Hangolódó #46 | Mit énekelne Júdás egy karaokebárban?

2017. június 17. - KötőSzó

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunk egy gondolatkísérlet: mit énekelne Júdás egy karaokebárban?

adobe_spark_4.jpg

Egy karaokebárban mindig van egy magányos, idősebb férfi, aki betér a bárba, hamisan elénekelget egy-két dalt, bevág egy felest, majd elmegy. Nem igazán tudja senki, hogy kicsoda, mivel sosem beszél másokkal. Mikor énekel megfagy a levegő. Nem azért, mert annyira lehengerlő lenne a kiállása, hanem mert legtöbben szánalommal tekintenek rá. Ezt az érzést erősíti az, hogy az énekelt dalok szinte mindegyike hosszú, fájdalmas és depresszív. A törzsvendégek már hívták párszor egy közös dalra, de annak ellenére, hogy tekintetében tisztán látszik a vágy, hogy egy közösséghez tartozzon, mindig visszautasítja a felkérést. Egyszer aztán a férfi sosem jött többé. 

Tovább

Filmek mint imák

„A filmek sokfélék lehetnek: jelenthetik a világ elől való elvonulást, egy történelmi emléket, üzleti érdekeket vagy művészi önkifejeződést. Szeretném ehhez a sorhoz hozzátenni, hogy a filmek lehetnek imádságok is." – írja Josh Larsen, filmes szakíró és a Filmspotting podcast műsorvezetője nemrég megjelent, A filmek mint imák (Movies Are Prayers) c. könyvében. 

Nagy Szabolcs könyvajánlója.

daporjcuqaes1x02.jpg

Talán nem túlzás azt állítani, hogy némely keresztény körökben kialakult egyfajta ellenérzés a filmiparral kapcsolatban. Hogyha keresztény online felületeken „világi” filmekről számolnak be, szinte háború alakul ki arról, hogy mégis mekkora bűn ilyen „gyalázatos” filmeket nézni és ajánlani. Ezt a KötőSzó szerkesztői is megtapasztalták, amikor  Facebook oldalunkon szemléztünk egy németországi istentiszteletről szóló cikket, ahol a szolgálattévők Star Wars szereplőknek öltöztek be.

Alissia Wilkinson, a Vox és a Christianity Today kritikusa készített egy hosszú anyagot arról, hogy miért kell a legmagasabb besorolású (értsd 18+-os) filmekről kritikát írni és esetleg buzdítani keresztényeket, hogy nézzék meg azokat:

Szeretnénk kérdéseket feltenni ahelyett, hogy válaszokat adnánk. Szeretnénk, hogyha a keresztények a legbölcsebb beszélgetőpartnerek és kultúrateremtők lennének az egész földön. Szeretnénk ünnepelni a kiválót és temetni azt, ami rossz.”

Szerinte egy film elbírálásakor fontos feltenni azt a kérdést, hogy ez a film mit árult el emberlétünkről. Vajon hazudott-e nekem a film az emberi élet valóságáról? Ha igen, akkor kőkeményen ki kell állni amellett, hogy ez így nem jó. Mindannyian ismerjük azokat a romantikus komédiákat, amik azt üzenik, hogy az élet összes problémája eltűnik azzal, ha megtaláljuk az igazit, vagy azokat a keresztény filmeket, ahol kigyógyulok a rákból, ha imádkozom. Pedig az élet egyszerűen nem így néz ki.

Tovább

Hűtőszekrény vagy keltetőgép az egyház? – Bácskai Károly pünkösdi meditációja

„Átüt-e gyülekezeteink életén, kiviláglik-e egyházi alkalmainkból, sugárzik-e családi kapcsolatainkból, hogy Krisztus mai követőiben is valami magasabb erő, valami többlet-energia munkálkodik? Jaj, ha az egyház és a kereszténység kimerül abban, hogy egy valamikori dicsőség vagy tekintély után áhítozik és lohol ahelyett, hogy új utat keresne és találna magának az emberekhez. Jaj, ha a nagyobb presztízs, a szebb társadalmi imázs, a jobb statisztikai mutatók és az anyagi gyarapodás profán oltárán elvérzik az őszinteség, a becsület, a tisztesség, az önzetlenség és a segítőkészség.”

Bácskai Károly, újszövetséges teológus meditációja pünkösd ünnepére.

mosaic-409427_1280.jpg

Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek. Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. (ApCsel 2,36-41)

Stanley Jones (1884–1973), a népszerű igehirdető, amikor a jövő egyházáról nyilatkozott, meglepő képet használt. Azt mondta, a jövő egyháza csak kétféle lehet. Egyfelől olyan, mint a hűtőszekrény, amelyik konzerválni, megőrizni, megtartani hivatott mindazt, amit elhelyeznek benne. Így megmaradhat a tegnapi, még a tegnapelőtti is, el lehet tárolni a régi értékeket és szokásokat. Mi több, egyre hidegebbre és hidegebbre tudjuk állítani, hogy véletlenül se romoljon meg az, ami benne van. Másfelől azonban az egyház nem egy hűtőgéphez, hanem a keltetőgéphez lehet hasonlatossá, amely életre ébreszt, amely melenget, amely felnyitja a szemeket és felkelti az érdeklődést. Más szóval segíti azt, hogy hitre jusson az ember és bátran tekintsen a jövő felé. Mihez hasonlít ma az egyház, kérdezi Jones, hűtőszekrényhez vagy keltetőgéphez?

Tovább

Hangolódó #44 | Pünkösd

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunk pünkösd alkalmából készült.

hang2.jpg

Életünk Istene

emberlétünk Társa
tudásunk és tehetségünk ajándékozója
lelkünk gazdagságának forrása

áldjon meg minket,
hogy növekedhessen bennünk a benne való bizalom,
hogy kibontakozzanak igaz vágyaink,
hogy Isten szép álma rólunk valóság lehessen,
és életünk útját a Szeretet ölelésében járjuk,
örömteli szívvel, szabadon.

Tovább

Bionémet anyák vs. Mária és Erzsébet – női szerepek a reformáció tükrében

Humorral és társadalomkritikával fűszerezte Margot Käßmann, a reformáció német nagykövet asszonya bibliatanulmányát, amelyet 2017. május 25-én tartott a Kirchentagon, a legnagyobb evangélikus szervezésű, német egyházi fesztiválon. A korábbi evangélikus püspök arra szólította fel a keresztényeket, hogy szeretettel, de megfelelő kritikával viszonyuljanak a világ dolgaihoz. Ehhez Máriát, Jézus anyját állította példának a hallgatóság elé.

Szöveg: Bolla Zsuzsanna | Forrás: evangelikus.hu margotkasman.jpgMargot Käßmann a pártok családpolitikai hozzáállásáról beszélt és arra tért ki, hogy annak idején saját bőrén kellett megtapasztalnia, hogy négygyermekes családanyaként mennyire csodabogárnak számított a német társadalomban. Manapság sincsen ez másképp, a német asszonyoknak sok esetben választaniuk kell a gyerekvállalás és a karrier között. Kritizálta azonban azokat az elképzeléseket is, hogy szorgalmazni kell a bevándorlókkal szemben a „bionémet anyák” gyerekvállalási kedvét ahhoz, hogy a német népesség demográfiailag túlszárnyalja a bejött migránsok számát. Ez ugyanis már szinte a korábbi náci propagandához hasonlít: „barna szél fúj innen elég erősen” – mondta utalva a náci párt színére.

Tovább

(Fele)baráti vacsora? – Teljesen idegenek egy asztalnál

Egy asztalnál ülünk, egy kenyeret eszünk, mégsem vagyunk egységben. Paolo Genovese új filmjében rendhagyó kontextusba helyezi az elidegenedést. A Teljesen idegenek c. film a különbözőségek és „elkülönböződések” okait, eredőjét firtatja olasz temperamentummal és egy jó hangos olasz vacsorával tálalva. Kinyik Anita kritikája.

33620719624_af60805df0_k_1.jpg

A lakoma már az ókorban is nagy beszélgetések helyszíne volt, de a keresztény közösségek is előszeretettel élnek a finom étkek testvériségérzetet fokozó voltával, gondoljunk csak a szeretetvendégségek derűs hangulatára.

A filmbéli kedélyes együttevés bonyodalmainak előzménye egy kissé erőltetett ötlet a hivatása szerint pszichológus háziasszonytól, aki azt javasolja, hogy a jelenlévők – mint barátok, akiknek nyilván nincsenek titkaik, takargatnivalóik egymás előtt – osszanak meg egymással a vacsora ideje alatt minden olyan telefonhívást és üzenetet, amely hozzájuk befut.

Tovább

Hangolódó #43 | Erős vár FC

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat az Erős Vár FC futballcsapat készítette. 

adobe_spark_6.jpg

Számok listája:

1. Vangelis - Chariots of Fire: „De honnan jön az erő mely a versenyen végigvisz? Belülről.” Jézus azt mondta: „Mert íme, Isten Országa bennetek van. Ha teljes szívetekkel kerestek engem, bizony megtaláltok engem”. „Életetek Krisztus szeretetében élitek, ez az a pálya amelyen a ti versenyetek a célig vezet.” - ezt mondja egy versenye után Eric Liddell, a Tűzszekerek című kultikus film főszereplője. Mi a saját versenyünket a futballpályán „futjuk”, de persze a dobogó legfelsőbb fokánál fontosabb céljaink is vannak, és ez a zene erre is emlékeztet engem. (Schranz Ambrus)

Tovább

Namíbia egy magyar teológushallgató szemével

Életképek az Lutheránus Világszövetség Találkozójáról

2017-ben Namíbiában rendezték meg a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) 12. nagygyűlését. Ott voltak a Magyarországi Evangélikus Egyház képviselőt is. Garai Szilvia LVSZ ifjúsági delegált, teológus-hallgató személyes beszámolóiból válogattunk, hogy kicsit közelebb kerüljünk a világméretű eseményhez és Namíbiához is.

34632008996_d73d5be0ed_k.jpg

Peele

Van Namíbiában egy őshonos fa, amit „tevetövis” vagy „zsiráftövis” fának hívnak. Ennek a termése kis tokokban van. A nagygyűlésen ilyeneket használtunk kajajegyként. Először fogalmam sem volt, mi lehet ez a túlméretezett babhoz hasonlító, bársonyos valami, úgyhogy megkérdeztem a recepciós lányt. Ő azt mondta, nem tudja, mi az angol neve, de az anyanyelvén peele-nek (a kiejtése valami olyasmi, hogy pei-le) hívják, és a kecskék szeretik. Most ilyen kis virtuális peele-ken szeretnék megörökíteni pár élményt, eseményt, benyomást, amit az elmúlt hetekben megéltem. Ha tényleg mindent leírok, lehet, hogy a végén egy egész fányi adag összegyűlik.

Mi az LVSz?

Már a 20. század első felében megfogalmazódtak a tervek, hogy a világ evangélikusai laza szövetségbe tömörüljenek. A II. világháború késleltette ezeket az egységtörekvéseket, de végül 1947-ben a svédországi Lundban megalakult az Evangélikus (Lutheránus) Világszövetség (LVSZ). Székhelye - más egyházi világszervezetekhez hasonlóan - a svájci Genfben van. A Szövetség az egyes tagegyházak függetlenségének megőrzése mellett igyekszik összefogni a világban élő mintegy 74 millió evangélikus életét és működését.

Az LVSZ legfőbb döntéshozó szerve a nagygyűlés, amelyre átlagosan hét évente kerül sor. Magyarországon is volt már egyszer nagygyűlés, 1984-ben. Akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy egy szocialista országban ilyen nagy, nemzetközi, egyházi összejövetelt rendezzenek. 

Kiemelt fontosságú a szervezet életében a globális problémákra való érzékenység. Például a Lutheránus Világszövetség több menekülttábort is működtet a közel-keleten. Erről korábban itt írtunk. Emellett útmutatást kínál a világ evangélikussága számára teológiai-, társadalmi-, és ökumenikus kérdésekben. 

Tovább

Obama lelkiismeretről, háborúról, menekültekről beszélt Berlinben a Kirchentagon

Barack Obama és Angela Merkel mai disputáján megérte ott lenni. Még úgy is, hogy késve érkeztem, messze álltam és németül folyt a beszélgetés - így a német kancellár mondandóját nehezen értettem. Obama gondolatait viszont elhoztam magammal.

Nagy Szabolcs beszámolója a Kirchentagon lezajlott Obama-beszélgetésről, Berlinből.obama_berlinben.jpg

Nem tudom, mikor fog a világ olyan mosolygó politikust találni mostanában, aki ennyire optimista, nyugodt, kiegyensúlyozott szemléletet képes konzisztensen közvetíteni. Kifejezetten üdítő volt az is, hogy személyes hangvételű beszélgetés tanúi lehettünk. Nem kötötte már hivatalos álláspont, nem képviselt már semmilyen intézményt. Csak arról beszélt, amiről úgy érezte, hogy fontos szólnia, így például a hitről. Szerinte az erős hit arról szól, hogy képes vagy leülni mások mellé, bármilyen helyzetben. Képes vagy meghallgatni a másikat, és értelmet keresni az ellentétes véleményben is. Képes vagy kiállni és kitartani az általad hitt igazság mellett, és képes vagy ráeszmélni arra, hogy nincs mindig igazad. Erről tanúskodik az erős hit.

Tovább

Kereszténység és a vágy - A teológus válaszol

Úgy látszik, sok – a harsányságot és hatásvadászatot sem mellőző – Christopher West-előadáson kell még túlesnie az emberiségnek ahhoz, hogy az évszázadok alatt a szexualitást démonizáló egyházi, keresztényinek beállított tévképzeteket, élet- és lélekellenes regulákat átfogalmazhassa, újraalkothassa önmagának és az erre a témára különösen érzékeny külvilágnak is. A bestseller-író és teológus Christopher West május 18-án tartott hangzatos címmel előadást – Isten, szex és az élet értelme – a Jégpalotában, amelyre korosztálytól és családi állapottól függetlenül nagyon sokan kíváncsiak voltak.

Szöveg: Kinyik Anita

ecstasy-bernini.jpg

II. János Pál pápa A test teológiája című teológiai-antropológiai és életvezetési előadássorozatával, illetve az ebből készült könyvvel nagyban elősegítette a szexualitás mibenlétéről, az ember életében betöltött szerepéről való gondolkozást, az erről a témáról folytatott értelmes és őszinte párbeszéd kialakítását. Christopher West amerikai teológus arra vállalkozott, hogy a pápa gondolatait népszerűsítse, érthető formába öntse és hirdesse. West társalapítója a test teológiájával foglalkozó intézetnek Philadelphiában, ahol a 90-es évek vége óta posztgraduális kurzusok és egyéb képzési programok folynak.

Ha West – kedvelt hasonlata ellenére, amely a latin desiderare szó eredeti értelmére, a ’csillagokra nézésre’ utal – nem is repíti hallgatóit az egekbe, világossá teheti az ehhez a témához kesztyűs kézzel, prüdériával, félelemmel vagy épp gátlástalansággal közelítők számára, hogy a testi szerelemben micsoda (isteni) titok van elrejtve, és hogy a róla való gondolkodás minősége, reflektáltsága mennyire kulcsfontosságú lehet boldogságra sóvárgó földi életünk során. „Ennek az erósznak nevezett gyúlékony energiának az a rendeltetése, hogy az üzemanyag legyen, amely a végtelenbe repíti rakétánkat” – írja a Boldogságkeresés és szexualitás – A test teológiája című könyvében és él a hasonlattal előadásában is.

Tovább