Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Megmozgatni a lelkeket és a lábakat - Interjú a Blahalouisiana zenekarral
2018. július 26-án lépnek fel a Szélrózsa találkozón

A Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó büki nagyszínpadán július 26-án a Blahalouisianát hallhatjuk. A zenekar énekesét, Schoblocher Barbarát és a basszusgitáros Jancsó Gábort kérdeztük a zenészek felelősségéről, az ikonná válásról és a háromszavas albumcímek hátteréről.

blahalouisiana_fb.png

Léptetek már fel keresztény fesztiválon, vagy a Szélrózsa lesz az első alkalom? Mennyire vagytok nyitottak egy ilyen jellegű rendezvényre?

Jancsó Gábor: Még sosem játszottunk ehhez hasonló fesztiválon, de érdeklődve várjuk.

Schoblocher Barbara: A zene mindenkié, nem számít más, csak hogy az emberek együtt jól érzik magukat.

Mikor éreztétek azt, hogy Székesfehérvárról indulva, végigkoncertezve az alaphelyeket, fesztiválokat bekerültetek a mainstreambe?

S. B.: Megfoghatatlan ez a helyzet, mert ami kezd kicsit populárisabb lenni, nagyobb teret kapni, az valahogy mindig mainstreamebb lesz. Reméljük persze, hogy egyre többen ismernek minket itthon, de szerintem azért még mindig az alternatív zenekarok közé tartozunk.

Érzitek annak a felelősségét, hogy egyre többen hallgatnak titeket? Előfordul, hogy ez nyomaszt titeket?

S. B.: Én érzem annak a felelősségét, hogy az általam kialakított értékrenddel példát mutassak azoknak a fiataloknak, akik követnek minket a közösségi oldalakon vagy eljönnek a koncertekre. Persze ez nem jelenti azt, hogy görcsösen átgondolom minden lépésemet, de jó példát kell mutatni, szerintem ez fontos.

J. G.: Nem kell ezt nyomásként megélni, például dalszövegíráskor, mert az a lényeg, hogy örömből zenéljünk, de természetesen a viselkedésünk felelősségét én is érzem.

S. B.: Számunkra leginkább az a fontos, hogy a közönségünket gondolkodásra bírjuk, és érzelmeket váltsunk ki belőlük. Aztán a hallottakat mindenki a saját maga útján-módján megéli, átszűri, és ez a legjobb és legtöbb, amit a zenénkkel el tudunk érni. Nem a szövegeken keresztül akarunk határozott üzeneteket közvetíteni, hanem inkább elgondolkodtatni szeretnénk.

Ez látszik azon is, ahogy megjelentek mint zenekar. Különösen Barbarán, aki egyre inkább kezd ikonná válni a magyar könnyűzenei palettán. Barbara, te hogyan éled ezt meg?

S. B.: Nagyon örülök, ha ez így van, mert tényleg úgy érzem, hogy kevesen vannak azok a fiatal előadók, akik tudnának kommunikálni a közönségükkel. Női frontemberként főleg fontosnak tartom, hogy milyen példát közvetítünk egy olyan generációnak, amelyik folyamatosan a telefonján keresztül, az internetről jövő áramlásban nő fel. Sokszor furcsa zavar van az önértékelésükben, de egyáltalán a létezésükkel kapcsolatban is. Néha tévútra viszi őket az interneten közvetített kép, és úgy érzem, muszáj megmondani valakinek, hogy „úgy vagy jó, ahogy vagy”. Én valami ilyesmit szeretnék közvetíteni a közönségünk és főleg a lányok felé. Nekem még nagyon jó példáim voltak, és szerencsére nem volt tizenhárom évesen Instagramom, és nem küzdöttem önértékelési problémákkal amiatt, hogy mindenki úgy néz ki, mint egy topmodell.

„Foltos-huzatos mennyországban”, „az első reggelen kérte az utolsó vacsoráját” – ezek Blahalouisiana-dalszövegrészletek, amelyekben bibliai vagy vallásos utalások vannak. Ez tudatos – akár a katolikus háttérből – a dalszöveg szerzésekor vagy csupán szép költői fordulat?

S. B.: Szajkó Andris, Szaja, a zenekar gitárosa írja a szövegeket, és ő nagyon szeret játszani a szavakkal, szóösszetételekkel, hogy minél több értelme legyen egy-egy gondolatnak.

J. G.: Szaja verseket ír, és nem kell mindig mindent megfejteni, szó szerint érteni, ő képeket fest meg szavakkal, amiket mindenki magának értelmezhet.

Bekerülve a legnagyobb fesztiválokra, klubhelyekre elgondolkodtok azon, hogy mi a következő lépés? Vannak tervek például arra, hogy hol szeretnétek lenni, mondjuk, tíz év múlva?

J. G.: Tervek mindig vannak, mert azok hajtják előre az embert, de rendszerint úgy szoktunk gondolkodni, hogy mindig a következő kicsi lépcsőfokot ugorjuk meg, és így haladunk előre. Nem érdemes öt vagy tíz évre előrenézni, ha még nem tudjuk az addigi apróbb lépéseket, célokat, mert azokból tevődik össze a távoli terv. Most azt szeretnénk, hogy a következő dal nagyon jó legyen, szeresse a közönség, legyen jó a nyári fesztiválszezon, aztán az őszi is, aztán a következő lemez. És ahogy ezek alakulnak, úgy látjuk, hogy akkor onnantól hova jutunk el. A nagy cél persze itthon egy telt házas, tizenkétezer fős Aréna-koncert, mert azért meg kell célozni a csillagos eget.

A harmadik lemezen dolgoztok most. Hogy álltok vele?

J. G.: Az első két dal van meg, és valószínűleg még nyolc-kilenc jön hozzá. De ez szó szerint a jövő zenéje. Úgy tervezzük, hogy 2019 tavaszára hozzuk ki az albumot. Egy hónap múlva jön az új dal, az lesz a lemez előfutára.

Az Alagutak, fények című turné tart most még. Ez az elnevezés is találó, előremutató. Ez is tudatos döntés?

S. B.: Az „alagutak, fények” az egyik dalunk egy részlete. És ez a lemez szövegében és zeneiségében, felfogásában is valahogy a felnőtté válásunkat tükrözi. Ez a sor pedig, úgy éreztük, nagyon jól összefoglalja az egész albumot.

J. G.: Szaja foglalta össze nagyon szépen, hogy az Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi című album egyfajta képet rajzol a gyerekkorról, fiatalkorról, mikor keressük az utunkat, a „nagymamád jegenyéi” pedig jelképezhet egyfajta felnőttkori megnyugvást, amikor az ember ül egy kertben a jegenyék alatt. Azért tetszett még nekem nagyon ez a cím, mert a Kispál és a Borz első lemezének a címe is háromszavas volt, jók ezek a hármas tagolású címek.

Milyen főállású zenésznek lenni?

J. G.: A zenekar mindenkinek az életében főszerepet játszik, de nem tartunk még ott, hogy csak ez az egy állásunk legyen. Viszont mindenkinek rugalmas munkája van, ami mellett a zenekart tudja előtérbe helyezni.

Ha valaki még sosem volt Blahalouisiana-koncerten, mit mondanátok, miért hallgassa meg a Szélrózsán?

S. B.: Olyan, a hatvanas-hetvenes évek inspirálta beatpopzenét játszunk, ami megpróbálja visszahozni a művelődési házak hangulatát, legalábbis ahogy azt mi elképzeljük.

J. G.: Ami, reméljük, megmozgatja a lábakat és a lelkeket is.

Az interjút Kézdi Beáta és Nagy Szabolcs készítette.

21762658_10155688897038431_8199520268436784190_o.png

A Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó egy olyan fesztivál, ahol találkozhatnak egymással az evangélikus fiatalok, de nemcsak az evangélikusok és nemcsak a fiatalok! 

Minden információt megtaláltok a szelrozsatalalkozo.hu oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr4813838540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása