Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Új férfi, új nő, új család

A keresztény család válságáról (keresztény szitokszavak-sorozat, 1. rész)

2015. október 12. - KötőSzó

Homoszexualitás, feminizmus, liberalizmus, gender, családon belüli szerepek – vannak szavak és kifejezések, amelyek heves indulatokat váltanak ki keresztény körökben vagy amelyekről illik ugyanazt gondolni. Sorozatunkban ezeknek a kifejezéseknek és a hozzájuk kapcsolódó negatív jelentéseknek igyekszünk utána járni. Elsőként a családon belüli szerepekről lesz szó.

Szerző: Laborczi Dóra

Bármennyire is igyekszünk ellenkező látszatot kelteni, a család válsága nem kerüli el a keresztény közösségeket. Sokan a homoszexualitást, a gender-elméletet vagy a feminizmust kiáltják ki első számú felelősnek ezért. Pedig mindezektől függetlenül mennek tökre házasságok, léteznek családi drámák, hatalmi játszmák, veszekedések, sokkal több érzelmi és fizikai erőszak és megaláztatás, mint amennyiről beszélni illik. Éppen ezért nem mindegy, milyen keresztény üzenetet fogalmazunk meg a szerepeket illetően.

uj_csalad3.jpg

A keresztény család válsága

A feleségek dühösek a férjükre, a szerepeikre, a kilátástalan életükre, a napi rutinra, a soha meg nem kapott segítségre, a nem értékelt erőfeszítésekre. A férjek dühösek folyton elégedetlenkedő feleségeikre, elkeseredetten követelik egykori előjogaikat, amelyekről igazából nem tudni, mit is jelentenek pontosan.

Ez a mindent átitató harag az oka annak, hogy rettenetes mentális állapotban van a magyar társadalom. Nem a melegek, a feministák vagy a liberálisok (a felsorolás tetszés szerint bővíthető) tehetnek róla, hanem az, hogy nem elég jó családban nőnek fel a magyar gyerekek és nagyon sokan kénytelenek borzasztó családi körülmények között tengődni, felnőve pedig – ha a traumák feldolgozatlanok maradnak – ugyanezt a keserűséget tovább örökíteni.

Ez az örökség pedig nagyban befolyásolja az is, hogy milyen mértékű a kényszer bizonyos szerepek eljátszását elsajátítását illetően. A szerepek ugyanakkor jelentenek némi kapaszkodót és magyarázatot is adnak a szenvedésre.

Ez a nők sorsa.

Az én anyósom is szemét volt velem.

Anyám is meg tudta oldani munka mellett, hogy legyen vacsora, rend, szépen fésült gyerekek.

Csakhogy a lábjegyzetes rész kimarad: hogy ettől az anya állandóan feszült, hogy ez a feszültség tölti be a családi ház legutolsó repedéseit is, hogy ez tulajdonképpen senkinek nem jó így. Ezért ingoványos terep a keresztény családról úgy beszélni, mint amelyik konzerválja a régi szép időket, és a régi szerepeket, amikor a nosztalgiázók szerint még mindenki tudta a dolgát és nem voltak konfliktusok.

Tartja magát az a nézet, hogy ha a a nők nem akarnának mást, mint ami eddig volt, amit ma szeretünk normálisként, de legalábbis természetesként emlegetni, holott lelkiség szempontjából teljesen egészségtelen, izolált állapot, akkor nincs probléma. Él s virágzik nemzetünk és egyházunk. Csakhogy ez hazugság. Önámítás. Gyávaság. Roló. Legalább annyira von látványos réteget körénk, mint a fejkendő. Nem látszunk mögötte.

uj_csalad2.jpg

Biblikusan a szerepekről?

Ha létezik is keresztény (krisztusi) családmodell, az egészen biztosan nem lehet egyenlő a nők elnyomásán alapuló patriarchális családdal.

Az természetesen nem képezi vita tárgyát, hogy a család nagyon fontos, ahogyan az sem, hogy a kiegyensúlyozott családi élet az előfeltétele annak, hogy bátor, nyitott gyermekeink legyenek és nekik köszönhetően kicsit bizalomgerjesztőbb jövőnk. A családi légkör, az anyával-apával való kapcsolat alapvetően határozza meg lelkületünket, életminőségünket, önbizalmunkat, későbbi párválasztási szokásainkat. Az, ahogyan a szerepekről családon belül gondolkodunk, meg fogja határozni, hogy gyermekeink bátor, nyitott, boldog vagy szégyenkező, szorongó, félelemmel teli felnőttek lesznek-e.

Akkor mégis mit nevezhetünk keresztény értéknek a család viszonylatában? A környezetem, gyülekezetem, lelki vezetőm, férjem, illetve feleségem által elvárt, rosszabb esetben rám kényszerített szerepeket? Vagy az Istentől kapott talentumaim kamatoztatását? A Krisztusban megélt egyenlőséget?

