Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Prőhle Gergely: „Csodálkozom azokon, akik kegyes naivitással tekintenek a menekült-helyzetre”

„Nem a keresztényi szeretet, vagy éppen humanitás problémakörébe tartozik ilyen tömegű ember lényegében ellenőrizetlen befogadása.” Menekült-kérdés hívő politikusként? Összeegyeztethető a kormányzati hivatás és a hit? Mi okozza a legnagyobb fejtörést? – ezekről kérdeztük Prőhle Gergely nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkárt, az evangélikus egyház országos felügyelőjét. Politikus-sorozatunk jövő héten folytatódik.

Szerző: Kézdi Beáta

prohle_gergely.jpg

„A politika ma már leginkább a technikai sportokban jártas profik ádáz küzdelmére hasonlít” – írta a Heti Válaszban megjelent legutóbbi publicisztikájában. Ön hogyan áll helyt, evangélikus vallású államtitkárként ebben a harcban?


Az írásomban a parlamenti képviselőkről volt szó, pártpolitikusokról, én pedig nem vagyok az.

Nos, akkor pontosítsunk: kormánytisztviselő. Az átlagember fejében ez egyenlő a politikussal. Munkájára pedig mindenképpen hatással van a politika.

Az mindannyiunk életére hatással van – s ez hol jó, hol rossz.

Az arányok akkor sem azonosak egy államtitkár esetében, aki egyben a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, vagyis világi vezetője.

Valóban. Létezik olyan állami vagy nemzeti érdek, amely nem feltétlenül pártpolitikai vonatkozású. Ami pedig az értékválasztást illeti, egy keresztény egyház választott képviselőjeként és egy polgári kormány tisztviselőjeként nem kell állandó lelki tusakodásban élnem.

Ezek szerint soha nem került olyan helyzetbe, amikor nehezen egyeztette össze az értékrendjét, hitét egy politikai döntéssel? Ez elég idealisztikusan hangzik.

Olyan helyzetbe pedig még soha nem kerültem, hogy a lelkiismeretem ellenére kellett volna döntenem, vagy bármit mondanom. Az persze már más kérdés, hogy az ember megszólal-e egy olyan kérdésben, ami esetleg a stílusérzéke, habitusa, vagy pláne a lelkiismerete szempontjából aggályos.

Ezek szerint az elmúlt időszakban néha bölcsen hallgatott?

Igen, ez is előfordult.

Az egyházat és Magyarország polgári, keresztény értékeket valló kormányát sokat támadják, mondván, figyelmen kívül hagyja a Máté evangéliumában olvasható igét: „Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjaztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem”. Nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkárként a menekült-kérdésben az elmúlt időszakban nehéz lehetett hallgatnia.

Nem is hallgattam, sőt, a határainkon kívül is számos alkalommal beszéltem a menekültügyről. A Szentírásban ez az idézet egyébként a személyes lelkiismeret és felelősségvállalás kérdéseként jelenik meg, nem államokon vagy közösségeken kérik számon a fenti igeszakaszt. Ha valaki nálam kopogtat, beengedem, ha enni kér, adok neki enni. Az evangélikus egyház is ezzel próbálkozott és én magam is így tettem menekült-ügyben. És úgy gondolom, a röszkei határon vagy a nagyfai menekülttáborban szerzett személyes tapasztalataim jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy például a német közszolgálati televízióban egy német evangélikus püspökkel szemben is érvelni tudjak a magyar kormány által képviselt migrációs politika mellett. Az ehhez a politikához kapcsolódó kommunikációs sallangoktól most tekintsünk el…

Vagyis a német püspök is bírálatot fogalmazott meg?

Käßmann püspök asszonnyal vettem részt a tévés beszélgetésben, aki rögtön az Ön által is alkalmazott biblikus érveléssel állt elő. Én pedig Luther Mártont idéztem, aki a kettős kormányzásról szóló tanításában éppen arról szól, hogy ezek a dolgok egymás mellett érvényesülnek, azaz a törvények rideg tisztelete és ereje elsősorban a közösség védelmét szolgálja, és ezt most a déli határunkon felhúzott kerítés testesíti meg. Ugyanakkor egyetlen pillanatra sem feledkezhetünk meg személyes felelősségünkről, az odafordulás parancsáról, ami a felebaráti szeretet megnyilvánulása. Ezek nem ellentétesek egymással, és nem csupán azért, mert Luther Márton ezt mondta. Egyértelmű, hogy segíteni kell embertársainkon, de egy közösségnek is vannak érdekei, amikre tekintettel kell lenni. Nem gondolom, hogy ez ne lenne egy konzekvens keresztény megközelítés.

Tehát kerítésre is szükség van és segíteni is kell?

Azért beszéltem az előbb a kommunikációs sallangokról, mert ha azoktól eltekintünk, akkor az elmúlt napok eseményei, gondoljunk a párizsi merényletekre, elég világos választ adtak arra, hogy a magyar kormány védekezéssel kapcsolatos törekvései, illetve a veszéllyel kapcsolatos feltételezései nem voltak teljesen alaptalanok. Az a szándék, hogy tudni akarjuk, ki is lép be Magyarország és az Európai Unió területére, a történtek fényében még sokkal indokoltabbnak tűnik.

prohle_2.jpg
A keresztényi szeretetnek ezek szerint vannak korlátai?

Nem a keresztényi szeretet, vagy éppen humanitás problémakörébe tartozik ilyen tömegű ember lényegében ellenőrizetlen befogadása. Ez az érintett államok szuverenitását érintő kérdés. A szubszidiaritás jegyében pedig amúgy is fokozott a felelősségünk a saját közösségünk iránt. Mindig csodálkozom azokon a magyar vagy még inkább német egyházi vezetőkön, akik valamiféle kegyes naivitással tekintenek erre a helyzetre. Ha figyelmesen olvassa az ember Pál apostol leveleit, azokból kiderül, hogy a közösségek védelme ugyanolyan fontos a keresztény gondolkodás számára, mint a felebaráti szeretet. Hibát követünk el, ha ezt a két gondolatot nem próbáljuk meg világosan, közérthetően megérteni, elmagyarázni. Minden ilyen összetett helyzetben káros a leegyszerűsítő értelmezés. Ugyanúgy káros, a „minden migráns terrorista” - kijelentés, mint az, ha a kialakult helyzetet pusztán humanitárius kérdésként értékeljük, mindenkit a keblünkre ölelünk és fittyet hányunk a biztonsági, vagy a társadalmi integrációs szempontokra. Az egyébként keresztény alapokon is nyugvó európai jogrend, s benne a menekültügyi szabályozás éppen azt igyekszik tisztázni, hogy ki és miféle szándékkal, státusszal érkezik hozzánk. Maradhat? Nem maradhat? Ez a fajta jogkövetés úgy látszik eltűnt az európai gondolkodásból, legalábbis átmenetileg, s ennek már most is látszódnak a káros következményei.

Az irodájában nincs kereszt. Ez tudatos? A jelképek szintjén sem keveri két státuszát?

Itt valóban nincs kereszt, de ez nem tudatos döntés eredménye. Ugyanakkor kint van a falon Eötvös József képe, aki arról is ismert, hogy ő vezette be az állam és egyház szétválasztását a magyar jogrendbe. Ilyen módon tehát, áttételesen mégis jelen van az egyházi vonatkozás. Egyébként pedig nem gondolom, hogy hivatali helyiségekben keresztnek kellene függenie. A lényeg, hogy a hitünket ne akasszuk szögre, ha ide belépünk.

Van olyan igeszakasz, amely eligazítja a hétköznapokban?

A Páli mondások közül egy páros igehely, a hit mindennapos dilemmáját magát is megjeleníti. Nem véletlenül beszél Luther a mindennapi megtérésről. Ez olykor küszködés, vívódás, szembesülés a saját gyarlóságommal. „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm, 9:16.). A másik ige: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél”.(I.Kor. 9:26) Futni mindenképpen kell, de mégsem az a döntő. Ez a két mondat sokszor átsegít a nehézségeken. Az egyik azért, mert reményt, állandó bizakodást ad, a másik pedig arról szól, hogy az igyekezet is fontos, és az sem hiábavaló.

A kötelező hitoktatás és a vasárnapi zárva tartás, a harmadik Orbán-kormány két leginkább egyházakhoz, hithez kapcsolható, és legnagyobb port kavaró döntése volt. Ezekkel kapcsolatban mik a saját tapasztalatai?

A kötelező hittant lehetőségnek tekintem. Saját gyerekeimmel kapcsolatban szerzett tapasztalataim alapján, alsó tagozatban a felekezeti hittant tartani nem biztos, hogy érdemes. Általános iskolában egy kiadós és szigorúan számon kért bibliaismeretet hasznosabbnak tartanék. Már csak azért is, mert sokan, kereső, de gyülekezethez nem tartozó keresztényként úgy gondolják, hogy ha részt vett a gyerek az iskolai hittanórán, akkor kipipálták a heti egyházi alkalmat, és ez a gyülekezeteknek nem jó. Az lenne a cél, hogy az iskolában hittanra járó gyermek a hétvégén menjen templomba, járjon ifjúsági alkalomra, gyerek bibliaórára. Ezzel kapcsolatban eltérőek a hírek, van ahol a gyülekezeti aktivitás jelentősen visszaesett az iskolai hittan bevezetése óta, de akad olyan gyülekezet is, ahol azt tapasztalják, hogy felerősödött az érdeklődés, mert az iskolai hitoktatás felhívja a figyelmet a gyülekezeti hitéletre, ahol a lelkészek meg tudják szólítani a gyerekeket.

És mi a helyzet a vasárnapi zárva tartással?

Ezzel teljes mértékben egyetértek. Nem tartottam normálisnak, hogy vasárnaponként tömegek lógtak a plázákban. Olyan országokban voltam diplomáciai szolgálaton, Németországban, Svájcban, ahol működött a vasárnapi zárva tartás. Az intézkedés hazai bevezetésének módjával, a döntés kommunikációjával, a társadalmat nevelni szándékozó gesztusokkal kapcsolatban ugyanakkor voltak bennem kérdőjelek. Nem kizárt, hogy ezek a keresztény értékrend elfogadtatása szempontjából kontraproduktívak voltak. Lehet, hogy az egészet átgondoltabban és fokozatosan lett volna érdemes bevezetni. Ugyanakkor azt hiszem, hogy az ezzel kapcsolatos felháborodás ma már nem alulról jövő kezdeményezés, hanem politikai fogáskeresés. Szerintem a vasárnapi zárva tartást hamar meg lehetett szokni, és senki sem ért emiatt aránytalanul nagy kár.

Két érv hangzott el a legtöbbször a zárva tartás ellen, az egyik, hogy nem vagyunk annyira erős gazdaságú ország, mint Németország vagy Svájc, ahol ez valóban könnyen kivitelezhető. A másik pedig, hogy vannak olyan kereskedelmi dolgozók, akiknek nagyon is szükséges a hétvégi pótlék a megélhetésükhöz. Ezeket figyelembe véve is jó ötletnek tartja a döntést?

Az első érv valóban érthető, bár a vasárnapi forgalomtól aligha erősödik számottevően a gazdaság. A második érv esetében szerintem azt is mérlegelni kell, hogy egy-egy bolti eladó a szabad napját immár valóban a családja, szerettei körében tudja tölteni. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az életminőség szempontjából az így eltöltött idő nem ér-e annyit, mint az egy napra eső, 200%-os műszakpótlék.

 Fotók: Kiss Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr888101798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
evelet_trksz.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása