Isten titkai és titkárai | Igehirdetés advent harmadik vasárnapjára  

2016. december 11. - KötőSzó

Isten titkaival úgy kell egyensúlyoznom, hogy miközben tanítok, magam is állandóan újra tanulom, miközben másokat beavatok, magam is csodálom ezeket a misztériumokat. Mindenkinek tartozom az örömhírrel, de nem bánhatok az egyház kincsével úgy, mintha a búcsúban vásárolt bóvli kacat volna.

Szerző: Seben Glória pszichológus, mezőberényi iskolalelkész

advent3.jpg

„Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert az Úr az, aki felettem ítélkezik. Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.” (Pál első levele a korinthusi gyülekezethez 4,1-5)

Az életemben óriási szerepet töltenek be a titkok. Gyerekkorom óta kellett őrizgetnem családi titkokat. Felnőttként, mindkét hivatásomban – a pszichológus és a lelkészi szolgálat során is – elsősorban azt követelik meg tőlem, akik rám bízzák a titkaikat, hogy hűségesen megőrizzem azokat. Olyan helyzetbe is kerültem már, amikor valaki szó szerint meggyónt nekem, és én nem adhatom tovább az információt. Ez nem mindig könnyű, hiszen a tudás hatalom, és mi nagyon szeretünk mások viselt dolgairól tereferélni. Könnyen egy társaság középpontjába kerülhetnék, ha lerántanám a leplet néhány szégyenteljes titokról, de ezzel egyszer s mindenkorra eljátszanám az emberek bizalmát, amelyet élvezek.

Akarnánk-e olyan lelkészt, lelkigondozót vagy terapeutát, aki nem képest megtartani a titkokat? Aki arra használja gyenge pontjaink ismeretét, hogy pellengérre állítson?

Tovább

Hangolódó #19 | Advent 3

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat Advent harmadik vasárnapjára készülve készítettük el Seben Glória evangélikus lelkész holnap, itt a blogon megjelenő igehirdetésének részletével és Smidéliusz Gábor evangélikus lelkész adventi válogatásával. 

adobe_spark_1_-01_1.jpg

„Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.  Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert az Úr az, aki felettem ítélkezik. 

Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.” (Pál első levele a korinthusi gyülekezethez 4,1-5)

Pál apostol szerint Istennek is vannak titkai.

Tovább

Kinek jár a virgács?

Etikai kérdések a nagyszakállú körül

Miként illeszthető be családi életünkbe, értékeink közé hiteles, hihető módon a Télapó-sztori? Voltaképp ki mondja meg, mi a jó és mi a rossz? Nem magunkat istenítjük-e, miközben a jóra tanítjuk, neveljük, fegyelmezzük, hovatovább saját képünkre igyekszünk formálni öntörvényű, eleven csemeténket? A gyerekről vagy rólunk szól a Mikulás-történet?

Szerző: Kinyik Anita

A szociális érzékenységéről híres, a 3-4. században élt myrai (ma törökországi kis település) püspök, a katolikus és a görögkeleti egyházak Szent Miklósa egy valóságos személy volt, aki a róla fennmaradt egyik legenda szerint, ha nem is „cukrot, diót, mogyorót”, de aranyat ejtett egy leány kéményben száradó harisnyájába. A legendákon túli tény, hogy a szüleitől örökölt vagyont a püspök szétosztotta a szegények között, és szívügye volt a szegény gyerekek sorsa.

Nagy kérdés, hogy a mai fogyasztói társadalom gyermekeinek hogyan lehet ennek esszenciáját – a trendi vegán édességek mellett – a csizmába csempészni. Hogy maradhat meg valami az őseredeti „mikiségből”, illetve mit tehetünk, hogy a jó öreg szocialista „télapóság” se veszítsen mitikus erejéből? Sokféle elvárás terheli a már így is széles puttonnyal megrakott szülők vállát, a legsúlyosabb azonban a zsák mélyén lapul.

