Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Úszni és ölni

2015. november 14. - KötőSzó
Édes Istenem: a te szent lélegzeted, amiből az életem van, és minden, ami én vagyok, használható dühös üvöltésre?


Kiskoromban állandóan úszni járatott édesanyám, mert az minden szempontból jót tesz az ember fizikumának. Annak igen, és szerintem is jó volna, ha az én gyerekem úszni járna. De én még emlékszem, hogy volt rossz oldala is a dolognak (ez nem az édesanyám hibája), az, hogy az edzések végén, bohóckodás közben életért menő küzdelem volt, hogy amikor a nagyobb viccből lenyom a víz alá, nem jól ítéli meg, mennyit bír a tüdőm. Vagy inkább nem törődik vele.

Napi szintű küzdelem az életért hat évesen, és sosem lehetsz biztos, hogy holnap sikerül-e. De azért elmész az edzésre, mert elküldtek. Anyád mondta, muszáj. És a közösség nevetős, bohóckodós hangulata elvárja, hogy amikor az életedért küzdve nagy nehezen újra lélegzetért jutsz, még nevess is, ne pedig taknyod-nyálad se letörölve üvölts, hogy a jó édesanyád, aki ideküldött téged úszni és ölni. A hangulatot tönkretenni bűn. Ússz a víz alatt. Nem igaz, hogy ennyire sem vagy képes.

Édes Istenem: a te szent lélegzeted, amiből az életem van, és minden, ami én vagyok, használható dühös üvöltésre?

Most jött pár nagyobb darab fickó, akiket valahonnan, valamikor biztos az édesanyjuk küldött úszni, és ezek most jól ítélték meg, mennyit bír a tüdő. Százon felüli számban nem engedtek föl embereket. Nem köveket, hanem holttesteket dobtak az uszodába, hogy hullámot vessenek a közhangulat medencéjének falán. Nekem is ugyanez a célom, de én nem embereket, csak gombokat nyomok le. Mi a különbség köztünk? Az anyánk? Nem hiszem.

Vagy csak azért volna mindez, mert én nem vagyok elég erős és nagy ahhoz, hogy nevetve késztessem a nálam kisebbet küzdelemre az életéért? És csak akkor ne folytassam, ha a nevetés álarcát veszi magára a kis taknyos?

Édes Istenem: mondhatom neked azt, hogy nem akarok többé edzésre menni az uszodába? Eltekintesz az élet életre nevelő hatásaitól az én életem kedvéért? Nem arról volt szó, hogy Jézus három napig nem jött föl a víz alól értem, és a többi fulladozóért?

Ha franciául imádkozom hozzád, akkor most az egyszer, kivételesen kimondhatom az embereknek azt, ami már évtizedek óta fullaszt: hogy eszembe jutott az édesanyánk, aki ideküldött minket úszni vagy ölni?


Az írást egy olvasónk küldte.

Kép: innen

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr208078044

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az Isten, a halál, és én 2015.11.23. 21:24:50

Nem tudok rosszabbat elképzelni a halálnál. Nincs szörnyűbb, mint annak a tudata, hogy meg fogok halni. Illetve egy mégis van: amikor belegondolok, hogy a gyermekem is meg fog halni. Gyakorlatilag halálra jött életre. Mint mindenki más. Persze elég bet...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.