A válás mint Isten akarata?

2017. november 27. - KötőSzó

A katolikus egyház szerint a házasság szentség, ezért a válást súlyos bűnnek tartja, nem engedi az újraházasodást sem. A protestáns teológia szerint azonban a házasság nem szentség. Miért? Mert nem üdvösségkérdés, nem kapcsolódik hozzá a mennybe jutás ígérete. Mégis, amikor mindenáron védjük a házasságot, akkor rekatolizálunk. Gyakorlati életünkben, az egyházi közbeszédben katolikusnak tűnünk. Időutazunk… Miért? Mert érték számunkra a házasság, a párkapcsolat, a szerelem és szeretet, a család. Érték. De milyen áron?

Szerző: Prém Alexandra

divorce-attorney.jpg

Amikor házasságról és válásról beszélünk, sokszor a képzeletünkben megjelenő képekkel, elvont fogalmakkal, ideákkal operálunk. De ezek nem ideák, hanem emberi történetek. Emberi drámák.

Ha úgy vitázunk házasságról és válásról, hogy nem látjuk szemünk előtt, nem hallgatjuk meg ezeket a történeteket, akkor életszerűtlen dolgokat mondunk, és éppen azokat nem szolgáljuk, akikért vagyunk: az embereket.

Vagy nem értük vagyunk? Istenért vagyunk? So-so… Hallottam egy történetet: Egy koldusnak enni adtak az utcán. A koldus nagyon boldog volt, végre jóllakhatott, és nagyon elcsodálkozott ezen a figyelmességen, mert az emberek vagy érzéketlenül elsuhannak mellette, rá se nézve, vagy csak egy megvető és lesajnáló pillantást küldenek felé. A jobbak egy kis aprót tesznek a dobozkájába. De ez a férfi meleg ételt hozott neki. A ritka pillanaton elcsodálkozva, titkon meghatódva megkérdi a férfit: Miért hoztál nekem enni? Mire a férfi így válaszolt: Krisztusért tettem. A koldus erre csalódottan ezt mondta: Azt hittem, értem…

Isten vajon mit akar? Hogyan szolgáljuk őt? Úgy, hogy mást ne is lássunk, csak őt? Nem számít, akihez küld, csak az, hogy mi, én jó szolga legyek? Hogy legyek? Hogy megfeleljek?

És mi történik, ha csak az embereket nézem, nekik akarok szolgálni, de Istent szem elől tévesztem? Akkor elkezdem az érdekeket szolgálni, és mindenkinek megfelelni. Azt hiszem, kettős látásra van szükségünk: látnunk kell az emberekben saját magukat is, a maguk történetével, személyiségükkel, mert nekik arcuk és nevük van, és látnunk kell bennük Istent is. Mert ő bízta ránk őket.

Lehet-e olyan élethelyzet, amelyben Isten igent mond a válásra? Amikor jóváhagyja, még ha nem is áldja meg? De azért eljátszanék a gondolattal: lehet olyan, amikor Isten megáldja a válás útját?

Hallottam egy történetet az egyetemen egyik tanáromtól: volt egy lelkésznő, akit vert a lelkész férje. Szinte nyílt titok volt. A nő nem mert elválni, hiszen a házasság érték, a válás szégyen és bűn. Igen, valljuk, hogy a válás bűn! A nő úgy döntött, nem akar bűnt elkövetni (és szégyenben sem akar élni), ezért nem vált el. (De lehet, hogy csak félt. Vajon kitől? A férje bosszújától? Vagy a közösségek megbélyegzésétől?) Azután a nő meghalt. Egy súlyos „balesetben”. Mindenki „tudta”, a férje agyonverte.

A házasság érték. De milyen áron? Most gondolhatják, hogy szélsőséges példát hoztam, és mennyire visszás dolog egy extrém példával érvelni. Csakhogy ez nem extrém és nem szélsőséges. Aki emberekkel beszélget, és odafigyel rájuk, rájön, hogy ez egy hétköznapi történet, csak sokféle történet és sokféle bántalmazás, bántás van. Igen, van családon belüli erőszak, van alkoholizmus, van nárcisztikus személyiségzavar, van pszichésen, lelkileg bántalmazó kapcsolat. És van, amikor a kapcsolat nem bántalmazó, „csak megromlott”. Egy a közös mindegyikben: van, amikor a házasság nem szolgálja az életet. Van, amikor a házasság pusztítja az életet.

Melyik a nagyobb érték: a házasság vagy az élet?

Egyáltalán, ki lehet játszani a kettőt egymás ellen? Miért vetemedem én olyasmire, hogy torz példával érvelek, hogy a torz házasságot hasonlítom össze az életet nem pusztító egyedülléttel, válással?

Mert ebben élünk. Torz az élet, torz a világ. A Genezis 3 óta: Ez van.

Úgy vélem, azokat a kérdéseket, amelyeket az élet hoz létre, mindig föl szabad tenni. És ha már Genezis 3, akkor tegyük hozzá azt csodálatosan tanulságos mondatot, amelyet szintén az egyetemen hallottam: a Genezis 3 óta az ember nem jó és rossz közül választ, hanem két rossz közül a kisebbiket.

Van, amikor a kapcsolat megromlott. Ezen lehet változtatni! Lehet tenni érte, hogy az a kapcsolat jobb legyen, hogy az életet szolgálja (hiszen ez eredeti rendeltetése), hogy férj és feleség újra értékelje, szeresse, tisztelje egymást. Hogy újra egymásba szeressenek. És akkor átélhetik az újra egymásra találás örömét. De ehhez az úthoz két ember kell! Egyedül nem lehet valóságosan meggyógyítani egy beteg kapcsolatot.

Viszont el lehet kezdeni egyedül. És lehet várni. Lehet várni arra, hogy a másik meglássa, rálásson arra, ami van. Lehet erre időt, energiát, pénzt szánni. De hogy mennyit hajlandó várni az ember, azt mindenkinek magának kell eldöntenie. Mert a nem tragikus (nem bántalmazásos) élethelyzetbe is bele lehet pusztulni. Amikor az egyik vagy mindkét fél látja, hogy teljesen elhidegültek egymástól, és nem tudnak már mit tenni, talán sok mindent megpróbáltak már, akkor az éppúgy pusztíthatja az életet. És ilyenkor dönteni kell.

Dönteni kell, és választani több lehetőség közül. Lehet (nem kell, csak lehet) válni, és megpróbálni újat kezdeni. Lehet benne maradni a pusztító élethelyzetben, és lehet szenvedni. Mindig rajtunk áll, hogyan döntünk, és igen, lehet dönteni a szenvedés mellett is. De lehet dönteni úgy is, hogy benne maradok a megromlott kapcsolatban, és megtanulom elfogadni. Lemondok arról, hogy jó házasságom legyen, lemondok a nemi életről, lemondok magáról a párkapcsolatról, de nem válok el, és talán jó baráti kapcsolatban maradok a házastársammal. Lemondok arról is, hogy a házasság mint párkapcsolat a boldogságom részét képezze. Minden szabad nekem. Rajtam áll, hogy melyiket választom, ha már az ideál összetört, ha már nem tudunk mit tenni azért, hogy a házasság meggyógyuljon. Én döntöm el, melyik utat választom, és miért mekkora árat vagyok hajlandó megfizetni.

A Szentírás számomra az Életről szól. Arról, hogyan akar Isten életet adni az embernek, hogyan akar életet gyógyítani, menteni vagy éppen új életet adni.

Úgy látom, volt egyszer egy pont, amikor Isten is tehetetlennek érezte magát, és rálépett a válás útjára: „És bár látta, hogy a sok házasságtörés miatt elbocsátottam az elpártolt Izráelt, és kiadtam válólevelét, mégsem félt húga, a hűtlen Júda, hanem elkezdett ő is paráználkodni.” (Jer 3,8)

A házasság érték. De nem mindenáron. Van viszont egy ár, amelyet mindannyiunknak meg kellene fizetnünk. Ezt az árat úgy hívják: megelőzés.

A házasság ápolásában és a válás megelőzésében, valamint a felelősségteljes párválasztás segítésében minden szervnek, amelyik értéknek nyilvánítja a házasságot, legyen az kormány vagy egyház, részt kellene vennie.

Miért kérünk számon olyasvalamit az embereken, aminek megelőzéséért alig tettünk valamit?

A szerzőről:

Prém Alexandra református teológiai hallgató, lelkész gyakornok, édesanya, blogger. A Refem blog szerkesztője. Cikkeiben főképp teológiai, közéleti és spirituális témákkal foglalkozik. „Célom, hogy egyszerűen és közérthetően beszéljek teológiai kérdésekről, valamint hogy a közélethez való viszonyunkat áthassa a hitünk.” Egyetemi tanulmányai során a latin-amerikai felszabadításteológiát kutatta.

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr3813367205

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kovács Zsolt Csaba 2017.11.27. 14:52:48

Tisztelt Szerző!

Az is írva van, hogy amit Isten egybekötött, azt ember ne bontsa föl. S az eredendő bűn miatt minden elromlik, mindent elrontunk, ami a kezünk ügyébe kerül. Így sajnos a párkapcsolatainkat, a házasságunkat is elrontjuk. Ezért kaptuk a Megváltót. Vele nyílik lehetőség "a kabát újragombolására", a korrekcióra. Semper reformare! Önnel ellentétben tehát, amúgy szintén reformátusként, négy gyerekes apaként, párkapcsolati, házassági válságot is ismerve, a válást nem megoldásnak, hanem újabb és nagyobb bajnak, a korrekciót elutasító fél Úrtól való elfordulásának látom (ha egyáltalán hívő). Igaz, válás után is újra el lehet venni a volt feleséget, a volt feleség is újra férjhez mehet a volt férjéhez. Korrekció: "Legyen meg a te akaratod!"

Alick 2017.11.27. 14:55:13

A házzassághoz vezető (sok esetben) rózsaszín ködből (egoista vágyból) nem lehet egyházi adminisztrációval szentséget faragni.
Ha ezt igoráljuk, akkor nem a hit, hanem a hipokrata magatartás győzött.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2017.11.27. 15:56:27

@Kovács Zsolt Csaba:
A Bibliában nincs eredendő bűn, csak egyes történelmi egyházak téves teológiájában. A kisbaba nem születik bűnösen, így csecsemőként nem is kell megkeresztelni. Szóval a házasságok nem Ádám és Éva bűnei miatt romlanak el, hanem a házastársak saját bűnei következtében.
Egyébként Isten a Bibliában két esetben is megengedi a válást:
1., paráznaság esetén (Máté 5:32 és 19:9)
2., ha a nem hívő házastárs válni akar (1. Korinthus 7:15)
Amúgy érdemes elolvasni az 1. Péter 2:18-3:7 szakaszt, ami a nehéz helyzetű házastársak elé hozza Jézus példáját.

Kovács Zsolt Csaba 2017.11.27. 19:19:25

Tisztelt Frady Endre!

Köszönöm a válaszát.

Vitám nem önnel van. Álláspontunk eltér: én elfogadom a református egyház tanítását, ön nem.

Vitám a cikk szerzőjével van, aki szintén a református hitvallást tartja magáénak.

Így hát nem meggyőzés képpen, hanem a reagálására válaszul az én ismeretem a következő:

Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden vadállat között: hasadon járj, és port egyél egész életedben! Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. (IMóz 3,14-15)

Magyarán, az ember történetéről szóló bibliai üzenetnek a bűn jelenléte a központi kérdése. Ez már meghatározza és magában foglalja a jövőre vonatkozó váradalmakat is. Ez ad magyarázatot arra az Újszövetségben kiteljesedő üzenetre is, hogy a Messiás vajon miért és mitől Megváltó? A megváltásról szóló üzenet ugyanis érthetetlen, ha a bűn jelenségét az ember nem tekinti az emberi sors jellegadó, alapvető és meghatározó tényezőjének.
Nos, ez itt a probléma. Ha ugyanis a bűn jelenségét az emberről való mindenkori gondolkodás nem tartja ennyire meghatározónak, akkor a Megváltásról szóló üzenet az értelmét veszti. Megváltás? – Ugyan, mitől? Innen van az, hogy az örömhír csakis azok számára lehet örömhír, akik rádöbbennek arra, hogy az emberi lét legnagyobb problémája maga a bűnös emberi természet.

S aki mindezt helyettem és tőlem jobban megfogalmazta: www.reformatus.hu/mutat/11675/

Ad Dio 2017.11.27. 20:41:20

Katolikus vagyok, előbb lássam a hátam közepét, minthogy elváljak a Feleségemtől, aki teljes szívemből szeretek immár 19. éve... ennek ellenére simán el tudok képzelni/látok olyan helyzeteket, amikor a válás a jó döntés.

Ad Dio 2017.11.27. 20:41:58

Mondtam már milyen jó, hogy nincs előmoderáció?

:-)))

Kalman866 2017.11.28. 08:44:59

Sziasztok!
Két igehelyet idéznék:
" Őrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok!
16. Mert gyűlölöm az elbocsátást(más fordításban válást), ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene" Mal 2/16.

Tehát Isten előtt nem kedves dolog a válás, ám engedményt tett a mi bűnös voltunk miatt:
" Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik" Máté 5/31

Az Úr a maga képére formált minket ezért tudunk szeretni is 1Ján 4/19.
Ám, ha párunk elfordul tőlünk és enged a testi csábításnak Isten igéje szerint megengedett elválni.

aeidennis 2017.11.28. 10:54:14

A válás esküszegés. Ha a lelkész szemet huny az esküszegés felett, akkor minek követel meg egy betarthatatlan esküt a házasság megkötésekor? A szerző által hozott szélsőséges példára pedig nem a válás a megoldás, hanem az, hogy ha a bántalmazót elviszi a rendőrség.

KötőSzó · http://kotoszo.blog.hu 2017.11.28. 16:53:50

@aeidennis:

A szerző, Prém Alexandra válaszát továbbítom:

Tisztelt Olvasó!
Köszönöm visszajelzését! Valóban jó kérdést tett föl, lásd.: Mt 5,34-37 – ebben az szerepel, hogy ne esküdjetek. Viszont a szokás így alakult ki, így tartjuk. Azt is érdemes megemlíteni, és tudni, hogy a református lelkész nem adja össze a párokat, hanem áldást kér a az anyakönyvezető által megkötött házasságra.
A szélsőséges példára miért jelent megoldást a rendőrség? Valóban büntetni kell az erőszakot, hogy az emberek biztonságban élhessenek. De akkor úgy gondolja, hogy az erőszakot elkövető börtönben van, de továbbra is házastársa a másik félnek, és hazavárja? Mert hogy egyszer kiszabadul… Arról nem is beszélve, hogy maguk a rendőrök mondják, hogy ők addig közbe nem lépnek, amíg vér nem folyik… Ebből felállásból nem éppen a társ hiányzik?

KötőSzó · http://kotoszo.blog.hu 2017.11.28. 16:55:19

A szerző, Prém Alexandra válaszát továbbítom:

@Ad Dio:

Köszönöm őszinte reflexióját.

@Kovács Zsolt Csaba:

Tisztelt Olvasó!
Köszönöm szépen a minőségi és tiszteletteljes reflexiót, kritikát. Szeretnék visszakérdezni: Isten mit kötött egybe? Azt, amit az anyakönyvezető egybekötött, és a lelkész áldást kért rá? A két eset mindig megegyezik? Honnan tudhatjuk, hogy egy házasság Isten akaratából történik meg? Van olyan házasság, amire Isten azt mondaná, hogy ne csináld?
Persze ezek a kérdések nem igazolhatnak felelőtlenséget! Ellenkezőleg, a nagyobb felelőségre kell fölhívni a figyelmet, és arra, hogy egy ember melletti elköteleződéshez először is hatalmas szükség van önismeretre, azután társismeretre, és ebbe beletartoznak a családi mintázok ismerete, vagyis a lelki örökség. Úgy vélem, erre a Biblia is fölhívja a figyelmet. Az elhagyja apját és anyját kifejezés, nem vonatkozhat pusztán arra, hogy az anyós-após ne szóljon bele a fiatal házasok életébe, és hogy költözzenek el otthonról. Minden bizonnyal vonatkozik ez a lelki leválásra, az érett személyiség kialakítására. És ez a folyamat (éretté válás), azt hiszem, a mai világban egyértelműen hagy maga után kívánni valót. Nincsenek is megfelelő eszközök biztosítva hozzá. Az oktatás sem érleli a személyiséget… És olybá tűnik, gyakran a szülők sem.
Továbbá, amikor Jézus azt mondja, hogy Mózes szívetek keménysége miatt engedte a válást, akkor igen, ez egyértelműen a bűneset következménye. És Jézus szigorít, és visszautal a teremtéstörténetre (amivel úgy gondolom nagyon sokat kellene foglalkoznunk gyülekezetszinten, sokkal mélyebben és részletesebben, alázattal, helyesen magyarázva, helyére tenni az olyan torzulásokat, amelyek sajnos gyülekezeti tagokban, és még inkább karizmatikusoknál vagy szektáknál tartja magát, hogy a nő másodrendű, stb.) – és ekkor mondja az Ön által idézett igét. De ha kortörténeti ismereteim nem csalnak, olyan korban mondja ezt, amikor már azért is elbocsájtottak feleségeket, ha odaégette a vacsorát. Nyilván való, hogy ez visszaélés a válás „lehetőségével”. És ez természetesen nem olyan eset, amelyekről a cikkben írok. Ezzel az igeszakasszal érdemes lenne sokat foglalkozni, például, azt olvassuk, hogy a fariezusok nem azért kérdezik, mert lelkiismereti problémáik vannak, vagy olyan nehéz élethelyzetben vannak, hogy majd belepusztulnak. Hanem, azért kérdezik, hogy megkísértsék őt. Nem lelkigondozást kértek… Ártani akartak.
Visszatérve a Genezisre, arról is lehet bőven beszélni, hogy mit jelent az, hogy egy testté lesz férfi és nő. A Biblia nagyon mély, hiszem és vallom, hogy itt nem csak a szexre utal. Arra is, de van ennek egy mélyebb értelme is. Erről már Barth is írt. Ezeket a kérdéseket kutattam én is különböző művekben és kommentárokban, egy dolgozatban megírtam, és tervbe van véve, hogy ennek eredményeit, további cikkek formájában megjelentetem a refem.hu-n.
Teljes mértékben egyet értek a semper reformare jelszóval. És ezt személyesen is alkalmaznunk kell, de nem csak személyesen, hanem rendszer szinten is, mert sok rendszerünk is (legyen egyházi vagy világi) beteg.
Továbbra is tartom a cikkben megfogalmazottakat, hogy van, amikor a válás megoldás, egy kisebbik rossz egy nagyobb rossz helyett, és nem várhatjuk el vagy kényszeríthetjük ki lelki presszióval senkitől, hogy minden áron megmaradjon egy adott élethelyzetben.
Viszont, ha emlékezetem nem csal, az Ószövetség szerint a nem lehet kétszer elvenni ugyanazt a nőt – kerestem az erre vonatkozó igét, de most hirtelen nem találtam, de meg fogom keresni. Ez pedig érzékelteti, hogy nagyon komoly és nehéz feladat a helyes írásértelmezés, és rengeteg utána olvasást igényel.
Tisztelettel, megköszönve az együtt gondolkodást: Prém Alexandra

Serény Vélemény 2017.11.28. 17:54:01

@KötőSzó: "Viszont, ha emlékezetem nem csal, az Ószövetség szerint a nem lehet kétszer elvenni ugyanazt a nőt – kerestem az erre vonatkozó igét, de most hirtelen nem találtam,"
Jeremiás könyve:3:1 Nos hát! Ha elbocsátja valaki az ő feleségét, és ez eltávozik tőle és más férfiúé lesz: vajjon visszamehet-é még a férfi ő hozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertőztetve? Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? mondja az Úr.

"Honnan tudhatjuk, hogy egy házasság Isten akaratából történik meg?"

"Lukács Evangéliuma:6:43 Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem."
"Máté Evangéliuma:19:8 Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt."

Egyébként pedig: a házasság nem "megtörténik", nem olyan, mint egy földrengés, amit nem lehet visszatartani, és az embernek nincs hatása rá, vagy nem olyan, mint egy pohár, amit az ember véletlenül lever az asztalról, és összetörik. A házasság két ember szövetsége, amiben közösen állapodnak meg, közös akaratból van. Továbbá az a szó, amit Jézus mondott, hogy "kezdettől fogva" pontos utalás Mózes első könyvére, aminek a címe héberül "brésit" -- vagyis "kezdetben", ami egyben a Biblia első szava. Ha tehát "kezdetben" nem így volt, hanem az ember képes volt leélni egy "lightos" 900+ éves életet a saját felesége mellett és az asszony képes volt leélni egy ugyancsak "lightos" 900+ éves életet az egy tulajdon férje mellett, akkor azok az emberek, akik hisznek Jézus Krisztusban, az általa elvégzett megváltásban, és engesztelésben, és részesülnek ezek áldásaiból, az újraszületésből, az örök életből, a bűnbocsánatból, Isten kegyelméből, szeretetéből, akkor ezek az emberek miért ne tudnának legalább úgy hűségesek lenni a feleségükhöz/férjükhöz, mint ahogy Ádám és Éva, -- már ha akarnak egyáltalán? Van lehetőségük belépni Isten jelenlétébe, és ott megváltoztatni a gondolkodásmódjukat, és ott megváltozni, "Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele." (Róma levél:5:10)
Ha meg valaki nem "békült meg Istennel" , akkor az inkább béküljön meg, nem véletlenül van benne a tékozló fiú története a Bibliában...

aeidennis 2017.11.29. 15:36:47

@KötőSzó: Kedves Alexandra, köszönöm a választ. A bűnelkövetőnek börtönben van a helye, a párja pedig bűnbánat után szabad elhatározásából megbocsáthat neki. Lopásnál és sikkasztásnál sem folyik vér, a rendőrség mégis kivizsgálja ezeket az ügyeket is. Elvált lelkészek hogyan prédikálnak a házasság fontosságáról, meg a megbocsátásról? Vagy másoktól megkövetelhetik azt, amit maguk sem tartanak be?