Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Új férfi, új nő, új család

A keresztény család válságáról (keresztény szitokszavak-sorozat, 1. rész)

2015. október 12. - KötőSzó

Homoszexualitás, feminizmus, liberalizmus, gender, családon belüli szerepek – vannak szavak és kifejezések, amelyek heves indulatokat váltanak ki keresztény körökben vagy amelyekről illik ugyanazt gondolni. Sorozatunkban ezeknek a kifejezéseknek és a hozzájuk kapcsolódó negatív jelentéseknek igyekszünk utána járni. Elsőként a családon belüli szerepekről lesz szó.

Szerző: Laborczi Dóra

Bármennyire is igyekszünk ellenkező látszatot kelteni, a család válsága nem kerüli el a keresztény közösségeket. Sokan a homoszexualitást, a gender-elméletet vagy a feminizmust kiáltják ki első számú felelősnek ezért. Pedig mindezektől függetlenül mennek tökre házasságok, léteznek családi drámák, hatalmi játszmák, veszekedések, sokkal több érzelmi és fizikai erőszak és megaláztatás, mint amennyiről beszélni illik. Éppen ezért nem mindegy, milyen keresztény üzenetet fogalmazunk meg a szerepeket illetően.

uj_csalad3.jpg

A keresztény család válsága

A feleségek dühösek a férjükre, a szerepeikre, a kilátástalan életükre, a napi rutinra, a soha meg nem kapott segítségre, a nem értékelt erőfeszítésekre. A férjek dühösek folyton elégedetlenkedő feleségeikre, elkeseredetten követelik egykori előjogaikat, amelyekről igazából nem tudni, mit is jelentenek pontosan.

Ez a mindent átitató harag az oka annak, hogy rettenetes mentális állapotban van a magyar társadalom. Nem a melegek, a feministák vagy a liberálisok (a felsorolás tetszés szerint bővíthető) tehetnek róla, hanem az, hogy nem elég jó családban nőnek fel a magyar gyerekek és nagyon sokan kénytelenek borzasztó családi körülmények között tengődni, felnőve pedig – ha a traumák feldolgozatlanok maradnak – ugyanezt a keserűséget tovább örökíteni.

Ez az örökség pedig nagyban befolyásolja az is, hogy milyen mértékű a kényszer bizonyos szerepek eljátszását elsajátítását illetően. A szerepek ugyanakkor jelentenek némi kapaszkodót és magyarázatot is adnak a szenvedésre.

Ez a nők sorsa.

Az én anyósom is szemét volt velem.

Anyám is meg tudta oldani munka mellett, hogy legyen vacsora, rend, szépen fésült gyerekek.

Csakhogy a lábjegyzetes rész kimarad: hogy ettől az anya állandóan feszült, hogy ez a feszültség tölti be a családi ház legutolsó repedéseit is, hogy ez tulajdonképpen senkinek nem jó így. Ezért ingoványos terep a keresztény családról úgy beszélni, mint amelyik konzerválja a régi szép időket, és a régi szerepeket, amikor a nosztalgiázók szerint még mindenki tudta a dolgát és nem voltak konfliktusok.

Tartja magát az a nézet, hogy ha a a nők nem akarnának mást, mint ami eddig volt, amit ma szeretünk normálisként, de legalábbis természetesként emlegetni, holott lelkiség szempontjából teljesen egészségtelen, izolált állapot, akkor nincs probléma. Él s virágzik nemzetünk és egyházunk. Csakhogy ez hazugság. Önámítás. Gyávaság. Roló. Legalább annyira von látványos réteget körénk, mint a fejkendő. Nem látszunk mögötte.

uj_csalad2.jpg

Biblikusan a szerepekről?

Ha létezik is keresztény (krisztusi) családmodell, az egészen biztosan nem lehet egyenlő a nők elnyomásán alapuló patriarchális családdal.

Az természetesen nem képezi vita tárgyát, hogy a család nagyon fontos, ahogyan az sem, hogy a kiegyensúlyozott családi élet az előfeltétele annak, hogy bátor, nyitott gyermekeink legyenek és nekik köszönhetően kicsit bizalomgerjesztőbb jövőnk. A családi légkör, az anyával-apával való kapcsolat alapvetően határozza meg lelkületünket, életminőségünket, önbizalmunkat, későbbi párválasztási szokásainkat. Az, ahogyan a szerepekről családon belül gondolkodunk, meg fogja határozni, hogy gyermekeink bátor, nyitott, boldog vagy szégyenkező, szorongó, félelemmel teli felnőttek lesznek-e.

Akkor mégis mit nevezhetünk keresztény értéknek a család viszonylatában? A környezetem, gyülekezetem, lelki vezetőm, férjem, illetve feleségem által elvárt, rosszabb esetben rám kényszerített szerepeket? Vagy az Istentől kapott talentumaim kamatoztatását? A Krisztusban megélt egyenlőséget?

Bár az ókori társadalmak alapvetően patriarchális berendezkedések voltak, a mai házasság-felfogás és a nukleáris családmodell (amelyben egy apuka és egy anyuka nevel egy vagy két gyereket) egyáltalán nem létezett. A Bibliában sem egy házasság-típus szerepel, ráadásul az egy férfi és egy nő kapcsolatán alapuló házasság sem romantikus intézmény volt, inkább gazdasági. (A Bibliában található házasság-típusokat összesítő ábra itt található.)

Jézus ezzel kapcsolatban is egészen új szemléletet hoz: egyrészt az ő nyilvános szereplése mindenkihez szól, nem csak a férfiakhoz (ez azért fontos kitétel, mert akkoriban a nyilvánosság és minden családon kívüli társas interakció kizárólag a férfiak területe volt), másrészt azt mondja a családi viszonyokról, hogy egészen nyugodtan háttérbe szoríthatók, ha az ő követéséről van szó. (Például a Mt 10,35-ben: „Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával.”)

Másokat megbotránkoztató módon megy oda a megalázott nőkhöz, ezzel a gesztussal azt üzeni, hogy az Atya szemében mindannyian egyenlőek vagyunk. Egyenlőek. Jézus 2000 évvel az emancipáció, a gender mainstreaming és hasonló fura kifejezések kora előtt már felhívja erre a figyelmet.

 uj_csalad1.jpg

Méltóság, alázat, közösség

Ha méltóság és az alázat fogalmán keresztül próbáljuk megérteni a Biblia üzenetét családi viszonyainkat és egyéb társas kapcsolatainkat illetően, az talán közelebb visz a megoldáshoz. Hiszen minden ember, mint Isten szeretetére méltó lény, felemelt fejjel járhat a világban. Tudhatja, hogy mikor sértik őt meg méltóságában, de a másik ember teremtettségéből következő méltóságát is tiszteletben tudja tartani. És nem utolsósorban: Krisztus követőként képes hatalmi pozícióban – szülőként, férfiként – is alázatot gyakorolni.

Legősibb keresztény örökségünk mégis a valódi, egymást szerető és tisztelő, különböző, Isten előtt egyenlő emberekből álló közössége. Közösségi lények vagyunk, anyaként is, egészen kicsi gyermekként is, ezért ez az állapot, az este holtfáradtan hazaérkező apukával, aki egyre távolabb kerül a felesége és gyermekei valóságától, nem lehet ideális állapot. Nem ez az egyedül üdvözítő út, és semmiképpen nem ez a természetes.

Nem természetes a kiégett anyukák látványa, nem természetes az édesapa teljes kizárása a családi életből, nem természetes, hogy az élet egyéb területein nem sikeresek nők és csak az anyaságban tudnak kiteljesedni.

Új nő, új férfi, új család

A nőkről sok szó esik, elsősorban a család és a karrier összeegyeztetése, de egyéb bűvészmutatványok kapcsán is. Sok talpraesett, sikeres anyuka van és talán egyre kevéssé néznek ferde szemmel rájuk, hogyha ők is meg szeretnék menteni a világot. Ahogyan az apukáktól is egyre inkább elvárás, hogy kivegyék a részüket a házimunkából és a családi életből. Számos kutatás bebizonyította már, hogy ez igen jót tesz mindkét félnek. Boldogabban és tovább élnek azok az apukák, akik több időt töltenek gyermekeikkel és kiegyensúlyozottabbak azok a nők, akiknek jut idejük magukra és a hivatásukra.

sector_icon_equality.png

A családok lelki békességének helyreállítása szempontjából tehát nem a homoszexuálisok, a gender vagy a feminizmus szidalmazására, hanem valóban átgondolt, új női és új férfiképre van szükség, hogy az új család, amelyben mindenki kiteljesedhet, létrejöhessen. Mert nem attól lesz a nőknek kedvük szülni, hogyha szembesítik őket annak kötelező jellegével vagy ha végre magukhoz térnek. Inkább attól, ha a gyermekvállalás nem jelent szükségszerű száműzetést számukra a felnőttek világából. (Tegyük hozzá, hogy a gyermek fejlődése szempontjából is egészségesebb, hogyha két felnőtt emberrel él együtt, nem pedig eggyel, aki alig bírja lekötni, pedig minden percét kizárólag neki szenteli és egy másikkal, aki tulajdonképpen soha nincs jelen.)

Az anyaságom önmagában nem egyenlő velem. A férjem sem. A munkám sem. Mindez együtt hat rám, és adja azt, ami vagyok. Ha leveszem magamról ezeket a rétegeket, mi marad?

Fájdalmas ezzel szembenézni és rendkívül frusztráló. Mégis, férfinak és nőnek egyaránt bele kell néznie ebbe a szerepek nélküli tükörbe ahhoz, hogy új minőség jöhessen létre: új nő, új férfi, új család. Szabad, önálló, egymásnak örömet szerezni képes, rosszabb napokon is egymáshoz méltó, egymást tisztelettel viselő felek közössége. Szülőként Isten munkatársai vagyunk a jelen és a jövő formálását illetően, erre a szerepre legyünk méltók családon belül is. 

A szerzőről

Laborczi Dóra (1986) újságíró, a KötőSzó blog szerkesztője. Az Evagélikus Hittudományi Egyetem teológus mesterszakos hallgatója. 
Korábbi cikkei a témában:
Mit gondolnak a keresztények a genderről?
Családon belüli erőszak és keresztény felelősség

Neked erről a kérdésről teljesen más a véleményed? Írd meg kommentben vagy küldj üzenetet a kotoszo@lutheran.hu-ra! Csak annyit kérünk, próbáld meg mondanivalódat másokat nem sértő módon, az erőszakmentes kommunikáció jegyében szavakba önteni.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr807961678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.