Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Gyűlölködés a gyülekezetekben

Elképesztő, miket gondolnak a keresztények a menekültekről

2015. október 15. - KötőSzó

A menekültüggyel kapcsolatban az egyházak vezetőit sorra pellengére állították a világi sajtóban: mit tesznek, mit nem a migránsokért? A tapasztalat azt mutatja, hogy ha az egyházvezetés próbálkozik is a békesség hangján szólni, a gyülekezeti tagok meghatározó részét elérte és behálózta a gyűlöletkeltő kampány. Mit mutat mindez rólunk, keresztényekről? Szembe merünk-e nézni saját, gyűlölködő tükörképünkkel?  

Szerző: Illisz L. László 

Katolikus testvérünket azért hívtuk meg gyülekezetünkbe, hogy megossza velünk migrációval kapcsolatos gondolatait. Érdemes odafigyelni rá, hiszen igen okos ember, ráadásul nem is mindig igazodik egyháza uralkodó álláspontjához, holott igen magas tisztségben szolgál.

Nem is csalódtunk benne. Csodálatra méltó bölcsességgel beszélt a fél világot, s benne különösen Európát lázban tartó népvándorlásról. Érvelése tiszta és egyértelmű volt, mint a pofon:

Igaz hívő, keresztény ember kizárólag Krisztus tanításából kiindulva tekinthet a migráció jelenségére, a menekülőben, vándorlóban csak az embert láthatja.

Jézus soha nem ment el részvétlenül az ínséget szenvedők mellett – emlékeztetett hitünk egyik fundamentumára, amit istentiszteleteinken a Megválótól kapott egyik legfőbb parancsként szoktunk idézni: szeresd felebarátodat, mint magadat! Vendégünk hozzátette még azt is, hogy keresztényi alapokra épülő, egyéni életünk példája lehet az, ami a kontinensünket – úgy, ahogy – összetartó alapértékeink elfogadására, s így tudatos beilleszkedésre késztetheti a jövevényeket.

Érvelésén nem volt fogás, még akkor sem, ha mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy a népvándorlás civilizációs problémáját nem itt, nem mi fogjuk megoldani, már csak azért sem, mert az nem is a mi feladatunk.

Az előadás végeztével előbb csak óvatos kérdések hangzottak el a közönség soraiból.

Evangélikus testvéreim gondosan fogalmazott, ravaszul kérdésnek maszkírozott mondatokban igyekeztek megfogalmazni véleményüket. Később aztán átléptek az óvatoskodáson és rendre felharsantak az Európába tömegesen érkező idegenekkel szemben megfogalmazott, a kormány által óriásplakátokra, szóróanyagokra is felírt, a közmédia hír és háttérműsoraiban szinte szünet nélkül sulykolt érvek.

Ne jöjjenek ide idegenek, mert veszélyesek, betegségeket terjesztenek, lerombolják a kultúránkat, megrontják a gyermekeinket! Egyébként is, miért kell az adófizetők pénzéből etetni őket? Akinek okos telefonra telik, az vegyen magának élelmet! Voltak durvább hozzászólások is, melyeket csak azért nem idézek most ide, mert nem szeretnék magam is abba a folyóba lépni, amelyen a heteken át (ugyancsak az adófizetők pénzén) menekültek elleni gyűlöletkampányt folytató kormány evickélt.

Végül megszólalt egy a közösségünkben méltán becsült, bölcs testvérünk is, akik arra hívta fel a figyelmet: 

A hitében meggyengült Európa polgárai akár irigyelhetik is a muszlimokat, akik napjában ötször imádkozva, erősen megtartják hitüket, míg mi – tisztelet a kivételnek – többségünkben már régen nem vagyunk azok az igaz, jó keresztények, aki régen voltunk, s akiknek egyébként Krisztus útján járva lennünk kellene.

És a vitának ezen a pontján, ültében félig hátrafordulva lényegében kikérte magának a minősítést az, aki az előző félórában, megtagadva hitünk egyik legfőbb fundamentumának számító feltétlen szeretet parancsát, minden mondatában elutasította vendégül hívott katolikus testvérünk tisztán keresztényi érvelését. Hát már hogyne lennék én jó keresztény?! – csattant fel.

Vajon látjuk-e önmagunkat? És vajon olyannak látjuk-e önmagunkat, amilyenek valójában vagyunk? Vagy abba tükörbe bámulunk, melyet az a hatalom tart elénk, amely csak addig a pontig vallja magát kereszténynek, amíg pillanatnyi érdekei úgy kívánják?

A nemzeti érdekek mentén inkább szét, mint összetartó Európa népei most olyan problémával állnak szemben, amelyre nem rendelkeznek előre kifundált megoldási módszerekkel. És ebben a nehéz helyzetben a hívő keresztények bizony mondhatnák azt, hogy nehéz itt biztos fogódzót találni. Nekünk legalább jó, mert Jézus életének példájával napnál világosabban megmutatta, hogyan kell viszonyulnunk az ínséget szenvedőkhöz, hogyan nem szabad méricskélnünk, miért nem mondhatjuk: őt szánom, mert azt gondolom róla, hogy valóban rászorul, a másikat viszont eltaszítom magamtól, mert azt feltételezem, hogy csak számításból indult útnak.

Jó nekünk, mert nem kell azon töprengenünk, hogy akkor cselekszünk-e helyesen, ha segíteni próbálunk embertársunkon, vagy akkor, ha elfordítjuk a fejünket, netán még botra is kapunk, hogy elkergessük őt.

Várakozó menekültek egy horvátországi faluban, nem sokkal a magyar határzár után, szeptember 17-én. (Fotó: Reuters)

Ilyen egyszerű volna a megoldás? Dehogy. Sokkal inkább hallatlanul összetett, mint maga a probléma. De ahhoz, hogy megtaláljuk a népvándorlás problémájára a mindenki által áhított megoldást, mindenek előtt önmagunkkal kell szembenéznünk.

Szembesülni azzal, hogyan semmizte ki az egyre inkább csak a szerzés mindenhatóságában hívő Nyugat az általa barbárnak tartott népeket, hogyan szakadtunk el – csak remélhetjük, hogy nem végképp – keresztény gyökereinktől, és miként jutottunk el odáig, hogy az is kétség nélkül jó kereszténynek tarthatja magát, aki ha tehetné, aknazárral állítaná meg a vándorlókat.

Kell lennie annyi erőnek bennünk, hogy a hatalom által elénk tartott, a gyűlölet ábrázatát mutató, torz tükörről letöröljük a megtévesztés szutykát és szembenézzünk valódi önmagunkkal. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor tényleg van mitől, kiktől tartanunk.

És itt most nem a délről érkezőkre gondolok.

A szerzőről

Illisz L. László (1964) - belpolitikai újságíró, jogász, az Evangélikus Információs Szolgálat igazgatója, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (MET) tanára.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr147967244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ivangroznij 2015.10.15. 18:49:07

Sajnálom, hogy egy általam is jól ismert, keresztény testvéremnek tartott újságíróról kell azt mondanom, hogy cikke nem fedi a valóságot. Írom ezt azért, mert magam is jelen voltam. A szóban forgó katolikus magas tisztségben szolgáló előadó véleményéről még helyesen tájékoztat. A hozzászólásokról viszont finoman szólva eltorzítottan. Az előadó valóban markánsan a felebaráti szeretet és segítés kötelezettségéről, a migránsok feltétel nélküli befogadásáról beszélt. Ezzel lehet egyetérteni - bár hogy magam is elmondjam véleményemet én ezt a megoldást és az előadó szavait naivnak tartottam - és lehet más véleményen lenni. Ez a véleménynyilvánítás szabadsága. Tanúsíthatom, hogy nem hangzottak el olyan durva vádak, amilyet a cikk ír, idézet: "mert veszélyesek, betegségeket terjesztenek, lerombolják a kultúránkat, megrontják a gyermekeinket!" Azt egy újságírónak különösen el kell tűrnie, sőt kötelessége lenne, hogy az ellenvéleményeket is elfogadja és ne maga legyen az, aki azok felé mutatja a gyűlölet torz tükrét, akik az ő véleményétől eltérően mernek gondolkodni és ezt egy előadás utáni hozzászólásban el is merik mondani. Nem vagyok hivatott annak az eldöntésére, hogy a kormány menekültekkel kapcsolatos kommunikációja gyűlöletkeltés-e vagy sem, bizonyos csoportok így mondják. Döntse el ezt mindenki. Azt azonban nem vagyok hajlandó elfogadni, és visszautasítom, hogy a más véleményen lévőkről, árnyaltabban gondolkodókról bárki is úgy írjon a nyilvánosság előtt, hogy "a megtévesztés szutyka"van rajtuk.
Jó lenne, ha cikkíró tudatában lenne annak is, hogy még a menekültek iránt olyannyira elkötelezett német kancellár is végiggondolta a dolgot, már korántsem beszél mindenki befogadásáról, különbséget tesz menekültek és gazdasági bevándorlók között, és az utóbbiak befogadásáról már nincs szó.
Teológiailag mondhatom, hogy oda kellene figyelni arra, amit Luther a kettős kormányzásról tanított, mert a menekültproblémát naivitás és hiba lenne az evangéliummal és nem a világi kormányzással kezelni. Magyarország kormányán ezért naivitás, de ennél több, komoly veszélyeztetés a szeretet evangéliumi parancsának általunk értett és ránk vonatkozó vetületét számon kérni. Az egyház és az egyes keresztény emberek segíthetik és befogadhatják szükséget szenvedő embertársainkat. Nosza, rajta, ki gátolja meg? De a kormányzatnak az egész ország érdekeit kell szem előtt tartania, és másfajta, törvényes megoldásokat keresnie.
Nagyon sajnálom, hogy éppen az Evangélikus Információs Szolgálat igazgatója írt egy olyan cikket, ami csúsztató, a tényeket meghamisító, (vita esetére hangfelvétel van) intoleráns, "megmondó", a más véleményen lévőket elítélő. Azt is sajnálom, hogy az Evangélikus Információs Szolgálat igazgatója egy evangélikus közéleti blogot használ fel a kormány elleni támadásra, amikor a kormány által folytatott gyűlöletkampányról és a hatalom által elénk tartott, a gyűlölet ábrázatát mutató, torz tükörről ír.
Végül: nem személyes bajom van, azzal nem szoktam nyilvánosság elé menni, hanem megriaszt a jelenség, hogy az egyházban is ilyen egyoldalú kommunikáció jelenik meg.
Mindig hittem a nyílt és őszinte szóban:
Balicza Iván

Neked ugatok nem a házat őrzöm 2015.10.15. 18:57:58

Itt szó nincs menekültekről, meg rászorulókról. Senki nem bolond, hogy megengedje, hogy idegenek masírozzanak a portáján. Kérjetek és adatik nektek ,kopogtassatok és ajtót nyitnak, a juhok az ajtón jönnek be, a tolvaj megbontja a kerítést.
Sajnos, hogy képtelenek vagytok különbséget tenni.

teddybear01 2015.10.15. 19:22:02

A migránsok kizárása nem gyűlölködés, hanem logikus és előrelátó önvédelem. Ezzel elejét vennénk a jelenlegi és későbbi problémák javának.

Gyakorlatilag az összes migráns élősködni akar a gazdagabb nyugati államok szociális segélyrendszerén, beilleszkedésről meg szó sincs.
Munkavállalásról sem esik szó, a menekülteknek max. a 10%-a alkalmas azonnali munkába állásra, ahogy a németek megállapították. A többi, hát azok egy része munkaképtelen, el kell tartani, vagy iparban sohasem dolgozott, mint a nők többsége. Több száz egyedülálló migráns gyereket őriznek már csak a fóti Gyermekvárosban, mert se rokonuk, se eltartójuk, és tisztázatlan, hogy hogyan jöttek idáig. Lehet hogy biodíszletnek elrabolták őket otthonról.
A továbbiak meg csak hosszabb-rövidebb idő és komoly képzés után tudnak munkába állni, ha egyáltalán hajlandók. A 20%-uk ugyanis még a saját nyelvén is analfabéta például, de a többségük nem beszél egy európai nyelvet sem, és még latin ABC-t sem ismeri, tehát itt analfabétának számít.

Ami pedig a menekültstátuszt illeti, a kérelmezők csak elenyésző kisebbsége, néhány %, kapja meg, mert a túlnyomó többség egyszerű gazdasági bevándorló. Nem háborús övezetből jönnek, hanem többé-kevésbé békés helyről.

Ami pedig a gyűlöletkampányt illeti, azt például a katolikus egyház hajtotta végre, amikor évszázadokig uszított a zsidók ellen, ezzel sárba tiporva a krisztusi tanításokat. Ebben egyébként a református egyházak is épp úgy vétkesek.

midnight coder 2015.10.15. 19:40:00

A szírekről első körben az ott élő keresztényeket kellene megkérdezni. Aztán elfilózni azon, hogy hiányzik-e Európába pár tízmillió, ellenséges kultúrából érkező polgár.

tralalala 2015.10.15. 19:40:04

Hozzászólásod előzetes moderáció után jelenik meg, a jézusi tanításokhoz híven.

jabbok 2015.10.15. 21:29:43

Szomorú, ha BÁRMELYIK oldal ennyire egyoldalúan kommunikál. Legalább olyan tragikus naívnak, utópisztikusnak lenni, az "iagzi risztusi hit" kizárólagos tulajdonosainak szerepében teszelegni, minden fenntartást és óvatosságot gonoszsággal, istentelenséggel vádolni - mint a migránsokban csak veszélyt és terroristákat látni, a segítőkészséget mindenestül hazaárulásnak nevezni.

M1nd1 (törölt) 2015.10.15. 21:33:41

Nem menekült, bevándorló. Menekült maximum Törökországig volt, ahol muzulmán testvérei között élhetne, vagy esetleg Görögországban, ha már exotikumra vágyik. Tudod miért megy Németországba? Mert Angliába már nem engedik be, de meg akar gazdagodni, audit szeretne, vagy mercit, hagy házat, jó fizetést, sok gyereket és a muzulmán vallása szabad gyakorlását, és hogy a környezete is tisztelje az ő vallását, és Mohamedet és a sariát. Nagy különbség ugye? Alapozni, áldozatokat hozni, illeszkedni nem akar, neki a kész jó kell. És ha nem azt kapja amit szeretne, akkor ideges lesz, és követelődző, ellenséges, és alattomosan sunyi. Egyébként csak kérdezem, hogy miért kellene a keresztényeknek öngyilkos módon kinyíratni magukat a muzulmánokkal, mert a bibliában nem látok ilyen idézetet. Viszont a felebaráti szeretet a felebarátokra vonatkozik, olvasd el, hogy kik a "felebarát"-ok. Amellett pedig Isten az ószövetségben kifejezetten óvta a zsidókat attól, hogy más vallású népekkel keveredjen, amikor pedig a a zsidók megszegték ezt a törvényt, mindig pórul jártak. Akkor miért kellene a keresztényeket kötelezni arra, hogy a muszlimokkal együtt éljenek? Ha a fejlett és jobb gazdasági állapotban lévő országoknak nem sikerült őket integrálni, akkor nekünk miért kellene, vagy miért fog sikerülni? Mi lesz azokkal az emberekkel, akik a hazájukat és a gyerekeik hazáját elárulva idecsődítik az iszlámot, és utána rájönnek, hogy tévedtek (de már későn) Bocsánatot kérnek? Jóvá teszik? Vagy mit csinálnak? Gondolkozz el ezeken.

♔bаtyu♔ 2015.10.15. 21:39:33

Bezzeg a zsidók nem szaroznak. Nemzetbiztonsági kockázat mondja a MAZSIHISZ elnöke és milyen igaza van. Az egész kérdéskört úgy tárgyaljátok, mintha napi pár bevándorlóról lenne szó.

KötőSzó · http://kotoszo.blog.hu 2015.10.16. 08:18:50

@ivangroznij: A szerző kommentje:

Kedves Iván!

Észrevételedet köszönöm.
Válaszul arra hívom fel tisztelettel a figyelmedet, hogy erről az alkalomról írtam egy miden szempontból tényszerű, tárgyilagos tudósítást is, amely megjelent egyházunk honlapján és hetilapjában is. Bízom benne, hogy azt is olvastad és így tudod, hogy abban az írásban semmiféle szubjektív elem nem szerepel, hiszen mindenkor tiszteletben tartom az újságíró szakma egyik legfőbb etikai szabályát: a hír szent, a vélemény szabad. Mert ha a kettőt összecsúsztatják – amit Te írásodban számomra éppen ezért értehetetlenül a szememre hánysz –, azzal már manipuláljuk az olvasót, ami nem helyes. Ilyet nem tettem és a jövőben nem teszek. Így az említett tudósításba sem írtam bele az előadás után, a közönség soraiból elhangzott hozzászólásokat, véleményeket, mert úgy gondoltam, hogy bármiféle önkényes válogatás torzíthatja a hírcikk objektivitását.
Nyilvánvalóan szubjektív megközelítésű, az engem azon az estén ért benyomásokat elbeszélő blogbejegyzésemben arra törekedtem, hogy az esemény helyszíne ne legyen azonosítható, s általam egyébként pontosan idézett, ténylegesen elhangzott hozzászólásokat pedig ne lehessen személyekhez kötni.
Tettem ezt azért, mert pusztán a jelenségre kívántam felhívni a figyelmet, erről akartam elmondani a véleményemet. Nem személyeskedni akartam, mert úgy gondolom, hogy ez az eszköz méltatlan közösségünkhöz, és őszintén sajnálom, hogy Te nem ezzel szándékkal ültél le a számítógéphez, amikor írásommal kapcsolatos észrevételedet megírtad.
A Kötőszó blogot azért hoztuk létre, hogy legyen helye, szellemi tere minden olyan szubjektív megközelítésből fakadó, de nem ártó szándékú véleménynek, vitának, ami – szigorúan szakmai okok miatt – nem férhet be hírfelületként működő weboldalunkra és hetilapunkba. Ezért döntöttem úgy, hogy az azon az estén bennem megfogalmazódó véleményt ide írom meg.
És ezt a véleményt továbbra is fenntartom: számomra riasztó, hátborzongató volt az előadást követő hozzászólások jelentős része. Ezekkel a hozzászólásokkal, véleményekkel nem értek egyet, de természetesen tiszteletben tartom őket, mert számomra ez az egyetlen elfogadható, értelmiségi álláspont.
Így vagyok a Te észrevételeddel is, amit ugyancsak tiszteletben tartok és még egyszer megköszönök.
Írásaidat pedig szívesen látjuk Kötőszó blogon, amely szándékaink szerint hű és tiszta tükre lesz érvelő, vitatkozó, szabadon gondolkodó egyházunknak.
I.L.L.

fortin2 2015.10.16. 11:48:04

"Magyarország kormányán ezért naivitás, de ennél több, komoly veszélyeztetés a szeretet evangéliumi parancsának általunk értett és ránk vonatkozó vetületét számon kérni."

Ez pontosan így van. Komoly veszélyeztetése a józan ítélőképességnek, ha valaki az elmúlt idők tapasztalatai alapján ezen a kormányon számonkéri a szeretet evangéliumi parancsát. Azzal ugyanis nem lehet rájátszani az emberekben lévő rosszra, irigységre, indulatra és gyűlölet-potenciálra, tehát nem lehet szavazatot szerezni vele. Akkor miért is használná ez a kormány?

belll 2015.10.17. 21:33:48

Egy kereszténynek valóban az Írás alapján kell mindenhez, a bevándorlás ügyéhez is viszonyulni. Ez az alábbi cikk sokkal inkább azt teszi, mint a fenti. A konklúzió is más.

www.negyedik-dimenzio.eoldal.hu/cikkek/bibliai-temak/ruff-tibor-irgalom-es-onvedelem----europa-es-a-menekultek.html

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.10.19. 19:49:39

Kezdetektől figyelemmel kísértem a menekült válsággal kapcsolatos eseményeket. Részt is vettem az egyik segítő csoport munkájában. Mivel több egyház tevékenységét, véleményalkotását is olvastam, elmondhatom, hogy az Evangélikus egyház volt az, amely a kezdetektől pozitívan és szerintem az evangéliumhoz méltó módon kezelte, de főleg kommentálta az eseményeket. Minden más egyház csak kullogott az események után, és csak hetek, hónapok múlva mert véleményt formálni. Az Evangélikusok nem! Ők az elejétől fogva helyesen kezelték. Minden tiszteletem az egyháznak! És ez az írás is a kedvenceim között van a menekült ügyben. Nem véletlenül osztottam meg minden fórumon, ahol tudtam, mikor megírták.

Rakovszky · http://rakovszky.blog.hu 2015.10.20. 14:31:48

Hazaszeretet / Nemzetköziség
(nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Iván (1885-1960))

1.
Nem hiszek én soha abban,
Ha akármily nagy szavakban,
S akármilyen egyre-gyakran
Valaki azt hirdeti:
Az egész emberiséget
Szereti; épen ezért meg
A haza mindegy neki.

(más változatok az utólsó két sorra:

Szereti, mint egy egészet
És a hon mindegy neki!

Szereti, s ahon evégett
Egészen mindegy neki!)

2.
Mert, ha kivel együtt élünk,
Kivel egy nyelvet beszélünk,
És egy Úristentől félünk,
Szivünk át nem öleli:
Ugy a szeretettel baj van,
Gyökere nincs dus talajban,
Gyümölcsét nem érleli.

(Magját nem érlelheti.)

3
Aki tud szívből szeretni,
Együtt sirni és nevetni,
Áldozattal számot, vetni,
Nem távolban keresgél:
Kell,hogy elsőbb azt szeresse,
Aki ott van őmellette,
S azt a földet, melyen él...

4.
Gyűlölködő, irigy jellem,
Melyben nincs testvéri szellem,
Akinek a szomszéd...ellen,
Hazátlanul meglehet:
De szent érzést, amely átfog
Egy egész embervilágot,
Ilyen sziv nem rejteget!

5.
Nehéz utat kell befutni!-
Világtestvérséghez jutni,
Mindenkit szeretni tudni,
Csak ilyen áron lehet:
Ne is, áhítson rája,
Akinek az iskolája
Nem volt a Honszeretet!

6.
Ezért sosem hittem néked,
Aki folyton azt beszéled,
Szeretsz minden távol népet
S a hazát nem szereted:
Mert aki még ezt sem tudja,
Annak, ugyan miből futja,
Hogy szeressen egyebet?

A GYŰLÖLETRŐL.
(nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky István *1885 †1953)

Sohsem tudtam megérteni őket,
A haraghintőket, a gyűlölködőket!
Mert az én lelkemet más fából faragták,
Nem oltották belé haragok viharját.
Engem a gyűlölet sohasem vitt szárnyán.
Nem ragadott soha fenekedés, ármány,
Nekem mindig könnyebb volt embert szeretni,
Mint embert lenézni, mint embert megvetni.

Látom milyen nehéz gyűlöletnek súlya,
Ólomként az ember vállát földig húzza.
Terhe alatt görnyedt megroskadva járnak,
Akik a gyűlölet szolgáivá válnak.
S milyen fájó, üres lehet annak szíve,
Akit a haragnak vak ereje bír le.
Harag és álnokság, átok és gyűlölet
A léleknek jaj de nehéz kereszt lehet.

Mennyivel könnyebb a szeretetet vinni,
Mennyivel egyszerűbb szívünket megnyitni
S barátság mezejét könnyű szívvel járni,
Lelkünket jóságban Isten elé tárni.
S gyűlöletben mégis ezer agy, kar fárad,
Bősz ű izzik, forr vonaglik, támad,
Az egész nagy világ vérzo tusakodás,
Ember ember ellen vermet és árkot ás.

Ember ember ellen gyűlöletben vérzik ...
És ezt nem értem meg ...talán mások értik?
Hiába keresem, sehol sincs felelet;
Mért ég annyi ember lelkében gyűlölet?
Szebbnek tűnik nékem, szelíden pihenni,
Csendes jó mosollyal vadvirágot szedni,
Segíteni szegényt, árvát, elárvultat,
Imádkozni, ha a harangok kondulnak.

Mért legyen a szívünk telve gyűlölettel,
Mikor a szeretet Istenhez emel fel,
Mennyivel emberibb megbocsátást adni,
Mint a bosszú izzó ösvényén haladni,
Magunkhoz emelni tépett szenvedőket,
Megnyugtatást vinni gyenge esendőknek.
Minden jótét embert magunkhoz ölelni,
Malasztot segítés szépségében lelni.

Rakovszky István (1885-1953) három verse:
Hit.

Fuldokló vagyok bősz örvények árján,
Áradatbavesző, kit zajló hullám visz,
Kavarog éltem zúgó szélvész szárnyán;
De sziklaként állok, amíg lelkem hisz!

Korbácsütéssel sanyargat az ármány,
Sötétség kerget vészes felhők szárnyán
Nyugalmat nem ád senki, semmi itt,
Csak te vagy a pajzsom, te vagy vértem : Hit.

Viharzó éltem odahamvad árván,
Halálharang zúg sorsom hangorkánján!
De buzdító szóval vigasztal a Hit.

És ezer vész közt kemény, mint a márvány
S nem fél a haláltól, sem pusztulástól, kit
Örök tüzével emberré tett a HIT!

Remény.

Mint eltévedt lélek vad rengetegben,
Mint zord sziklák alján elveszett árnyék,
Nélküled Reménység bús életemben
Oly remegő szívvel, oly félve járnék.

Kérlek vezess engem! Vezessél Reménység!
Mutasd tiszta bátor utamat nekem.
Félés sötét köde, emésztő kétség
Elcsendesül bennem, ha te vagy velem.

Hű anyaként fogd meg reszkető kezem
S vezess el oda, hol békesség terem.
Te mutasd meg az utat élő Reménység!

S gyermek vagyok, ki sűrű erdő mélyén
Jó anyja kezén félés nélkül lép
S bátran halad, míg anyja fogja kezét.

Szeretet.

Miért üldözi az ember az embert?
Átok viharzik az emberek felett?
Mért ragad ember ember ellen fegyvert?
Gyűlőlség helyett mért nincs szeretet?

Mert földreroskadt koldust felsegített,
Azért a sors még senkit le nem tepert.
De mert galádan álnok gáncsot vetett,
Sok gőgös ember a porban már hevert.

Lennél, te világ, fényes békességkert,
Melyben a szeretet otthonára lelt
S melyben nincs többé öldöklõ gyűlölet.

Legyen megbocsátás bosszúállás helyett!
S jóság simítsa a zúgó embertengert,
Jöjjön el országod: örök Szeretet!

-JzK- 2015.10.22. 08:48:56

A béke nem mindig igazságos, nem követendő minden áron, főleg ha megalkuvást jelent. XII. Piusz pápaságának jelmondata szerint „Opus iustitiae pax” – vagyis a béke az igazságosság gyümölcse. Ebből a contrario következik, hogy az olyan béke, amely nem az igazságra, hanem a megalkuvásra épül, nem megőrzendő érték és őrizése nem erény, hanem gyávaság. Ezzel szemben a bátorság (fortitudo) a kereszténység sarkalatos erénye.

Bellum iustum: forum.index.hu/Article/viewArticle?a=95747295&t=9000663

A felebaráti szeretetet a keresztény teológia a szeretet rendje szerint értelmezi. Mit jelent ez? A felebaráti szeretet nem azt jelenti, hogy mindenki irányában egyforma intenzitású és hatékonyságú baráti szeretetet kell gyakorolni. Ez egyrészt lehetetlen, másrészt az Isten által parancsolt szeretetnek bizonyos rendje van: jobban kell szeretnünk a hozzánk (vérségileg és lelkileg) közelebb állókat, mint a távolabbi embereket. Ha az előbbiek az utóbbiakkal konfliktusba kerülnek, kötelesek vagyunk az előbbiek mellé állni, és őket a távolabbiak támadásától megvédeni. A szeretet rendje szerint leginkább a hozzánk közelállókat kell gondoznunk, a hozzánk közelebb állókat jobban kell szeretnünk a távolabb állóknál, így nemzettársainkat azoknál, akik nem azok. Ugyanezen elv alapján nem csak egy egyénnek van joga a jogtalan támadóval szemben az önvédelemre, hanem ugyanígy jogosnak kell mondanunk a kollektív önvédelem jogosságát is.

Az én kereszténységem nem pipogya, feminim és érzelgős kereszténység, hanem harcos kereszténység. Bangha Béla szavaival élve: “A kereszténység a szeretet vallása, igenis, és ezt az ellentáborból jövő kioktatások előtt is tudtuk mindnyájan; de ez a szeretet nem jelentheti azt, hogy a mi hitvallásunk gyáva nyulak és örökké meghátráló vénasszonyok pipogya világnézete legyen.”

Az én kereszténységem nem ilyen hippiszerű, ferencpápás himihumi kereszténység, hanem harcias, erőtől duzzadó, férfias. Nem csoda, hogy manapság nem divat kereszténynek lenni, ha a kereszténység valóban azonos lenne ezzel a hippiszerű szellemi maszturbációval, tényleg csak homunkuluszoknak lenne való. Ajánlom figyelmedbe: Muscular Christianity nomeg Miles Christianus. Az Egyháznak vissza kell térnie ehhez az ideálhoz, ehhez a szemlélethez, mert így valóban szinte csak öregasszonyok járnak templomba.

Kereszténynek lenni nem annyi, mint maflának, megalkuvónak, rabszolgának lenni és megadni magunkat ama sorsnak, amit az emberi nem ellenségei szándékoznak ránk, nemzetünkre és az egész európai civilizációra mérni. A tolerancia ugyanis a másik emberre – és nem a bűnre – a megbocsátás pedig a megbánt rosszra, és nem minden rosszra vonatkozik. A gonosz és csatlósai ellen igenis védekezni, harcolni kell, ahogy Szent Pál is tanítja: „Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat.” (Ef 6,11).

Azért belegondolhatnának a magadfajta liberális keresztények, hogy az is micsoda arrogancia, hogy fogjuk kétezer év szépen kidolgozott keresztény bölcseletét, kidobjuk a kukába, majd az evangéliumok példabeszédeinek nyers, betű szerinti értelmezésével szembeállítva kreálunk belőle egy hippi-cukiliberális “jóemberizmust”, ami csak annyival több a szekuláris humanizmusnál, hogy Che Guevara képe helyett Jézussal ábrázoltatja magát. Amikor a baloldal Jézus példabeszédeit lobogtatva állítja szembe a tradicionális kereszténységgel, megkérdezném, hogy nekik mégis mi köze a Szentíráshoz?

Gandosz 2015.10.24. 15:36:08

"Érvelésén nem volt fogás"

Nem is érvelt.

BéLóg 2015.10.24. 19:07:46

Sajnálom, de elképesztő hogy letiltottátok a kommentelést a "püspökúr" migránsos blogjában... Szerintem nyugodtan moderálhattok ott, de ez a "kusslegyen" nekem kicsit szánalmas.

Le Orme 2 2015.10.26. 08:38:01

Abba kellene már hagyni ezt a szóhasználatot végleg, hogy gyűlölködésnek hívják az egészséges nemzeti önvédelmet, amikor egyszerűen nem szeretné valaki Magyarországot megosztani a nem magyarokkal. Ez nem gyűlölet. Ha valaki nem akar együtt élni valakivel, attól az még nem jelenti azt, hogy azért nem, mert gyűlölné, hanem mert a számára komfortos környezetbe nem illik bele.
Amúgy is elég sok bajunk származik a korábbi bevándorlásból még ma is: ez vezetett Trianonhoz, valamint a magyar hagyományokat tiszteletlenül kezelő, csak nyelvileg asszimilálódó, zömében 19-ik századi bevándorlók leszármazottai magyarellenes tevékenységéhez.