Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

A kereszténység történetének egyik felét teljesen elfelejtettük

2015. október 30. - KötőSzó

A mostani, közel-kelet keresztényeit is érintő üldöztetés olyan fenyegetés, amely az emberi történelem egyik legalapvetőbb tanulságát próbálja elhazudni. Mégpedig azt, hogy eltérő hitű és meggyőződésű népek és emberek sokszor voltak képesek együtt építeni és felvirágoztatni azokat a kultúrákat, amelyekben együtt éltek.

Dr. Rowan Williams, egykori Canterbury-i érsek írása nyomán.

A kereszténység története, ahogy ma ismerjük, csak a történet egyik fele. Krisztus első követői komolyan vették uruk parancsolatát és a Föld minden népét igyekeztek tanítvánnyá tenni; a Szent Földttől keletre és nyugatra egyaránt. Azzal egyidőben, hogy Pál terjeszteni kezdte a kereszténységet a Római Birodalomban nyugat felé, mások kelet felé indultak az üzenettel, Ázsia belsejébe, ahol évszázadokig közel annyi keresztény élt, mint Európában.

Ha valaki ma arab nyelven olvas valamilyen vallási szöveget, biztosra vesszük, hogy muszlim. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a mai napig sok keresztény él a Közel-Keleten, akik az anyanyelvükön olvassák a Bibliát. Ez emlékeztethet minket arra, hogy

mind a Közel-Keletnek, mind pedig a mi hitünknek sokkal színesebb a történelme, mint ahogyan azt tanítjuk és tanuljuk. A történet, amit mindannyian ismerünk, csak az egyház nyugati terjeszkedését hangsúlyozza; először Európában, majd annak gyarmatosító politikáján keresztül az egész világon.

Kevesen tudjuk, hogy a mai Irak és Irán területén már a második századtól éltek keresztények, hogy a harmadik században már Indiában is működtek aktív közösségek és hogy a hetedik századra közel-keleti térítők, szerzetesek és hittudosók Kínát is elérték. Megkezdődött a Biblia és egyéb ókeresztény szövegek fordítása a helyi kínai nyelvjárásokra, templomok és rendházak épültek a kínai építészet hagyományos stílusában és kicsit későbbről keresztény költészeti és filozófia emlékek is maradtak ránk a régióból. Egy kétnyelvű kőoszlop a nyolcadik századból perzsa misszionárusok érkezéséről tudósít, akik a nesztoriánus hagyomány szerint hirdették Jézus evangéliumát a mai Xian területén.

Becslések szerint ma 68 millió keresztény él Kínában, de a gyors növekedés miatt pontos adatot megállapítani nehézkes.

A 13. században két pekingi szerzetes – mintegy fordítva teljesítve Marco Polo utazásait – elérte Európát és találkozott Első Eduárd angol királlyal.

A Közel-Kelet arab keresztényei pedig szerves részét alkották a helyi társadalmaknak, mint ahogy azt számos irodalmi emlék és népmese is tükrözi.

Hasonlóan az európai zsidósághoz, jogilag folytonos megkülömböztetésben volt részük, de aktív üldöztetésnek ritkán voltak elszenvedői. Bőven akadtak köztük orvosok, tisztségviselők, üzletemberek, és bár számuk az évszázadok alatt folyamatosan csökkent, senki nem tartotta összegyeztethetetlennek a keresztény hitet az arab világgal – nyelvi, kulturális vagy földrajzi értelemben sem.

Ez persze később többször drasztikusan megváltozott, kezdve Timur Lenk mongol hódítóinak népirtó fanatizmusával. Hasonló üldöztetéssel néznek szembe ma is a magukat Iszlám Államnak nevező gyilkosok által megszállt területen élő testvéreink. Ugyan a kegyetlenkedések leginkább a hitüket az ISIS ámukfásának alárendelni nem hajlandó többségi muszlimokat sújtják, az elmúlt 15 év eseményei sokakban megerősítették a hazug elképzelést miszerint a keresztények a nyugati új- imperializmus kiszolgálói és hitük összeegyeztethetelen a nem-nyugai kultúrákkal.

Az ISIS tényerésével sok iraki és szír keresztény vált födönfutóvá, kényszerült otthona, hazája elhagyására.

Militáns iszlamisták ma olyan keresztény közösségek jogát tagadják meg az Irakban és Szírában való élethez, akiknek az ősei másfél évezrede élnek azon a földön.

Ezek a közösségek ugyanúgy elvitathatalan részesei hazáik történelmének és kultúrájának mint ahogy részesei a kereszténység történelmének.

Sokan közülük formálói és kiemelkedő alakjai voltak a 20. század arab nacionalizmusainak, emlékeztetve minket arra, hogy a kereszténység nincs összenőve az európai vagy amerikai hatalmi érdekekkel, mint ahogy az iszlám sem egyenlő az arab vagy perzsa országok hatalmi érdekével.

A mostani, közel-kelet keresztényeit is érintő üldöztetés tehát egy olyan fenyegetés, amely az egyik legalapvetőbb tanulságát próbálja elhazudni az emberi történelemnek. Mégpedig azt, hogy eltérő hitű és meggyőződésű népek és emberek sokszor voltak képesek együtt építeni és felvirágoztatni azokat a kultúrákat, amelyekben közösen éltek.

Ez is a tétje a napjainkban zajló keresztényüldözésnek és az öldöklés megállításán túl, a gyűlölködő hazugság ellen is fel kell lépnünk.

Fordítás: Földessy Árpád
Forrás: BBC
Fotó: AFP
Eredeti cikk:
How Christianity's Eastern history has been forgotten

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr638034944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy laikus 2015.10.30. 15:32:04

Köszönöm ezt a cikket! a volt Canterbury érsek, Dr. Rowan Williams korunk egyik legnagyobb keresztény gondolkodója, az ökumenizmus fáradhatatlan szószólója.
VIII. Henrik óta ő volt az első Canterbury érsek, aki elment a római pápa (II. János Pál) temetésére és első, aki részt vett a római pápa (XVI. Benedek) beiktatásán is! Sőt Benedek pápa angliai látogatásán közös szolgálatot vállalt a Westminster apátságban!