Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Ferencnek ez remekül megy – protestáns kritika a pápa könyvéről

2015. november 20. - KötőSzó

Pápává választásának pillanatában egy bíboros barátja azt súgta Jorge Mario Bergoglio fülébe, hogy „Ne feledkezz meg a szegényekről!” Ferenc pápa azóta is ehhez a felszólításhoz tartja magát, talán pont ezért vádolják őt azzal, hogy „túl sokat beszél a szegényekről”, a „világ végéről jött” mert „latin-amerikai”, „démonizálja a kapitalizmust”, tehát „marxista”. Ez a gazdaság öl című, áprilisban megjelent könyvében fény derül arra, miért támadják annyian az egyházon belül és, hogy a világ másik fele miért emeli piedesztálra.

Szerző: Kovács Barbara

Amikor először kezembe vettem a könyvet, ráeszméltem, hogy hiába áll a borítón a cím fölött öles betűkkel az, hogy „Ferenc pápa”, a könyvet bizony nem ő írta. Hanem két olasz újságíró és Vatikán-szakértő, Andrea Tornielli és Giacomo Galeazzi. A könyv egy idézetgyűjtemény, melynek egyértelmű célja az apológia, a pápa társadalmi tanításának védelme. Aki életrajzi részletekre kíváncsi, az inkább a Wikipédián keresgéljen, mert túl sokat nem tudunk meg korábbi életéről. A legtöbb részlet a pápa beszédeiből, írásaiból, főleg az Evangelii gaudium kezdetű dokumentumból származik. A fejezetek Ferenc programjának fő témáit járják körül: a szegények kérdése, a pénz bálványozása, a gazdasági egyenlőtlenségek problémája, a Föld és a környezetünk megóvása. A könyv végén interjúkat olvashatunk egy olasz bankigazgatóval és egy közgazdász professzorral, valamint megismerhetjük egy argentin nyomornegyedben evangelizáló pap életét. Az utolsó rész kimozdít az idézetgyűjtemény monotóniájából és szélesebb perspektívából láttatja a társadalmi tanítást. Minden fejezet elején rövid mottókat olvashatunk főleg előző pápák irataiból és más katolikus dokumentumokból. 

Mindez azt sugallja, hogy Ferenc nem a hagyományoktól elrugaszkodva, önkényesen nyilatkozik, hanem elődeivel, a Bibliával és a katolikus egyházzal szoros egységben.

A szerzők egy egész fejezetet szentelnek a pápát támadó filozófusok, közgazdászok és újságírók sokszor vitriolos megjegyzéseinek. A könyv legizgalmasabb részének tartom ezeket a kritikákat, amelyek kiélezik Ferenc és a gazdasági szakemberek között feszülő ellentétet. Azzal vádolják őt, hogy tájékozatlanul nyilatkozik gazdasági kérdésekben, a szegényekkel és kirekesztettekkel kapcsolatos aggályai maximum Latin-Amerikára korlátozódhatnak, mert a gazdaság igazságosabbá tételére irányuló törekvései nem veszik figyelembe a realitást. A szópárbajt azonban megakasztják a szerzők által hozzáfűzött kommentárok, amelyek inkább megzavarják az olvasót, mintsem segítik az elmélyülésben.

Fölmerülhet, hogy a szerzők vajon miért védik ilyen vehemenciával a pápát? A világ negyedik legbefolyásosabb emberének, a római-katolikus egyház fejének valóban szüksége van arra, hogy Vatikán-szakértők bizonygassák róla, hogy a kapitalista közgazdászok milyen igazságtalanul támadják szegényt? Az egymással szembenálló érvek ütköztetése izgalmas színfolt a könyvben, de a szerzők elfogult és néhol gúnyos megjegyzéseit indokolatlannak érezhetjük.

Ferenc pápától vett idézetek annyira magukért beszélnek és az elevenünkbe vágnak, hogy semmiféle védelemre nem szorulnak rá.

Mindenkinek vannak olyan hétköznapi tapasztalatai, amelyek alapján meg tudja ítélni, hogy a pápa szavai a valóságot tükrözik. Gondoljunk csak az előző napok kegyetlen terrortámadásaira, az ártatlan emberáldozatokra így ezek a gondolatok még aktuálisabban hangzanak: „Apránként hozzászokunk ahhoz, hogy a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül látjuk és halljuk a kortárs társadalom fekete krónikáját, amelyet valamiféle perverz ujjongással mutatnak be, vagy pedig hozzászokunk az erőszakhoz, és együtt élünk az agresszióval, amely öl, elpusztítja a családokat, háborúkat és konfliktusokat robbant ki.”

Egy pápának nem kell gazdasági szakembernek lennie, viszont nem mehet el a világ problémái, igazságtalanságai mellett, hanem ezeket felismerve kell az evangélium reményét nyújtania a szenvedő, nyomorúságban élő emberek számára. Ferencnek ez remekül megy, és ehhez még hozzájárul a rendkívül hatékony, közhelyektől mentes kommunikációja is. Nem csoda, hogy annyian rajonganak érte, és az sem, hogy sokak érdekeit pedig kifejezetten sérti.

Ha valaki rátapint a világ sebeire, akkor az sokaknak fáj, de lehet, hogy pont ez hozza el a gyógyulást.

Pauperista, liberális vagy marxista-e a pápa? Valóban rosszul ítéli meg a gazdaság működését? Ez nem derül ki a könyvből, de nem is hiányolom. Mert az emberek nem a rájuk aggatott címkéktől lesznek hasznos tagjai a társadalomnak, hanem a tetteiknek köszönhetően. Ferenc pápa kétévi működésének összefoglalása arra mutat rá, hogy a római-katolikus egyház feje szavaival és tetteivel már most nagyon sokat tett azért, hogy a világ élhetőbb hely legyen. Megtette és megteszi a legfontosabbat, ami minden keresztény ember feladata lenne: reményt ad a reménytelenségben élők számára.

A szerzőről:

Kovács Barbara (1991)  az Evangélikus Hittudományi Egyetem végzős teológus-lelkész szakos hallgatója, diplomamunkáját A PR-kommunikáció lehetőségei az egyházban címmel írja. 2013-ban végzett a PPKE-VJK kommunikáció- és médiatudomány szakán. A 2013/2014-es tanévben ösztöndíjas volt Németországban, Erlangenben, ahol főleg gyakorlati teológiát és egyházi publicisztikát hallgatott.

 Képek: innen és innen.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr698089916

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.