Az elvakult vallásos nevelés árnyoldala

2016. szeptember 28. - KötőSzó

Nagy-Britanniában egészen a közelmúltból tártak fel olyan eseteket, amikor a vallásos nevelés égisze alatt rendszeresen megaláztak, megtörtek és kihasználtak gyermekeket.

Egy hete közölt a brit The Independent egy cikket, melyben volt diákok beszámolói alapján tárnak fel visszás eseteket az úgynevezett Accelerated Christian Education rendszerében működő magániskolákban. Ezek a tipikusan fundamentalista keresztény gyülekezetekhez köthető iskolák elsősorban az alapítványi státuszukból eredő lazább állami ellenőrzés mellett, egészen 1998-ig, rendszeresen alkalmaztak testi fenyítést, végeztek ördögűzéseket, és sok esetben lelki nyomásgyakorlással házasítottak fiatalkorú lányokat középkorú, megbecsült gyülekezeti tagokhoz, illetve tanárokhoz.

Tovább

Teli templomban kapott vastapsot a muszlim pék

Minden évben Sztehlo Gábor születésének évfordulójához (szeptember 25.) közeli napon tartják a diakónia napját, amikor a Magyarországi Evangélikus Egyház szeretetszolgálatában dolgozókat, illetve a támogatókat is megjutalmazzák. Idén a Deák téri evangélikus templomban megrendezett ünnepségen az év szponzora díjat egy koszovói származású albán pék, Gjeladin Muhadri vehette át Fabiny Tamás és Szemerei János püspököktől, az egybegyűltek tapsának kíséretében.

A gödöllői Gjela pékség vezetője (egykori bevándorló, ma magyar állampolgár) hetedik éve minden nap pékárut és süteményeket ajánl fel a Tessedik Sámuel Evangélikus Szeretetszolgálat és Családok Átmeneti Otthona lakói számára. Ennek köszönhetően naponta 25-28 kisgyerek tud vinni uzsonnát az iskolába, szüleikkel együtt átlagosan naponta 40 főt segít ily módon. Gjeladin muszlim hívőként támogatja a szeretetszolgálat munkáját. Családos emberként számára sokat jelent a családi kötelék, a hazájából ezt a fontos értéket is magával hozta, ezért is támogatja helyben a nehéz helyzetben lévő családokat.

Tovább

Hangolódó #8 | Simon & Garfunkel

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkban a Simon & Garfunkel életműből szemezgettünk. 

tizenhatkilencsimon-01.jpg

Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap - Mt 22,34-40

Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” 

Szeretem ahogy Jézus tanít. Olykor frappáns történetekkel és példázatokkal látja el a tanítványokat, máskor szigorúan a szájukba rágja mit kell tenni, ha őt követjük, mégis azt szeretem leginkább szemlélni, amit a cselekedeteivel visz véghez. A legnagyobb tanítás, a fentebb olvasható most vasárnapi textuson kívül mindig az, ahogyan Jézus cselekszik. És itt nem az a legfontosabb, hogy mit csinál, vagy hogy kivel csinálja. Az igazán fontos az, hogy hogyan. Jézus minden lépése harmóniában van Istennel. Mindig szereti az Urat teljes szívéből, teljes lelkéből és teljes elméjéből és mindig szereti felebarátját, mint ahogy magát. Egyszerűen átsugárzik rajta Isten szeretete. Ennél nagyobb biztonságot és bizonyosságot nem kaphattunk volna Istentől. 

Paul Simon és Art Garfunkel munkássága attól igazán megfogható és szerethető, hogy megküzd ezzel az elképzeléssel. Zenéjük sarkal minket arra, hogy szeressük és komolyan vegyük egymást, miközben azon elmélkednek, hogy őket kik szeretik vagy, hogy ők kiket szeretnek. Teológia látásmódjuk gyönyörűen összpontosul a békét hirdető Benedictus-ban, az ember esendőségéről szóló Blessed-ben vagy az egyház maradandóságáról gondolkodó A Church is Burning-ben. Mégis, a legfontosabb mondanivaló a Homeward Bound című számban jelenik meg, ahol a lírai én kiénekli magából igazi vágyát: az otthonra találást. A The Leftovers kapcsán már említettük ezt az érzést, a sorozatban ezzel a számmal is énekeltetik ki a főszereplő Kevin Garveyval az emberiség legnagyobb törekvését. Krisztus szeretetének biztonsága ehhez az otthonra találáshoz segít minket. Mint ahogy kicsit a Simon & Garfunkel is. 

Tovább

Izland: csönded vagyok

Egy rövid utazás benyomásai

„Csodálatos nyarunk volt, úgy látszik, most fizetünk meg érte” – mondja az autókölcsönzős lány a keflaviki reptéren, miután négy és fél óra repülést követően, a szakadó esőben és süvítő szélben odaadja a kocsi kulcsát. Nem baj, nem érdekel, mert Izlandon vagyok, csaknem 4000 kilométerre Magyarországtól, és egy régi álmom vált valóra.

Szerző és fotók: Kézdi Beáta
20160916_134734.jpgA repülőtérről kies tájon át vezet az út a fővárosba, de nekem ez is tetszik. Sosem láttam ehhez hasonlót. Aki ide érkezik, jó, ha hozzászokik, hogy itt a tektonikus mozgások, lávakitörések alkotta szigeten sokszor holdbéli a táj. Fekete, lávafolyamok által letarolt, vagy mohás bazaltkövekkel díszített út vezet szinte mindenfelé, vagy a háttérben, vagy olykor  közvetlen az út mellett magasodó hegyekkel. Izland tele van csodálatos látnivalókkal, csak ügyesen elrejtették őket, meg kell értük küzdeni. Bizonyára itt található az egy országra jutó legtöbb vízesés, mert egészen kicsiket is látni úton-útfélen (Seljalandsfoss), a hegyekből csörgedezve, de vannak hatalmas, tekintélyt parancsoló vízfolyamok is (Gullfoss). A látogató szabadon válogathat, de arra számítani kell, hogy a legismertebb helyeken turisták hadával találkozunk. Persze, nem annyi emberrel mint Rómában vagy Párizsban, de pár nyugodt kanyon és fjordtúra után egészen arcul csap a felismerés, nem egyedül vagyok a szigetországban, hanem sok ezer más érdeklődővel együtt.

Tovább

A muszlim nők ügye rólunk is szól

Mivel sem a muszlimokról, sem a nőkről nem lehet úgy írni, hogy ne kelljen számolni a mindkét kérdésben egyre fokozódó indulatokkal, arra kérnélek, hogy ezt a bejegyzést csak akkor olvasd el, ha valóban érdekel az iszlám, és valóban érdekel a nők helyzete. Ha érdekel a téma, de már a cím kiverte nálad a biztosítékot, akkor tedd félre, nyugodj meg és olvasd el később. A bejegyzés egyéni reflexió a Friedrich Ebert Stiftung (FES) szervezésében lezajlott iszlám és a nők témájú konferenciáról; az ott hallottak alapján arra szeretnék rávilágítani, hogy mindazok a dilemmák, feszültségek és küzdelmek, amelyek meghatározzák a vallásos muszlim nők mindennapjait, sokban hasonlítanak a hívő keresztény nők dilemmáira, feszültségeire és küzdelmeire.

Szerző: Laborczi Dóra

„Először is, miről beszélünk: az iszlámról, a muszlimokról, az iszlamistákról, az arabokról, a bevándorlókról, a sötétebb bőrű emberekről vagy a terroristákról? Ez hét különböző dolog” – idézte köszöntő beszédében Kováts Eszter (FES) Timothy Garton Ash Az iszlám Európában című, 2006-os esszéjét, majd megjegyezte: „most 2016-ban hozzátennék még legalább két kategóriát: menedékkérők és menekültek”. (Talán a kereszténységgel kapcsolatban is gyakrabban tehetnénk fel hasonló kérdést, például azt, hogy mit értünk keresztény Európa alatt: a kereszténységet, a keresztényeket, a Krisztust követőket vagy egy kulturális norma követőinek közösségét, az európaiakat, a magyarokat, a fehér bőrű embereket vagy a konzervatív értékrendet? – És természetesen, 2016-ban mi is hozzátehetjük azokat a keresztényeket, akiket hitük miatt üldöznek szerte a világon.)

Fontos tisztázni, hogy mire is gondolunk, amikor egy-egy vallásról vagy annak követőiről beszélünk, hiszen ezek a témák összecsúsznak a politikai diskurzusban és a nyilvánosságban, ami súlyos következményekkel járhat. Annyi a mítosz, tévhit és a felkent álszakértő, és annyi a politikai indulat, hogy még helyes kérdéseket is nehéz feltenni – vetette fel a bevezetőben Kováts Eszter.

