Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

A legkúlabb mai prédikátor egy tetovált, ex-alkoholista, evangélikus nő

2015. október 19. - KötőSzó

Nadia Bolz-Weber, a tetovált prédikátor (korábban valláskárosult, humorista és alkoholista), a Washingon Post szerint a liberális kereszténység új, erőteljes képviselője. Hitelessége és elképesztő népszerűsége miatt azonban konzervatív körök elismerését is birtokolja. Denveri gyülekezetébe drogosok, jelenlegi és egykori alkoholisták, melegek és kertvárosi családok együtt járnak. Felismerte, hogy a rosszfiúkhoz és -lányokhoz alapvetően nem szól az egyház, nekik nincs templomuk, se gyülekezetük, ezért alapított számukra egyet.

Szöveg: Bence Áron

Van egy evangélikus lelkész Denverben, Coloradóban, aki majd két méter magas, tele van tetoválva, sokszor mogorva és cinikus és általában csúnyán beszél, mégis messze földről jönnek hozzá az emberek, hetvenezren követik a közösségi médiában és odafigyelnek a szavára. Egy friss interjújában arra kérte a „fanjait”, hogy inkább az országos, sportcsarnokokban rendezett előadásaira és prédikációira jöjjenek, a vasárnapi, családias légkörű istentiszteleteket hagyják meg az ő denveri közössége számára. Csuklóján a lutheri hitvallás: simul iustus et peccator (egyszerre igaz és bűnös; angolul: sinner and saint  vagyis bűnös és szent), felette pedig példaképe, az első keresztény igehirdető, Mária Magdaléna. Nadia Bolz-Weberről, a House for All Sinners and Saints (Minden bűnös és szent háza) gyülekezet alapító lelkészéről van szó.

„Az a helyzet – emlékszem vissza metodista lelkész barátom jellemzésére, miközben a sivatagot átszelve közeledtünk a Sziklás-hegység felé – hogy ez itt nálunk az egyházak vadnyugata.” Itt minden megtalálható, amit csak el lehet képzelni, és annak az ellentéte is. Ez itt nem Európa, nem létezik államegyház, s az egységes felekezeti tömbök is ritkák. Itt szabadon virágozhat mindenfajta különböző lelkiségből és hitvallásból összegyúrt gyülekezet, ha talál piacot magának.

Ez az amerikai jellegzetesség minden bizonnyal elősegítette azt, hogy Denverben létre jöhessen a House for All. Az azonban, hogy a lelkésznő – az extrémnek tűnő külsőségek mögött – határozottan lutheránus teológiai alapokon áll, valamint, hogy az említett gyülekezet az ELCA (Evangelical Lutheran Church in America) felvállalt, missziói gyülekezete, arra bátoríthat minket, hogy

vegyük komolyan a kezdeményezést és ismerkedjünk meg vele mint hiteles evangélikus teológiai irányzattal, amely a 21. század nagyvárosi élethelyzetében kíván hű maradni a lutheri tanítás lényegéhez.

house_for_all2.jpg

Nadia Bolz-Weber fehér, középosztálybeli, fundamentalista keresztény háttérből indult, kamaszkorára azonban kiderült, hogy gyülekezetének keretei túl szűknek bizonyulnak a számára.

Az éles eszű, kritikus fiatal lány szakított szülei közösségével, ahol egy olyan Istent ismert meg, aki csak azokat szereti, akik betartják cirkalmas szabályait, és megkezdte élete vad korszakát.

A szabadságot keresve kommunákban élt, kirúgatta magát a főiskoláról, halált megvető vakmerőséggel mindenféle szert kipróbált, alkoholista lett. Miután évek múltán beismerte, hogy immár nem ura az alkoholnak, elment az elvonókúrára és letette az üveget. A számára legigazabbnak tűnő vallást azonban még mindig kereste: kipróbálta a Wicca-hitet, volt egy ideig unitárius is, lelki otthonra mégis az evangélikusoknál talált, mert itt egy olyan Istenről hallhatott, akinek központi tulajdonsága a kegyelem. Mivel leszokása kapcsán Nadia ezt az irracionális „mégis-kegyelmet” tapasztalta meg húsba maró módon, amely halálból életet támaszt, itt az evangélikusoknál megérezte, hogy ez a hitvallás az, amit ő mindvégig keresett  írja Nadia Bolz-Weber életrajzi könyvében (magyarul sajnos nem jelent meg, angolul itt.)

Elhívása a papságra azonban korábban történt: leszokása után füstös lokálokban kereste a kenyerét stand-up műsorokkal. Mikor egy jó barátja és kollégája öngyilkos lett, őt kérték fel, tartsa meg a búcsúztató beszédet.

Ahogy a beszéd közben körbenézett a sok összetört életű, mégis egytől-egyig értékes emberen, cinikus értelmiségin, igazságkeresőn, alkoholistán és ex-alkoholistán, egyszerre úgy érezte, Isten maga is ott van a lepukkant klubban. Úgy érezte, hogy ezekhez az emberekhez nem szól az egyház, ezért neki kell a papjukká lennie.

