Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Mire van időnk? - Fabiny Tamás évbúcsúztató írása

2017. december 31. - KötőSzó

„Megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy közöny és önzés helyett irgalom és szolidaritás jellemezze világunkat? Valljuk-e szóval és cselekedetekkel, hogy Isten mindig a »lázárok«, a rászorulók Istene? Cselekszünk-e ténylegesen azért, hogy ebben a világban – közel és távol – kevesebb legyen a szenvedő? Merjük-e korunk bíborba és patyolatba öltözöttjeit figyelmeztetni? Megteszünk-e mindent a mai szegényekért és a szegénység okainak felszámolásáért?" Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök évbúcsúztató írása.

pexels-photo-114738.jpeg

Szilveszter napja az időről szól. Talán már napközben is többször pillantunk az óránkra, hogy be tudjuk osztani időnket. Éjfél előtt néhány perccel pedig sokan fogjuk nézni, amint a másodpercmutató apró lépteivel körbeér, vagy digitális kijelzőn figyeljük, mikor is van itt az éjfél, hogy pezsgődurrogással, tűzijátékkal és akár harangszóval köszöntsük a 2018-as új esztendőt.

Mennyi idő van még hátra?

Sporteseményeken az eredményjelző táblán ott van az óra, melyet mind a játékosok, mind a nézők láthatnak. Tudni kell, mikor lehet az utolsó akciót indítani, mikor jöhet vissza a kiállított játékos, meddig van esély a győztes gól megszerzésére. Amikor elromlik egy háztartási gép, megnézzük, lejárt-e már a garancia. A megvásárlandó élelmiszer csomagolásán feltűnő helyen szerepelnie kell egy dátumnak: meddig fogyasztható?

Sok mindent tudunk hát. Azt viszont nem, hogy meddig tart Isten kegyelmének ideje.

Pál apostol így fogalmaz a galatákhoz írt levelében: „Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gal 6,10) Amíg időnk van… Meddig tart a ma? Meddig tart a türelem időszaka? Mikor jár le az idő?

Szilveszter napján jó tudatosítanunk, hogy a bibliai görög nyelv kétfajta időt ismer. Az egyik a kronosz, a múló idő, melyre a másodpercmutató vagy a digitális csipogás is emlékeztet. A kronosz szóval a világi időt, az ember idejét jelölik, mely olyan szavakban is tovább él, mint kronológia, krónika, kronométer. Van aztán a kairosz, mely viszont az Isten által rendelt idő Ez az alkalom, melyet megragadhatunk, az esély, mellyel élhetünk. Ennek mértékegysége nem a perc vagy az óra, hanem a kegyelem és az irgalom.

Megtaláljuk-e a múló időben az Örökkévaló kegyelmét? „Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel...”

Jézus számos rövid elbeszélésében figyelmeztet arra, hogy egyszer lejárhat a kegyelmi idő. Az egyik példázat szerint egy gazdag ember a sikerein felbuzdulva egyre nagyobb csűrt építtet, hogy ott a mind bőségesebb termés elférjen. Boldogan fürdőzne a földi, gazdasági sikerekben, amikor egy hang így szól hozzá: „Bolond, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet! Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lk 12,20)

Egy másik példázatban a dúsgazdag, bíborba és patyolatba öltözött ember nem vesz tudomást a küszöbén fekvő Lázárról, a szerencsétlen koldusról, akinek kutyák nyaldossák a sebeit. A gazdag embert aztán váratlanul elragadja a halál, így elmulasztja az esélyt, hogy emberszámba vegye a koldust.

Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel...” Nem számíthat szilveszteri ünneprontásnak, ha megkérdezem: megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy közöny és önzés helyett irgalom és szolidaritás jellemezze világunkat? Valljuk-e szóval és cselekedetekkel, hogy Isten mindig a „lázárok”, a rászorulók Istene? Cselekszünk-e ténylegesen azért, hogy ebben a világban – közel és távol – kevesebb legyen a szenvedő? Merjük-e korunk bíborba és patyolatba öltözöttjeit figyelmeztetni? Megteszünk-e mindent a mai szegényekért és a szegénység okainak felszámolásáért?

Az óra ketyeg. Közeledik az éjfél. A múló időt ismerni véljük. De élünk-e a kegyelem idejével?