Tovább

Koldusnak látszó tündérek – hajléktalanok kiállításán jártunk

„Ha valakit annak alapján ítélünk meg, netán elítélünk, amit biológiailag (öröklés, de a nemzeti hovatartozás is), pszichológiailag (nevelés, képzés) és szociológiailag (társadalmi és gazdasági adottságok) magával hozott, nem pedig annak alapján, amit ezekből kihozott, akkor teljesen igazságtalanok vagyunk vele szemben.” – mondja Viktor Frankl, de ezt vallják a Koldusnak látszó tündér című hajléktalanok munkáiból létrejött kiállítás szervezői is. 

Szerző: Zászkaliczky Zsuzsannaimg_1079.jpg

„Ennyi minden, amit tehetünk” – olvasható Reményik Sándor verssora, a Koldusnak látszó tündér c. kiállítás mottójaként. A BAB (Budapest Art Brut Galéria) kiállításán olyan világgal szembesülünk, amelyről tudunk ugyan, de gyakran félrefordítjuk a fejünket. (Nyáron a balatonboglári evangélikus templom adott helyet hasonlónak.)

Tovább

Vigasztaljuk meg Istent

Isten vajon mit érez, és mit gondol, amikor ránk, emberekre tekint? Ha szeret minket, márpedig szeret, akkor iszonyúan szenved. Mi lenne, ha az Isten képmására teremtett ember egyszer csak valóban elkezdene Isten képmása lenni? Anyaként, apaként, munkahelyi főnökként, miniszterelnökként, kisállat tulajdonosként bárki mélységesen át tudja érezni Isten fájdalmát. Átélheted a tehetetlenséget. Azt, hogy a rád bízottak elfordulnak tőled, nem vesznek komolyan, szándékosan a céljaid és kéréseid ellenében cselekszenek, végül megtagadnak. Bartha István vitaindító írása az Istenképekről.

Szerző: Bartha István, balassagyarmati evangélikus lelkész

Tovább

Hangolódó #7 | Huszár András

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Eheti összeállításunkat Huszár András, az Origo Filmklub szerzője készítette, és azt a témát járja körül, amikor egy világi ember rácsodálkozik a transzcendensre

gainesnagy-01.jpg

Szöveg: Huszár András

Világi ember vagyok, azt hiszem, valahol az ateizmus, agnoszticizmus és szekularizmus háromszögén belül mozgok. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne foglalkoztatna a spiritualitás, és ne tapasztaltam volna meg magam is életem során olyan közösségi élményeket, érzelmi és lelki felszabadulást, amely kiragadott a hétköznapok valóságából. Gyakran épp a zene hatására, ami a levegő puszta mechanikai rezgésén, a véges számú hangjegyek variációin, a hangnemek hangulati jellemzőin túl, egy megfoghatatlan emocionális dimenzión átszűrve képes megrendíteni, eufóriát, katarzist okozni.

Tovább

Hogyan beszéljünk Istenről?

Bevezetés az evangelizációba I.

Ha keresztény fiatal vagy, biztos téged is többször felszólítottak már, hogy próbáld meg az evangéliumot hirdetni abban a környezetben, ahol időd nagy részét töltöd. Arra nézve azonban már szinte semmilyen iránymutatást nem kapunk, hogyan is kellene mindezt véghezvinni. Hogyan beszéljünk Istenről úgy, hogy aztán ne mi legyünk az „ijesztő hittérítő” vagy a „büdösgyerek”, aki mellé senki nem akar ülni a menzán? Egyetemista vendégszerzőnk ezt a kérdést feszegeti az új szemeszter kezdetén.

Tovább

Haldoklik az országunk, vagy csupán részeg?

„Ideje jött, Uram, hogy kiüljek ide eléd a dombtetőre. /  Látom, borul az ég már templomaid fölött. / Szervezkedik a romlás ellenünk, kár volna letagadnunk.” A Názáreti is néven nevezte a bűnt, de megbocsátott a bűnösnek. Lehajolt ahhoz, aki bajban és szégyenben volt. Fabiny Tamás evangélikus püspök, Csoóri Sándor 80. születésnapján elmondott prédikációját közöljük.

Tovább

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu