Kötőszó

Vallások az elnyomottakért: Nők, etnikumok és szegénység címmel tartott expót december 10-én, az emberi jogok világnapján a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesülete az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Az egész napos rendezvény délelőtti részében négy előadás keretében tárult fel a résztvevők előtt, milyen útmutatások vezérlik a témákban a keresztény, zsidó és muzulmán hívőket. Délután már műhelymunkákon mélyedhettünk bele a délelőtti témák egy-egy részterületébe.

Szöveg: László Dávid

Nők az iszlámban

Az expót a Magyarországi Muszlimok Egyházának képviseletében dr. Anwar Klára közgazdász nyitotta meg Nők az iszlámban. Elnyomás vagy felszabadítás? című előadásával, melyben bevezette a hallgatóságot a pogány korok történelmi helyzetébe. Akkoriban a fiú- és lánygyermek nem számított egyenjogúnak, és ha lány született egy családban, a legtöbb esetben élve eltemették. Továbbá a nőknek nem volt beleszólása semmibe, sőt tulajdonlási, öröklési joguk sem volt. Az iszlám elterjedésével ezek a szokások jelentősen változtak, mivel a Korán egyértelmű kijelentésekkel él az egyenjogúságról, a lánygyermek áldásosságáról, az anya tiszteletéről, a nők véleményének figyelembevételéről, még a vagyonkezelésről és a bérlési jogról is.

Dr. Anwar Klára kitért az öltözködési szokások értelmére is, az iszlámban a kendő nem alárendelés, hanem a tisztaság és erkölcsösség büszke önkifejezése. Ugyanakkor kiemelt egy fontos különbséget: a nők egyenlők a férfiakkal, de különböznek tőlük. A kötelezettségeik Isten felé ugyanazok, de a nemek kettősségük és feladataik megoszlása tekintetében kiegészítik egymást. A nő dolga szigetet teremteni az óceánban, a férfié a felelősség és a család eltartása. „Az a férfi a legjobb a hívők között, aki a legjobban viselkedik a feleségével.”

Ősanyáktól a rabbinőkig

A második előadást Kelemen Katalin, a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség rabbinője tartotta Az ősanyáktól a rabbinőkig – Női szerepek a zsidó vallásban címmel. A rabbinő rögtön azzal kezdte, hogy a női szerep a zsidóságban nem homogén, a hangsúly a mindenkori diverzitáson van. A héber Biblia teremtéstörténetében a nemek egyenrangúak, a Midrás, az ókori héber egzegézis azt is mondja, hogy Isten először egy kétarcú hermafroditát teremtett, és azt választotta szét. A rabbinő felhívta a figyelmünket arra az érdekes motívumra, hogy Isten az első emberpár mindkét tagjának a saját h betűjét tette a nevébe.

Kelemen Katalin rámutatott a héber Biblia férficenzúra által hagyott részeire Bibliának azokra a szakaszaira, amelyekben a nők sokkal szervesebben részt vettek a vallási életben. Megemlítette többek között Ábrahám feleségét, Sárát és Támárt, aki apósánál, Júdánál küzd a jogaiért – végül elnyerve igazát. A nők kiszorulása csak a posztbiblikus korban kezdődött el, amikor a Misna, az atyák bölcs tanítása felmentést adott a tanulás és időhöz kötött imák kötelezettségei alól, hogy el tudják látni anyai teendőjüket. Így a nők lassan perifériára szorultak, például egyre ritkábban olvashatták a Tórát.

Jelentős fordulatot a haszkala, a zsidó reformfelvilágosodási mozgalom hozott, mely a 19. század elején indult Észak-Németországból, és terjedt el az Egyesült Államokban és Európa egyes részein. Az első női rabbi Regina Jones volt, akinek sikerekben és szenvedésben gazdag életéről Groó Diána készített filmet Regina címmel.