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr7513534589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ludwig Lutheranus 2017.12.31. 10:57:38

Remek írás, szerintem nagyon jó óévbúcsúztató (és egyfajta újévi ""köszöntő"" is egyben).
Köszönöm szépen, hogy olvashattam! :)

Mezőföldi 2017.12.31. 10:59:09

Isten mindenkié, nem csak a szegényeké meg kitaszítottaké. Kezdem unni ezt a felszabadítási teologiai narrativat. Kirekesztő.

Mezőföldi 2017.12.31. 11:36:59

@szabolcsnagy: mert annyira egyfajta rétegre koncentrál, hogy a többi Istenkeresőt abszolúte figyelmen kívül hagyja. Krisztus üdvterve egyetemes, nem CSAK ezé vagy azé. Egy újévi predikaciónak is egyetemesnek kellene lennie, nem pedig rétegeket megszólítónak.

szabolcsnagy 2017.12.31. 11:59:05

@Mezőföldi:

Egyrészt ez nem újévi prédikáció, csak egy évbúcsúztató írás, jegyzet, meditáció (?);

másrészt én nem érzem ezt a CSAK ez, CSAK az gondolkodásmódot az írásban. Kiemel egy fontos üzenetet az Újszövetségből, amihez hozzátartozik az elesettekről, szegényekről való gondoskodás, ami a kereszténység egyik alapvető küldetése. Nincs kizárólagosság, hogy a keresztény embernek CSAK ez a feladata, hanem a feladatai között ez az egyik és jön is a kérdés, hogy vajon keresztény emberként ma, a 21. században, Magyarországon teljesítjük-e ezt a feladatot.

Arra utaló jelek pedig szerintem egyáltalán nincsenek, hogy Krisztus üdvtervének egyetemességét elvitatná a szerző. Sőt. Szenvedő lehet mindenki - anyagi és társadalmi státusztól függetlenül.

Az más kérdés, hogy azzal a szemlélettel teljes mértékben egyet tudok érteni, hogy az evangéliumra elsősorban nem a békességben élőnek van szüksége, hanem annak, akibe csak belerúg ez az eredendően elromlott világ minden szeglete.

Mezőföldi 2017.12.31. 13:45:51

@szabolcsnagy: Az evangéliumra mindenkinek szüksége van. A keresztény ember alapvető küldetése pedig hasonlatossá válni Istenhez, felemelkedni az Atyához. Az összes többi csak másodlagos. Lásd, Mária és Márta.

gerlaip 2017.12.31. 16:31:50

"Valljuk-e szóval és cselekedetekkel, hogy Isten mindig a „lázárok”, a rászorulók Istene? Cselekszünk-e ténylegesen azért, hogy ebben a világban – közel és távol – kevesebb legyen a szenvedő?" Szerintem ez nem kirekesztés. Mindenkinek másra van szüksége, más miatt szenved, ebben érkezik hozzánk a Megváltó. Innentől kezdve minden "ez kirekesztés" duma valójában gyűlölködés és igazi kirekesztés.

Mezőföldi 2018.01.01. 13:31:17

@gerlaip: ez a "nekem nem tetszik,amit mondasz, tehát gyűlölködő vagy" jellegű "érvelés" is kissé uncsi. Javaslom minden felszabadítási teologia rajongónak J.Ratzinger ezzel kapcsolatos írásait olvasni. Ja nem, Benedek biztosan gyűlölködott, amikor megírta őket.

Serény Vélemény 2018.01.02. 07:27:57

Miért volt igaz a történetben szereplő "szegény Lázár"?

Andy73 2018.01.02. 14:40:03

A két idézet parabola azt példázza, hogy nem szabad az anyagiaknak túlzott jelentőséget tulajdonítani. Katolikusoknál az egyházi év vége, advent előtt Krisztus Király ünnepe: az az evangéliumi rész, amely az utolsó ítéletről szól, ahol csak a jó cselekedetek számítanak.
Az is hasonló mondanivalójú, azonban fontos megjegyezni, hogy nem arról van szó, hogy nem lehet valakinek vagyona, vagy hogy az összes idejét jótékonykodásra kellene fordítani. A lényeg, hogy a földi javak ne kössék le túlságosan, ne csak ezekkel foglalkozzon, hanem embertársaival is. Segíteni sokféleképpen lehet, azzal is, ha valaki jól végzi a munkáját és azzal másokat szolgál. De nem kell mindenkinek szociális munkásnak lenni, és nem kell az összes energiánkat karitatív tevékenységekre fordítani.