Sola fide

„Hiszek, segíts a hitetlenségemen!”

2017. október 22. - KötőSzó

A reformáció kezdetének 500. évfordulóját ünnepeljük idén egész évben az evangélikus egyházban. Már csak napok vannak hátra október 31-ig. Sokan vasalják fehér ingeiket, tisztíttatják Luther-kabátjaikat, hogy minél illőbbek legyenek a Papp László Sportarénában megszervezett ünnepre és végre elénekelhessék közösen, hogy Erős vár a mi Istenünk. Azonban vannak, akik már most azon is gondolkodnak, hogy mi lesz a reformációval október 31-e után. A Kötőszó csapata az Evangélikus Élet magazinnal együttműködve szeretné felhívni a figyelmet arra a négy fontos kifejezésre és gondolatra (solákra), amelyek nélkül ma nem ünnepelhetnénk: sola fide (egyedül hit által), sola scriptura (egyedül a Szentírás), sola gratia (egyedül kegyelemből), solus Christus (egyedül Krisztus). Október 31-ig négy meditációt közlünk a solákról, evangélikus lelkészek tollából.

Szerző: Pángyánszky Ágnes

5solas_fide.jpg

Nemrégiben egy mélyen hívő evangélikus édesapa mesélte, hogy fia kritikus kérdéseket tett fel neki Istennel kapcsolatban. Rákérdezett Jézus kereszthalálára is. Az apa őszinte fájdalommal a szívében idézte vissza, hogy arra a kérdésre: „milyen Isten az, aki hagyja fiát a kereszten meghalni?”, annyit felelt: „Erre mindenkinek saját magának kell a választ megtalálnia.”

Talán túl keménynek tűnik ez a szülői nevelési módszer, hiszen az apa bizonyságot is tehetett volna. De talán úgy érezte, hogy nem kevésszer tette már meg, akár direkt, akár indirekt módon. Az Istenre való rátalálás és a legnehezebb kérdések megértése nem nélkülözheti Isten és ember legszemélyesebb kapcsolatának megszületését. Az apa tudta: fia szívében a hit megszületéséért csak imádkozhat, helyette sem hinni, sem bízni nem tud.

Tovább

Hangolódó #63 | Prófétaság

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat a prófétaságról készítettük. 

adobe_spark_8_1.jpg

Sokáig nem értettem azt, hogy mit akarnak üzenni nekem, a 21. század emberének a bibliai próféták. Értetlenül álltam, mikor ítéletet mondtak Jeruzsálem felett, és néha jókat kacagtam, mikor valami elképzelhetetlen cselekedettel próbálták szimbolizálni Isten igazi üzenetét. Aztán teológiai tanulmányaim során egyre mélyebben foglalkoztam a témával, és kezem közé akadt egy prédikáció Cserháti Sándortól. Benne a következőket olvastam:

Ézsaiás próféciájának kemény szavaival szembesülve azt kell mindenekelőtt hálával megállapítanunk, hogy Isten még szól. Emésztő haraggal, sőt metsző gúnnyal, de szól, s amíg szól, az övéinek tudhatjuk magunkat. S ha haraggal szól, ha számon kér, az azt jelenti: a tetteimnek, szavaimnak, az életemnek előtte súlya, tehát értéke van. Megbocsátó Isten, de nem elnéző. Nem legyint rám, nem fordul ajakbiggyesztve félre. Úgy tekint rám, mint ahogy mi egymásra egyre ritkábban: komolyan vesz. Éppen ez a szenvedélyes harag adja tudtul: számítok neki

Tovább

Kétségek és megvetés vagy elsöprő siker?

Három ember, aki megreformálta a világot

A reformáció ötszázadik évfordulójának évében, október 31-hez közeledve, kezdünk egyre inkább telítődni a sok Lutherről szóló információval és programmal. Ha a megemlékezésben szeretnél szintet lépni, akkor olvass tovább, mert ezúttal olyan reformátorokról lesz szó, akikre nem az egyház, hanem saját területük „Lutherjeiként” emlékezünk.