Tovább

Az együttélés világossága | Igehirdetés advent második vasárnapjára

Advent második vasárnapjának tapasztalata, hogy az első gyertyafény halványan pislákol, mégis érezhető az a szeretet és békesség, mellyel megtölti a sötétséget. Itt, advent közepén figyeljünk erre a gyertyafényre. Figyeljünk rá, hogy ne aludjon ki bennünk és másokban. Legyen gondunk arra, hogy mások is felfigyeljenek rá, mert belőle türelmet és vigasztalást, békességet és szeretet nyerhetünk. Reménységet, hogy Isten jelen van a világ szenvedésében, jelen van a számunkra kifürkészhetetlen, ismeretlen jövőben és jelen van az emberek közötti békétlenségben.

Nagy Szabolcs teológus-hallgató igehirdetése advent második vasárnapjára.

advent-candles.jpg

Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. Ezért fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére. Mert azt mondom, hogy Krisztus a zsidóság szolgájává lett Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket, a népek pedig irgalmáért dicsőítsék Istent, amint meg van írva: „Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet éneklek.” Azután ezt is mondja: „Örüljetek, népek, az ő népével együtt.” Majd ismét: „Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsék őt mind a nemzetek.” Ézsaiás pedig így szól: „Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek.” A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. (Róm 15,4-13)

Múlt vasárnap, advent első vasárnapján meggyújtottuk az első adventi gyertyát. Egy édesanya igehirdetését hallgathattam, aki aggódva tekintett kislányának jövőjére. Őszinte aggodalmainak hangot adva érvelt sorozatosan amellett, hogy a világ, amiben élünk egy sötét, rideg hely. Szinte elképzeltem, ahogy lemegy a szószékről, meggyújtja az első adventi gyertyát és ott mondja el prédikációja következő mondatát: Mikor lenne értelme a gyertyagyújtásnak, ha nem a legnagyobb sötétség kellős közepén? Ebben a sötét, rideg valóságban apró reménysugárként érkezik hozzánk advent időszaka. Ebben a négy hétben lehetőséget kapunk arra, hogy rendbe hozhassuk a dolgokat, felövezzük magunkat Krisztus világosságával és reménykedjünk.

A mai vasárnap Pál apostol arról ír, hogy mi a reménységünk tárgya.

Tovább

Hangolódó #18 | Advent 2

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat Advent második vasárnapjára a Kötőszó szerkesztősége készítette el.

letoltes-01.jpg

Laborczi Dóra: Nem egyszerű ilyenkor összehangolni a mai karácsonyi szokásokból adódó, rohanással és feszültségekkel járó elvárásokat az adventből, mint lelki műfajból eredő, elcsendesedést igénylő spirituális elmélyüléssel. Nekem ezt áthidalni mindig a zene segített.

Tovább

Őszinte kérdések és bátor állítások a magyarországi kereszténységről

Nincs migrációs krízis; a vallási szövegeket, szavakat és értelmezéseket vissza kell szerezni a politikai beszédmódból a vallási közösségek számára; a magyarországi kereszténység előítéletes és maszkulin. Ilyen és ehhez hasonló állításokkal, bátor kérdésfelvetésekkel teli előadás-sorozatot tartottak múlt héten a terézvárosi vallásközi konferencia-sorozat keretében, az Avilai Nagy Szent Teréz-templom plébániáján. Az „Együttélő-különélők” című esemény a zsidó-keresztény-iszlám kapcsolatok vallási és társadalmi kríziseit vizsgálta.

Szöveg: Laborczi Dóra

Horváth Zoltán István plébános bevezető beszédében egy Cipruson tett látogatás tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal, mely utazás ennek a konferenciának az ötletét is adta: hogyan élnek együtt, mégis külön a különböző vallások?

A keresztény kultúra gyökereinek közelében járva az atyának az volt a benyomása, hogy Cipruson valaha teljesen természetes volt, hogy a keresztény bazilika romjai mellett állt egy dzsámi minarettel, és azt is bejárták, hol és miként éltek a zsidók, milyen volt a vallási élet a maga sokszínűségében ezen a szigeten. Az atya helyi idegenvezetője – egy idős helyi ortodox asszony – elmesélte neki, hogy valamikor a legjobb barátja egy török muszlim asszony volt, és természetes volt számukra, hogy részt vesznek egymás ünnepein: ortodox a muszlimén és fordítva. A hölgy azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy még vásárolni és fodrászhoz is együtt jártak. Miután az ország kettévált és a keresztény-görög részről a törököket átűzték az északi részre és fordítva, az asszony 42 éve nem találkozott a legjobb barátnőjével.

„A Földközi tenger közepén élnek néhány négyzetméteren és ott is megtörtént a mesterséges elválasztása kultúrák, vallások természetes együttélésének” – mondta Horváth Zoltán, akit ez az élmény gondolkodtatott el azon, hogyan lehet különbözőként, mégis együtt, majd valamilyen szembeállítás, vélt vagy valós érdekek hatására egy területen, mégis külön élni?

Nincs migrációs krízis

Máté-Tóth András A vallási pluralizmus teológiai kihívásai Kelet-Közép-Európában című előadásában amellett érvelt, hogy nincsen ma migrációs krízis, másképpen kell a vallásos embereknek tekinteni erre a jelenségre ahhoz, hogy valódi párbeszédek és valódi megoldások születhessenek.

Tovább

„Szíriában ma bármit meg lehet csinálni” – így látja a helyzetet egy ott dolgozó magyar régész

„Én még nem láttam olyan népet, amelyik az igazságtalanságot ekkora méltósággal viseli el. A mérhetetlen szenvedés ellenére a szíriaiak megőrizték határtalan vendégszeretetüket és önzetlenségüket – ez valami mágikus. Most nyáron tizennyolcan voltunk kint magyarok, a csapat fele egyetemi oktató, másik fele hallgató volt. Európaiként azzal találkozunk, hogy az elszegényedett parasztemberek számára – akik éppen csak meg tudnak élni, és örülnek, hogy kapnak tőlünk idénymunkát – teljesen természetes, hogy minden este valamelyikük meghív minket vacsorára, vagy odahozza a fáról az utolsó narancsot.” - mondja Major Balázs aki az utolsó, még Szíriában kitartó régészeti csoport vezetőjeként beszél kendőzetlen őszinteséggel a jelenlegi helyzetről, a segítségnyújtás módjairól és a keresztényüldözésről. 

sziria_kutatas2.jpgMajor Balázs Szíriát második otthonának tekinti, még most is. Az evangélikus.hu-nak adott interjúban így fogalmazott: „Attól, hogy politikai sorscsapás éri, és háború dúl, a második haza még második haza marad… Egy háború sem tart örökké, meggyőződésem, hogy előbb-utóbb ennek is vége lesz. A szír emberek pedig maradnak azok, akik az elmúlt sok-sok ezer évben voltak: egy elképesztően kreatív, barátságos és vendégszerető nép, amely nyitott és befogadó társadalmat alkot.”

Arra, hogy miért végez a háború sújtotta országban kutatómunkát, miért fontos a szír kultúra, a régész így válaszolt: „az emberiség bölcsője a történelmi Szíria területén ringott. A régészeti kutatások szerint a földművelés kezdetei a mai Szíria területére lokalizálhatók, és Ugarit városában találták fel az emberiség első ábécéjét. A legkorábbi nemzetközi kikötővárosnak számító település kereskedői információs forradalmat indítottak el azzal, hogy szinte mindenki számára elérhetővé tették a gondolatok lejegyzésének lehetőségét. Mellesleg a legtöbb mai írásrendszer – beleértve a miénket is – ennek az ősi ábécének a származéka.

És ne feledjük, a Közel-Kelet nagy részét magában foglaló történelmi Szíria területén formálódott a kereszténység. Pál apostol is Damaszkuszban tért meg, és később Antiókhiában hangzott el szájából először a keresztény megnevezés. Az ókeresztény időszakban Szíria hat pápát adott, és a Római Birodalomnak is voltak szíriai császárai. Vég nélkül sorolhatnám a kultúra számunkra is becses kincseit.”