Bár az ókori társadalmak alapvetően patriarchális berendezkedések voltak, a mai házasság-felfogás és a nukleáris családmodell (amelyben egy apuka és egy anyuka nevel egy vagy két gyereket) egyáltalán nem létezett. A Bibliában sem egy házasság-típus szerepel, ráadásul az egy férfi és egy nő kapcsolatán alapuló házasság sem romantikus intézmény volt, inkább gazdasági. (A Bibliában található házasság-típusokat összesítő ábra itt található.)

Jézus ezzel kapcsolatban is egészen új szemléletet hoz: egyrészt az ő nyilvános szereplése mindenkihez szól, nem csak a férfiakhoz (ez azért fontos kitétel, mert akkoriban a nyilvánosság és minden családon kívüli társas interakció kizárólag a férfiak területe volt), másrészt azt mondja a családi viszonyokról, hogy egészen nyugodtan háttérbe szoríthatók, ha az ő követéséről van szó. (Például a Mt 10,35-ben: „Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával.”)

Másokat megbotránkoztató módon megy oda a megalázott nőkhöz, ezzel a gesztussal azt üzeni, hogy az Atya szemében mindannyian egyenlőek vagyunk. Egyenlőek. Jézus 2000 évvel az emancipáció, a gender mainstreaming és hasonló fura kifejezések kora előtt már felhívja erre a figyelmet.

 uj_csalad1.jpg

Méltóság, alázat, közösség

Ha méltóság és az alázat fogalmán keresztül próbáljuk megérteni a Biblia üzenetét családi viszonyainkat és egyéb társas kapcsolatainkat illetően, az talán közelebb visz a megoldáshoz. Hiszen minden ember, mint Isten szeretetére méltó lény, felemelt fejjel járhat a világban. Tudhatja, hogy mikor sértik őt meg méltóságában, de a másik ember teremtettségéből következő méltóságát is tiszteletben tudja tartani. És nem utolsósorban: Krisztus követőként képes hatalmi pozícióban – szülőként, férfiként – is alázatot gyakorolni.

Legősibb keresztény örökségünk mégis a valódi, egymást szerető és tisztelő, különböző, Isten előtt egyenlő emberekből álló közössége. Közösségi lények vagyunk, anyaként is, egészen kicsi gyermekként is, ezért ez az állapot, az este holtfáradtan hazaérkező apukával, aki egyre távolabb kerül a felesége és gyermekei valóságától, nem lehet ideális állapot. Nem ez az egyedül üdvözítő út, és semmiképpen nem ez a természetes.

Nem természetes a kiégett anyukák látványa, nem természetes az édesapa teljes kizárása a családi életből, nem természetes, hogy az élet egyéb területein nem sikeresek nők és csak az anyaságban tudnak kiteljesedni.

Új nő, új férfi, új család

A nőkről sok szó esik, elsősorban a család és a karrier összeegyeztetése, de egyéb bűvészmutatványok kapcsán is. Sok talpraesett, sikeres anyuka van és talán egyre kevéssé néznek ferde szemmel rájuk, hogyha ők is meg szeretnék menteni a világot. Ahogyan az apukáktól is egyre inkább elvárás, hogy kivegyék a részüket a házimunkából és a családi életből. Számos kutatás bebizonyította már, hogy ez igen jót tesz mindkét félnek. Boldogabban és tovább élnek azok az apukák, akik több időt töltenek gyermekeikkel és kiegyensúlyozottabbak azok a nők, akiknek jut idejük magukra és a hivatásukra.

sector_icon_equality.png

A családok lelki békességének helyreállítása szempontjából tehát nem a homoszexuálisok, a gender vagy a feminizmus szidalmazására, hanem valóban átgondolt, új női és új férfiképre van szükség, hogy az új család, amelyben mindenki kiteljesedhet, létrejöhessen. Mert nem attól lesz a nőknek kedvük szülni, hogyha szembesítik őket annak kötelező jellegével vagy ha végre magukhoz térnek. Inkább attól, ha a gyermekvállalás nem jelent szükségszerű száműzetést számukra a felnőttek világából. (Tegyük hozzá, hogy a gyermek fejlődése szempontjából is egészségesebb, hogyha két felnőtt emberrel él együtt, nem pedig eggyel, aki alig bírja lekötni, pedig minden percét kizárólag neki szenteli és egy másikkal, aki tulajdonképpen soha nincs jelen.)

Az anyaságom önmagában nem egyenlő velem. A férjem sem. A munkám sem. Mindez együtt hat rám, és adja azt, ami vagyok. Ha leveszem magamról ezeket a rétegeket, mi marad?

Fájdalmas ezzel szembenézni és rendkívül frusztráló. Mégis, férfinak és nőnek egyaránt bele kell néznie ebbe a szerepek nélküli tükörbe ahhoz, hogy új minőség jöhessen létre: új nő, új férfi, új család. Szabad, önálló, egymásnak örömet szerezni képes, rosszabb napokon is egymáshoz méltó, egymást tisztelettel viselő felek közössége. Szülőként Isten munkatársai vagyunk a jelen és a jövő formálását illetően, erre a szerepre legyünk méltók családon belül is. 

