tesz abban az irányban, hogy a körülötte lévő világot élhető állapotban tartsa. A gazdaság három szektora mellé fel kell venni a negyediket: a fenntartói vagy gondviselői tevékenységet. Idővel ez lehet a GDP komoly részét teszi majd ki, de ennek így kell lennie. A világ többé nem önfenntartó. Aktív közreműködés nélkül állandóan ki fog lendülni a pillanatnyi egyensúlyából.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.11.25. 07:56:35

@Ad Dio: "Európa komoly erőfeszítéseket tesz abban az irányban, hogy a körülötte lévő világot élhető állapotban tartsa. "

Úgy gondolod, hogy Európa gazdasági vezetői csupa keresztény szeretetből dolgoztatnak a körülöttük lévő országokban?

Pipas 2015.11.25. 07:57:09

@Ad Dio: "Jézus a sok szabály helyébe a szeretet parancsát tette."

Hazugság. Lásd pl. itt:

"17. Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen. "

Ad Dio 2015.11.25. 08:33:47

@Pipas:

A legfontosabb parancs a szeretet parancsa, ami nem más, mint a Teremtő Jó Istenből következtető logika. Ez az egyetlen abszolút elv. Ehhez képest minden írott törvény szituációhoz kötött, korlátozott hatáskörű. Ez az én véleményem. Nem akarlak meggyőzni, tiszteletben tartom ha Te nem így gondolod.

Ad Dio 2015.11.25. 09:03:57

@sefatias:

Nem természetesen nem. És ez sosem lesz így. A két emberi hajtóerő, az egoizmus és az altruizmus közül az első szinte mindig erősebb. Főleg tömegek esetén. Azonban jelenleg Európának elemi egoista érdeke a maga körül lévő világ élhető szinten tartása, mert ez a feltétele a létezésének.

preshaz.blog.hu/2015/09/27/ertem_hogy_gondolkodo_ember_de_mi_hajcsa

Pipas 2015.11.25. 11:57:22

@Ad Dio: "tiszteletben tartom ha Te nem így gondolod"

Azt írtad, hogy sok szabály "helyébe" a szeretet lépett, azaz Jézus felülírta a törvényt, esetlegessé tette, nem tartotta mindig alkalmazandónak.

Ahogy idéztem is a biblia Jézusnak tulajdonítja a mondást, miszerint *egyetlen* törvény egyetlen betűje sem változott és azok minden egyes betűje változatlanul érvényes.

Szerintem tök nyilvánvaló, hogy nem csak én "gondolom", hogy a trövények nem lettek felülírva a szeretet által, gyakorlatilag szó szerint benne van a bibliában.

szamok embere 2015.12.02. 21:14:52

"bár a vasárnapi forgalomtól aligha erősödik számottevően a gazdaság."
Ehhez elég elhinni, hogy a kereskedelem általában nemteremt értéket. A cégek pedig altruizmusból fizették az egy napra eső, 200%-os műszakpótlékot.

Ivan F. K. 2015.12.03. 11:04:31

@Pipas:

Nem szeretnék beleszólni, de szerintem Ad Dio-nak van igaza a kettőtök vitájában. Jézus a szombat példáján keresztül bemutatja, hogy az írott törvény nem abszolút, a szeretet felülírhatja. Magyarán a törvény az emberért van, nem ellene.

"1 Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni.
2
Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, amit nem szabad szombatnapon cselekedni.
3
Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és akik vele valának?
4
Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, amelyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, akik ő vele valának, hanem csak a papoknak?
5
Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek?
6
Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.
7
Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.
8
Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.
9
És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba.
10
És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt.
11
Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt?
12
Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni."

Mt. 12:1-12