Tovább

Itt egy szuper egyházi kezdeményezés – már egy sállal is segíthetsz

Add a sálad annak, aki fázik. Mi adunk hozzá nyomtatható, kedves üzenetet.

Egyre többen kötnek sálat a fák és a villanyoszlopok köré az utak mentén. A sálakat bárki elviheti, akinek szüksége van rá. A kezdeményezés az amerikai Indiana állambeli Seymourból indult, egyházi és iskolai csoportok részvételével, majd egyre többen csatlakoztak hozzá, hogy segítsenek azoknak, akik hajléktalanként élnek az utcákon. A kezdeményezés elért Magyarországra, és a magunk szerény eszközeivel szeretnénk hozzá csatlakozni.

Kérlek, vigyél magaddal, hogyha fázol! Melegedj fel! Minden jót neked!

Sokan ezzel a felirattal teszik ki a fagyoskodó otthontalan embereknek szánt sálakat, ezért készítettünk egy fekete-fehér, nyomtatható címkét, amit használhatsz, hogyha részt szeretnél venni ebben a remek akcióban:

sal_akcio.jpg

Tovább

Közeleg a tél | igehirdetés advent első vasárnapjára

„Mikor lenne értelme a gyertyagyújtásnak, ha nem a legnagyobb sötétség kellős közepén? Mikor válhatnak igazán láthatóvá a keresztények, ha nem akkor, amikor ennyi baj van? A hit, a Krisztus-követés mindig világos kontúrokat rajzol. Egyértelmű, nem csak itt, vasárnaponként vállalt életformát. Ott van velünk a munkahelyünkön is, ott van abban, ahogy egymáshoz, családtagjainkhoz viszonyulunk, vagy amikor a vitázó gyerekeink között rakunk rendet. Amikor megtanítjuk nekik, mi jó és mi rossz.” 

Laborczi Dóra igehirdetése advent első vasárnapjára.

11Annál is inkább, mivel ismeritek az időt, hogy itt az óra, amikor fel kell kelnünk az álomból. Most ugyanis az üdvösség közelebb van már hozzánk, mint amikor hívők lettünk.12Az éjszaka előrehaladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit.13Mint nappal, járjunk tisztességesen; nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és versengésben,14hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket az érzéki vágyakban! (Rómaiakhoz írt levél 13, 11-14.)

Fogalmam sincs, milyen lesz a jövő. Tudom, hogy a leggyakoribb fordulat a Bibliában az, hogy ne félj, mégis aggodalommal tölt el, mikor a lányom jövőjére gondolok.

Milyen élete, jövője lesz az én jólelkű, jószívű, ragyogó, készséges kislányomnak ebben az önző, sötét, másokra tekintettel lenni képtelen világban? Az etnikai és vallási feszültségek, a környezeti válság, a társadalmi rétegek között egyre növekvő szakadékok és még hosszasan sorolhatnánk, távolról sem keltik azt a benyomást, hogy a jövő tágas és világos, hogy a nappal elközelgett.

Ilyen időkben egyre szűkülő élettereink vélt vagy valós biztonságába húzódunk, falakat építünk, besötétítünk, hogy se ki, se be ne lásson senki és jobb esetben nosztalgiázunk, rosszabb esetben a félelmeinket etetjük. 

Adottak lesznek-e még a gyerekem számára azok a lehetőségek, amelyek ma számomra azok vagy még inkább vissza kell majd húzódnia?

Tovább

Hangolódó #17 | Advent 1

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat Advent első vasárnapja alkalmából a várakozás jegyében készítettük el.

adobe_spark_1_s-01.jpg

Advent várakozás. 

Manapság nincs mindenre időnk. Rohanunk ide-oda, hogy megtegyük ezt-azt és már véget is ér a nap, a hét, a hónap, az esztendő, vagy egy egész élet. Pedig, ha eddig nem is sikerült, most érdemes megállni egy kicsit és megpihenni. Advent van.

Tovább

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu