Hangolódó #68 | Remény

2017. november 18. - KötőSzó

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat reménység vasárnapja alkalmából készítettük.

adobe_spark_3_2.jpg

Mondd, mi lehet a köd mögött,
mely vágyainkra öltözött?
Lekopasztott fák alatt a gondolat,
ég fölött a csillagok,
te látod még, bár nem vagyok,
lassan árnyék íze lesz,
ha csend a nesz.
Egy apró jelet! Legalább,
hogy én bírjam ki legtovább
a kiválasztottak közül
egyedül.
És bekopogjon az a nap
egy múló pillanat alatt,
sírni ne legyen miért,
mert van, ki ért.

Tovább

Miért lett szent a gagyi? - Igénytelenség az egyházban

Fröccsöntött gyertya villódzó műlánggal, fóliával bevont oltárterítők, művirágok. Az igénytelenné válás sziklaszilárd mérföldkövei, amelyek beköltöztek templomainkba és gondolkodásmódunkba, elhitetve, hogy nekünk ez is tökéletesen megfelel. Mikor hagytuk, hogy az igénytelenség felüsse a fejét a kereszténységben? Egyáltalán meg lehet-e különböztetni a puritán egyszerűséget a szent „gagyitól”?

Szerző: Kovács Barbara

23666572_10207929595836867_1834659593_n.png

Protestánsok számára egy monumentális, aranyozott szobrokkal díszített, cirádás katedrálisba belépni talán egy kicsit meghökkentő. Mire ez a nagy pompa, fényűzés? Nem felesleges pénzkidobás ilyesmire költeni, mikor azt a pénzt a szegényeknek is lehetne adni? Különben is, csak elvonja a figyelmet a lényegről. Azonban gyakran elfelejtjük, hogy amikor ezeket a díszes katedrálisokat építették, a mestereket és művészeket egyetlen eszme vezérelte: Istennek a legjobbat kell adni. Kerül, amibe kerül, de Istennek nem építhetünk középszerű házat! Az egész életüket rászánták, hogy a legnagyobb művet megalkossák. A városba térők számára messziről szemet kell szúrnia, hogy az aprólékosan díszített karcsú tornyok Isten házát jelölik. Mindenkinek látnia kell, hogy ő a legnagyobb, leghatalmasabb, ezért neki mindenből a legjobb jár. Mint ahogyan már az Ószövetségben is tudták, hogy Istennek csak hibátlan állatot lehet áldozni, nem lehet elé vinni hibás, sánta báránykákat, amelyek már senkinek nem kellenek.

Ma mégis azt gondoljuk, hogy Isten házában „elég jó” lesz az olcsóbb gyertya, az olcsóbb bor és az olcsóbb terítő is. Az igénytelenség ugyanis a takarékosság álruhájába bújva férkőzött be gyülekezeteinkbe. Mivel a legtöbb közösségben amúgy is spórolni kell a nehéz pénzügyi helyzet miatt, ezért az olcsó megoldásokkal szépen lassan lemondtunk arról, hogy Istennek továbbra is a legjobbat adjuk. A pénzmegtakarítás önmagában való cél lett, amelynek érdekében az igényességből is hajlandóak vagyunk engedni. Azért, hogy pénzügyileg jobban kijöjjünk, hajlamosak vagyunk kimondani az igényesség halálos ítéletét: „Nekünk így is jó lesz.”

Tovább

Lenyugodni egy fesztiválon?

Minden, amit a KözösPont sátorról tudni kell

A KözösPont Ökumenikus Ifjúsági Misszió régóta törekszik arra, hogy a fesztiválozás zajában egy olyan sátort biztosítson, ahol lehetőségünk van lelassulni, elcsendesedni, másokkal- és Istennel beszélgetni. Ha kíváncsi vagy, hogy mit is csinál több tucat keresztény fiatal ebben a zajos, esetleg „bűnös” környezetben, vagy téged is érdekel, hogyan lehet Isten igéjét közvetíteni egy fesztiválon, most megtudhatsz mindent! Bemutatkozik a KözösPont.

Szöveg: Prodán Gergely / KözösPont11313067_10153102347314818_3480227673613136727_o.jpg

Nem először mész végig a poros úton. Melletted barátok, átbeszélitek a tegnap esti koncerteket, kinek mi tetszett. Így kanyarogsz előre a VOLT fesztivál Civil Falujának porlepte „Váci utcáján”. Itt a cserkészek, ott a tűzoltók, aztán az atomfizikusok paksi kis busza, rendőrök zárkás kis sátra, Park és Akvárium klub, Diákhitel sátor és még egy Kormányablak is a biztonság kedvéért. Minden van itt, ami egy fáradt és az előző estében kicsit megkopott elmét játékosan fel tudja rázni. A Civil Falu önkéntesei délelőttől kezdve gondoskodnak arról, hogy mindenféle programmal és játékokkal kössék le és kapcsolják ki a fesztiválozókat. Már minden sátorban voltál, ahol jobbnál jobban kinéző, de többségében haszontalan cuccot gyűjtöttél össze a haverokkal. Illetve várjunk csak! Egy hely még kimaradt.

Tovább

Imádság a szabadságért

2017. október 18-án indult el a Szabadság-imák kezdeményezés. A szervezők célja egy olyan imasorozatot tartani, amelyben a legkülönbözőbb vallási háttérből érkező vagy vallástalan embereknek keretet biztosítanak ahhoz, hogy ne maradjanak magukra félelmeikkel, elkeseredettségükkel, szomorúságukkal. A kezdeményezés múltjáról és jelenéről számolt be Kertai-Szabó Ildikó és Verebics Petra.

Szöveg: Kertai-Szabó Ildikó és Verebics Petra

monk-hands-faith-person-45178.jpeg

Napjainkban ismét tanúi vagyunk annak a jelenségnek, hogy a politika szakralizálódik, átértelmezi a szent és profán jelentését, birtokolni kívánja a vallások értékadó, életorientáló szerepét, rangra emeli az erőszakot, megszenteli a másik ember megvetését, ha az idegen, más vallású vagy valamilyen módon fogyatékkal él. Ima-alkalmainkkal ellenkező irányba kívánunk elindulni. A szakralitás legbensőbb világába, az imádság világába akarjuk bevonni a politikát, a köz ügyeit, mindnyájunk ügyeit. Tesszük ezt azért is, hogy visszanyerjük a szent jelentésének valódi tartalmát, a teremtett ember Istentől kapott méltóságának tiszteletét, és gyakoroljuk az erőszak kultúrája helyett a szabadság kultúráját.

Tovább

„Isten velem van” – Ádám almái a színpadon

Az Anders Thomas Jensen 2005-ös dán–német kultfilmjéből készült színdarabot először a Pécsi Nemzeti Színházban mutatták be Paczolay Béla rendezésében, Budapesten pedig Szikszai Rémusz állította színpadra a Radnóti Színházban. Az új színrevitel szorosan követi a film fonalát, azonban a rendező pár érdekes változtatást megengedett magának, ami kifejezetten javára válik a történetnek.

Szerző: Kézdi Beáta
adam_01.jpgFotó: Mészáros Béla/szinhaz.hu

„Gott mit uns”, azaz: „Velünk az Isten” – szúr szemet a felirat egyből Adam tetovált horogkeresztes tarkóján. A fiatal neonáci férfi három hónapos közmunkára érkezik Ivanhoz, a vidéki evangélikus lelkészhez. Hogy kivel van Isten, az pedig a következő két órában derül ki.

Tovább

Hangolódó #66 | Továbblépés

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat a vasárnapi textus alapján a továbblépésről készítettük.

adobe_spark_1_4.jpg

Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene az egész fogoly néphez, amelyet fogságba vittek Jeruzsálemből Babilóniába: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat és leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok, és ne fogyjatok el! Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!

Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álomlátók álmaira!  Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben. Nem én küldtem őket! – így szól az Úr.  

Ezt mondja az Úr: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jót, amelyet megígértem, és visszahozlak benneteket erre a helyre. Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – így szól az Úr –, és jóra fordítom sorsotokat: összegyűjtelek titeket minden nép közül; mindenhonnan, ahová csak szétszórtalak – így szól az Úr –, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek titeket. (Jer 29,4-14)

A bibliai kommentároknak nagyrészt egységes a véleményük arról, hogy a zsidóság babiloni fogságát nem úgy kell elképzelni, hogy az emberek sínylődtek, bántották őket, megfosztották őket tulajdonaiktól vagy bezárták őket. Az izraeli népnek nem voltak elviselhetetlen életkörülményei ott: volt területük, ahol élhettek, dolgozhattak, építkezhettek, hitelt vehettek fel és a politeista babiloni kultúrában még a hitéletükben sem korlátozták őket. Talán egyetlenegy dolog volt az, ami meghatározhatta a mindennapi alaphangulatukat: ott voltak, ahol nem szerettek lenni. Egy olyan helyen éltek, amely nem az ő hazájuk, ahol emiatt nem is találták a helyüket.

Tovább

Az elárult protestáns princípium

A sola („egyedül….”) reformációs elvekkel kapcsolatban gyakran találkozom azzal a félreértéssel, amikor a Szentírást szembeállítják a hagyománnyal (Sola Scriptura vs hagyomány), a kegyelmet az érdemmel (sola gratia vs érdem), a hitet a cselekedettel (sola fide vs cselekedet). De itt igazán arról van szó, hogy minden esetben a sola (egyedül) áll szemben az et (és) kötőszóval. Csak a Szentírás vagy Szentírás és tradíció? Csak hit által vagy hit és cselekedetek által? Csak kegyelemből vagy kegyelemből és érdemből? Csak Krisztusért vagy Krisztusért és a munkánkért?

Szerző: Kodácsy Tamás

5luther.jpg

Ugyanúgy félreértésre adhat okot az a tény is, hogy van négy alapelvünk, amelyik mindegyike kizárólagosságot állít. Hogyan lehet egyidejűleg négy kizárólagosságot állítani? Vannak akik az ellentmondás feloldására sorrendet állítanak fel, és az egyik elvet a többi fölé emelik, de ez sem megoldás, legfeljebb csak a kegyességi irányzatok közötti vonalakat élesíti. Másról van itt szó.

Az igazi kérdés az, hogy tehetünk-e valamit Krisztus, a Szentírás, a kegyelem, a hit mellé? A sola a maga kizárólagosságával nem más, mint lehántás, megtisztítás, definitív egyértelműsítés. Olyan, mint amikor a próféták felemelték szavukat Izraelben a mellékes bálványimádás ellen, a törvény kijátszásának kiskapui ellen, az önmegváltás módszerei ellen, a tisztességtelen alkuk ellen. A reformátori elvek mögötti „sola” versus „et” alapelvet az a tillichi protestáns princípium fejezi ki, amely tárgytól, vonatkoztatástól független, ezért általánosabb mint bármelyik sola.

Tovább

A „grund mi vagyunk” - kerek reformáció csendeseknek

Gáncs Tamás igehirdetése a reformáció 500. évfordulójának alkalmából

Mert a kerek évforduló nem a számok miatt lesz kerek, hanem a tartalma miatt. És a tartalma ma sem lehet más, mint a 46. Zsoltár fókuszpontja Isten jelenlétéről, aki erős vár, és aki állandó jelenvalóságával ad biztonságot, mely hisszük és valljuk éppen ugyanaz a jelenlét és biztonság, mint a „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz“ örök igazsága.

Gáncs Tamás evangélikus lelkész a Kelenföldi Evangélikus Gyülekezet reformációi ünnepi istentiszteleten elhangzott prédikációját közöljük.

pal_utcai_fiuk_szobor_103934_50694.jpg

A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra.

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.

Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.

Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.

(46. zsoltár)

„Nagy a világ, az égig ér
De van ez a föld, ami a kezünkbe fér
Itt nevet a nap sugara ránk
Rajzol egy pályát a deszkapalánk

És a tér, és a nyár, és a fák, az akác
És a kert, és a ház, és a házból a srác
Te meg én ugye szét soha nem szakadunk
Gyere mond, hogy a grund mi vagyunk

Álljunk bele ha kell, bármi jöjjön is el
Legyen szabad a grund
Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely
Vagy egyszer belehalunk“

Keresztény gyülekezet! Szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Dés László és Geszti Péter legújabb zenés darabja a Pál utcai fiúk a bemutató óta telt házzal megy a Vígszínházban. Molnár Ferenc világhírű remekművét nagyon izgalmas módon jelenítik meg a művészek, és van egy dal, ami különösen is nagy sláger: Mi vagyunk a grund. Nemcsak fülbemászó dallama miatt, de a darabon túlmutató szövege miatt is, melyből részletet hallhattunk, és amely arról szól a maga populáris módján, hogy igenis vannak pillanatok az ember életében, amikor ki kell állni.

Ki kell állni egymásért, egy közös történetért, valakikért, valakiért, valami olyan ügyért, amiért ha kell élni, halni és kész az ember.

Egy grund, egy hely, egy ügy. Egy közösség, egy csapat, benne minden, ami kell: szeretet és irigység, hatalom és árulás, összefogás és széthúzás, élet és halál. Mert ahogy az idézetből is hallhattuk: "álljunk bele, ha kell", vagy ahogyan a dal véget ér ismételve a nagy kérdést: „Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért? Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért?“

Tovább

A mi reformációnk

A reformáció 500. évfordulójára minden evangélikus egyház világszerte, így köztük a magyar is, valami nagyon nagy dobásra készül, hogy méltóképpen és sokoldalúan ünnepeljük a jubileumot. Habár sok szép program és kezdeményezés született, nem lenne jó, ha úgy járnánk mint karácsonykor, amikor a nagy igyekezetben a külsőségék könnyen elvonják a  figyelmet a lényegről. Ebben a bejegyzésben mi, a Kötőszó csapata, arra törekszünk, hogy megfogalmazzuk: számunkra mi a lényeg.

luther-teren.jpg

Tovább

Solus Christus

Egyedül Krisztus

A reformáció kezdetének 500. évfordulóját ünnepeljük idén egész évben az evangélikus egyházban. Már csak napok vannak hátra október 31-ig. Sokan vasalják fehér ingeiket, tisztíttatják Luther-kabátjaikat, hogy minél illőbbek legyenek a Papp László Sportarénában megszervezett ünnepre és végre elénekelhessék közösen, hogy Erős vár a mi Istenünk. Vannak, akik már most azon is gondolkodnak, hogy mi lesz a reformációval október 31-e után. A Kötőszó csapata az Evangélikus Élet magazinnal együttműködve szeretné felhívni a figyelmet arra a négy fontos kifejezésre és gondolatra (solákra), amelyek nélkül ma nem ünnepelhetnénk: sola fide (egyedül hit által), sola scriptura (egyedül a Szentírás), sola gratia (egyedül kegyelemből), solus Christus (egyedül Krisztus). Október 31-ig négy meditációt közlünk a solákról, evangélikus lelkészek tollából.

Szöveg: Korányi András

5solas_christus.jpg

Jézus ezt mondta: Én vagyok az ajtó, senki sem mehet az Atyához, csakis általam.

Ajtó, amely nem elválaszt és távol tart, hanem inkább feltár és továbbvezet. Ajtó, amely mögött többé nem a kiismerhetetlen, mégis sejtett és vágyott Isten lakik, hanem éppen a hazaérkezőt váró és annak elébe futó mennyei Atya. Jézus Krisztus legszorosabb köteléke ez, amelyről eljött bizonyságot tenni, bizonyságot adni a világnak – ahogyan csak ő tud szólni az Atyáról, senki más. Ahogyan ő ismeri, ahogyan ő szólíthatja meg, ahogyan őt elküldte az igazságért, hogy megtudja és megismerje a világ: mi Atyánk, a nyitott ajtóban…

Tovább