Problémás történetek a Bibliában – A kánaáni asszony

2017. november 23. - KötőSzó

A Biblia tele van számunkra problematikus igeszakaszokkal. Az egyik legmegbotránkoztatóbb a kánaáni asszony története, amelyben Jézus kutyának nevezi a gyermeke gyógyulásáért esdeklő pogány asszonyt. A történet örömteli befejezése miatt sokszor szemet hunyunk afelett, hogy Jézus hogyan viselkedik még a gyógyítás előtt.

Szerző: Kovács Barbara00002301s.jpg

„Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Mt 15,21–28)

A visszautasítás

Jézus a kezdetektől fogva egyszerűen ignorálja ezt az aggódó édesanyát. Nemcsak a csenddel, hanem a tanítványaihoz intézett kommentárral és a távolságtartásával is. Értelmezhetnék ezt úgy is, hogy Isten „vár”, nem válaszol egyből a kéréseinkre, az imáinkra, de ez igencsak erőltetett megoldásnak tűnik, hiszen még a tanítványok is kínosnak találják a helyzetet. Nem szoktak hozzá, hogy Jézus így kezeljen valakit. Azt gondolhatják, ha nem akarja meggyógyítani az asszony gyermekét, legalább mondja meg neki, és küldje el őt. Némely kutató egészen messzire megy az értelmezésben, és azt mondják, hogy a nő prostituált volt, mert egy átlagos nő nem merte volna így megszólítani Jézust egy nagyobb csoport előtt. Jézust azonban éppen nem arról ismerjük, hogy problémát jelentene számára szociálisan peremre szorult emberekkel szóba elegyedni.

A rasszizmus

Jézus kutyának nevezi a kánaáni asszonyt. Ez olyan sértés, amelynek ma az erejét talán fel sem tudjuk mérni. A zsidók bizonyos területeken élő pogányokat neveztek kutyának, utalva ezzel arra is, hogy ők nemcsak más rasszhoz tartoznak, de vallási szempontból tisztátalanok a zsidók számára. A kánaániták, akik közül ez a nő is származott, különösen is lenézett, kirekesztett népnek számítottak. Mózes ötödik könyve szerint a honfoglaláskor ki kellett őket irtani, nehogy idegen istenek imádatára tanítsák Izrael népét. Tulajdonképpen ez az asszony eleve hátrányból indul. Ő már akkor megalázottnak számított, amikor még meg sem szólította Jézust.

Bár az évek során számtalan magyarázat született, hogy vajon miért nem „úgy” értette ezt Jézus, de bármennyire is megpróbáljuk védeni őt, mégiscsak felmerül bennünk a kérdés: Létezik, hogy Isten így kezelje az embert? Lehetséges, hogy Jézus így beszéljen valakivel, csak azért, mert egy másik néphez tartozik?

Az egyik magyarázat szerint a „leborulni” ige görög alakja a kutya szóból ered. (Tulajdonképpen „lemegy kutyába”.) Mivel Jézus látja, hogy az asszony kutyaként viselkedve megalázkodik előtte, azért nevezi őt így. A nő ezután csak még jobban megalázkodik, és folytatja a kutya-analógiát. De mégis mi mást tehetett volna? Annyira mély a fájdalma beteg gyermeke miatt, hogy vállalja a megaláztatást, és még tovább is megy abban. Magát alázza meg még jobban Jézus előtt, csak hogy a lánya meggyógyuljon.

Egy másik magyarázat szerint a kutyát aranyos kis háziállat értelmében kellene értenünk, de mindannyian érezzük, hogy itt nem erről van szó.

Az ok

Amikor a tanítványok felszólítják Jézust a cselekvésre, annyit mond, hogy ő nem jött máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz. Magyarán, nem az ő dolga, hogy a pogányokkal foglalkozzon. De várjunk csak, nem Isten Fiáról beszélünk? Akinek mindnyájan képmásai vagyunk? Aki minden egyes gyermekét magához öleli, nemtől, kortól, bőrszíntől függetlenül?

Amikor azt olvassuk róla, hogy lehajolt a szegényekhez, kirekesztettekhez, bűnösökhöz, akkor mindez csak azért volt lehetséges, mert ők mind zsidók voltak?

Mint ahogyan eddig is láthattuk, meglehetősen érdekes magyarázatok születtek Jézus ezen viselkedésére, amelyek közül a legtöbb azon alapul, hogy bár Jézus furcsán viselkedik, de hát minden jó, ha a vége jó, és mivel a történet vége happy end, ezért ettől a kis kezdeti malőrtől eltekinthetünk.

Némelyek szerint ahhoz, hogy Jézus megmutassa az asszonynak, hogy mennyire nem méltó az ő segítségére, előbb meg kell őt aláznia, hogy majd a mélyből fel tudja emelni. Mások szerint meg akarta próbálni a hitét, hogy elég kitartóan tud-e kérni. Megint mások szerint ez a történet egy nagy egészbe illeszkedik, és valójában a tanítványok számára jelentett leckét, hiszen a korábbi fejezetek szerint már megkapták a gyógyításhoz szükséges erőt, most mégsem gyógyították meg ők az asszonyt. Tehát valójában Jézus az ő rasszizmusukat leplezi le. Egy félmegoldás szerint pedig bár Jézusnak nem állt szándékában gyógyítani, a nő erős hite miatt meggondolta magát.

Egy új megoldás felé…

Ezeket az értelmezéseket fontolgatva azt érezhetjük, hogy űr maradt bennünk, mert igazából egyik sem megnyugtató, mindegyik inkább csak egy kétségbeesett kísérlet arra, hogy ne romboljuk le a bennünk élő Jézus-képet. Akarva-akaratlanul is magunkra gondolunk: mi lenne, ha mindez velem történne meg? Akkor is elégedett lennék a boldog befejezéssel, és nem foglalkoznék Jézus hozzáállásával? Mi a helyzet az én kéréseimmel, az én kétségbeesésemmel?

Talán valóban nem a mi dolgunk, hogy mentségeket keressünk Isten számára, és nem kell mindenre tudnunk a választ. Mert Isten nem a mi gondolkodásunk szerint cselekszik, és előfordulhat, hogy számunkra felfoghatatlan, mit miért tesz. Talán ezt a történetet nem ésszel kell megközelíteni, mert valóban a hit hatalmára mutat rá. Talán épp ez az igeszakasz mutat rá, hogy lehet, hogy néha nem értünk egyet Jézussal, mégis teljes szívünkkel bízunk benne. Talán ha nekünk kellene küzdenünk a szeretteinkért, mint ahogyan ez az édesanya tette, mi is félre tudnánk tenni ezeket a kérdéseinket, csak hogy meggyógyuljon, akit szeretünk.

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr6413347781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

csacsy_cecilia 2017.11.23. 11:48:13

Nem is olyan rég olvastam ezt a történetet. Megütköztem rajta, és órákig fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek vele. Hasonló félmegoldásokba, kényszeredett gondolatokba csavarodtam. Igaz, hogy nem olvastam Bibliakommentárt, és nem kérdeztem meg nálam teológiailag képzettebb és hitéletében előrébb járó embert (nem nehéz ilyet találni :))

Aztán később egy teljesen másik szöveggel kapcsolatos, teljesen másról szóló imámban épp azon járattam az agyamat, amit abban a szövegben Isten ígért: hogy ha bízom Benne, Isten megmutat engem saját magamnak, felfedi bennem azt is, amit én tudatosan vagy öntudatlanul elrejtenék, letagadnék, vagy amit eddig nem ismertem fel magamban. Mert ő tökéletesen ismer engem ("mielőtt megformáltalak volna anyád méhében..."), és "Az Úr titkai azoké, akik félik őt". Szóval, hogy Isten néha megmutat nekünk olyan titkokat, amik saját magunkban vannak. Erről az imádság előtt volt közvetlen tapasztalásom is.

És ekkor újra beugrott a kánaáni asszony története. Szerintem Jézus ezekkel a mondataival, hogy "én csak Izrael juhaihoz jöttem", meg "nem jó odadobni a kutyáknak" megmutatta az asszonynak az ő saját (mármint az asszony) lelkében ott lévő kétségeket. Tehát: az asszonyban lehettek mélyen legbelül ilyen gondolatok, hogy "Ááá, Jézus nem segít, ő csak a zsidókat gyógyítja meg" és "Ki vagyok én hozzájuk képest, az ő szemében csak egy kutya lehetek."

Szerintem éppen az növelte meg ennek az asszonynak a hitét és bizalmát Jézusban, hogy Jézus szavai arról győzték meg őt, hogy Jézus lelke legbelső kis zugáig ismeri őt, még a szégyenérzetét és a gyötrő kétségeit is megérti. Szerintem Jézus az asszony belső, a hitért folytatott küzdelmi párbeszédét "hangosította fel", így megmutatva a nőnek, hogy ismeri és megérti őt.

Én legalábbis így értelmeztem magamnak ezt a részt.

Serény Vélemény 2017.11.23. 13:22:40

"Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz"

Mindig a legegyszerűbb magyarázat az, ami helyt áll. Jézus saját maga elmondja, hogy miért nem segített először az asszonynak, annak ellenére, hogy az "Dávid fiának", és "Úr"-nak mondta őt.

"Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz".

Megjegyzem ez, akkor még, Jézus Krisztus (első :) földi szolgálata alatt egy alapvetően _másik_ üdvtörténeti korszak volt, Jézus halála, és feltámadása, és leginkább Péter joppéi elragadtatása, és Kornélius házanépe közül a más etnikumúakra kitöltetett Szent Lélek óta ez az állapot megváltozott, most már másik üdvtörténeti korszak van, amelynek pont az a lényege, hogy amíg az Izrael meg nem tér, van ideje az etnikumoknak megtérni, és Úrnak fogadni el Jézust.

Az pedig, hogy ennek ellenére mégis segített az asszonyon azt mutatja, hogy hittel nagyjából _mindent_ el lehet érni Istennél. Viszont az is igaz, hogy hit nélkül viszont semmit...

Beer Monster 2017.11.23. 18:06:46

Azért minimális teológiai tájékozottsággal nyilvánvaló, hogy a tanítás nem a különféle pogány hitűeknek volt szánva, azt egyáltalán érteni, ráismerni, ahhoz kellett a mózesi hit.
Nem az erős hite miatt "gondolta meg magát", hanem a hite miatt.

Prostituált, meg hasonló marhaságok. Amikor világosan oda van írva, hogy nem zsidó volt.

Képmás egyébként nincs a tanításban. Ne keverjük a zsidó-keresztény mitológiát magával a kereszténységgel.

A történetet ésszel kell megközelíteni, természetesen. De ez azoknak a sorába tartozik, amikkel a mitológia is, és az itt szereplő feleslegesen erős trinitárius nézet küzd. Hiszen a tanításnak nem is ezek az alapjai, természetes, hogy nehéz ráhúzni más kliséket. Jézus tanítását kell megérteni, ahhoz pedig észre kell venni, hogy még a zsidóknak is nehéz volt, hátmég egy középkori keresztény paradigmából.

Jakab.gipsz 2017.11.26. 06:30:30

Ideje lenne elhagyni és meghaladni, azt a eleve hibás meghatározást és magyarázatot, amely szerint a jelenkori viszálykodás feloldását a zsidó-keresztény mitológia alapjainak a feltárásával elő mozdíthatjuk.

Azért mert nincs ilyen logikusan értelmezhető zsidó-keresztény folytonossági alap, mert az alap tétje, nem a hit vagy a vakhit, kell, hogy legyen, hanem, az embernek meg adatott: szabad akarat, egyik idea esetében sem nem lehet teljes.

Vegyük észre és lássuk meg, közömbös, az a tény, hogy a Jézus nevű természet filozófus létezett-e vagy sem, azért mert, egy döglődő birodalmi jog-állam és egy farizeus papság ellen lépett fel, következtetés képen, minden szava igaznak kell, hogy legyen.

Továbbá az is tény, hogy a latin,(-görög) nyelvet beszélő birodalom népei csak áthallottak egy ígéretet, az arámiul az arámiakhoz beszélő Jézus szavaiból.

Amely áthallot ígéret szerint eljön még e földre az" isteni bölcselet és a béke kora" azaz Jézus országa, ahol az embernek nem lesz ember a farkasa, avagy a parazitája.

Belátható az, hogy ezen ígéret, megértése és megvalósítása, elvi alapok hiányában okozott némi nehézséget, amely nehézséget a tagadás természet-filozófiája, hivatott meghaladni, azaz ironikus módon, vissza tértünk a kiindulási pontra.

A döglődő birodalmak jog-államiságához és a hittel kufárkodó farizeusok ideáihoz, mind ezt viszont logikusan egymástól tudjuk.

Itt tartunk most.