Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

A menekültproblémát naivitás evangéliummal kezelni

Re: Gyűlölködés a gyülekezetekben

2015. október 21. - KötőSzó

Oda kellene figyelni arra, amit Luther a kettős kormányzásról tanított, mert a menekültproblémát hiba lenne az evangéliummal és nem a világi kormányzással kezelni. Magyarország kormányán ezért naivitás, de ennél több, komoly veszélyeztetés a szeretet evangéliumi parancsának általunk értett és ránk vonatkozó vetületét számon kérni.

Szerző: Balicza Iván

Gyűlölködés a gyülekezetekben című írásunkra – melyben a menekültekkel szembeni, gyülekezetekben is tapasztalható heves indulatokról volt szó – két evangélikus lelkész is reagált. Fontosnak tartjuk közölni mindkét véleményt, hiszen így válhat a KötőSzó eredeti céljainak megfelelően, a nézetek sokszínűségét bemutató, valódi párbeszédet elősegítő tereppé.

Mindig hittem a nyílt és őszinte szóban, ezért bátorkodom megírni, hogy a KötőSzón megjelent Gyűlölködés a gyülekezetekben című cikk nézetem szerint nem fedi a valóságot. Írom ezt azért, mert magam is jelen voltam az itt tárgyalt gyülekezeti alkalmon. A szóban forgó magas tisztségben szolgáló katolikus előadó véleményéről még helyesen tájékoztat. A hozzászólásokról viszont finoman szólva eltorzítottan. Az előadó valóban markánsan a felebaráti szeretet és segítés kötelezettségéről, a migránsok feltétel nélküli befogadásáról beszélt. Ezzel lehet egyetérteni – bár, hogy magam is elmondjam véleményemet én ezt a megoldást és az előadó szavait naivnak tartottam – és lehet más véleményen lenni. Ez a véleménynyilvánítás szabadsága. Tanúsíthatom, hogy nem hangzottak el olyan durva vádak, amilyet a cikk ír, idézet: „mert veszélyesek, betegségeket terjesztenek, lerombolják a kultúránkat, megrontják a gyermekeinket!”  

De tisztában lévén az úgy nevezett katatim (érzelmek és beállítottságok által irányított) érzékeléssel és gondolkodással, el tudom képzelni, hogy egy elhangzott hozzászólást másként hallhattunk és értelmeztünk. Ennek példája éppen a lányunokák megrontásáért aggódó nagymama. Ugyancsak nem sorolnám a gyűlölködés kategóriájában annak a véleményét, aki arab országokban töltött munkaévei során szerzett tapasztalatait mondta el. Elé senki sem tartott félelmet és gyűlölködést keltő torz tükröt. Ez nem gyűlölet, hanem aggódás. Ez alapján most is fenntartom: senki nem gyűlölködött, és aki elutasította a befogadás gondolatát, az elég jól érzékelt aggályokkal mondta el, hogy számára miért nem kell ez. Hogy ettől „rossz”, vagy „jó” keresztény-e? Ezt nem én és nem mi vagyunk hivatottak megítélni.

Itt miért nem alkalmazzuk az egyébként sokszor hangoztatott mondást, hogy „mások hitét nem láthatjuk”?

Beszélgetni, véleményünket kifejteni jó. Ítélkezni és sugalmazni nem jó.

Az ellenvélemények elfogadása fontos, hogy ne essünk abba a hibába, mint az eredeti cikk írója, hogy azok felé mutassuk a gyűlölet torz tükrét, akik a véleményünktől eltérően mernek gondolkodni és ezt egy előadás utáni hozzászólásban el is merik mondani.

Nem vagyok hivatott annak az eldöntésére, hogy a kormány menekültekkel kapcsolatos kommunikációja gyűlöletkeltés-e vagy sem, bizonyos csoportok így mondják. Döntse el ezt mindenki. Azt azonban nem vagyok hajlandó elfogadni, és visszautasítom, hogy a más véleményen lévőkről, árnyaltabban gondolkodókról bárki is úgy írjon a nyilvánosság előtt, hogy „a megtévesztés szutyka” van rajtuk.

Még a menekültek iránt olyannyira elkötelezett német kancellár is végiggondolta a dolgot, már korántsem beszél mindenki befogadásáról, különbséget tesz menekültek és gazdasági bevándorlók között, és az utóbbiak befogadásáról már nincs szó.

Teológiailag mondhatom, hogy oda kellene figyelni arra, amit Luther a kettős kormányzásról tanított, mert a menekültproblémát naivitás és hiba lenne az evangéliummal és nem a világi kormányzással kezelni.

Magyarország kormányán ezért naivitás, de ennél több, komoly veszélyeztetés a szeretet evangéliumi parancsának általunk értett és ránk vonatkozó vetületét számon kérni. Az egyház és az egyes keresztény emberek segíthetik és befogadhatják szükséget szenvedő embertársainkat. Nosza, rajta, ki gátolja meg? De a kormányzatnak az egész ország érdekeit kell szem előtt tartania, és másfajta, törvényes megoldásokat keresnie.

A szerzőről

Balicza Iván (1948) – nyugalmazott evangélikus lelkész, 1990-2015-ig a Budavári Evangélikus Gyülekezet, előtte a salgótarjáni és a miskolci evangélikus gyülekezet lelkésze volt.

Fotó: osocio.org

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr508008781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.