A szerzőről

Laborczi Dóra (1986) újságíró, a KötőSzó blog szerkesztője. Az Evagélikus Hittudományi Egyetem teológus mesterszakos hallgatója. 
Korábbi cikkei a témában:
Mit gondolnak a keresztények a genderről?
Családon belüli erőszak és keresztény felelősség

Neked erről a kérdésről teljesen más a véleményed? Írd meg kommentben vagy küldj üzenetet a kotoszo@lutheran.hu-ra! Csak annyit kérünk, próbáld meg mondanivalódat másokat nem sértő módon, az erőszakmentes kommunikáció jegyében szavakba önteni.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr287961678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-JzK- 2015.10.12. 19:26:48

www.ferfihang.hu

docdroid.net/qvbl

„Uniszex” társadalom – avagy „ha felnő, majd eldönti”

Szakállas vicc (szó szerint), de aktuális. A liberális a parkban tolja a babakocsit. Oda megy hozzá egy ember, megcsodálja a gyermeket, majd megkérdezi: „de aranyos, kisfiú vagy kislány?” Erre a kérdezett felháborodva kifakad: „mit tudom én, majd ha felnő eldönti!”. Kicsit olyan ez, mint a „főnök vicce”. Addig röhögünk rajta, amíg rá nem jövünk, hogy az a napi feladat (esetünkben a szomorú valóság). A politikai korrektség szellemi alapjaira épülő liberalizmus a férfi és női családi/társadalmi szerepeket csereszabatosnak tekinti, a két nemet pedig nem csak egyenlő jogúnak, de gyakorlatilag egyformának is. A mindenki számára szembetűnő különbségeket a kultúra, a vallás és a szocializáció/neveltetés számlájára írják. Nincsenek már „férfi szerepek”, „férfias szakmák”, sem „női szerepek”, nincs már apa vagy anya, csak „szülő 1″ és „szülő 2″, – s aki ezt kétségbe vonja, az bizony „szexista”.

Tekintetbe véve, hogy ma egy családot egy szülő (az apa) jövedelméből igencsak nehéz fenntartani, vagyis a jelen rendszer nem csak ideológiai, de gazdasági eszközökkel is szinte kikényszeríti a nők munkába állását, a feminizmus azon követelésével, miszerint ugyan azon munkáért a nőnek ugyan olyan bér jár, mint egy férfinak, nem lehet vitatkozni. Ahogy azzal sem, hogy ha egy munkakörre egy nő egyébként fizikailag, szellemileg alkalmas, akkor női mivoltára hivatkozva ez a munkakör nem tagadható meg tőle. De Sz, már a harmincas években figyelmezettet: „Bűnt követ el az a rendszer, amelyik a nőt szent hivatásától elvonja, mint munkást kihasználja és anyagi feltételek után rohanó “férfinőt” teremt belőle.” A kulturális marxizmus lelkes támogatását élvező, s már a politikai korrektség szerves részévé vált feminizmus azonban éppen ezt teszi. A cél a hagyományos család szétverése – mindez az „egyenjogúság”, a „nők felszabadítása” jelszavai mögé rejtve, tekintve, hogy a család felszámolásának szándékát (ami egy érezhetően negatív dolog) kevés nővel lehetne a maga csupasz valójában megetetni, ezért pozitív, az emberek által általában szimpatikusnak gondolt fogalmakba (egyenlőség, szabadság, boldogulás, önmegvalósítás) csomagolják. A feminizmus a nőket a hiúságukon, büszkeségükön keresztül próbálja a kulturális marxizmus céljaira motiválni. „Te is képes vagy rá”, „valósítsd meg önmagad”, „tudod te ezt még jobban is, mint egy férfi” és hasonlók. Így azon nők, akiket a gazdasági szükségszerűség esetleg nem kényszerít munkába, állást vállalnak azért, hogy megmutassák a világnak, hogy vannak olyan jók, mint a férfiak. Megjegyezzük, némely területen még jobbak is, de ez egy másik fejezet témája. Így a rendszer által mesterségesen keltett lelki (önmegvalósítás, bizonyítási vágy) illetve anyagi (a puszta létfenntartástól a presztízs-fogyasztásig széles a skála) szükségletek képesek rákényszeríteni a nőt arra, ami ellen egész valója a leghevesebben tiltakozik. E tiltakozás letörését szolgálja a tudatipar, az iskolától az egyetemig, majd a média és a kultúra. Ennek köszönhetően a hagyományos anyaszerep mára „ciki” lett, a családjáért élő nő „elnyomott rabszolga”. A szórakoztatóipar ma a nőket keménynek, rámenősnek ábrázolja és szinte kivétel nélkül szinglinek, aki a munkájában, kedvteléseiben (szórakozás, fogyasztás) teljesedik ki. „Ma a nyugati nők milliói osztoznak a feministák házassággal és anyasággal szemben tanúsított ellenséges beállítottságában. Milliók tették magukévá a mozgalom célkitűzéseit, és nem áll szándékukban férjhez menni, pláne gyermeket szülni. Marcuse Élvezeti Elvével való azonosulásuk, a szexuális forradalomban vállalt elkötelezettségük azt jelenti, hogy a házasság a sor végére került. És – amint válási és születési statisztikáink mutatják – még a megkötött házasságok is kevésbé tartósak és termékenyek.” (Buchanan)

A nők a gazdasági kényszer, illetve a pszichológiai kondicionálás előtt meghajolva, bárki által elvégezhető munkák felvállalásával bizonyítják értéküket a világnak, miközben a senki más által el nem végezhető és a társadalom számára nélkülözhetetlen hivatásukat második helyre szorítják, esetleg teljesen feláldozzák a karrier, illetve a megélhetés oltárán. Tanár, orvos, ügyvéd, közgazdász vagy „manager”, esetleg gyári munkás bárki lehet, édesanya viszont nem. Olyan nők persze mindig voltak, leginkább a középkorban, akik a hivatásukért lemondtak a családról, hogy teljes lényükkel átadhassák magukat annak, amit csinálnak. Őket hívják apácának. De őket nem az „önmegvalósítás”, a pénzszerzés vagy az érvényesülés motiválta, és csupán egy dolgot „akartak megmutatni”, a világnak: Krisztus szeretetét.”

Advanced Flight 2015.10.12. 22:06:15

"De Sz, már a harmincas években figyelmezettet: „Bűnt követ el az a rendszer, amelyik a nőt szent hivatásától elvonja, mint munkást kihasználja"

Tudod, ki gondolkodott még így a 30-as években? Hitler. El is bukta a háborút, mert a használható emberanyag felét otthon tartotta, tétlenségre kárhoztatva.

Na persze, a Férfihang példaképein nem kell csodálkozni :-)

legeslegujabbkor 2015.10.12. 22:06:25

@-JzK-: Ne álszenteskedj, én otthon maradtam a gyerekeimmel 3 éves korukig, de a legtöbb férfi szemében egy eltartott semmihez sem értő nő lettem. Csak akkor vettek emberszámba, amikor visszamentem dolgozni. Amíg nem lesz megbecsülve a gyereknevelés munkája, addig az otthonmaradó nők életét megkeseríti a társadalmi lenézés.

Emmanuel Goldstein 2015.10.12. 22:06:59

tökmindegy, ezek szociokultúrálisan definiált és onnan is örökölt szerepek, régen minden egyszerűbb volt, az alvég nem házasodott a felvéggel, a különböző felekezetek nem keveredtek, külföldről meg csak a király választott asszonyt magának, de ő amúgy is értette az egészet, mert a házasság intézménye, az bizony intézmény, nem olyan emberek közti önkéntes odaadásról szóló romantikus kapcsolat, ahogy a mai, melodrámákon szocializált generáció hiszi.
én amúgy inkább szülnék magamnak, de ha technikaliag nem megy, kénytelen vok felfogadni egy erre alkalmas egyedet.. nem pusziért, vagyis nem csak azért, kőkemény pénzbe kerül, meg időbe, ami tulajdonképpen az emberi élet két legfontosabb dimenziója.
szar bíznisz, a mérleg negatív.
mocskos, önző gének!

-JzK- 2015.10.12. 22:07:37

Ajánlok egy könyvet, a címe Buchanan, Pat – The Death of the West, magyarul is megjelent “A nyugat halála” címmel, de angolul itt letölthető: docdro.id/4zLfAw3

Az átlagemberek tömege hajlamos a nyugati népességcsökkenést kizárólag gazdasági, pénzügyi okokkal magyarázni, de szem elől téveszti, hogy Európa egyik leggazdagabb országának, Németországnak a népessége katasztrofálisan csökken, s ugyanakkor a harmadik világ számos, igen szegény országának népessége ugrásszerűen növekszik, és ez mindennél fényesebben bizonyítja, hogy ez a jelenség gazdasági-pénzügyi okokkal nem magyarázható. Ezzel szemben Buchanan a legmélyebb okot a Marcuse által propagált és a hatvanas-hetvenes évek óta széleskörűen elterjedt élvezeti elvben látja. Nem arról van szó, mintha az élvezet igenlése önmagában rossz lenne. Aquinói Szent Tamás A teológia foglalata című főművében kimutatja, hogy a szomorúság az ember lelki, erkölcsi életét legjobban veszélyeztető érzelmi állapot, amelynek ellenszeréül többek között éppen az élvezetet ajánlja, amely, mint gyönyörködtető jó, a hasznos jónál magasabb értékű. A hasznos jó nem öncél, csak eszköz; az élvezet már öncél, de nem végső cél; az erkölcsi jó követése teszi egyedül lehetővé, hogy az ember elérje a végső célját, és ezzel annak meg nem szűnő élvezetét is. Ha az élvezetet tekintik legfőbb és végső értéknek, ahogy ezt Marcuse sugallja, értelmetlenné válik minden áldozatvállalás, minden olyan kötelességteljesítés, ami fáradsággal, erőfeszítéssel, olykor lemondással jár.

Buchanan helyesen mutat rá, hogy az élvezeti elv csúcsértékké minősítése nagymértékben hozzájárult az abortusz, a homoszexualitás és az eutanázia nagymértékű elterjedéséhez, és ez a három már közvetlen kihatással van a Nyugat tragikus népességcsökkenésére. De ugyanennek vannak közvetett okai is, és ezek közül kiemelkedik kettő. Az egyik a kényszerű női munkavállalás, amely a monogám család halálával fenyeget. A hangsúly viszont a kényszerű női munkavállaláson van Buchanan-nél, és ezt fontos szem előtt tartanunk, ugyanis semmi negatív következménnyel nem jár, ha az a nő, aki hivatást érez tudományos, vagy művészi munkára, vagy küldetésének érzi, hogy például gyermekorvos, óvónő, esetleg bölcsődei gondozónő legyen, önként, anyagi kényszertől mentesen ilyen munkát vállal, hiszen ez női mivoltának és a férfihoz való viszonyának nem eltorzulását, hanem kiteljesedését eredményezi. De a kényszerű munkavállalás hosszú távon feltétlenül árt a monogám családnak és előrevetíti a Nyugat halálát.

Buchanan a Nyugat halálának másik közvetett okát a feminizmus kultuszában látja. Ez az irányzat valójában nem a nők igazi értékét védi, hanem valódi célja a nőket a férfiak ellen uszítani, és ezáltal a legmélyebb emberi kapcsolatnak, a férfi-nő kapcsolatnak, és ezen keresztül a legkisebb, de legalapvetőbb emberi közösségnek, a családnak bomlasztása, elsorvasztása, s ezáltal a társadalom atomizálása, izolált egyedekre való szétzúzása, hogy ezzel helyet készítsen egy nem-keresztény alapon nyugvó „új társadalom” számára.

A Jewish World Review-ban azt írja egy feminista: „Minthogy a házasság alkotmányosan rabszolgává teszi a nőt, világos, hogy a női mozgalmaknak ezen intézmény támadására kell koncentrálniuk A nők szabadsága nem valósítható meg a házasság eltörlése nélkül.” A feminista ideológia ostromában ezer százalékkal nőtt – az 1970-es 523 000-ról mára 5,5 millióra – a házasság nélkül együtt élő párok száma. Az egyedülállók háztartásának száma az USA-ban ma már nagyobb arányú (26%), mint a hagyományos családé. A populáris kultúra értékrendjében a szex rangja magasan felülmúlja az anyaság rangját; a női magazinok, a romantikus lektür és a tévé főműsoridőben ünneplik a szexet, a karriert, a szinglit. A gyermek a nagymamára marad. „A burjánzó szabadszerelem és az általánossá vált válások, a pornográfia térnyerése és a Playboy-filozófia fő irányzattá válása, az adódollárokból történő abortusztámogatás, az, hogy Amerika megérte azt a napot, amikor arról olvas, hogy tinédzser korú lányok kukákba dobják újszülött babáikat, és kint hagyják őket a havon […] Valóban, az új világ a hajdani pogány Róma értékrendjét teszi magáévá, ahol a nem kívánatos gyermekeket kitették egy domboldalra, hogy ott pusztuljanak el.” A szociális kultúrát és az adórendszert a feminizmus és az ellenkultúra értékrendszere, itatja át. Szabad társadalom nem kényszerítheti a nőket gyermekvállalásra, de egészséges társadalom megjutalmazhatja fenntartóit, az anyákat.

MyNick0 2015.10.12. 22:27:29

@Advanced Flight:
"Tudod, ki gondolkodott még így a 30-as években? Hitler."

A '60-as évekig mindenki így gondolkodott, mióta egyáltalán gondolkodó ember létezik. Engem nem ijesztesz meg Hitler nevével, ez sima reductio ad Hitlerum, képzeld Hitler is kéknek gondolta az eget! HÚúúú!

"El is bukta a háborút, mert a használható emberanyag felét otthon tartotta, tétlenségre kárhoztatva."

Ezt a magyarázatot se hallottam még :D A Tengely azért vesztette el a háborút, mert nem volt feminista :D Hát képzeld, akkoriban SENKI se volt (mai értelemben) feminista, és a német nők éppúgy dolgoztak a hadi üzemekben, mint az angolszász vagy szovjet nők, DE nem a fronton.

Emmanuel Goldstein 2015.10.12. 22:50:40

@legeslegujabbkor: ilyen is van, ha a partnered ki tud termelni elég bevételt, h a mindennapi betevő mellett kitermelje az általad nyújtott szolgáltatás kötségét.. akkor csak a te személyes ambíciód kerget vissza a mókuskerékbe.
oszt van olyan is,hogy nem minden nő akar házvezetőnő lenni.
valahol megértem, én se akarnék inszeminátor lenni teljes állásban, bármennyit is fizetnek..
hehe.

-JzK- 2015.10.12. 22:50:46

Nem kis részben a Frankfurti Iskola destrukciói nyomán „az apa, az anya, a gyermek családmodell ma az amerikai háztartások kevesebb mint egynegyedét képviseli. A nők felszabadítása a hagyományos feleség és anyaszerep alól, amelyben kétségkívül az iskolák voltak a bajnokok, azt eredményezte, hogy ezen szerepek elveszítették jelentésüket, és eltűnőben vannak az amerikai társadalomból.” A feministák házassággal és anyasággal szemben tanúsított ellenséges beállítottságában a nyugati nők milliói osztoznak, nem áll szándékukban férjhez menni, s még kevésbé gyermeket szülni. Azonosulásuk Marcuse Élvezet Elvével és a szexuális forradalommal a folytatás megtagadását jelenti. „A fogamzásgátlás, a sterilizáció, az abortusz és az eutanázia a »halál kultúrájának« négy lovasa […] A tabletta és a koton lett a kulturális forradalom sarlója és kalapácsa.

A családok szétverésének eszközei: a nők “egyenjogúságának” olyan irányba fordítása, hogy a nő megszűnjön családanya lenni, és először karriert, később meg már az önmagába zárt egyéni boldogágát keresse. A mai, “modern” szinglik nem attól lesznek boldogok, hogy három-négy gyerek, 10-15 unoka veszi őket körül. A pisis pelenka fárasztó és kicsinyes holmi, a szülésektől ellazuló has és lógó mell pedig abszolút ellentmond a reklámok idealizált húszéves, karcsú, ránctalan cicababáinak. Ma a szex már abszolút öncél, és több könyv, videó és egyéb jelenik meg az élvezeti technikákról, mint a gyereknevelésről. A buzik intenzív támogatása is ennek a taktikának a része – Buchanan kitért arra is, hogy miképp kényszerítették ki a WHO ezzel kapcsolatos masszívan politikai döntését az amerikai pszichiátriai társaság kőkemény befolyásolásával.

A család megsemmisítéséhez hozzájárul az abortusz liberalizálása is. Az utóbbi évtizedekben csak az USA-ban 40 millió abortuszt végeztek el.Magyarországon a helyzet még ennél is rosszabb, ha a megszületett és méhben megölt csecsemők arányát nézzük. Az abortusz szabadsága talán a legkeményebb csapás a keresztény egyház abszolút élettiszteletére: ugyanis következik belőle, hogy az életet máshol sem tekinti prioritásnak a harcias kultúrmarxizmus, és támogatja az eutanáziát, az öngyilkosság szabadságát. Félelmetes, hogy amikor Európában a népességi válság az aktív korúak megfogyásakor és a nyugdíjasok számának megkettőződésekor – úgy 2050 táján – vajon milyen liberális áramlat várható? A ma eltűrt, sőt, egyre inkább orvosi segítséggel is támogatott öngyilkosságok esetleg elvárt magatartássá válnak majd az eltartandó öregektől???

bElannaTorres 2015.10.13. 08:18:02

@-JzK-: vannak olyan társadalmak, ahol az asszonynak szava sincs nem tartom valami nagyon jó családmodellnek, eleve arra nevelik a lányokat hogy otthon lesz a helyük. Annyira szaporodnak, hogy félelmetes belegondolni mi lesz a vége de megmondom:
mindig analfabetizmus, éhezés és háború a vége az ilyennek.

egyesek úgy félnek az egyenjogúságtól mintha azt jelentené hogy többet nem kapnak pinát.

bElannaTorres 2015.10.13. 08:18:05

jesszus mondjuk az utolsót olvastam el, visszapörgettem ja férfihang.
uh én mentem mert ezektől zsibbad az agyam. Valahol félelmetesek is, mint valami agresszív hibbantak, egyszer bekattan az egyik aztán fegyverrel fog majd "rendet rakni"

Pipas 2015.10.13. 08:18:31

"Másokat megbotránkoztató módon megy oda a megalázott nőkhöz, ezzel a gesztussal azt üzeni, hogy az Atya szemében mindannyian egyenlőek vagyunk. Egyenlőek. Jézus 2000 évvel az emancipáció, a gender mainstreaming és hasonló fura kifejezések kora előtt már felhívja erre a figyelmet."

Hát mondjuk ha *valóban* azt akarta volna üzenni, hogy mindannyian egyenlőek vagyunk, akkor azt viszonylag könnyen meg tudta volna üzenni. Elég lett volna, ha pár szóban elmondja, hogy a rabszolgatartás nem okés és a nő egyenrangú a férfival. Ilyet persze nem mondott, viszont kétségtelen, ha a mai értékrendünket bele akarjuk magyarázni abba, amit az újszövetségben olvasunk azt némi szöveggyurmázással megtehetjük.

Tompahawk · https://oberwaldmeister.blog.hu 2015.10.13. 10:32:11

A család természetes képződmény. Szép ahogy van. ösztöneink, vágyaink eredményeképp létrejött közösség. A legfontosabb, hogy természetes. A szeretet, ami összehozza a férfit és a nőt, ami a gondoskodásra és törődésre késztet. A természetes család nagy, a gyerek számára nem csak apa és anya létezik, hanem testvérek, nagyszülők, unokatestvérek is. Nem mindent itat át a szeretet egy ekkora közösségben, de megadja a sokszínűséget, elosztja a terheket. Sokkal boldogabb az a gyerek, akit nem kizárólag egy túlterhelt anyuka és egy ott sem levő apa készít fel a felnőttkorra. Gazdagabb lesz az akivel sokan játszanak és több nézőpontból is láttatják vele ugyanazt a jelenséget. Minden szereplő azt teszi be a közösben amiben épp a legjobb. Egyszerre demokratikus és hatékony. Így volt ez talán néhány ezer évvel ezelőttig. Aztán nagyobb társadalmi egységek kezdtek kialakulni, megjelent a vagyon a hatalom fogalma és ennek élvezői, betegei. A hatalomhoz erő kell, emberek akik érdekből vagy kényszerből csatasorba állíthatóak. Akik képesek elhanyni a családot, hogy egy nagyobb közösség részei legyenek, akér életüket is adják ideákért, uralkodói célokért, zsákmányért vagy egy kis szeletért a hatalomból. Az uralkodás számára a család akadály. Minden vallás, társadalmi rend, izmus megpróbálja szabályozni átalakítani, befolyásolni a természetes család fogalmát. A hatalom betegei próbálják előírni mi legyen fontos egy apának és, hogy mikét viselkedjen egy anya. Van aki vassal, van aki mézzel és vannak akik szent könyvekkel. Mert nekik terveik vannak az emberrel. Az nő neveljen, hogy a férfi kapáljon más földjén, túlórázhasson, azonosulhasson a vállalat céljaival, lelövethesse magát a fronton, Mérnökök kapnak infarktust azért. hogy időben piacra kerüljön a borotva hat pengével, gyerekeknek nincs apjuk, mert épp nyomásérzékenyebb kijelzőt fejleszt konzumidiótáknak napi 12 órában. Gyerekek sincsenek, mert az anyuka inkább lefagyasztotta a petesejtjeit, hogy előadást készíthessen egy túlmozgásos öregembernek. Mert azt mondták neki, hogy ez a siker. Talán majd egyszer eljön az idő, hogy anyja és nagyanja legyen ugyanannak a babának.
A család ellenáll, még a beton repedéseiben is megkapaszkodik az élet, de egyáltalán nem néz ki jól. Magányos emberek élnek együtt, akik a szeretet emlékét hiszik szeretetnek. A nosztalgia és a majdani nyugolom közötti szakadék fölött egyensúlyoznak. Megpróbálják elhitetni velük, hogy ez másként nem is lehet.

k.lívia*talita.hu · www.talita.hu 2015.10.13. 18:18:43

Alapvetően tetszik a blogbejegyzés, sok valós problémát feszeget, bár a stílusán érződik, hogy szerzője nagyon fiatal még (hozzám képest, aki 26 éve élek szeretettel teli hagyományos - egy férfis-egy nős - családban), és több az elvárása még, mint a tapasztalata. Emiatt kicsit "mozgalmi" hangulata van az írásának. Sok kérdést feltesz, amelyekből szinte egyet sem válaszol meg, nem derül ki, mit szeretne a szabadságon és őszinteségen kívül (azok meg kissé körvonalazhatatlanok). Szóval nem tudok ezzel a mozgalmi hevülettel azonosulni, még ha sok mindennel egyet is értek, mert feketébbnek állítja be ezt a "szegény nukleáris" családmodellt, mint amennyire szánandó a valóságban.

k.lívia*talita.hu · www.talita.hu 2015.10.13. 18:19:18

A helyzet az, hogy valójában a Bibliában csak kétféle családmodell szerepel, amelyek az európai görög-zsidó-keresztény kultúrkörben és azon túl is, föld-viszonylatban a legszélesebb körben bizonyították (ha úgy tetszik: evolúciós) életképességüket: az egy férfi-egy nő házassága és az egy férfi-több nő házassága/életközössége. Belinkel egy táblázatot, amin látszólag sokféle bibliai (ószövetségi) családmodell szerepel. Ha az ember jobban megnézi, az összetételt tekintve valójában csak kétféle: egy férfi-egy nő és egy férfi - több nő (poligínia). Az összes többi csak ezt variálja a frigy szándéka szerint, tehát nem a házasfelek kiléte szerint (pl. özvegyi házasság, erőszakot követő házasság, stb.) A hagyományos családmodell valójában egy férfi és egy nő - ilyen, olyan szándékból kötött - szövetsége, aminek egyetlen történelmi párhuzama, riválisa a többnejűség volt (ill. ma is az, ha a kereszténység kultúrköréből kilépünk). Természetesen ezek egyike sem volt eredendően "nukleáris", mert nagycsaládi-nemzetségi környezetbe illeszkedtek. Ez utóbbi csak a kapitalista termelés hatására bomlott meg, amikor városokba költöztek a családok, és így megszakadtak a rokoni kapcsolatok. Az elszigeteltség oka tehát nem a hagyományos család, hanem a "rugalmas munkavállalás".

k.lívia*talita.hu · www.talita.hu 2015.10.13. 18:19:22

@Tompahawk: Egy nehéz és sötét helyzetet nagyon szépen világít meg. Köszönöm!

KötőSzó · http://kotoszo.blog.hu 2015.10.13. 22:46:11

@k.lívia*talita.hu: a szerző kommentje: Kedves Lívia, köszönöm a hozzászólásait. Nem állítottam, hogy a hagyományos család nem jó, sőt. Azt állítom, hogy nincs annál nagyobb földi jó, mint egy jól működő családban felnőni. Éppen ennek eléréséhez szükséges a család újragondolása, a házastársak partneri viszonyának erősítése. Arról a teherről viszont, amit az előre leosztott, bebetonozott szerepek jelentenek, kevés szó esik, főleg keresztény körökben.
Ezekre szerettem volna rákérdezni: biztos az-e a jó a gyereknek, a családnak, amiről azt gondoljuk, hogy ideális? Ha a munka világában már partner tud lenni férfi és nő, akkor a családi életre ez miért nem áll? Nem szerettem volna kész válaszokat adni, éppen a kérdésfelvetés volt a cél. Mert hát nincs kész recept. Leírhattam volna, mi hogyan csináljunk (merthogy tapasztalat éppen itt is akad), de épp az a lényeg, hogy mindenki maga járja be ezt az utat, maga fejezze ki, maga lássa be és maguk között beszélgessenek róla. Sokkal több a lehetőség és sokkal többféle az ember, minthogy egyfajta anya/apa szerepbe igyekezzünk belekalapálni mindenkit vagy hogy én itt most egyfajta megoldást felvázoljak. Pont az a lényeg, hogy nincs egyedül üdvözítő módszer.

Kölnei Lívia 2015.10.15. 18:48:37

Kedves Dóra, mindennel egyetértek, amit a hozzászólásban írtál. (Ugye tegeződhetünk?) Csak a stílusra, néhol túlzó szóhasználatra, vagyis arra akartam felhívni a figyelmedet , hogy nem jó akaratlanul is sötétebb tónusban beszélni a "hagyományos családról", mint amit valójában megérdemel. Tapasztalom, hogy sokan temetik ezt az egy férfis-egy nős, tartós együttélésre berendezkedett családot, mint ami idejétmúlt, lejárt, béklyó, stb. Ebbe a túlzásba szóhasználattal se jó beleesni, mert a vádak nagyrészt igaztalanok, csak a férfi-női szerepeket kell újra és a mai kornak megfelelően megtalálnunk. Úgyhogy előre, bontsuk le a bebetonozott szerepeket, hogy erősíthessük a partneri viszonyt!

Zalavári András Tamás 2015.12.31. 15:13:25

Okos és emberi.
És, mint egy kézfogásnál: mindenki arra szisszen fel tőle, amije különben is fáj. Kinek az ujja, kinek a csuklója, kinek egyebe gyulladt: annak a fájdalmát panaszolja, mintha azokról a kézfogás tehetne.
Pedig a kézfogás önmagában csak megbecsülést és jó szándékot kifejező gesztus.
Mint ez az írás is.

donkihote007 2016.01.02. 21:30:13

"új minőség jöhessen létre", 1789-ben megtörtént, két évszázad alatt felülkerekedett, eluralta a világot ez miden baj forrása, ez a cikk is keresztényt hangoztat, de zsigerileg liberális szellemiség, alázattal indít és azonnal méltóságra vált, egymást kioltó hangoltság, nem lehet egyszerre két urat szolgálni! Alapvető, Férfi-Nő viszonylatban nincs helye egyenlősdi stb. viszonylatát mérlegelni, egymást kiegészítő, egymás nélkül egyaránt alkalmatlan minőségek. Az "elvárt, rosszabb esetben rám kényszerített szerepeket" érzékelő lelkület van szereptévesztésben, az "új minőség", modern civilizációnk maga áll szemben az élet, a természet, a biológia által örökérvényűen meghatározott feladat-megosztással, ehhez alakított fiziológiai-érzelmi-szellemi alkaltunkkal. Talán Einstein mondása (pontatlanul), a problémát teremtő rendszer logikájával nincs megoldás ....