Regina Jonas, az első női rabbi

Kelemen Katalin elmondta, a feminista teológiának köszönhetően – amely először beszélt a nők és gyerekek kinyilatkoztatás alapján is igazolható jelenlétéről – a progresszív zsidó hitközségekben már nem jellemző a nemek térbeli elválasztottsága. A különböző gyülekezetek tagjai a hagyományos, szolid viselettől és dekorációtól egészen a rikító színekig rengeteg árnyalatban gazdagítják a zsidóság hagyományait. Úgyszintén a feminista teológia miatt kialakult ezekben a hitközségekben, hogy a nők életének fontos állomásait (első menstruáció, pocakkerekedés) ünnepekbe foglalják. A rabbinő előadásának kiemelkedő üzenete volt, hogy a judaizmus könyvespolcának felét a férfi szerzők már teleírták, a másik fele még feltöltésre vár. Ehhez nagyszerű alapot ad a rabbinők intuitív és empatikus vezetői modellje.

Média, erőszak, ellenállás, hallgatási spirál

Harmadikként Bernáth Gábor, a Roma Sajtóközpont egyik alapítója beszélt a Médiaerőszak és ellenállási stratégiákról. Megmutatta, mennyire irányítható az is, milyen találatokat adjon a Google képkereső egy szóra. Ha például rákeresünk arra, hogy cigány vagy zsidó, szinte alig kapunk az első oldalon olyan képet, amely a szereplőket méltó módon ábrázolná. Bernáth Gábor szerint a kommunikáció webre való átáramlása megvillantotta a tömegeknek a megmutatkozás paradicsomi ígéretét, és vált ismételten kevesek esélyévé, azoknak, akik kellő forrásokkal rendelkeznek.

De nem csak a különböző hatalmi diskurzusok befolyásolják, milyen információkkal árasszanak el minket. Mi is cinkosok vagyunk a szorongás és félelem kontúrjának megrajzolásában, mivel könnyebben fogadunk el olyan információkat, melyek közel állnak a sztereotípiáinkhoz. Ilyen volt a szegénység kriminalizálása a falopásos incidensek kapcsán vagy a zsúfolt menekülttáborok elhallgatása 2015-ben.

Véleménybuborékot alakítunk magunk köré az interneten, melybe nem férhet bele eltérő álláspont. Ezekre pedig nagyon jól rá tudnak játszani az utóbbi időben elszaporodott fake news (álhír-) portálok, egy öngerjesztő folyamatot megteremtve. Álláspontból és információból pedig többféle is van, melyek az előbbi okok miatt ritkán érintkeznek, így sokkal helyesebb ma médiaképekről beszélni médiakép helyett.

Bernáth felhívta a figyelmünket három nagy paradoxonra az internetes médiában:

Az első, hogy bár a felmérések szerint a magyarok leginkább egészségügyi problémáikkal foglalkoznak, az internetes kutatások szerint ennél mégis nagyobb volt a menekültválság iránti érdeklődés. Ez mutatja a valódi és irányított probléma kettősségét.

A másik egy sokkal általánosabb paradoxon. Habár a közösségi média könnyen ráerősít előítéletekre, nagyon nehezen képes csak oldani azokat. Jó példa volt erre a The Cosby Show, mely egy középosztálybeli afroamerikai családról szólt, és ahelyett, hogy csökkentette volna a rasszista előítéleteket, az emberek többsége úgy értelmezte a sorozatot, hogy „a többi afroamerikai magát okolhatja, amiért nem igyekszik annyira, mint Cosbyék”.

A harmadik, talán a legérdekesebb paradoxon, hogy látszólag a gyűlölködő és troll véleményekből több van, valójában azonban ennek épp az ellenkezője igaz. Csupán azért tűnik így, mert a legtöbben nem állnak bele egy vitába valakivel, akit nem éreznek meghallgató vitapartnernek, így a trollok könnyen tudják uralni a kommentszekciókat. A kevesebb értelmes párbeszéd pedig még többeknek elveszi a kedvét a szerepléstől.

Ezt a médiaszakember hallgatási spirálnak nevezte. Ugyanakkor hozzátette, még ellenséges közegben is van változásra lehetőség, épp 2015-ben növekedett meg a menekültellenes statisztikákban a bizonytalanok és gondolkodók aránya. Az előadást bátorító szavakkal zárta, a pozitív minták terjesztésére, minél több ember bevonására buzdított minket. Meggyőződése, hogy a gyűlölködés fárasztó, és az emberek panaszkodás helyett szívesebben csatlakoznának megoldásokhoz – ezekhez kell hozzájárulni.