Beiratkozott az evangélikus teológiára, lelkész lett, és szülővárosában, Denverben megalapította missziói gyülekezetét. A House for All az evangélium felhívása miatt befogadó mindenki irányában. Célja, hogy az összetörtségben és kuszaságban jelen lévő, megelevenítő Istenről tanúskodjon.

nadia2.jpg

Kezdetben olyan emberek találtak itt lelki otthonra, akik más közösségekben zárt ajtókra leltek: istenkereső melegek, transzneműek, volt bűnözők, kábítószerfüggők és egyéb marginálisok. Egy idő után azonban a lelkész hiteles és határozott igehirdetése nagy nyilvánosságot kapott, Nadia ijedten konstatálta, hogy a House for All létszáma jól szituált kertvárosi hívekkel gyarapodik. Rá kellett döbbennie, hogy a mindenki előtt nyitott ajtók elvét az általa eddig lenézett rétegek felé is tartania kell.

Az eredmény pedig olyan gyülekezet lett, ahol együtt éli meg Isten kegyelmének közösségét a lila hajú, lázadó kamaszlány, a kertvárosi anyuka, a jól szituált ügyvéd és a hajléktalan.

A durva, de hiteles beszédű lelkésznő által vezetett istentisztelet érdekes módon nem rockzenétől hangos: talán szintén amerikai jellegzetesség, hogy a fiatalabb generációk jelentős része már nem lelkesedik a sokszor súlytalan dicsőítő könnyűzenéért. Az alkalmakon ősi keresztény himnuszok csendülnek fel, melyek kipróbáltságukkal és üzenetükkel állandóságot és reményt hoznak a nagyvárosi fiatal felnőttek folyton változó, kusza életritmusába. Az istentiszteleteknek éppúgy részei az állandó misetételek, a változó, interaktív közösségi önkifejezés és az egyházi liturgiához igazodó, evangélikus igehirdetés. A tartalom és sokszor a forma is határozottan hagyománytisztelő, a radikális kontextualizálás miatt mégis felrázó erejű és élettel teli.

nadia1.jpg

Negyedévente a gyülekezet egy csoportja például ír kocsmába jár a Beer and Hymns (Sör és Himnusz) alkalomra, ahol a tagok – a néhány ex-alkoholista kivételével – magasra emelt söröskorsóval, gregorián vesperást zengve adják a világ tudtára, hogy Krisztus győzött a halálon.

Nadia prédikációiban pedig új fénybe kerülnek az evangéliumi történetek: Fülöp és az etióp kincstárnok/eunuch történetét a melegek kereszténységbe való inklúziójának példájaként mutatja be anélkül, hogy erőszakot tenne a szövegen; Mária Magdaléna húsvét hajnali, temetőkerti élménye kapcsán pedig azt a bátor kijelentést teszi:

A Feltámadott nem volt tiszta és jól fésült, nemhiába nézte az asszony kertésznek, hiszen a feltámadás kusza és zavaros dolog, mégis, elhozza azt, amire mindig is szükségünk volt.

A Washington Post szerint Nadia Bolz-Weber a liberális kereszténység új, erőteljes képviselője. Őszinteségéért és hitelességéért a lelkészt még konzervatív ellenfelei is becsülik. Embersége miatt különösen is megnyerő, hogy saját bevallása szerint Nadia nem az a mindenkit keblére ölelő, mindenkivel kedélyesen elcsevegő típus; az evangélium hívására azonban újra és újra meg kell tapasztalnia a mások felé való nyitásban rejlő áldásokat.

„Az egyetlen, amit tehetek, hogy beszélek a megtörtségemről és a hitemről, mivel, az a helyzet, hogy megosztott megtörtségünk az, amely valójában összeköt minket egymással és Istennel. […] Így tudsz kapcsolódni valakihez, a sebhelyeden keresztül, s tudod mondani: igen, nem vagy egyedül. […] Valójában sokkal erősebb vagy a gyengeségeidnél, ez a fura helyzet. Igen, vannak gyengeségeid, és ezek valósak, amikkel meg kell birkóznod, de ott az erő abban, hogy te egy szeretett személy vagy, ami valóban át tudja alakítani ezt az egészet. […] És mégis, életem legnagyobb részét azzal töltöttem, hogy letagadjam ezt. Pokolian erősnek akartam tűnni. Nem akartam, hogy az emberek azt lássák, hogy gyenge vagyok, nem akartam kimutatni a törékenységemet. […] Mégis, akkor találtam rá legerősebb oldalamra, amikor engedtem, hogy sebezhető legyek, még akkor is, ha ez ellen küzdöttem is egész életemben. De ezek az emberek sebezhető lelkészt csináltak belőlem, mert ez az, amire szükségük van  mondja Nadia Bolz-Weber.

A szerzőről

Bence Áron (1985)  evangélikus lelkész, finn-történelem szakos tanár, az ELTE történelem szakos doktorandusza. Kutatási területe a kulturális másság reprezentációja és felhasználási módjai a XVI. században. Érdekli a történetkritikai bibliatudomány, az egyházi diplomácia és a vallásközi párbeszéd. A budapesti Tamás-mise zenei koordinátora, a Lift! együttes tagja.

Képek: House for All 

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr617987359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.