A legígéretesebb fiatal magyar kutató segítséget kér

Szárnybontás kerekesszékből

2017. április 24. - KötőSzó

„Ha lenne államilag fenntartott vagy alapítványilag támogatott segítőszolgálat, akkor a saját céljaimmal tudnék foglalkozni, és nem azzal, hogy ki visz el mosdóba adott pillanatban” – mondja Muntag Vince, a kerekesszékes ifjú kutató, irodalmár és színháztudós, aki több szálon is kötődik az evangélikus egyházhoz. Gimnazista kora óta minden szakmai versenyen és pályázaton első helyezést ért el. Jelenleg az irodalom- és kultúratudomány mesterszakot végzi az ELTE-n, emellett színháztudomány szakot a Károlin. Egy tavaly elnyert ösztöndíjnak köszönhetően lehetősége lenne arra, hogy Canterburyben, a University of Kent European Theatre elnevezésű mesterszakán tanulhassa azt, ami a leginkább érdekli – ehhez azonban szüksége lenne némi segítségre.

Szöveg: Laborczi Dóra | Fotó: Magyari Márton

vince-15.jpg

Az, hogy magyar mozgássérültként valaki csúcsértelmiségi pályán indul el, és ott is szeretne maradni, társadalmi kuriózum. Vince a szakmai fejlődés és a tehetség kibontakozásának lehetőségén túl azért is szeretné elérni ezt a célt, hogy a példája eljusson mozgássérült gyerekekhez és szüleikhez, és megmutassa másoknak is:

a mozgáskorlátozottság nem jelent teljes röghöz kötöttséget.

Tovább

A feltámadásnál is nagyobb csoda

A feltámadásnál nincs nagyobb csoda. Ha azonban a húsvéti eseményt tágabb összefüggésben nézzük: hogy Isten az elveszett, vele szemben bizalmatlan, hitetlen, bűnös emberre milyen szeretettel tekint, az lélegzetelállító! Ha pedig még ezen is túlmegyünk egy lépéssel, és nem általában a pogányokról beszélünk, hanem önmagunkról, az igazán zavarba hoz. Felelősséget ró ránk: hívó szavának és szeretetének legyünk továbbadói, hiteles képviselői, hogy rajtunk keresztül másokhoz is eljusson az örömhír.”

Szemerei  János a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökének húsvét 2. napjára írt  prédikációját közöljük. 

Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! Ti tudjátok, mi történt, Galileától kezdve egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: a názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, aki az ördög igájában vergődött, mert az Isten volt vele. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy megjelenjék, de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer. (ApCsel 10,34–43)

Az első húsvét története, Jézus Krisztus halál felett aratott győzelme olyan egyedülálló esemény volt, amely két évezred távolából is zavarba ejtő. A hitetlenek ugyan azt mondják, hogy a feltámadás merő rajongás, hiszen a halál olyan hatalom, amely nem győzhető le. Emberileg nézve igazuk is van. Ők arra alapoznak, amire az emberi szem nézni képes. Az érzékszervek mindennapi tapasztalataira, amelyeket az értelem a legjobb logikával sem tud kikerülni. Az ember nem képes túllátni a halálon és az elmúláson. A feltámadás valóban zavarba ejtő.

Fontos észrevenni húsvét ünnepén is, hogy a Jézushoz legközelebb állók sem voltak képesek túllátni a halálon. Az asszonyok húsvét hajnalán a végtisztesség megadására és a végső búcsúra készülve indultak a temetőbe. Az üres sír meglehetősen zavarba hozta őket. Ugyanígy a tanítványokat is. Az evangéliumok beszámolói nem hallgatják el, hogy a tanítványok is csak akkor voltak képesek elhinni a húsvétkor történt csodát, miután személyesen találkoztak a Feltámadottal, és meggyőződtek arról, hogy valóban él.

Tovább

Hangolódó #37 | Húsvét

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat húsvét alkalmából Dr. Finta Gergely, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzenei Tanszékének vezetőjét, orgonaművészt, a Deák téri templom orgonistája készítette.

adobe_spark-01_3.jpg

Szöveg: Finta Gergely

Húsvéti válogatásunk Bach egyik legörömtelibb és legünnepélyesebb prelúdiumával kezdődik, amely az olasz concertók stílusát idézi, de nem mentes drámai fordulatoktól sem. Ez adja húsvéti karakterét.

Tovább

Mert annyira szeret, hogy meg akarja érteni a fájdalmamat és szenvedésemet

Nagy Szabolcs nagypénteki prédikációja

„Mikor Krisztust a kereszten látom, megbizonyosodok arról, hogy teljes emberségében és teljes istenségében szenved. Megbizonyosodok arról, hogy Istent látom szenvedni. Megnyugvás tör rám, mikor újra és újra megértem azt, hogy Isten önként vállalja ezt a szenvedést. Mikor azt látom, hogy Isten nem csak azért hal meg a kereszten, hogy áthidalja az örökös szakadékot ember és Isten között, hanem azért, mert velem akar lenni. Mert annyira szeret, hogy teljes mértékben meg akarja érteni a fájdalmamat és szenvedésemet.” 

jan_styka_golgota_szkic.jpg

13 Íme, eredményes lesz a szolgám! Magasztos lesz és felséges, igen magasra emelkedik. 14 Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz volt; nem volt már emberi a külseje, kinézete nem volt emberhez hasonló. 15 De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyasmit tudnak meg, amiről addig nem hallottak. 1 Ki hitte volna el, amit hallottunk, és az Úr karjának ereje ki előtt volt nyilvánvaló? 2 Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. 3 Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. 4 Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. 5 Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. 6 Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. 7 Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. 8 Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! 9 A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul. 10 Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele. 11 Lelki gyötrelmeitől megszabadulva, elégedetten szemléli majd őket. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket. 12 Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért. (Ézs 52,13-53,12)

A reggeli rutinomhoz hozzátartozik az, hogy végiggörgetem a híreket a telefonomon és azt tapasztalom, hogy egyre nehezebb megtenni azt a lépést, amivel kikelek az ágyból. Nem a lustaság miatt, hanem mert nincs miért. Nem akarom már látni, hogy egy újabb robbantás tette tönkre százak, ezrek életét valahol a világban. Nem akarok találkozni újabb olyan hírrel, hogy egy gyűlölet-mozgalom ismét az emberi méltóság teljes eltörlésére tett kísérletet és azt sem akarom, hogy társaimmal beszélgessek arról, szavakat keresve, hogy hogyan halhat meg tizenhat ember, nagy része fiatal egy buszbalesetben. És ezek csak a váratlan események. Nem merek szembesülni a élet halandóságának hosszú folyamatával vagy a betegségek lassú szenvedésével. Nem merek belegondolni abba mit érezhet az a család, aki heteken, hónapokon, vagy akár éveken keresztül él szerettük súlyos betegségével és nem marad más az életükben, csak a fájdalmas várakozás.

Nehéz felébrednem minden reggel és vidámnak lenni, optimistának maradni, a krisztusi szeretetet hirdetni. Ez nem gyengeségből fakad, hanem mert érezni lehet a levegőben, hogy az emberiség nagy része is így ébred, akár halljuk, akár nem. Ráadásul az egyre rosszabb, mivel gyorsabban érkeznek az információk, több tragédiával találkozunk és ez az egész feszültség, ami bennünk van csak duzzad, duzzad és duzzad és ezt képtelenek vagyunk feldolgozni. Képtelenek vagyunk ezekkel megbékélni. És ekkor görcsösen válaszokat keresünk. Válaszokat megválaszolhatatlan kérdésekre.

Tovább

„Bár sokkal többet tudunk a biológiáról, a feltámadás ma is felfoghatatlan”

Nem akárki állítja ezt, mint Daphne Hampson, a magát posztkeresztényként meghatározó oxfordi teológus professzor, aki múlt pénteken tartotta első előadását Budapesten, melyben a reformáció 500 éves jubileumára is reflektált.

Szöveg: Laborczi Dóra | Fotók: Hegedüs Márton

hampson-071.jpg

Aki szervezett már életében tudományos vagy bármilyen eseményt, tudhatja jól, hogy nem egyszerű kihívás felkelteni az érdeklődést, vagy rábírni az érdeklődőket arra, hogy el is jöjjenek. Luther, Kirkegaard és a modernitás pedig első ránézésre nem az a témakör, amire fiatalok tömegei özönlenének, múlt pénteken mégis ez történt: Daphne Hampson oxfordi teológusprofesszor előadására színültig telt az ELTE-BTK Gólyavárának kis auditóriuma, annak ellenére, hogy az előadás egész végig angol nyelven zajlott, tolmácsolás nélkül. 

Tovább

Nagyheti filmajánló – 5 film, amire eddig másként gondoltál

Az egyházi esztendő befolyásolja azt, hogyan is szemléljük a körülöttünk lévő világot és ez - hasonlóan a karácsonyhoz - hatványozottan így van a húsvéti ünnepkörben. Ilyenkor a boltok polcai megtelnek a csokinyuszikkal, szódásüvegekkel és az akciós sonkákkal és a TV-ben is csak mézes-mázas családi vagy bibliai filmekkel találkozik az ember. Azonban mi arra invitáljuk olvasóinkat, hogy olyan filmeket tekintsenek meg nagyhéten, amik bár látszólag távol állnak az ünneptől, mégis üzenetükben mélyítenek nagyhét eseményein.

adobe_spark_1.jpg

Nagycsütörtök - Toy Story

Gondolom keveseknek kell bemutatni a Pixar első filmjét, a Toy Storyt, viszont az már több kérdést is felvet, hogy ez hogyan is kapcsolódik nagycsütörtökhöz.

Mindkét történetben a szereplők tisztában vannak azzal, hogy egy kilátástalannak tűnő változás fog bekövetkezni az életükben. Valaki ezt képtelen elfogadni és görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy minden rendben lesz, mások folyamatosan pánikolnak, méltatlankodnak, esetleg kihátrálnak ebből a közösségből, de minden esetben megbújik érzéseik és cselekedeteik mögött ez a zsigeri félelem az ismeretlentől.

Tovább

Alföldi Passiójának is jót tenne az igazi Megváltó

Teltházas tömeg várta a Papp László Sportarénában, hogy virágvasárnap megnézzék Alföldi Róbert Passió XXI-ét. Az előadás azt ígérte, hogy olyan kérdésekre ad választ, minthogy mi lenne, ha a passió ma történne meg?  Észrevennénk? Mit csinálnánk? Ezekre azonban csak részben kaptunk feleletet. A látványos koreográfiával, kiváló szereplőgárdával összehangolt darab egy igen fontos, de a passió-történetet tekintve mégis sovány üzenettel engedte haza nézőket, akik ennek ellenére kitörő örömmel fogadták az előadást.

Szöveg: Kézdi Beáta | Fotók: Facebook/Horváth Evelin Linapassio8.jpg

2006-ban mutatták be Manchester Passiót, egy figyelemfelkeltő passiójátékot Manchester főterén, ahol a közönség kivetítőn követte a város különböző pontjain zajló bibliai eseményeket, egy moderátorral és sok ismerős slágerrel. A finálé már az összegyűlt tömeg előtt zajlott.  Rosta Mária a Passió XXI producere a Mandinernek adott interjújában azt mondta, mikor azt az előadást meglátta, úgy érezte „ezt itthon is meg kell csinálni!”. A 2006-os nagypénteken előadott darab valóban grandiózus volt, ahol egy mesélő ismertette a bibliai történetet, egészen hatásos kiegészítésekkel például a keresztre feszítés gyötrelmeiről. Az akkori előadást bárki most is megnézheti  a youtube-on, a show végén Robbie Williams Angel című dalát sokan dicsőítésként, teljes átszellemültségben éneklik. De még előtte történik egy rendkívül hatásos és fontos jelenet, ahol a manchesteri katedrális tetejéről elénekli Jézus a The Stone Roses I am the resurrection című dalát, melynek vége így hangzik: „I am the resurrection and I am the life/I couldn't ever bring myself to hate you as I'd like.” Azaz: Én vagyok a feltámadás és az élet,sosem tudnám rávenni magam arra, hogy úgy gyűlöljelek, ahogyan szeretném.

Tovább

Ki neked a Messiás? - videó

Fiatal teológusok passiójátéka

Messiási titok címmel adtak elő passiójátékot az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói 2017. április 6-án a Zuglói Evangélikus Templomban. A csapat a Somogy-Zalai Egyházmegyét járja be a húsvéti ünnepek alatt.  Videó.

vlcsnap-error937.png

Ennek a mostani passiójátéknak a Messiási titok a címe. Annak a Messiásnak a titka, aki többször is megkérdezi tanítványaitól és tőlünk is, hogy: Hát ti kinek mondotok engem? Valahogyan ezért a kérdésért van a passiójáték hagyománya. Ezért a kérdésért, hogy újra és újra elhangozzon, hogy a visszhangja ott maradjon a fülünkben, hogy örökre egy életkérdéssé váljon.

Tovább

Hangolódó #36 | Evangélikus könnyűzene

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat az evangélikus könnyűzenéből készítettük, a teljesség igénye nélkül.

adobe_spark-01_2.jpg

Akik a zenét semmibe veszik, mint például a rajongók - mondta Luther doktor -, azokkal nem vagyok kibékülve. Mert a zene Isten adománya és ajándéka, nem pedig emberi vívmány. A zene elűzi az ördögöt, és felvidítja az embereket. Hallatára feledjük a haragot, a bujaságot, a gőgöt és egyéb fő bűnöket.

Tovább

A teológust az igazság vezesse, ne taktikai megfontolások

Dietrich Bonhoeffer: Mit tegyen a teológiai hallgató ma? – Egyházi helyzet 1933-ban

"Mióta tesz valakit sajátosan teológussá, ha ő a teológia iránt közömbösen, a tömeg szája íze szerint beszél? És végül: Mióta tesz keresztyénné az, ha valaki szerénytelenül olyan dolgokról beszél, amelyekről halvány fogalma sincs?" Dietrich Bonhoeffer evangélikus teológus, aki részt vett a Hitler elleni összeesküvésben, majd ezért 1945-ben kivégezték, 1933-ban megjelent, teológusok szerepéről szóló írásának részleteit közöljük.

Mindenekelőtt csak akkor tanuljon teológiát, ha őszintén úgy érzi, hogy semmi mást nem tanulhat. Sokkal kisebb kár, ha sokan, akik talán igazi teológusok lettek volna, inkább jó jogászok vagy orvosok lesznek, mint ha csak egyvalaki is teológus lesz, akinek nem kellett volna. A bőséges teológiai utánpótlás mindig kétértelmű jelenség.(...)

A fiatal teológus (...) nyíltan és becsületesen akarjon teológus lenni, ellenkező esetben akassza szögre a teológiai tanulmányokat, inkább már ma, mint holnap. Ne szégyellje sajátos teológiai feladatát, és ne igyekezzék azt mindenféle, nem az ügyhöz tartozó dologgal szépítgetni.

Tovább