Hangolódó #81 | Szélrózsa 2018

2018. február 17. - KötőSzó

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat, és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkban a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó eddig bejelentett előadóinak dalaiból válogattunk. A Szélrózsát idén nyáron, július 25-29-én rendezik meg a Vas megyei Bükön. Az előkészületekről interjút is készítettünk, amely itt olvasható.

my_post_copy_2.jpg

A Szélrózsával való kapcsolatom még 2012-ben indult, mikor egy evangélikus tábor hatására zenészként részt vettem több zenei formációban, melyek később felléptek a találkozón. Akkor még nem gondoltam volna, de az ott tapasztalt nyitottság és szeretetteljesség örökre meghatározta az életemet és szinte biztos vagyok abban, hogy nem lennék evangélikus egyházam tagja, vagy a Kötőszó egyik dolgos keze, ha nem lenne a Szélrózsa.

Tovább

Választás 2018: egyházpolitika a pártprogramokban

Közelednek a választások, ezért utánanéztünk, milyen szerepet szánnak a különböző pártok – nyilvánosságra hozott programjaik alapján – az egyházaknak.

291309_szavazas.jpg

Tovább

És ha felbukkan az újabb Nagy Ő?

Legyen szó párkeresőkről, kapcsolatban élőkről vagy házasságra készülőkről, mindannyiunk fejében megfordult már a gondolat, hogy vajon létezik-e olyan ember, akit kifejezetten nekem szánt az ég? És ha igen, akkor vele vagyok-e most? Honnan lehet tudni, ha találkozunk a Nagy Ő-vel?

Szerző: Kovács Barbara

pexels-photo-56926.jpeg

A régmúltra visszanyúló gondolat, hogy ebben a nagy világban nem vagyunk egyedül, hanem létezik egy másik felünk, egy lelki társunk, akivel tökéletesen kiegészítjük egymást. A görög mitológia szerint Zeusz négykarú, négylábú embereket teremtett, de féltette tőlük a hatalmát, ezért kettévágta és arra ítélte őket, hogy egymástól elválasztva éljenek, és egymást keressék. Ez az ókori mítosz meggyökerezett a köztudatban, és rendkívül népszerű lett, különösen az ezoterikus irányzatok követőinek körében. Azonban a keresztény gondolkodásban is felbukkan az a gondolat, hogy van egy ember, akit Isten csak nekem teremtett. Főleg a karizmatikus keresztény vonal képviselői számolnak be arról, hogy megtalálták az embert, akit „az Úr nekik szánt”, illetve hogy Isten megmutatta nekik, kivel kell összekötniük az életüket.

Tovább

Hangolódó #80 | Keresztény tökéletesség

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat, és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunk a keresztény tökéletesség feszültségéről szól.

my_post_copy.jpg

A korai keresztények egészen máshogyan viszonyultak a keresztséghez, mint mi ma. Nem teológiailag gondoltak mást, hanem egyszerűen más szerepet töltött be a keresztség az életükben. Egy keresztény ember a 2–3. században évekig járt felkészítő órákra, hogy megtanulja a keresztény hit tartalmát, és hogy később tudásával és odaadásával bizonyítsa azt a gyülekezetnek: „méltó vagyok arra, hogy az óember bennem meghaljon és hogy újjászülessek Krisztusban”.

A keresztség, ez az újjászületés teljesen megváltoztatta az ember életét, mert a korai kereszténység gondolkodásában az az ember, aki megkeresztelkedett, már Krisztusban él, és ha valaki Krisztusban él, az nem követ el bűnt. Annak élete tiszta, és az az ember a világ számára ártatlan.

Irigylem a korai keresztényeket. Valószínűleg sokkal nagyobb akaraterővel és elhívással rendelkeztek, mint én. Számomra ez a magatartás rémisztő, és nem azért, mert a korai keresztények rosszul gondolkodtak volna a keresztségről. Azért rémisztő, mert tökéletességet vár el. Egyfajta szent ártatlanságot, melyet mi, emberek képtelenek vagyunk elérni vagy fenntartani.

Ha valaki olyan, mint én, hogy folyamatosan azon őrlődik, hogy egyes cselekedete után mit gondolhat róla a másik ember, mit gondolhat róla Isten, akkor ez borzasztó nagy teher. Őszintén megértem azokat az akkori keresztényeket, akik csak a haláluk pillanata előtt keresztelkedtek meg, mert azt hitték, hogy nem részesülhetnek a keresztség szentségében, mert ha a keresztség után valami bűnt követnek el, nem mehetnek be Isten országába. És itt nem a keresztségen van a hangsúly, hanem azon a gondolkodáson, miszerint a keresztény élet egyenlő az ártatlansággal, jósággal, tökéletességgel. Ez az a különös teher, melyet mindannyian hordozunk. Ez az a teher, mely mindig ránk nehezedik, mikor számonkérik rajtunk, hogy hogy lehet az, hogy véletlenül kicsúszott a szádon egy káromkodás, vagy hogy lehet az, hogy te hívőként alkoholt iszol. Ennek lehetetlen megfelelni, és rendkívül nehéz fenntartani ártatlanságunk, jóságunk, tökéletességünk teljességét mások számára úgy, hogy mi magunk nem fáradunk ebbe bele. De talán van szabadulás ebből a görcsből.

Tovább

„Féltem, ha tovább maradok, megütöm a lelkészt" - rosszul sikerült temetések okai

„Annyira mérges voltam, hogy a temetőből egyenest a parkolóba siettem, mert féltem, ha tovább maradok, megütöm a lelkészt. Beültem a kocsiba, és sírtam, ez volt életem legrosszabb napja” – így fogalmazta meg gondolatait Matt Zoller Seitz amerikai film- és TV-kritikus, író a nagyapja temetése után a napokban egy bejegyzésben, őszintén feltárva azokat az érzéseket, amelyek sokunkban kavarognak egy-egy hozzátartozónk gyászszertartása után.

Szerző: Kovács Barbara

funeral-homes.jpg

A temetés olyan téma, amelyről mindannyiunknak vannak tapasztalatai, ugyanakkor mégis nehéz róla beszélni, mert a legmélyebb érzéseinket érinti. Az elvesztés fájdalma és a gyász feldolgozása ma egyáltalán nem egyszerű. A halál nem természetes része a hétköznapi életünknek, a halálesetek nagy része kórházban történik, távol az otthontól és a családtól. Talán emiatt is vált tabutémává: olyasmivé, amiről nem tudjuk, hogyan kellene beszélnünk, nem tudjuk, hogyan kellene egy gyászolóhoz fordulnunk.

Pedig valójában a gyász egy teljesen természetes folyamat, a legtöbben ugyanazokon az érzelmi szakaszokon megyünk keresztül. A temetés ebbe a folyamatba ágyazódik bele, sőt kiemelt jelentősége van a gyászfeldolgozásban, mert bár a temetéssel járó elintéznivalók lekötik a hozzátartozók gondolatait és energiáit, a szertartáson viszont már realizálódik a veszteség, melyet követően egyfajta vákuumérzet, üresség lép fel, a gyászolóknak pedig szembe kell nézniük a megváltozott hétköznapokkal. Ez olyan krízis, amelyben hangsúlyos szerep jut a támogató környezetnek és a családtagoknak, és ebben a kísérési folyamatban töltene be fontos szerepet az egyházi lelkigondozás is.

Ugyanakkor a gyászfolyamat természetes lefolyását sok minden megakadályozhatja, akár a környezet is, mint ahogyan az a bevezetőben említett Matt Zoller Seitzcal is történt. A temetési szertartást végző személynek – legyen bár lelkész vagy polgári temetési szertartást végző személy – nagy felelőssége van abban, hogy a gyászfolyamat lezajlásában támogatást biztosítson, és nagyon érzékenyen, a gyászolók lelkiállapotára, élethelyzetére figyelve legyen jelen mellettük.

Tovább

Hat hónap múlva Szélrózsa!

Beszélgetés Pongrácz Mátéval, a Szélrózsa vezető lelkészével

Egyházunk hat hónap múlva, július 25. és 29. között ismét megrendezi a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozót. Pongrácz Máté kaposvári evangélikus lelkészt, a Szélrózsa vezető lelkészét az előkészületekről és a tervekről, a megismerhető részletekről, valamint a nehezebb és az örömteli pillanatokról kérdeztük.

20161006-dsc_1028.jpg

– Hat hónap múlva Szélrózsa. Hol tartanak most az előkészületek?

– Nagyon izgalmas, de nehéz időszakon vagyunk túl a szervezésben. Megtaláltuk az ideális helyszínt, és mostanra mély üzenetet hordozó igei háttér alakult ki, különleges mottóval és arculattal. Nagy öröm, hogy már 2017 szeptemberében összeállt az a több mint ötven emberből álló fiatal szervezői csapat, amelyik az idei találkozó motorja lesz.

Tovább

Hangolódó #78 | Botlik Mátyás

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat, és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. A mai válogatást Botlik Mátyás, a Grenma zenekar dobosa, a Grenma Studio hangtechnikusa és stúdióvezetője készítette.

adobe_spark_1_5.jpg

Botlik Mátyás még gyermekként ismerkedett meg az alábbi szöveggel, melyet először akkor olvasott el,  mikor rossz magaviselete miatt kiküldték a ferences iskola énekórájáról. A tanterem előtt unatkozva vette észre a kápolna melletti falon az írást, és bár lehet, hogy ő az egyetlen, aki figyelmesen végigolvasta a szöveget, úgy érzi, azóta is végigkíséri az életében:

Tovább

Hogyan olvasd a Bibliát?

„Olvasd egyre szent Bibliád, szent Bibliád…” – hangzik a régi hittanos ének, de könnyű azt mondani! Hiszen sokszor még a legelszántabb keresztények sem tudják, hogyan is kell pontosan olvasni a Bibliát. Most adunk néhány tippet, mit tegyél, ha elakadnál az első oldalak után.

Szöveg: Kovács Barbarapexels-photo-272337.jpeg

1. Óvatosan az Útmutatóval!

A legtöbb felekezetnek van valamiféle éves kiadványa, amely segít a Biblia olvasásában. Az evangélikus Útmutató és a református Bibliaolvasó Kalauz célja minden napra egyfajta vezérfonalat nyújtani a Szentírás olvasásához. Ezek jó kiindulópontot jelenthetnek, ha tanácstalanok vagyunk, melyik könyvvel kezdjük az olvasást. És itt a lényeg: ezek a kiadványok csak vezérfonalat adnak a további olvasáshoz, az egy-egy kiragadott igeszakasz nem önmagában értendő. Ugyanis nagyon sokan az Útmutatót úgy használják, hogy felcsapják reggel vagy este, és megnézik, hogy az adott igevers mit mond a mai napjukról.

Csakhogy nem egy jóskönyvről van szó, és ha azt várjuk, hogy a minden napra kijelölt szakaszok illeszkedjenek a velünk történt eseményekhez, akkor hamar csalódni fogunk.

Ugyanez érvényes a Bibliára is: „a felütöm, és ahol kinyílik, az vonatkozik az én életemre”-módszer nem méltó a Szentíráshoz. A Biblia sokkal többet árul el Istenről és a saját életünkről is, ha az igeszakasz kontextusát is figyelembe vesszük, és teljes történeteket olvasunk belőle.

Tovább

Hogyan is bízhatnánk meg újra egy ügynökben?

Ügynökügy Magyarországon és az egyházban

Múltfeldolgozás, ügynökügyek, emlékezetpolitika címmel szervezett előadást az Eötvös József Csoport 2018. január 17-én a Párbeszéd Háza Pázmány Péter termében. A vitán Sólyom László volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság egykori elnöke, valamint két történész, Ungváry Krisztián és Stefano Bottoni vettek részt.

Szöveg: Seben Glória lelkész, pszichológus

egyhazuldozok_neb_soos.jpg

Sólyom László (aki korábban az ügynökakták nyilvánosságát a rendszerváltás három nagy adóssága között említette) az egykori alkotmányozási folyamat kulisszái mögé kalauzolt el minket, hangsúlyozva, hogy – bár a társadalom joggal várta el a diktatúra alatt elkövetett bűnök megbüntetését – nem helyezhették az elszámolást a jogállam kiépítésének elébe. Szükséges volt a büntetőjogi garanciák biztosítása (például hogy senkit sem lehet elítélni olyan bűncselekményért, amelyet az elkövetés pillanatában törvény még nem tiltott; vagy az elévülési időt nem lehet utólag meghosszabbítani). Az alkotmányozási folyamatban a jogállam kereteinek kiépítése élvezett prioritást, így azonban a diktatúra idején elkövetett bűnök nagy része büntetlen maradt. Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy az 1956-os forradalommal kapcsolatos bűnök háborús, illetve emberiesség elleni bűncselekményeknek minősülhetnek, és mint ilyenek a genfi egyezmény alapján sohasem évülnek el. Ironikus, hogy az Alaptörvény végül is kimondja az elévülhetetlenséget, gyakorlatilag beemelve a Zétényi–Takács-féle törvényjavaslatot.

A volt köztársasági elnök ugyanakkor utalt arra, hogy a jogi megoldás nem okoz szükségszerűen katarzist, említette a dél-afrikai példát az apartheid utáni jóvátételre, amely a morális helyreállításra és a megbocsátásra koncentrált, és elemezte a nyugat-európai rendezések hiányosságait.

Tovább

Hangolódó #77 | Templom

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat, és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat a templom szerepe ihlette.

adobe_spark_5_4.jpg

A hetet Fabiny Tamás gondolataival indítottuk a blogon. Az elnök-püspök a Németországban lerombolt templomról írt. A templom lebontását bemutató videót nézve bennem is összeszorult valami. Megjelent előttem szeretett templomom, ahogy markolók hada a földdel eggyé teszi, eltörölve évszázados ereklyéket és személyes emlékeket. Azonban rögtön el is gondolkodtam azon, hogy... valóban számít ez?

Számítanak ma templomaink?

Tovább