Mit vár az Y generáció Istentől?

2018. február 02. - KötőSzó

Egy korosztály, akik gyülekezeteink holtterében vannak, néha látjuk, néha pedig szem elől tévesztjük őket. Beszélünk róluk, de bizonytalanok vagyunk, hogyan beszéljünk velük. Hogyan viszonyuljunk a híres Y generációhoz, azaz a mai egyetemista és fiatal felnőtt korosztályhoz? A mai magyar valóság a kivándorlással és a fogyó falvakkal, a pezsgő egyetemi városokkal sajátos képet fest erről a korosztályról. Hogyan élik ők meg a hitüket, és mi az, amit várnak ma az egyházaktól az Y generációsok?

Szerző: Kovács Barbara

pexels-photo-708392.jpeg

Istennel töltött minőségi idő

Egy 2016-os felmérés szerint a fiatalok egy jelentős része bár vallásos, de a „maga módján”. A kutatás alapján kiderül, hogy a mai huszonévesek nagy hányada bár megéli a hitét, a hagyományos, egyházi kereteket azonban elutasítja, és megkérdőjelezi a jól bevált keresztény válaszokat. A gyakran hallott vád, miszerint az Y generáció teljesen elfordult volna Istentől és a vallástól, túlzottan általánosítónak tűnik, ebben a korosztályban inkább egy másfajta, a korábbi generációkétól eltérő istenkapcsolat formálódását figyelhetjük meg.

Egy másodéves egyetemista így vall a hitéről: „Este, lefekvés előtt szoktam imádkozni. Ezt már nem is imának, sokkal inkább beszélgetésnek mondanám, mintha egy jó barátommal beszélnék, aki meghallgat, de sose fűz a mondandómhoz semmit. Ilyenkor úgy érzem, hogy egy kicsivel többet megtudtam önmagamról és másokról, de közben érzem, hogy Isten ott van, és hallgat engem. Ha van olyan, amit az Istennel töltött értelmes időnek neveznek, akkor én ezt a folyamatot annak mondanám. Ezt keresem leginkább a vele való kapcsolatomban, hogy érezzem, hogy ott van: nemcsak este az imámban vagy a templomban, hanem a mindennapokban.”

A hagyománytiszteletből fakadó hit számukra már nem kielégítő, ugyanakkor nem akarnak lemondani a spiritualitás más formáiról. Több kell annál, mint csak elmenni a templomba, mert a szülők így tanították. Élő istenkapcsolatra, személyes érintettségre van szükség. Több megkérdezett fiatal felnőtt kiemelte, hogy Isten a biztos pont az életükben, az ebben az életszakaszban oly gyakori bizonytalanság, útkeresés közepette őhozzá tudnak fordulni, ha iránymutatásra van szükségük. „Rengeteg döntés előtt állunk ebben a korban, olyanok előtt, amelyek egész életünkre kihatással lehetnek, és én szeretnék jól dönteni. Sokszor gondolkodom, hogy azért ilyen nehéz sokszor, mert nem ez az én utam, vagy azért, mert nem vagyok elég közel Istenhez...” – mondja az egyik megkérdezett egyetemista fiú.

Vágy a nyitottságra

Bár úgy tűnhet, hogy csak a személyes istenkapcsolat a fontos a fiatalok számára, és a közösségi vallásgyakorlást elutasítják, ehhez is árnyaltabban kell közelítenünk. Sok huszonéves arra az egyházra nem kíváncsi, melyet ő korábban megismert belőle. Miután rossz tapasztalatokat, kellemetlen élményeket szerzett gyerekkorában, úgy gondolja, erre neki nincs szüksége ahhoz, hogy Istennel kapcsolatba lépjen. „Az evangélikus egyháztól leginkább egy elfogadó közösséget várok. Szeretném közösségben is megélni a hitemet, anélkül, hogy azt mondják, »rosszul gondolod, ez nem így van«. Emberközeli egyházhoz szeretnék tartozni: ne a dogmákról és szabályokról szóljon, hanem nyisson az emberek felé” – osztja meg gondolatait egy fiatal lány.

Tévedés azt gondolnunk, hogy a fiatal felnőttek már épp elég közösséget kialakítottak az életükben, és ezért nem akarnak az egyházhoz tartozni. A közösség iránti vágy erős bennük, ugyanakkor az elutasítástól, a megbélyegzéstől való félelem is. Sokakat az tart vissza a közösségi hitgyakorlástól, hogy úgy érzi, nem elég „hívő”, nem illik bele a képbe, nem tudja majd, hogy mit kell csinálni. A feléjük való nyitottság, az elfogadás és annak érzékeltetése, hogy ők rendben vannak a kérdéseikkel, kételyeikkel együtt, már sokat segít a kölcsönösen pozitív kapcsolat kiépítésében. Nem nagy attrakciókra és „kúl” egyházra van szükségük, ahol minden csillogó. Egyszerűen csak mély, sablonos válaszoktól mentes, valódi tartalomra. Egy olyan helyre, ahol az ő világuk is szerepet kap, nem pedig kívülről szemlélik egy belső kör számukra érthetetlen tevékenységeit. Egy huszonéves lány a lelkészek felelősségére is felhívja a figyelmet: „Lássam rajtuk, hogy értik azt, amiről beszélnek. Amit mondanak és hirdetnek, az az ő gondolatuk legyen, és látszódjon, hogy nagy hitük van, mégis ugyanolyan emberek, mint én. Értsenek a beszédhez, és tudják, hogyan kell prédikálni. Nekem nagyon fontos, hogy milyen a prédikáció. Van, hogy ez dönti el, hogy megyek-e istentiszteletre vagy nem, hogy ki prédikál. Egy jó prédikáció után feltöltődöm, mint egy elem.” Kemény szavak és nagy elvárások. Legyinthetünk annyival, hogy az Y generáció csak kapni akar, és semmit sem ad, vagy hogy úgy cserélgeti a „papját”, ahogy az épp az elvárásainak megfelel. De vajon tényleg így van ez?

Jövő, magabiztosság, kreativitás

„Mi jövőt tudunk adni az egyháznak azzal, hogy összefogunk és részt veszünk a közösség életében. Emellett pedig magabiztosságot: minél többen tagjai az egyházi közösségnek, annál inkább elfogadott és emberközelibb lesz a gyülekezet. A huszonévesek kreativitást és újítást hozhatnak, hiszen teljesen másképp gondolkoznak, és másképp lehet az érdeklődésüket felkelteni, de mi ismerjük a saját korosztályunkat” – vázolja fel az Y generációban rejlő potenciált egy egyetemista lány.

A mai fiatal felnőttek egészen mások, mint akár a néhány évtizeddel ezelőttiek. Sokkal később állnak munkába és alapítanak családot, de emiatt nem szabad azt gondolnunk, hogy ne lehetne rájuk bízni felelősségteljes feladatokat.

Ha nem csak azt várjuk tőlük, hogy eljöjjenek az alkalmainkra és „fogyasszák” a tartalmat, illeszkedjenek bele a megszokott, hagyományos rendünkbe, hanem készek vagyunk rájuk bízni értelmes, valódi kihívásokat rejtő feladatokat, akkor ki fogják bontakoztatni azt a bizonyos kreativitást. Egy fiatal ezt így fogalmazta meg: „Fiatalok vagyunk, ebből kifolyólag szerintem rengeteg lendületet, erőt és vidámságot tudnánk az egyház fehér falai közé csalni. Újdonságokat hozni, biztatni a többieket, megmutatni a kívülállóknak, hogy mit tudunk.” 

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr913626458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

doku.blog.hu 2018.02.03. 10:59:36

Mivel nincs isten, ezért nem is várok tőle semmit.

mikocami 2018.02.03. 11:35:02

Az a valóság,hogy néhány "Y"generációs - hogy ez mi,nem tudom - keresi az igazságot a vallásban.Ez szép és nemes.De amikor ott a lehetőség,hogy megismerje a Biblia pontos tanítását,azt elutasítja,hogy nem érdekli.
Egy ilyen felmérésben mégis mást mondanak.
Az evangelikus egyháztól soha nem tudják meg,mi az igazság.Jézus pedig egyértelműen kijelentette:Atyám!a Te szavad igazság.
A prédikáló személyét,nem a prédikáció mondani valóját figyelik.
Mit is ír a Szentírás?Amikor kiterjesztitek kezeiteket,elrejtem a szemem előletek.Ha sokat imádkoztok is,én meg nem hallgatom,vérontással van tele a kezetek.
Ha meghallják azt,hogy mi Isten igazságos elvárása az erkelcsi irányadó mértékeivel,akkor már nem kell a Biblia tanítása,mert tiltja a rossztársaság,lopás,mértéktelen ital fogyasztás,dohányzás,kábítószer élvezet és szekszuális erkölcstelenség gyakorlását.
Sőt,a szülőkkel,vérszerinti testvérekkel való szeretetteljes kapcsolatot,szófogadást,segítséget.
Nos,ekkor már nem kell az igazság,mert nem képesek lemondani ilyencselekmények gyakorlásáról.

mikocami 2018.02.03. 11:39:12

@doku.blog.hu: "Azt mondja az ostoba:nincs Isten.Romlottan cselekednek,és utálatosak tetteikben.Nincs,aki jót tenne.

hidroponi 2018.02.03. 13:06:13

"Este, lefekvés előtt szoktam imádkozni. Ezt már nem is imának, sokkal inkább beszélgetésnek mondanám, mintha egy jó barátommal beszélnék, aki meghallgat..."

ez nem az Y generacio sajatja (hal'Istennek)..
ha valaki olvasta a Zsoltarokat akkor rajon hogy mar David is igy beszelgetett az Urral.
Es azota is sok-sok nemzedekbol azok akiknek van kapcsolata Istennel.

sircharley 2018.02.03. 13:13:56

Az a baj az emberekkel, főleg a keresztény hagyományokat követő, de akár az iszlám vallású embereket is ide sorolhatom, hogy összekeverik a hitet a vallással. Az, hogy valaki hisz egy felsőbb hatalomban(továbbiakban Isten), az azt jelenti, hogy bízik benne, hogy van valaki "fölötte", aki vigyáz rá, akihez fordulhat, ha baja van. Ahogy a cikkben van az idézetben, akivel minden este beszélgethet és ezáltal jobban megismeri magát, és ezáltal akár a problémára is megoldást találhat. Szerintem az igazi HIT-hez nincs szükség papokra , templomra, "szentírásra", semmire, csak az emberre.
Ezzel szemben a vallásos emberek nem Istenben(bárminek is hívják)hisznek, hanem az intézményben, a csoportban, amit az adott felsőbb hatalom nevében emberek hoztak létre. Ezeknek az embereknek arra van szüksége, hogy tartozzanak valahova, legyen egy ember(pap, imám, rabbi stb), aki megmondja nekik, hogy mit gondoljanak, mit egyenek, hogy öltözzenek, hová rakják a pénzüket(természetesen az egyháznak), milyen szemmel nézzenek a világra.
Hogy baj-e ez? Nem, egyáltalán nem baj, hisz ha valaki ebben talál vigaszt, megnyugvást, boldogságot, akkor jó neki.
A baj azzal van, hogy ezek az emberek nagy többsége csak saját magát tekinti hívőnek(holott szerintem nem azok), csak azt az utat látja helyesnek, amit ő követ és a többi vallás híveit( az igazi, egyházon kívüli hívőket meg pláne) gyakorlatilag ellenségnek tekinti.
Mint a -mikocami- nevezetű hozzászóló.
Egyből elkezdett a Bibliából idézgetni, hogy mi az Isten erkölcsi irányadó bla-bla-bla.
A Biblia egy könyv, amit emberek írtak embereknek, emberek gyűjtötték össze évszázadok alatt és emberek döntöttek arról, hogy mi legyen benne és mi nem.
A Biblia egy eszköz, amit arra használtak évezredeken keresztül, hogy irányítsák az embereket.
A Biblia és az összes többi "szentírás" kb annyira Isten szava, mint az, amit ide leírtam.

Visceroid 2018.02.03. 13:34:59

A jelenlegi helyzetben nem ártana visszahozni némi keresztény vallási fanatizmust. Verjék csak bele az emberekbe, hogy Jézus a mi megváltónk, és őérte érdemes meghalni. Ugyanis a többi vallás képviselői ezt teszik a saját prófétáikkal. Ha egy vallás gyenge, a követőiket lemészárolják azok, akiknek erősebb a hitük. A vallás egy fegyver. Nem ártana elkezdeni nekünk is használni.

Tschokky 2018.02.03. 14:26:24

Nem várunk olyasmitől semmit, aki nincs, viszont vannak "követőik" akik minden ellevéleményre vagy kritikára ugranak, mint a hetek óta éheztetett kutyák.

Vagy mint pl. a síkhülye Visceroid (ami amúgy vicces cucc a C&C-ben).

Egyszerűen szar dolog a vallás. Minden vallás.

habodo 2018.02.03. 14:41:04

Az auschwitzi zsidók összesen hány imát mormolhattak? Milliárdnyit. Aztán isten épp nem ért rá segíteni nekik.
Amúgy naponta sok ezer ártatlan gyerek hal éhen.
Rengeteg gyerek szed össze betegséget, ami miatt szenved, esetleg meg is hal.
De isten épp nem ér rá segíteni nekik.

A fentiek tükrében vicces, amikor mondjuk valaki megúszik egy necces előzést és hálát ad érte istennek.

steery 2018.02.03. 15:49:14

A hit egy könnyű és gyors út a tudatlanok számára az Istenhez. A kérdés csak az, hogy az Isten melyik arcához? Ki rajzolta meg nekik és milyen szempontok alapján azt a képet?
Én örülnék neki, ha a vallások modernizálódnának és elvetnék a régi, túlhaladott tanokat, dogmákat és elveket, hogy teljesen újakat dolgozzanak ki, a legmodernebb ismereteink alapján. És az is jó lenne, ha korszerűsítenék a vallásokat. Nem csak a mobil aplikációk és honlapok, egyházi rádiók és tévé műsorok használatára gondolok, hanem a templomok dizájnjára is. Miért nincsenek a templomokban nagy laposképernyők a freskók és festmények helyett, hogy azokon mutassák be képeken (slide show) és filmeken a fő mondanivalókat? Miért nincsenek vallási tárgyú számítógépes játékok, amikben például különféle példázatokon, történeteken, pályákon keresztülhaladva meg kell érteni az élet nagy filozófiai, pszichológiai, szociológiai, ismeretelnéleti, lélektani, stb. kérdéseit? Amikben el kell jutni a megváltáshoz, meg a virtuális mennyországba? Miért nincsenek animatronikus robot szobrok a templomokban, amik interaktív mesterséges intelligenciák vezérletével reagálni tudnának a hívek közelségére és válaszolni tudnának a feltett kérdéseikre?
Miért nem foglalkoznak eleget (többet) az egyházak a közösségeket érintő aktuális problémákkal? Amik fontos kérdések felvetését, megvitatását és megválaszolását igényelnék?
És miért fog a feltett kérdéseimre mindenki úgy reagálni, mintha körbehordoztam volna a véres kardot?

mikocami 2018.02.03. 17:33:45

@steery: Nem véres kard ez.A kérdéseid jogosak is lehetnek.Igenis,van olyan vallás,amelyik a modern technikát használja az oktatásában.Nekik nem templomuk,hanem imádati helyeik vannak,ahol már min.egy tv biztosítja a központi tanítás elérését.
Foglalkoznak a közösség problémáival egység és egyénenként is.
A filozófia,az ideológia soha nem volt vallási tanítás.Jézus minden ilyen lehetőséget,a farizeusok hagyomány tisztelő tanításait is elvetette.
Vallási témájú számítógépes játékok helyett bibliai témájú filmeket vetítenek.
Már 1914.ben ingyen és bérmentve bemutatták "A teremtés csodái képekben"hangos filmet a némafilmek korában.9 millióan látták.Most hány filmrt néznek meg 9 millióan 50 dolláros jegyért?

Jakab.gipsz 2018.02.04. 00:41:21

Annó a pap avagy a lelkész számított a közösség legsokoldalúbban képzett tagjának.

Ma pedig lelkészeink első sorban az evangéliumok tanait oktatók, beálltak a "modern demokraták" közé, olyanokhoz akik rejtett módon ugyan, ámde, a logikai rendszerük alapján, még is csak közönséges ateisták.

Az ökumenikus tanácskozás, nem arról szól, hogy három kis pap a katolikus, ortodox, és a protestáns, leül egymással sörözni és az itóka jóságát egyöntetűen meg dicsérik, az Y generációval egyetértésben.

Az igazán izgalmas kérdés nem az, hogy az Y generáció mit vár el Istentől, ez a kérdés eleve komolytalanná teszi Isten fogalmát.

Hanem az okozhat fejtörést, hogy Isten mit várhat el az Y- generációtól, hamár egyszer 13 milliárd év óta ügyködik a létrehozásunkon, ez így megfogalmazva sokkal izgalmasabb.