A bálványimádás és politikai idiotizmus jelei a választási időszakban

2018. március 20. - KötőSzó

A legutóbbi amerikai választások után Steven Kopp lelkész a következő sorokat írta: „A választási időszak felszabadító volt számomra. Egy rakat bálvány lepleződött le, ami a saját szívemben volt. Ezek a leplezések fájtak, ugyanakkor a Krisztusba vetett hitemben erősítettek meg.” [1] Mintha a kampányidőszak során egy személyes megtisztulási folyamaton ment volna át a lelkész, aki felismerte saját, kézzel csinált isteneit. De hogyan lepleződnek le ezek a bálványok? Hogyan épülhet hitünk egy politikai választás során függetlenül annak eredményétől?

Szerző: Kodácsy Tamás református lelkész

d_as20140506070.jpg

Timothy Keller írja a kortárs bálványimádást leleplező könyvében, hogy ahol elveszett Isten valósága, ott sokan a politikában keresik azt a transzcendens vallásos élményt, amelyre vágynak.

„Tudunk úgy tekinteni politikai vezetőinkre, mint messiásokra, a politikai irányvonalakra, mint megváltástanra, és képesek vagyunk a politikai támogatást egyfajta vallássá tenni. Ha egy dologból bálvány lesz, annak az egyik jele az, hogy a félelem lesz úrrá az életen. Amikor életünk központjába a bálvány kerül, akkor függünk tőle. Ha hamis istenünket veszélyezteti valami, akkor teljes pánikba esünk. Nem azt mondjuk, hogy »Milyen kár, mennyire nehéz!«, hanem azt: »Ez a vég! Nincs többé remény!« Ez lehet az oka annak, amiért oly sok ember olyan végletes módon reagál a politikai változásokra és irányokra. […] A politikai bálványimádás jele az is, ha az ellenfelekre nem úgy tekintünk, mint akik egyszerűen tévednek, hanem úgy, mint akik gonoszak.” [2]

A kampány mindannyiunk számára megterhelő. Folyamatosan politikai hirdetések vesznek körül bennünket. A munkahelyi, gyülekezeti, baráti, családi beszélgetések olykor heves érzelmeket, szócsatákat váltanak ki. Ezeket a vitákat és beszélgetéseket nem lehet elkerülni, mert itt emberi mivoltunk alapvető motivációi kapnak teret, még ha ennek nem is vagyunk mindig tudatában.

Politikai idiotizmus

Arisztotelész „politikai élőlényként” (zoon politikon) határozta meg az embert, mint aki természeténél fogva közösségi lény, és alapvető társas kapcsolatokban él. A kifejezés latin megfelelője a homo politicus, de ez nem tükrözi azt a humánetológiai felismerést, miszerint az embert a politikában is az inger–válasz mechanizmus vezérli. Csányi Vilmos rámutatott, [3] hogy az összes politikai érv mögött arról a döntésről van szó, hogy a megtermelt négy évnyi javakat ki kinek és hogyan ossza el. Főemlősként szeretnénk, ha az elosztás során a lehető legbiztosabb és legnagyobb mértékű hozzáférésünk lenne az erőforrásokhoz. Emberként képesek vagyunk az elvonatkoztatásra, ezért a közösséghez való tartozásunk összetett fogalmakon és szimbólumokon keresztül nyilvánul meg, de alapvetően a táplálékszerzési ösztön hajt. Ebből a nézőpontból a gazdasági korrupció nem más, mint elosztási kedvezés a saját csoporttagoknak, az ígérgetés vagy a vele társult hazugság pedig a győzelmet szolgáló eszközök. Ezek etikailag elfogadhatatlan, de biológiai értelemben érthető cselekedetek. Ha tisztában vagyunk az ösztönszerű háttérrel, akkor az ellentmondásokat és a csalódásainkat is a helyén tudjuk kezelni.

A politikai élőlény ellentéte az idióta (idiótész), aki eredetileg csak saját magával (idiosz) törődött, nem vett részt az athéni demokratikus városállam közéletében, szavazati jogával nem élt. Később a fogalmat a gyakorlatlan, tanulatlan emberre alkalmazták, már az Újszövetségben is. [4] Sokan úgy vélik, hogy a legjobb, ha tudatosan politikamentesek maradunk, és el sem megyünk szavazni. A politikai idiotizmus azonban nem megoldás, ha úgy mondunk nemet a politikára, hogy továbbra is tagjai maradunk a polisznak, a társadalomnak. A politikai élőlény természetétől csak a remetének van esélye megszabadulni azzal, ha minden alapvető biológiai közösségi kapcsolatról lemond. Sokan azt gondolják, hogy egyénként a szavazástól való távolmaradás és semlegesség által tiltakozhatnak, de ez illúzió. A polgári engedetlenségi mozgalom sokkal több egyeztetést, elköteleződést és összetartást kíván tagjaitól (lásd a kiegyezés előtti passzív ellenállást), mint egy szavazás.

Vajon a visszahúzódásunk nem azt jelenti-e, hogy feladtuk a társadalmi hatású prófétai felelősségünket? Az individualista hátralépés mögött nem annak a teremtésben kapott felelősségnek a visszautasítása van-e, amellyel embertársainknak, különösen gyermekeinknek tartozunk?
szavazo-urna.jpg

Politikai idolizmus

A politikai idiotizmus azokban a rendszerekben jelent kísértést, amelyekben az embernek bizonyos fokú szabadsága van otthon maradni vagy programokról és jelöltekről dönteni. De óhatatlanul megjelenik a másik véglet is, a politikai idolizmus, azaz a politikai bálványimádás. A rendszerváltáskor sokan úgy tekintettek a negyven évig tartó szocializmusra, mint a pusztai vándorlásra, s ennek a végén az ígéret földjére léphettünk. Ha már ennél a képnél maradunk, sokkal találóbb azt mondani, hogy a szocializmus a Vörös-tengeri átkelés volt, és most zajlik a pusztai vándorlás, az eredetihez hasonlóan sok tanácstalansággal, veszéllyel, utópiával és nosztalgiával együtt.

A Tízparancsolat mint az isteni szövetség alkotmánya politikai értelemben is a nemzetté alakulást jelentette, az Egyiptomból kijött törzsi alakulatokból Isten népe lett. Nem véletlen, hogy a szövetségkötés küszöbén tör a várakozó közösségre a bálványimádás kísértése. Ugyanazt az istent akarták saját tér-idő dimenziójukban tárgyiasítani, aki kihozta őket Egyiptomból, nem mást. Ebben a vágyban az elsődleges motiváció a türelmetlenség volt, Mózes késése, amely ellenőrizhetetlenné és megfoghatatlanná tette a pusztába került embercsoport közösséggé formálódását (2Móz 32). Ez azt a komoly veszélyt hordozta magában, hogy Izrael alulmarad a környező népek egymást erősítő közösségtudatával szemben, amely bálványisteneikben öltött testet. Izrael bálványa nem egy pusztában talált szobor vagy építmény volt, hanem az Áron által elkészített aranyborjú, amelyhez ki-ki a saját aranyát, ezüstjét adta. Így lényegében a bálvány egy részvénytársaság produktuma lett, mely nagyon hasonló azokhoz az érzelmekre ható, fogyasztható politikai programokhoz, amelyek mögött potens befektetők állnak. Ez alól egyetlen párt sem kivétel, különösen Amerikában nyilvánvaló és elfogadott ez.

Azt mondták a pusztai vándorlás részvényesei az aranyborjúra: „Ez a te istened, Izrael, aki fölhozott téged Egyiptomból.” (2Móz 32,4) Majdnem úgy fogalmaztak, mint ahogyan a Tízparancsolat kezdődik. Az aranyborjút termékként kínálták fel: „ez a te istened” – mondták, de nem tették hozzá, hogy a kivonulás „a szolgaság házából” történt, ami jól kifejezi azt, hogy a szabadság tárgyiasításának pillanatában el is veszítjük a szabadságot. Nem jövünk ki a szolgaság házából, hanem benne maradunk. Szabadítani csak olyan Isten tud, aki független tőlünk.

Valójában Izrael népét mindig az tartotta meg, hogy a közösségtudatukat nem saját maguk formálták, hanem Isten népeként jelentek meg, akikkel a teremtő Isten kötött szövetséget. A kizárólagos monoteizmusban nincs menekvés más istenekhez, mint a politeizmusban, és nincs lehetőség általánosításokban elkenni Isten jelenlétét, mint a misztikus monoteizmusban. A kizárólagos monoteizmus úgy formálja a közösséget, hogy kollektív áldást ígér, de ha kell, el is ítél, mint ahogyan a próféták tették. Isten népének tagja úgy politikai élőlény, hogy a közösséget összetartó törvények mindig és mindenhol érvényesek rá, mert nem helyhez, időhöz és érdekhez kötődnek.

Felismerjük-e saját bálványainkat, amikor politikai jelszavakat visszhangozunk? Miért gyűlik bennünk indulat a másik emberrel szemben, akinek más véleménye van? Szabadok vagyunk-e Krisztus követésére akkor is, ha azok kerülnek hatalomra, akikre nem szavaztunk?

Politikai élőlényből közösségi ember

Jézus Krisztus a politikai élőlény vonásaival együtt vette fel az emberi természetet, miközben nemet mondott mind a politikai idiotizmusra, mind a politikai idolizmusra. Felvállalta népét, származását, és mindig pártját fogta azoknak, akik a társadalom perifériáján éltek. Nem vonult el a pusztába, hanem Jeruzsálembe ment. A korabeli politikai pártok különböző provokatív kérdésekkel állásfoglalásokra kényszerítették, akár a Heródes miatt kényes válási kérdésnél (Mk 6,14kk; 10,1–12), akár a rómaiak miatt kényes adópénz kérdésénél (Mk 12,13kk). Válaszolt ezekre a kérdésekre, de nem állt be egyik szekértáborba sem. Saját pártot is alakíthatott volna, sokan voltak, akik követték, különösen virágvasárnap.

Jézus határozottan elutasította a politikai bálványimádást, túllépett minden türelmetlenségen, falkán és állati ösztönön, igazi homo politicus, közösségi ember volt. Polisza a kozmosz, támogatott csoportja az egész emberiség. Kövessük Őt. Legyünk politikai élőlényekből közösségi emberek.

Bibliográfia:

[1] Kopp, Steven, Two signs of political idolatry, https://slasherpastor.wordpress.com/2016/04/23/two-signs-of-political-idolatry/

[2] Keller, Timothy, Counterfeit Gods: The Empty Promises of Money, Sex, and Power, and the Only Hope that Matters, Penguin Books, New York, 2009, 98.

[3] Csányi Vilmos, Íme, az ember, Libri, Budapest 2015, 282–283.

[4] Flender, Otto, Layman, in: The New International Dictionary of New Testament Theology (ed. Brown, Colin), Paternoster, 1976, 456.

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr6713752192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.03.21. 06:45:43

Sajnos a liberálisok azonban folyton bálványt imádnak: a nyugat, Soros, Brüsszel, a pénz, a NATO, a szabad piac, a láthatatlan kéz, stb. Nagyobb részük persze nem keresztény, így végülis semmi gond.

Jakab.gipsz 2018.03.21. 08:46:38

Tisztelendő atyám izgalmas témát feszegetsz, ha jól értem a gondolatmenetedet. Ezek szerint.

Nincs más dolgunk: mint a görög metafizikusok gordiuszi csomóját kibogozni, Mózes első darabokra tört kőtáblájának szilánkjait összeilleszteni, mind ezt csak azért, hogy Penrose madarai ismét szabadon szárnyalhassanak.

