Minden kétséget kizárólag angyal volt. A szó nemes értelmében: küldött, tolmács, örömhírt közvetítő. Számára a mosoly nem egy felvett póz volt, hanem maga a hozzáállás az élethez. Ritka mosoly volt az övé. Összehasonlíthatatlan, titokzatos, őszinte. Nem volt benne semmi mű, mint ahogyan a hangjában és a muzsikájában sem.
Szöveg: Gáncs Tamás
Minden kétséget kizárólag angyal volt. Azt mutatta meg, hogy lehet máshogyan is. Lehet valaki egyszerre világsztár, a mi világsztárunk, műfaja koronázatlan királynője, és ugyanakkor a lány, akit mindenki szeret, és akire mindenki visszamosolyog. Amit képviselt és ahogyan képviselte: hibátlan, minőségi, értékorientált, „fábiánjulis”. Számára a maximumnak nem volt tétje, számára a maximum volt az evidens.
Minden kétséget kizárólag angyal volt. És akárhány képet, videoklipet, interjút megnéz az ember, ahol Juli szerepelt, egy valami állandó volt: az arcáról leolvasható üzenet, tudniillik, hogy élni érdemes, hogy élni jó, hogy élni ajándék. Éppen ezért, amikor végleg lehunyta szemeit szombaton, egy percre néma csend lett a Föld nevű iciri-piciri bolygón. És ez a szívbemarkoló fekete csend fájdalmasan hasított bele oly sokunk lelkébe, akik számára Juli egy ikon volt. Generációnk ikonja. Kortárs művész, akiről nemcsak a szakma gondolta azt: kivételes tehetség.
Minden kétséget kizárólag angyal volt. Amikor meghallottam a halálhírét, arra gondoltam, már megint egy pofon az igazságérzetemnek. Sokadik, de nem lehet megszokni. És bár lelkészként nap mint nap találkozom a halállal, én, egy harmincnyolc éves ember ordítok, igen-igen, ott legbelül, ha harminchét évesen valaki itthagy minket. Mert elfogadhatatlan és elviselhetetlen, na nem a lét elviselhetetlen könnyűsége – bár minden tisztelet Kunderának –, hanem a lét kegyetlen végessége. Különösen ha darabokra törik, aminek nem kellene. Élet, szív, életmű, jövőkép.
Minden kétséget kizárólag angyal volt. Tudom, hogy tévedni emberi dolog, de ebben biztosan nem tévedek. Sokat foglalkoztam angyalokkal. Sokat beszéltem és tanítottam angyalokról. Sokat találkoztam angyalokkal. Állítom, felelősségem teljes tudatában: Juli angyal volt. És könnyeimmel küzdök, amikor hallom, ahogyan énekel. Tudom, igen, tudom, nemcsak hiszem, nemcsak sejtem, igen, tudom, hogy Juli már ott énekel a mennyei angyalkórusban. Szólót. Mi mást?! Akinek van füle, hallja...
Az idei adventi koszorún a harmadik gyertyát Juliért is meggyújtottuk. Amit tőle kaptunk, nem felejtjük el. Ha halljuk a hangját, az sosem véletlen. Ha eszünkbe jut a mosolya, nyugodtan mosolyogjunk egyet. Mert bár törékeny az élet, ha igaz élet, akkor minden pillanat az örökkévalóság része. És Juli tudta ezt. És éppen ezért annyira fájdalmas, hogy vége. A dalnak. Az életnek. Az élet dalának és a dal életének. Itt, a földön.
De az égből hallatszik, ahogyan szól a mennyei kórus feat. Fábián Juli. Csak szól és szól és szól, de nemcsak a Mennyből az angyal, de a Földről az angyal című ének is. Megérkezett.
Ég áldjon, Juli angyal!
Fotó: Fábián Juli Facebook-oldala
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