Minden relatív, Isten és az éhség nem

A záró előadást dr. Perintfalvi Rita római katolikus teológus, a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke tartotta Minden relatív Istenen és az éhségen kívül címmel. Rögtön az elején egy mélyre ágyazódott problémára hívta fel a figyelmünket: azt gondoljuk, hogy a perifériára szorultakkal, szegényekkel, kisebbségekkel, elnyomottakkal az állam és egyéb karitatív szervezetek foglalkoznak helyettünk is. Pedig nekünk, keresztényeknek nem valami mellékes többlet, hanem a hitünk szerves része a segítségadás és a másokkal való törődés.

Mennyire gyorsítjuk fel lépteinket, fordítjuk el tekintetünket, amikor egy hajléktalan jön velünk szembe az utcán? Mennyire akarjuk kizárni az életünkből, tudomást sem venni az ilyesmiről? Példaként Ferenc pápát hozta elénk, aki már a beiktatási beszédében azt mondta: „Ó mennyire szeretnék egy szegény egyházat, és egy olyan egyházat, mely a szegényekért van!” Ferenc pápa, aki nevét Assisi Szent Ferenctől kölcsönözte, az ő mezítlábas jámborságához hasonlóan elvetette a pápai lakosztályt és a hermelint, és egyszerű fehér ruhájában gyakorolja azokat az útmutatásokat, melyeket lelki atyja, Juan Carlos Scannone jezsuita szerzetes mondott neki püspökké avatásakor: „Bármit is tegyél, bármivé is legyél, soha ne feledkezz meg a szegényekről.”

Scannone az egyik meghatározó alakja a Ferenc pápa által is követett felszabadításteológiának, amely az egyetlen menedék volt Dél-Amerikában a katonai diktatúrával szemben. Ennek az irányzatnak a legfőbb célja felkarolni a szegényeket és segíteni az elnyomottakon. Központi kérdése, hogy ki nevezhető szegénynek. Gustavo Gutiérrez – szintén felszabadításteológus – a kérdésre adott választ kiterjesztette mindenfajta nélkülözöttségre, mindenkire, aki arctalan, akitől megvonják a lehetőséget, hogy önmaga lehessen.

Dr. Perintfalvi Rita azt is elmondta, hogy a hatvanas években mintegy negyven püspök írta alá a Katalomba-paktumot, amelyben kinyilvánították, hogy nem akarnak többet, mint amit akármelyik pap kap. Ennek megfelelően lecserélték aranygyűrűjüket egy őshonos fekete fából faragott gyűrűre, és lemondtak minden másról is, mint például a nekik járó megszólításról a szolidaritás jegyében. Ez a mentalitás azonban valamiért nem terjedt át a világ többi keresztény közösségére. A teológusnő hozzátette, sokkal inkább az a hozzáállás terjedt el – ahogy egy bécsi filozófus fogalmazott –, hogy az ötödik érzékszervünkre, a bőrünkre egy réteg érzéketlen bőrt nővesztettünk.

A felszabadításteológia nem vált máshol gyakorlattá, és hazájában is sok hirdetője merénylet áldozata lett. Mégis a felszabadításteológusok a mai napig bátran kiállnak az elnyomás ellen, ha kell, politikai szerepvállalással, mert úgy gondolják, a politika dimenziójában is fontos szerepe van Jézus tanításának a szeretetről és törődésről. Az előadás utáni hozzászólásokból kiderült, hogy ahogy a nap folyamán már sok más szinten, itt is megtalálhatók a hasonlóságok a muzulmán és zsidó vallásokkal.

Sokszor halljuk, hogy a nagy, ábrahámi vallások közelebb állnak egymáshoz, mint azt elsőre gondolnánk, és ugyanígy ennek az ellenkezőjét is. Ezeken az expókon valóságosan átélhetjük, hogy mind küzdünk bekövesedett komfortzónánk és jóléti sovinizmusunk ellen, és keressük az utakat a hitünk nagyobb fokú gyakorlati megvalósulásához. Az előadások utáni műhelymunkákon ezek az élmények pedig csak fokozódtak.

Fotó: Zellei Boglárka Éva