Alapjában véve mázlisták vagyunk!

Azért mert a gordiuszi csomó kibogozásához nincs szükségünk madzagokra, (tehát nem elvágni kell).

Mózes első kőtáblájának megértéséhez, nincs szükségünk kőre, mert csak megérteni kell, éspedig azt a tudást, amit "nem bízott" a zsidókra.

Penrose madaraira pedig csak rá kell néznünk, és tudhatjuk a teremtőnk egy dörzsölt matematikus is egyben, miután finomra hangolta a világ egyetemet.

Következtetés képen ez csak egy matematikai feladatot amit szükséges, értelmeznünk. Ez ilyen egyszerű, ugyanis, azért mert ezt a mindenséget, nekünk a minden napok emberének találták ki.
Ezt a szkeptikus gondolat menetet, líraian a következő módon szummázta, egy európai keresztény filozófus, miközben arra kereste a választ, mit bizonyít az apa-fiú piknik Mória hegyén : "Tehát vagy létezik olyan paradoxon, hogy az egyes mint egyes az abszolúttal abszolút viszonyban áll, vagy Ábrahám elveszett. "

Már pedig én azt gondolom, számunkra Ábrahám és fiainak története, megér egy misét, avagy némi fejtörést, egyébként renonsz az univerzum, vagy az amit annak látunk. Azért mert Ábrahám annó a maga egyszerű módján, megoldotta a feladványt.
Ezért az is könnyen előfordulhat, hogy Kierkegaard csak felületesen olvasta el Szókratészt és a szent Bibliát.

Ilyen módon teret adva Marx Karcsika kommunista kiáltványának, tudjátok (a fehér és keresztény ember felsőbb rangú kultúrájából) semmit meg nem értő, gettólakó sivatagi nomád, kulturálatlanságának.

Most pedig csak azt kellene megértenünk ki informál, )manipulál( kit, és miért ?

Mi viszont a magyarok, (Kertész Ákosék szerint "genetikusan korcsok") tudunk dönteni a jövőnket megszabó: két lehetséges alternatíva között.

"A" lehetőség : Maradjon a keresztény demokrata polgári kormányunk, (minden emberi gyarlóságával, hibáival együtt), és döntsön a jövőnkről, helyettünk.
"B" lehetőség : A filantróp Soros-CEU-s gender diktátorok csináljanak demokráciát a (genetikusan korcsoknak), a facebook politikailag korrekt cenzúrája segítségével, szabják meg a jövőnket.

U.i. Van harmadik lehetőség is.

Ha pedig "Új világ látásmódot" akartok, azt is megkaphatjátok.

Ám legyen: Ti akartátok, de ez már nem a: Ti döntésetek.

szantoistvan 2018.03.21. 09:13:39

@Turbucz István: Miért is?
Azért jó ha tudjuk miben van igaza, miben meg nem. Az ugyan biztos, hogy ujra felfokozott várakozás előzi meg a jelenlegi választást, de mi ebben az idiotizmus? A társadalmi messianizmus lehet. Egy ország irányítása, bonyolult dolog. Az elmúlt években irányítás történt, de milyen? Az is politikai idiotizmus volt amikor a németek Hitlerre szavaztak. De nemcsak idiotizmus, hanem vallási fanatizmus is. Csakúgy mint az Orbáné. Ne tegyünk úgy, mintha minden választás előtt nem visszhangzottak volna a templomok kortesbeszédektől! - Jaj de jó, most igazi rendszerváltás lessz, Isten bekerül az ország irányításába. Nem ateista kormányunk lessz. Végre! És fellélegzett a sok hívő,országhatárainkon belül, és - kívül is. Jobban meg fognak telni a templomok, jobbak lesznek az emberek is, Minden jobb lessz. Éljen a Jobb! És élt a jobb. Anne Applebaum 2002-ben még arról cikkezett, hogy "érzelmi féloldaliság jellemzi a postkommunizmus utáni Európát", és utalt Kelet-középeurópai viszonyainkra is. Most viszont határozottan csalódását fejezte ki a Jobboldal látványos működésén. A szerző nem fejti ki, hogy a Biblia alapján mi is lenne az állam tulajdonképpeni szerepe, felelőssége, nem ad iránymutatást a politikai idiotizmus leküzdésére, csak megbélygzi azt, meg sem határozva azt a bibliai gondolatot, hogy a "keresztény, népnemzeti jobboldalnak" az lett volna a helyén kezelt felelőssége, hogy engedélyezze az egyházak szabad vallásgyakorlását, biztosítsa a vallási és lelkiismereti szabadságot, ne csak a kivételezett egyházaknak, hanem minden állampolgárnak elsődlegesen azzal, hogy az eszmék szabadpiaca kialakulhasson, hogy győzzön az igazság, -és korlátozva legyen a bűn. Hogy megtelhessenek a templomok. Megteltek a templomok? Pénzzel igen, de az emberek távolmaradtak. Éhes ember nem megy a templomba, hanem a mezőkön kujtorászik. Újabb meló után lát, vagy kiszédeleg ahol jobban lehet keresni, és nem kell belehalni a munkába. A korrupció országa lettünk, eltűnt, feléltűk ! /kik is? / amit a szocializmus összegyűjtött, feléltük Kik is? Amit az EU felzárkózásunkra adott, még jobban elnyomtuk ingyen segéllyel a cigányságot ahelyett, hogy befogadtuk volna őket a munkaterületeinkre, /de inkább nekünk sem jutott munkahely/ tanítva és reményt adva nekik, hogy becsületes munkával övék is lehet a jövő, szóval ez lett. És ha már most az a világ rendje, hogy választásokkal megfoszthatjuk a rablási jogot újgazdagjainktól, akiknél nem kereshetnénk éhesebb bolhákat, akkor meg kellene mutatni az irányt hogy merre menjünk! Akkor, nem partner az egyház, amikor mértéktartásra, keresztényi normák betarttatására inthetnék a kormánytisztviselőket? Amikor arról kellene szólni, hogy nem kellene lejáratni a kerreszténységet, akkor az egyház meg se mer mukkanni, akárcsak Kádár idején. Addig nem lessz a politikai idiotizmusból felelős gondolkodás, hanem csak ősemberi indulat, amíg ha már van ez a kétoldalú együttműködés, de visszafelé is nem működik. Arról is kellene beszélni, hogy miket tanítanak a Szentírás igéi az eljövendő időkről, mit mondanak a próféciák, ha él egyáltalán az az Isten, akit örökévalónak tanít az egyház, mert ha az emberek kifosztása, emberi mivoltukból való kiforgatása az egyház támogatásával, vagy hallgatólagos beleegyezésével történik, akkkor nem beszélhetünk jó Istenről, akkor az Isten is felelős a gonoszság jóváhagyásáért, és továbbra is üresek maradnak a templomok. Végül is Magyarországnak jelenleg nincsen érvényes vallásügyi törvénye.

Bereznai Tamás 2018.03.21. 10:37:43

Fontos kérdés maradt feltevés és így válasz nélkül: Mi lehetne az első lépés és hogyan tegyük azt meg? A napi politika kérdésében a közösségi embernek is választania kell és ehhez, elveken és meggyőződésen kívül, ismeretekre, tájékozódásra van szüksége. Az előítéleteitől sem ártana megszabadulnia, amik tartalmazzák élete során akarva, akaratlanul felhalmozódott ilyen-olyan emlékeit, tapasztalatait is. Tudnunk kell, hogy ismereteink korlátozottak, „tükör által homályosan látunk”; feltételezem, ez a páli „figyelmeztetés” érvényes lehet mind a négy hivatkozott tudós szerzőre is. A „mi az igazság” kérdésénél ne próbáljuk az abszolút igazságot keresgélni. A jó és a rossz, az igaz és a hamis (hogy nem mondjam: hazug), a helyes és helytelen közötti választásoknál – a két létező szekértáborra gondolva, mert hát bizony csak két lehetőség között kell döntenünk - elég lehet a „kisebb rossz” megtalálása, eldöntése. S erre keresve a választ, már kisebb súllyal esnek a latba előítéleteink, elfogultságaink, a szimpátiánk, de talán még emlékeink is, hiszen elég a jelenben keresni támaszpontokat, szempontokat, szemmel látható tényeket, tetteket, felidézni elhangzott mondatokat, gondolatokat, melléjük helyezni a velük kapcsolatos személyeket, s már is könnyebb a biblia által megjelölt feladat: a „lelkek megkülönböztetésének” elvégzése. A keresztyének mindehhez útmutatást kaphatnak napi imájuk során a minket és a pódiumokon álló és sorsunkról dönteni akaró politikusokat egyaránt jól ismerő Atya Fiú Szentlélek Istentől.

Kodácsy Tamás 2018.03.22. 15:16:21

@Jakab.gipsz: Köszönöm az utalást Kierkegaardra. A „Félelem és reszketés” szerintem arról tanúskodik, hogy alaposan elolvasta Ábrahám és Izsák történetét, és végiggondolt pár lehetséges kimenetelt. A mai globalizált világban nekem különösen az újszövetségi visszacsatolás érdekes, a reménytelenség ellenére való reménység (spes contra spem), ami röviden annyi, hogy mindaddig nem tudjuk a reménységünket Istenbe vetni, amíg nem omlott össze emberi reménységünk. (Ehhez az is kell, hogy legyen emberi remény, és az is, hogy összedőljön.)
„Összeesküvés-elméletünk nem más, mint saját kétségbeesésünk kivetítése. Olyan kétségbeesés, amely feladta a reménységet, amit ki tudja, meddig tápláltunk magunkban. Ne siessünk reménytelenséggel felcserélni ezt a saját reményt! Szeretnénk letagadni ezt az emberi reménykedést, ami valószínűségekbe, más emberek jóindulatába, a körülmények kedvező alakulásába vagy a közelgő katasztrófa elkerülésébe kapaszkodik. Ugyanakkor ez az,  ami a valósághoz tapaszt minket, még ha ez a valóság keserű is. Erről a gyarló reménységről ír Pál, amikor ennek ellenére beszél az Istenbe vetett reménységről.”
reformatus.hu/mutat/14148/

Kodácsy Tamás 2018.03.22. 15:18:05

@szantoistvan: A politikai idiotizmust a cikkben nem úgy használom, hogy valaki hülyeséget mond, vagy rossz pártra (pl. Hitlerre) szavaz.

Kodácsy Tamás 2018.03.22. 15:22:26

@Bereznai Tamás: Köszönöm! Első lépésként talán érdemesebb konkrét ügyekben gondolkozni, és nem szekértáborokban.

Király Tonó 2018.03.23. 10:41:47

Tisztelendő Atya, Kedves Kommentelők!
Bevallom kierkegaardi magasságokba nem tudok emelkedni, de Csány V. humánetológiai felismerése után egy világ omlott össze bennem.Persze tudtam,hogy valahol Pavlov kutyája, főemlős ösztönlény vagyok, mégis azt reméltem, hittem, hogy éppen a kultúra, Istenhit, a Biblia segít kiemelkedni ebből a világból, segít tudatosan megfékezni ösztöneimet. Azt hittem, igen hittem, hogy az elmúlt 1000 évben az Istenért, hazáért, családért szükség esetén kardot rántók - nem ösztönlényként, az elosztás meg- vagy fenntartásáért -, hanem hitből, vagy a Szent Koronatanból eredő kötelezettségüknél fogva tették, amit tettek. Íratlan alkotmányunk ezért is jutalmazta őket "jótetteikért"hatalmas birtokokkal, vagy árulásukért vagyon- és jószágvesztéssel. Ez természetesen nem igazolja a mai hatalmas vagyonok, birtokok fura megszerzését, de okfejtéseitek romba döntötték abbéli hitemet, hogy politikai választásom erkölcsi alapokon nyugszik, így ápr.8-án mindenképp a "jó irányt", a többet ígérőkre fogok szavazni, hisz ha tudom, ha nem, úgyis első a táplálékszerzési ösztönöm.

Kodácsy Tamás 2018.03.23. 16:26:20

@Király Tonó: Attól, hogy ösztöneink által meghatározott élőlények vagyunk (ezt érdemes kimondani keresztyénként is), nem jelenti azt, hogy ezt Jézus által ne haladhatnánk meg. Erről szól az utolsó rész (politikai élőlényekből közösségi emberek). Jézus Krisztus a politikai élőlény vonásaival együtt vette fel az emberi természetet, miközben nemet mondott mind a politikai idiotizmusra, mind a politikai idolizmusra.

Kodácsy Tamás 2018.04.11. 11:52:35

A cikkben idézett Tim Keller könyve már magyarul is megjelent! Mea culpa. Megrendelhető a Harmat Kiadónál:
www.harmat.hu/uzlet/balvanyaink/

fizikaland 2018.04.16. 10:06:07

Kedves Gondolkodó Barátaim!

Megpróbálok nagyon rövid lenni, hogy ne éljek vissza a megtiszteltetéssel, hogy elolvassátok soraimat.
Jómagam fizikus vagyok, önálló, saját magam által kialakított világképpel, a materializmus talajáról indulva jutván el egy személyes istenképhez, amely aszimptotikusan konvergál a zsidó-keresztény Isten eszményéhez (" Az Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot...").
Meglátásom szerint mi emberek mindannyian egy a priori ellentmondás kelepcéjében vergődünk: a Csányi Vilmos által leírt biológiai ösztönlény és az ösztöneit meghaladó morális és racionális képességekkel megáldott isteni lényeget hordozó EMBER skizofrén állapotában. Egyénenként nagyon eltérő, hogy az egyes emberekben melyik fél dominál, sőt valljuk be, hogy adott személy esetén is időben változó, szituáció-függő, hogy melyik kerekedik felül. Az ösztönlény voltunk sikerorientált (ezt követeli meg tőle az egyed- és fajfenntartás genetikusan beégetett axiómája), mivel pedig társadalmi lények is vagyunk, ezért a többi ember magunk mellé állítása a siker záloga. Frank Crane szerint: "A siker titka az, hogy képesek legyünk megváltoztatni emberek véleményét. Ettől lesz valaki jó ügyvéd, jó politikus, jó fűszeres." A másik (isteni) lényünk pedig felteszi a kérdést, hogy milyen eszközök vethetők be ennek érdekében? Ezt a belső ellentmondást jól illusztrálja, ha ugyanazon személytől (Frank Crane) idézek: "A vita nem mindenki számára jelenti ugyanazt. A kiművelt, higgadt elmék számára izgalmas játék, melynek célja az igazság feltárása, a kusza és fegyelmezetlen elmék számára csata, amit meg kell nyerni, még ha az igazság bele is pusztul."
Magam részéről aktuálpolitikai szempontból ez az ellentmondás úgy jelenik meg, hogy míg leghalványabb kétségem sincs a keresztény-nemzeti-polgári értékek fölényében a ultraliberális-nihilista-nyítltársadalom-monetáris transzparensekkel szemben, addig a mód, ahogyan az általam becsült fenti értékeket politikailag reprezentáló FIDESZ ezeket megjelenítette, képviselte a kampánya során az elszomorít, sőt elborzaszt (talán nem kell részleteznem mikre gondolok). Egyedüli magyarázatuk erre az lehet, hogy a kampányt nem az ilyen blogokat olvasó emberekhez, hanem a sajnálatosan túlnyomó többséget képviselő dominánsan ösztönlény emberekre igazították.