Szerző: Kovács Barbaraadobe_spark_2_5.jpg

Nikolausz Kopernikusz – a színtelen forradalmár

Kopernikuszra éppen nem igaz, hogy semmi köze nem volt az egyházhoz, hiszen nagybátyja püspök volt, az ő jóvoltából a krakkói egyetemen tanulhatott, majd Itáliában teológiát, fizikát, matematikát, orvostant hallgatott, bár leginkább a csillagászat érdekelte. A 15. században még az ókori, ptolemaioszi világkép volt az uralkodó, amely szerint a bolygók a Föld körül keringenek. Ahogyan azonban a bolygók mozgását megvizsgálták, egyre bonyolultabb matematikai számításokra volt szükség. 1507-ben Kopernikusz felvetette, hogy ezeket a számításokat sokkal egyszerűbbé tenné, ha a bolygók mozgásának középpontja a Nap lenne, nem pedig a Föld.

Tovább

Hangolódó #62 | Szabadság

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunk a vasárnapi textus kapcsán a szabadságról készítettük.

adobe_spark_2_4.jpg

Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már az anyaméhben elhívott engem az Úr, születésemtől fogva emlegeti nevemet. Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem. Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet! Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél. Most pedig ezt mondja az Úr – aki már az anyaméhben szolgájának teremtett, hogy visszavezessem hozzá Jákóbot, és köréje gyűjtsem Izráelt, mert nagyra becsül engem az Úr, és Istenemnél megvan rá az erőm –, ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A népek világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. (Ézs 49,1-6)

A fiatal Bob Dylan szerelmével sétált az utcán, mikor kitört egy hatalmas zivatar. Menedéket keresve behúzódtak egy kapualjba és figyelték, hogy válik a mennydörgés egyre erősebbé. Ahogy egyre több villámcsapást hallottak, annál inkább asszociáltak egy templom harangjának hangjára, mely harangozik és felkiált minden egyes emberért. Egy villámcsapás olyan, mint egy harangütés és egy harangütés olyan, mint egy óriási sóhaj. Sóhaj azokért, kiknek begyógyíthatatlan sebek okoznak fájdalmat minden egyes nap. Sóhaj azokért, akik küzdenének, harcolnának, hogy életük jobb legyen, de sajnos már képtelenek a küzdelemre. Sóhaj minden egyes fiatalért, akik személyes szerelmi történeteikkel küszködnek és nem találkoznak mással csak a nyomasztó magánnyal. Sóhaj a megvádoltakért, kitaszítottakért, lázadókért, szerencsétlenekért, szótlanokért, bebörtönzöttekért és egy végeláthatlan sóhaj minden egyes emberi lélekért, aki egy kicsit is szenved ebben a hatalmas univerzumban.

Tovább

Mi köze az Ószövetségnek a reformációhoz?

Vissza a Forráshoz! - Ez a gondolat minden megújulásért folytatott harc és reformtörekvés kulcsmondata. A gyökerek újra felfedezésében és tudatos felvállalásában rejlik az újulás, az „újraformálódás” lehetősége: ezt az alapigazságot már az Ószövetség lapjain is felfedezhetjük. Izrael, Isten népeként, hosszú és viharos története során folyamatosan szembesült azzal, hogy megújulás nélkül létének nincs távlata. Isten és rendelkezései iránti engedelmességében felismerhette, hogy az őt védelmező korlátok – paradox módon – egyben szabadságának, önkiteljesítésének lehetőségét is jelentik. Izrael számára a Forrás maga Jahve szeretete és Tórája. Ez utóbbi szó eredetileg nem jogi értelemben vett törvényt és rendelkezést, hanem útmutatást, vezetést jelöl. Így tehát a Forrás maga válik útmutatóvá, a megújulás erejévé. Ebben az írásban arról olvashatunk, hol jelenik meg az újulás képe az Ószövetségben.

Szöveg: Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezetője

genesis-hebrew2.jpg

Reformátor próféták és királyok

Az Ószövetség tanúsága szerint a megújulásra való felhívás elsősorban a próféták szolgálata volt, akiket egy-egy adott korszak történelmi és teológiai felkiáltójeleinek tekinthetünk. Illés a kultusz tisztaságáért emelte fel szavát, Ámósz és Hóseás a szociális igazságtalanságok, társadalmi, politikai problémák és a vallás kiüresedése ellen léptek fel. Jeremiás, Ézsaiás és Ezékiel egyaránt egy nagy lelki megújulásért küzdöttek szülőföldjükön, vagy éppen hazájuktól távol, a babilóniai fogság idején.

Tovább

A konyhafőnök és Isten

Interjú Lokodi Ákossal

Egy egyszerű kávézóban is cascara teát rendel, amiről egy átlagember azt sem tudja, mi az. Mikor felvilágosítást kérek tőle, ugyanolyan szenvedéllyel mesél a teafajtáról, mint az élet legfontosabb kérdéseiről. Lokodi Ákos nevét sokan a Konyhafőnök című tévéműsorból ismerik, de mint kiderült, a tévészereplésben személyiségének csak egy oldalát láthattuk meg. Hosszú önismereti utat járt meg, míg egy hónappal ezelőtt a frissen megnyílt, pécsi Eozin Corso étterem kreatív séfjeként kezdett dolgozni. És hogy hogyan lett belőle a pécsi evangélikus gyülekezet tagja? Erről (is) beszélgettünk.

Szöveg: Kovács Barbara

lokodiakos3.jpg

Amikor először találkoztunk egymással, épp egy családi napon főztél a pécsi evangélikus gyülekezetben. Hogyan kerültél kapcsolatba először ezzel a közösséggel?

Minden azzal kezdődött, hogy az evangélikus templomban tartottuk első feleségemmel az egyházi esküvőnket, és azzal folytatódott, hogy második feleségemmel közös gyermekeinknek kerestünk olyan befogadó egyházat, amelyik elváltként is befogad és megkereszteli gyermekeinket, bár hozzáteszem én eredetileg debreceni és református vagyok. Szüleim nem vallásosak, de a nagymamám bigott katolikus volt és vele nagyon sokat jártunk templomba. Számomra borzasztóan félelmetes volt az egész akkoriban, rettegtem, hogy a szigorú pap majd egyszer ki fog szólítani és nekem válaszolnom kell a kérdéseire. Aztán felnőtt fejjel mégis elkezdett izgatni a dolog. Azt gondolom, hogy a hit mindig egy „aha”-érzéssel kezdődik. Én már felnőttként jöttem rá, hogy nem lehet ennyiszer szerencsém! Nem lehet véletlen, ami velem történik, itt valami más dolog van a háttérben. Aztán egyre többet foglalkoztam ezzel, míg végül eljutottam odáig, hogy ma már inkább próbálom kiadni a kezemből, átadni az irányítást Istennek. Ez azért nehezen megy, mert mi emberek olyan sokat foglalkozunk az egónk felépítésével, hogy ezt nagyon nehéz lejjebb adni. Nagyon igaz a mondás, hogy „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.” Az három interjúba se férne bele, hogy mi mindenen mentem keresztül, de közel ötven éves koromra jutottam el oda, hogy azt mondhatom, a hitnél kevesebb jobb dolog van. Az is az evangélikusokhoz vezetett minket, hogy egy emberközeli egyházat kerestünk, ahol közvetlen kapcsolat van az emberek között, ahol nincs színház, vagy mesterkéltség. Kicsit olyan evangélikusnak lenni, mintha az ember átmenne a szomszédhoz beszélgetni.

Tovább

Hangolódó #61 | Teremtés

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat a Teremtés hete kapcsán a teremtésről készítettük.

adobe_spark_10.jpg

Ó Isten, te ültettél egy kertet, 
egy kertet Édenben, keleten. 
Ott formáltál meg minket, ott neveztél el minket; 
ott indultunk el a saját utainkra. 
Sóváran megízlelni rosszat és jót, 
szakítottunk, ettünk, elbújtunk és vádaskodtunk; 
de most bűnt bánva keressük arcodat.

Tovább

Teljesült a legígéretesebb fiatal magyar kutató álma

A legígéretesebb fiatal magyar kutató segítséget kér – írtuk 2017. április 24-én Muntag Vincéről. A kerekesszékes ifjú kutató, irodalmár és színháztudós, aki több szálon is kötődik az evangélikus egyházhoz tavasszal  egy remek ösztöndíj tulajdonosa volt már, de még akadályok gördültek az útjába, hogy álma valóra válhasson. Segítség híján ugyanis a legjobb külföldi egyetemen való tanulás sem volt számára lehetséges. Mára azonban minden megoldódott. Vince Canterburyben, a University of Kent, European Theatre elnevezésű mesterszakán tanul szeptembertől. Ez pedig úgy jöhetett létre, hogy sok ember fogott össze egy jó ügy érdekében.

vince-17_1.jpg

Vince már az érettségi előtt két dolgot tudott biztosan: hogy élvezi azt, ami a magyar órákon folyik és hogy érdekli a színház. Itthoni egyetemi évei alatt hamar megtalálta helyét a tudományos életben is: már elsőévesként publikált a Jelenkorban, Theatron-számot szerkesztett, szervezett Ottlik-konferenciát, megnyerte az OTDK-t, valamint a Pro Sciencia Aranyérmet, amit a különböző OTDK-szekciók nyertesei közül a legkiválóbbak kapnak meg.

Tovább

Félre az illúziókkal! – Wittenberg másik arca

Sok minden kötötte 1966 és 2006 között Wittenberghez dr. Harmati Bélát. Az evangélikus püspök személyes hangvételben írt a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából Wittenberghez fűződő viszonyáról, a város több arcáról. Az evangelikus.hu-n megjelent véleményt szemléztük.

bundesarchiv_bild_183-h25547_wittenberg_nationalsynode.jpg

Ludwig Müller, a Német Keresztények püspökének náci karlendítése 1933-ban, Wittenbergben.

Luther városa ma bizony nem nevezhető evangélikusnak, mert a lakosság körülbelül 15 százalékát keresztelték csak meg, és a Szász-Anhalt-tartomány, Magdeburg fővárossal együtt a kereszténység tekintetében rosszabb adatokat mutat, mint hazánk, ugyanis a lutheri-reformációs hagyományok ellenére csak 10 százalék a keresztény. Mindez a korábbi NDK (Német Demokratikus Köztársaság - a szerk.) marxista-ateista erőszakos átnevelő munkájának az eredménye. Ma is valójában a marxista múltú politikai erők (továbbá a média és az iskolarendszer) irányítják a keleti tartományokat, miközben a „nyugatnémet” anyagi támogatást elfogadják, de a szocializmusban megszokott, „koponyazsugorító” ideológiától, életrendszertől nem tudnak szabadulni. És aki ezt nem vállalja, legfeljebb „disszidál” Nyugatra. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy teljesen elfeledték volna Luthert, mert Wittenbergben általában mindenki nagyon büszke a reformátorra és hagyományaira, főleg amikor megtapasztalják a nagyvilág érdeklődését.

Tovább

Hangolódó #60 | Mi, nők

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat Kovács Blanka, a PS magazin korábbi szerkesztője készítette, aki jelenleg marketing területen dolgozik, de igyekszik egyetemi tanulmányaira is koncentrálni. Listája csupa olyan 2017-ben megjelent dalt tartalmaz, melyet csakis nők énekelnek. 

asd-01.jpg

Előre szólok, kicsit egymásnak feszülő gondolatok következnek most, ráadásul olyan megosztó témában, mint az emancipáció és a nemek egyenlősége - de azt hiszem, a zenében (is) örökösen visszatérő gender-kérdésről nehéz is lenne kevésbé komplikáltan gondolkodni.

Tovább