Fabiny Tamás: Az egyháznak van véleménye mindenféle kérdésről, a hajléktalanságról, az abortuszról

2017. február 20. - szabolcsnagy

Az Origo Fabiny Tamással, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökével készített interjút, melyet most mi is szemlézünk. Szó esett a reformáció 500. évfordulójának jelentőségéről, aktualitásáról és az evangélikusság mibenlétéről. 

„[A reformáció 500. évfordulója] több mint egy egyházi ünnep, mivel Luther Márton sem kizárólag egyházi ember volt, hanem egy korszakos európai személyiség. Sokan azt mondják, hogy az újkor kezdete is a reformációhoz köthető, valamint Luther személyiségéhez. A reformátor nemcsak az egyházon belül vitt véghez visszafordíthatatlan változásokat, hanem a világi életben is. A kultúrában, a művészetben, a világi hivatal megbecsülésében nagyon messzire ment Luther, és megváltoztatta a középkori egyház felfogását ezekről a kérdésekről. Az evangélikus egyház számára természetesen kiemelten fontos Luther személyisége, mivel a jelenlegi egyházunk gyökereit ő teremtette meg. Ezt persze később továbbvitte a kálvini reformáció, és az 500 éves évfordulót mostanra már csak ökumenikusan lehet megünnepelni. Ebben a katolikus egyháznak is szerepe lehet, nemcsak szűkkeblűen akarunk ünnepelni, hanem az egész kereszténységnek közösen kell emlékeznie.” – válaszolt a püspök, mikor a reformáció 500. évfordulójának fontosságáról kérdezték.

A témából adódóan volt szó a reformáció aktualitásáról is: „Luther a történelem csillagórájában született, amikor felfedezték Amerikát és a könyvnyomtatást. Sok pozitív fejlődés volt akkor, de ott volt az emberekben a félelem a világvégétől. Ma is rengeteg fejlődés van a világban, de a szorongás ma is megvan a létbizonytalanság és fenyegetettség állapotában. 500 évvel ezelőtt a félelemmel sokan kufárkodtak, aminek legnyilvánvalóbb jelképe a búcsúcédula volt. Luther a búcsúcédulával szemben az isteni kegyelem fontosságát hangsúlyozta. Ma is ez a választóvonal, mivel sokan űzik a vallási kufárkodást, amivel visszaélnek az emberi jóérzéssel. Mi bele akarunk kapaszkodni az isteni irgalomba, és ezt Jézusban megtalálom. Ha ez az embereket Jézushoz irányítja, akkor megismétlődhet a reformáció.”

Tovább

Ne félj, Jani! – Fabiny Tamás jegyzete a tiszacsegei kompról

„Mert a vihar nagyon erős tud lenni. Az árnak igen nagy a sodrása. Egyszer csak döbbenten érzed, hogy elszakadnak a kötelek. A legerősebbnek hitt drótkötelek is. Olyanok, mint egészség, munka, családi kapcsolatok. Biztosnak vélt kötelékek. Hullámok és jégtáblák közt sodródsz. Hangfoszlányokat hallasz a partról: „Nyugi, ne pánikoljál!” „Istenem, de hülye!”, és hasonlók. Úgy érzed, elvesztél. Nincs menekvés. Aztán váratlanul mégis csak segítség érkezik. Nem egyik vagy másik partról, hanem felülről. Valaki felülről villámgyorsan lejön hozzád. Éppen melléd. Azt mondja: Ne félj. Ne pánikolj, Jani. Azért jöttem, hogy segítsek.”

Fabiny Tamás evangélikus püspök 2017. február 19-én, a Kossuth Rádióban elhangzott jegyzetét közöljük.

jani_es_a_komp.jpg

Az elmúlt héten a jégzajlás elsodorta a tiszacsegei kompot. Mindez azért történhetett, mert a folyó hatalmas ereje szétpattintotta a drótköteleket. Egy éppen ott dolgozó tévéstáb filmre vette a jelenetet, ahogy a parton álló személyzet döbbenten figyeli a sodródó kompot. A riadalom oka főleg az volt, hogy azon ott maradt egy társuk: Jani, az éjjeliőr. Szegény ember rémülten szaladgált fel és alá. Lemászni nem mert, hiszen a nagy sodrású jeges vízbe került volna; maradni is félt, hiszen a folyó egyre sebesebben vitte magával a kompot. „Jani, nyugi, ne pánikoljál!” – kiabáltak neki, de érdemben nem tudtak segíteni. Csak szörnyülködtek, miként szakadhattak el a drótkötelek.

Féltették a társukat, de annak rémült kapkodását látva bizony még le is hülyézték őt. A szakemberek attól tartottak, hogy a jégmozgás összeroppantja a kompot, így végül is egy helikoptert hívtak az éjjeliőr megmenésére. Előbb egy hevedert eresztettek le, és Jani igencsak körülményesen próbált a mentőmellénybe bújni. Aztán kötélen villámgyorsan megérkezett a segítség egy fiatalember személyében. Szemmel láthatóan nyugtatgatta a halálra vált Janit, egy ideig együtt ült vele a komp padján. Aztán szakszerűen ráhelyezte emberünkre a kötelet, jelt adott, és a helikopter személyzete felhúzta a bajba jutott embert.

Tovább

Hangolódó #28 | Pete Dóra

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat Pete Dóra, a Lift! zenekar tagja készítette.

adobe_spark15-01.jpg

A lélekhez a zenén keresztül vezet az út. Az én esetemben ez halmozottan is igaz, és én is szeretek jobban megismerni embereket az alapján, hogy milyen zenéket hallgatnak. Következtetni lehet ebből arra, hogy mennyire türelmesek, mennyire elmélyültek vagy hogy épp mennyire érzékenyek, és még sorolhatnám. Izgalmas utazás ez a lélek mélyére, és az ember könnyen talál lelki barátokat a zenén keresztül, ha elég jól figyel.

Tovább

Digitális Tízparancsolat

„Ne kívánd felebarátod kütyüjét!” Fabiny Tamás evangélikus püspök digitális korra alkalmazott tízparancsolat-parafrázisát közöljük. 

1. Én vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyen más istened!
 
Ne váljék a technika, a számítógép, az internet a te isteneddé – egyedül Istent kell félnünk és szeretnünk.

2. Ne vedd hiába Istened nevét!

Isten neve az, amelyet megszólíthatunk, a név pedig mindig a kommunikációt, a kapcsolatot segíti elő. Kísértés a digitális világában, hogy anonim módom próbálunk meg beszélni és közlekedni. A legnagyobb veszély az anonimitás, mert „az arctalanság arcátlanná tesz” (Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök). Ne vegyük hiába Isten nevét és az ember nevét sem.

3. Szenteld meg az ünnepnapot!

Legyen internetmentes, számítógépmentes, telefonmentes napunk, amikor megengedhetjük magunknak az el nem érhetőség luxusát. Adjunk lehetőséget arra, hogy csöndben és békében, internetmentesen töltsünk időt.

Tovább

Hajrá, Apa!

Számos férfimagazinnal ellentétben az Apa Magazin nem az az újság, amelyet dugihelyen kell otthon tartani. Ajánlónk.

Szöveg: Kézdi Beáta – Laborczi Dóra

Kifejezetten szép kivitelezésű lapot tarthat kezében az, aki megveszi a magazint, melyet üdítő vezércikkel indít a főszerkesztő. Vida Ferenc a folyton panaszkodó apuka prototípusát és állandó rémtörténeteinek hatását írja le szórakoztatóan, majd kissé szemtelen párhuzamot von egy gyermek, és egy régen vágyott luxusautó között. A szöveg mégis hatásos, csak az értheti félre, aki nagyon akarja.

Már az impresszum is szórakoztató: a lap készítőinek neve mellé odaírták, kinek mi volt a legelső kedvenc könyve. Ügyes húzás arra nézve, hogyan hozhatják közelebb az újság készítőit az olvasókhoz. Majd következik egy extra rövid „Obama, mint apa”-portré, mely dicséri a leköszönő elnököt, aki a valóban szimpatikus családapa képét is kialakította magáról. Elnöksége alatt végig látszott, hogy számára tényleg fontos a felesége, két lánya, és nem csupán a protokoll és a marketing eszközeiként használja őket.

A magazinban később olyan témák kerülnek elő, hogy mennyibe kerül a gyereknevelés, a karikagyűrű nem viselésére mi lehet a megoldás, még a reklámokat is egész ízlésesen tálalták, de olvashatunk a farsang, vagy a „mobiltelefon a gyerekeknek?” – kérdésekről is.

Tovább

„Ne engedjétek, hogy a gyűlölet rákja megfertőzze a hiteteket”

Amerika egykori ismert neonácija szerint van kiút a gyűlölködésből

„Legyenek igaz keresztények, fogadják el Isten minden teremtményét – vagyis minden embert a földön. Ne engedjétek, hogy a gyűlölet rákja beszivárogjon és megerősödjön a hívők közösségében és megfertőzze a hiteteket”– mondja Christian Picciolini, egykori ismert amerikai szkinhed, aki miután szakított a neonáci mozgalommal, megalapította a Life after hate nevű közösséget.

Szerző: Laborczi Dóra
christianpicci.jpg
Christian Picciolini olasz bevándorló család sarja, ám ez nem volt akadálya annak, hogy elveszett kamaszként Amerika első számú neonáci mozgalmához csatlakozzon, aztán Chicagóban maga is szélsőséges csoportot alapítson és Amerika-szerte ismert és rettegett szkinhed legyen belőle. Mindez pedig azért történt, mert 14 éves korában találkozott egy neonáci vezérrel, akinek határozott személyisége azonnal magával ragadta. 19 éves korában szakította meg kapcsolatát a mozgalommal, de – mint mondja – az ideológiáról sokkal könnyebb volt lemondani, mint a közösségről, hiszen azon kívül mindenki utálta és félt tőle. Éveken át szenvedett a magány és a kirekesztettség miatt, míg végül talpra tudott állni. Könyveket ír és megalapította a Life after hate (Élet a gyűlölet után) nevű szervezetet, amely a szélsőséges csoportokból kiutat kereső fiataloknak segít új életet kezdeni – ebben szerinte a keresztény közösségek is tudnának segíteni.

„Tizennégy éves voltam és független akartam lenni, ez volt az egyetlen, amit biztosan tudtam – mondta Christian, nemrég Budapesten tartott egyik előadásán. – Csinálni akartam valamit, ami számít. Nem sokkal ezután találkoztam egy emberrel, aki Amerika egyik első neonáci szkinhedje volt, és amikor vele beszélgettem, úgy éreztem, hogy ereje van, hogy ez végre valami, ami nekem is erőt adhat. Láttam zsidókat a mainstream médiában, a híradásokból láttam latinokat, akik droggal kereskedtek, és úgy gondoltam, hogy a feketék elveszik a fehérek munkáját, de soha nem érintkeztem hétköznapi zsidókkal, latinokkal vagy feketékkel, így pedig nagyon könnyű volt őket utálni. Könnyű volt az összes problémámért és a világ összes problémájáért ezeket az embereket hibáztatnom, mert nem ismertem őket. Felléptünk azok ellen, akik szerintünk rombolták a kultúránkat, de valójában mi romboltuk a kultúránkat.”

Tovább

„Erős az én váram” – egy hajléktalan férfi, aki gyerekek példaképe lett

Már korábban írtunk Indiánról, akinek barátai lakókocsira gyűjtenek, hogy a saját maga készítette faházikóból tovább tudjon lépni. Elmentünk Indián jótékonysági koncertjére, ahol közeli barátok, egykori állami gondozott ismerősök és családtagjaik körében megrázóan szép estét tölthettünk.

Szöveg: Kézdi Beátaindian_gitarozik.jpgA hajléktalan férfit Indiánnak szólítják a környéken, ahol él és utcazenél. Rokonait nem ismeri, pedig úgy tudja, nyolcan vannak testvérek. Huszonhét éves korában egy – tapintatosságból el nem mesélhető – ügy miatt összetört a szíve, aztán húsz súlyos év következett: alkoholizmus, ide-oda sodródás.

Mára azonban megváltozott a helyzet. Indián két éve nem iszik, mert elege lett a kiszolgáltatottságból. Korábban másfél éven át egy sátorban lakott, de egyszer minden holmiját ellopták, amikor pedig új sátrat szerzett, azt is kipakolták és tönkretették. Akkor döntötte el, hogy épít egy kalyibát valahol Pesten, egy garázssor mögötti vasúti töltés mellett. Megélhetéséért hétköznaponként egy aluljáróban gitározik, hétvégenként pedig piacozik. Most viszont arról álmodik, hogy saját lakókocsiban élhet, barátai pedig segítenek neki az álmát valóra váltani.

Az Indián megsegítésére szervezett jótékonysági koncertet a Roma Galériában tartották február 3-án, ahol barátok, volt állami gondozott ismerősök és családjaik gyűltek össze. A koncert előtt Indián röviden beszélt a közönségnek magáról és arról, hogy két kezével építette fel azt a kis házikót, amelyben most lakik, és amelyből most már tovább indulna. „Erős az én váram, remélem egy jó alapot építettem, amire most már csak építeni lehet” – mondta.

Tovább

Hangolódó #27 | Kitartás

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat Földi Gábor, az Index Kult rovatának szerzője készítette az emberi kitartásról.

ntzwl8n.jpg

Szöveg: Földi Gábor

Amikor megtudtam, hogy a kitartással kapcsolatban kell összeállítanom egy dalválogatást, akkor rögtön az aktuálpolitikai események ugrottak be. Persze most az Amerikai Egyesült Államokban történtek vannak elsősorban a középpontban és azok az ártatlan emberek, akiknek Trump egészen megdöbbentő intézkédései miatt kell szenvedniük. De bármerre nézünk a világban rengetegen vannak, akik akiknek nap, mint nap kitartónak kell lenniük pusztán azért, hogy életben maradjanak.

Tovább

Prőhle Gergely: Itt a szembenézés ideje

Az evangélikusok mindig is nyitottak voltak az újra, a korszerűre” – mondja Prőhle Gergely, aki azonban több – az evangélikus egyházat érintő – kritikát is megfogalmaz. Egyházunk országos felügyelőjével a reformációi emlékév feladatairól, az evangélikus egyház gyengeségeiről és erősségeiről beszélgettünk.

Szöveg: Kézdi Beáta

prohle2.jpg

„Bármennyire közhelyesen hangzik is, ne saját magunk ünneplésére készüljünk, bár néha az is fontos. A fesztiváljelleg a legkevésbé érdekes. Inkább a realitásokkal való szembenézésnek, az intézményes és a személyes önvizsgálatnak lehetne jó alkalma az ötszázadik évforduló” – válaszolt Prőhle Gergely arra a kérdésre, hogy mire figyeljenek leginkább az evangélikus hívek és az egyházban dolgozók a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülve.

És, hogy milyen önvizsgálatra gondol az országos felügyelő, az ebből a válaszából kiderül: „A reformáció kétségkívül sikertörténet, ugyanakkor egyházaink mai állapotát tekintve a siker már nehezen ismerhető fel. Az intézményi gazdagság és sokszínűség mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyháztagság drámai fogyatkozását. Egyházi környezetben is többen a korszellemmel, demográfiával és sok mással magyarázzák ezt a jelenséget, de most az lenne fontos, hogy felfogjuk a folyamat súlyosságát, és együtt, összefogva kitaláljuk, hogyan tudunk ez ellen tenni. Jó lenne, ha a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülve ezt senki sem tekintené ünneprontásnak, hanem mindenki örülni tudna a lelkesítő feladatnak.

Tovább

Megvalósulhat-e valódi keresztény párbeszéd a homoszexualitásról?

Az azonos neműek közötti párkapcsolat egyházi megítéléséről

A homoszexualitás és a melegházasság az a kérdés, amely az egyik legkomolyabb véleményformáló és ítéletalkotó hatást váltja ki egyházon belül – az ezzel kapcsolatos indulatokat most is láthatjuk elszabadulni, a norvég evangélikus egyház meleg párok megáldására vonatkozó döntése okán. Ezért vállalkoztunk most a téma higgadt, biblikus áttekintésére.

Szerző: Laborczi Dóra

Ma Magyarországon a keresztények homoszexualitásról alkotott véleményformálása leginkább egy ideológia elleni harc benyomását kelti, sokan olyan jelenséget értenek alatta, amelyik fenyegetettséget jelent kereszténységből evidenciaképpen következő értékeik, elsősorban a heteroszexuális család számára. Ennek következménye az a szomorú tapasztalat, hogy a két világ – a keresztény közösségek és a homoszexuális emberek – között idehaza egyelőre nincs átjárás, ami nagyban megnehezíti a téma indulatoktól mentes, párbeszéd-alapú feldolgozását.

Bolhák az elefánt lábainál

A témával (társadalmi nemekkel, esélyegyenlőségi kérdésekkel) foglalkozó újságíróként számos konferencián vettem rész, ahol a „gender versus társadalmi megítélés” diskurzusa hamar átalakult a „melegházasság versus katolikus egyház”, leegyszerűsítő vélemények megfogalmazásának teret engedő vitájává. Az egyházi élethez több szálon kötődő evangélikusként pedig azt tapasztaltam, hogy bármifajta egyházi szervezésű, homoszexualitásról szóló konferencia – ha elvétve vannak, voltak is ilyenek – alkalmával éppen maguk az érintettek nincsenek jelen. Ebből kifolyólag gyakran reflexió nélkül maradnak az itt elhangzó értékítéletek, amelyeknek hangoztatói legtöbbször negatív állításokat fogalmaznak meg róluk (hogy például bűnösök, betegek, perverzek, stb.).

Megfigyeltem, hogy mindkét oldalon – a melegek jogaiért küzdő szervezetek és kutatók részéről, de az egyházak részéről szintúgy – nagy, fenyegető mumust látnak a másik félben. Az egyházak korszellemet és meleglobbit emlegetnek, a civil szervezetek pedig úgy érzik magukat a nagy és erős, jól szervezett (elsősorban a katolikus) egyházzal szemben, mint bolhák az elefánt lábainál. Meggyőződésemmé vált, hogy ezek a félelmek és leegyszerűsítő válaszok elsősorban félreértésekből, információ-hiányból és a két világ közötti eddig át nem hidalt távolságok miatt születnek.

Tovább

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu