Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Ajándékötletek karácsonyra

Közeledik a karácsony. Összegyűjtöttünk pár ötletet azoknak, akiknek még hátra van az ajándékvásárlás: két könyv vagy esetleg egy közös színházazás, mozizás.

adobe_spark_14.jpg

MOZI: A Viszkis

Megosztja a közvéleményt a Viszkis története. Egyik oldal népi hősnek tartja, korunk Rózsa Sándorának, aki huszonhét alkalommal ürítette ki a (nem túl népszerű) bankok trezorjait, nem alkalmazott fizikai erőszakot, és éveken át orránál fogva vezette a rendőrséget. Elfogták, beismerte azokat a rablásait is, amelyekre nem volt bizonyítéka a nyomozóknak. Tizenhét évet kapott, amiből jó magaviselete miatt tizenkettőt ült le. A börtönben leérettségizett, kitanulta a kerámiakészítést és lediplomázott kommunikációból. 

Az emberek másik része háborog azon, hogy egy másokat megkárosító bűnözőből hőst kreálnak, szimpatikusnak mutatják be és még filmet is készítenek róla.

A Viszkis, alias Ambrus Attila, a film bemutatója óta alig győzi az interjúkat. Sokan szembesítik a fenti kérdésekkel. Ő minden alkalommal elismeri, hogy bűnt követett el és leülte a megérdemelt büntetését. Ugyanakkor nem ő lenne a Viszkis, ha nem jegyezné meg, hogy népszerűsége részben az elmúlt 27 év politikusainak is köszönhető, hiszen egy részük megkérdőjelezhető módon jutott vagyonhoz és büntetlenek maradtak. Talán ez az egyik oka annak, hogy a kilencvenes években sokan szurkoltak neki.

Kevés profi magyar akciófilmet láttam eddig. Fenntartásaim ellenére az Antal Nimród (korábbi sikeres filmje a Kontroll) által rendezett film szakmai szempontból meggyőző: látványos, fordulatos, izgalmas. Ambrus Attila gyermekkorát is bemutatja. Az egyik jelenetben a székelyföldi falu papja fülénél fogva kíséri haza a srácot a templomból, mert megint valamit ellopott. Ambrus a Hargita megyei Csíkszentlélek faluban született. Anyja másfél évesen elhagyta, 10 éves koráig nagyanyja nevelte. Később, a Ceausescu-rezsim idején javítóintézetében élt. A sanyarú gyermekkor nem igazolhatja a később elkövetett bűnöket, hiszen ilyen alapon ki kellene nyitni a börtönöket, de érthetőbbé teszi a történteket.

Antal Nimród nem emel piedesztálra senkit, de nem is ítélkezik. Elmesél egy különleges és tanulságos magyar történetet. A film bemutatóján nyilatkozta Ambrus Attila: legnagyobb tanulsága a történetemnek, hogy a mélyről is fel lehet állni.  Igen, ezzel egyetértünk. (Szeverényi János)

luther-ferenc_levelezes_cover_i-page-001.jpg

KÖNYV: Hermann-Joseph Frisch: Kedves Márton testvér! Kedves Ferenc testvér! Levélváltás

A „mi lett volna, ha” nézőpont általában hiábavaló gondolatgombolyagba tekeri bele az embert. Az életben kerülni is szoktam, ha tehetem, ezt a fordulatot. De amikor sci-fit olvasok, mégis belemegyek a játékba, mert úgy érzem, érdekes elgondolkodni, hogyan is alakulhatna, alakulhatott volna egy-egy esemény, ha a szereplők másképp, jobban, igazabban lettek volna jelen benne. Azt hiszem, ez a szerepe a Luther Kiadó gondozásában megjelent kötetnek, Hermann-Joseph Frisch Kedves Márton testvér! Kedves Ferenc testvér! című könyvének is. Luther Márton és Ferenc pápa fiktív levelezése nemcsak a múlt tisztázására igyekszik, hanem a jelen lehetőségeit és a jövő céljait is bogozgatja.(...)

A reformátor és a pápa témái ugyan kicsit így is „teológusosak” lettek, vagyis az átlagember beszédétől picit szakmai irányba húznak. Természetesen – mivel fiktív levelezésről beszélünk – ők ketten „papíron” nem oldhatták meg az egyházak közötti szakadás problémáját, amiért az olvasó a kötet végén kicsit szomorú is. Ám egymás elfogadásával, a közös értékek és célok megfogalmazásával és különösen az egymást szelíden formáló, terelgető szeretettel és elfogadással teli nyelvezet használatával mégis kialakul közöttük egy igazi testvéri kapcsolat. A „testvér” sajnos gyakran elcsépelt szó a keresztény közösségekben, de az ő esetükben valódi egy családba tartozást, egy testből és vérből valóságot fed, ami mindenképpen példa lehet előttünk az ökumenikus párbeszédben. (Füller Tímea)

1599d79b6c8ae1.jpg

SZÍNHÁZ: John Patrick Shanley: Kétely. Belvárosi Színház. Szereplők: Udvaros Dorottya, Fekete Ernő, Kéri Kitty, Simkó Katalin. Rendező: Pelsőczy Réka.

Kétségbeesésről, kételyről, egyedüllétről halljuk az első pár mondatot az előadásban, majd kiderül, hogy mindezek egy pap gondolatai, amelyeket értően bele is fűz aznapi prédikációjába. A Kétely című színdarabban 1964-et írunk. A bronxi St. Nicholas Katolikus Iskola igazgatónője, Aloysius nővér kemény kézzel és alapvető gyanakvással kezeli a gondjaira bízott gyerekeket. Mindenkiről mindent tud, mindenre odafigyel, szeretet még sincs ebben a figyelemben.

Ám az iskolába új tanító érkezik, Flynn atya, aki modern gondolkodást és a diákokra való személyes odafigyelést hoz a szigorú intézménybe. Biztatja a gyerekeket, nyíltan beszél nekik vágyakról, bizalomról. Emberibb egyházat, haladást szeretne. Hamarosan összetűzésbe kerül azonban a vaskalapos, gyanakvó vezetés az újító tanítással. Ezt csak tetézi, hogy egy fiatal nővér elárulja: a férfi különös figyelmet tanúsít az egyik diák iránt. Az események itt váratlan fordulatot vesznek.

John Patrick Shanley Pulitzer- és Tony-díjas drámája csupán másfél órába sűrítve ad kiváló képet előítéletességről, szigorról, ugyanakkor az azzal szemben megjelenő józanságról, nyitottságról, anyai szeretetről, emberi tiszteletről. A díjnyertes darab több mint ötszázszor ment a Broadwayn, filmváltozatában – melyet maga a szerző rendezett – Meryl Streep és Philip Seymour Hoffman játszotta a főszerepeket.

Most a Belvárosi Színház színpadán a szemellenzős Aloysius nővér szerepében Udvaros Dorottya remekel. Flynn atyát Fekete Ernő játssza visszafogott, mégis belül forrongó szenvedéllyel, Kéri Kitty az első színes bőrű diák édesanyját alakítja lendülettel teli őszinte szeretettel, míg a James nővért megformáló Simkó Katalin a naivitás, a diákok iránti szeretet, majd a meghasonlottság olyan arcait mutatja meg, amellyel szintén lenyűgöz.

Bár a történet a Kennedy-gyilkosság után játszódik, ma is kiválóan megmutatja, hogy kételkedni természetesen szabad, sőt a kétely nem csupán egyféle lehet, de van egy határ, meddig mehetünk el a mások iránti előítéleteket illetően. Izgalmasan felépített kamaradráma, elgondolkodtató, nem didaktikus csattanóval a végén. (Kézdi Beáta)

reformacioi_abece_web.jpg

KÖNYV: Margot Kässmann – Ralph Ludwig: Reformációi ábécé – 95 tételben.

Ahogy a 2017-es ünnepi év megemlékezései, úgy a 95 „tételben” megjelent Reformációi ábécé is túlmutat Luther – történelmileg megkérdőjelezhető – tételszegező gesztusán. A német nyelven tavaly, magyarul idén a Luther Kiadó gondozásában napvilágot látott könyv figyelmünket a reformáció folytonosságára, folyamatosságára szegezi.

A reformáció teológiájának szívét megcélzó – Luther után szabadon –, közérthetően fogalmazó „kis káté” kulcsfogalmakat és eseményeket szed pontokba, ugyanakkor fogalmakat, jelenségeket társít, reflektál, összeköt, összefüggéseket keres, aktualizál, nagyobb távlatokba helyez, adott esetben megkérdőjelez. Így jutunk el a wittenbergi vártemplom kapujától – sok méltatlanul elfeledett vértanún és más, Isten ügyét munkáló történelmi alakon és gondolaton át – a mindig aktuális világvégekérdésig.

Luther az Istentől kapott értelemnek és a hitből fakadó bátorságnak köszönhetően lett korszakalkotó gondolkodóvá. Ugyanakkor ízig-vérig középkori ember volt. Ezt a kettősséget a kis kötet igen jól érzékelteti, segítségével árnyaltabban láthatjuk Luther „forradalmának” elő-, illetve utóéletét, a reformátort (aki sosem nevezte így magát) és mögötte az embert. Az embert, aki évekig gyászolja kisleányát, aki testi nyavalyáktól, lelki kétségektől szenved, aki sokszor, de már bátran – Isten végtelen kegyelmének tudatában – téved. És az embert, aki a történelmi időktől függetlenül „kétvilágiságban” él – eszik, iszik, alszik, szeret, fél és remél.

„Megfeszített” állapotából csak egy kiút van: Krisztus, aki maga az Istenhez vezető út. A teljes ráhagyatkozás, az úton maradás, a hitben járás – és ebben forradalmi Luther – mindenkinek egyéni harc, saját lelkiismeretére bízott benső küzdelem. A jó hír (örömhír) az, hogy a küzdelemben sosem vagyunk egyedül. És mindig kezdhetjük elölről az „ábécét”… (Kinyik Anita

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr513472455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása