Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Problémás történetek a Bibliában – A kánaáni asszony

A Biblia tele van számunkra problematikus igeszakaszokkal. Az egyik legmegbotránkoztatóbb a kánaáni asszony története, amelyben Jézus kutyának nevezi a gyermeke gyógyulásáért esdeklő pogány asszonyt. A történet örömteli befejezése miatt sokszor szemet hunyunk afelett, hogy Jézus hogyan viselkedik még a gyógyítás előtt.

Szerző: Kovács Barbara00002301s.jpg

„Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Mt 15,21–28)

A visszautasítás

Jézus a kezdetektől fogva egyszerűen ignorálja ezt az aggódó édesanyát. Nemcsak a csenddel, hanem a tanítványaihoz intézett kommentárral és a távolságtartásával is. Értelmezhetnék ezt úgy is, hogy Isten „vár”, nem válaszol egyből a kéréseinkre, az imáinkra, de ez igencsak erőltetett megoldásnak tűnik, hiszen még a tanítványok is kínosnak találják a helyzetet. Nem szoktak hozzá, hogy Jézus így kezeljen valakit. Azt gondolhatják, ha nem akarja meggyógyítani az asszony gyermekét, legalább mondja meg neki, és küldje el őt. Némely kutató egészen messzire megy az értelmezésben, és azt mondják, hogy a nő prostituált volt, mert egy átlagos nő nem merte volna így megszólítani Jézust egy nagyobb csoport előtt. Jézust azonban éppen nem arról ismerjük, hogy problémát jelentene számára szociálisan peremre szorult emberekkel szóba elegyedni.

A rasszizmus

Jézus kutyának nevezi a kánaáni asszonyt. Ez olyan sértés, amelynek ma az erejét talán fel sem tudjuk mérni. A zsidók bizonyos területeken élő pogányokat neveztek kutyának, utalva ezzel arra is, hogy ők nemcsak más rasszhoz tartoznak, de vallási szempontból tisztátalanok a zsidók számára. A kánaániták, akik közül ez a nő is származott, különösen is lenézett, kirekesztett népnek számítottak. Mózes ötödik könyve szerint a honfoglaláskor ki kellett őket irtani, nehogy idegen istenek imádatára tanítsák Izrael népét. Tulajdonképpen ez az asszony eleve hátrányból indul. Ő már akkor megalázottnak számított, amikor még meg sem szólította Jézust.

Bár az évek során számtalan magyarázat született, hogy vajon miért nem „úgy” értette ezt Jézus, de bármennyire is megpróbáljuk védeni őt, mégiscsak felmerül bennünk a kérdés: Létezik, hogy Isten így kezelje az embert? Lehetséges, hogy Jézus így beszéljen valakivel, csak azért, mert egy másik néphez tartozik?

Az egyik magyarázat szerint a „leborulni” ige görög alakja a kutya szóból ered. (Tulajdonképpen „lemegy kutyába”.) Mivel Jézus látja, hogy az asszony kutyaként viselkedve megalázkodik előtte, azért nevezi őt így. A nő ezután csak még jobban megalázkodik, és folytatja a kutya-analógiát. De mégis mi mást tehetett volna? Annyira mély a fájdalma beteg gyermeke miatt, hogy vállalja a megaláztatást, és még tovább is megy abban. Magát alázza meg még jobban Jézus előtt, csak hogy a lánya meggyógyuljon.

Egy másik magyarázat szerint a kutyát aranyos kis háziállat értelmében kellene értenünk, de mindannyian érezzük, hogy itt nem erről van szó.

Az ok

Amikor a tanítványok felszólítják Jézust a cselekvésre, annyit mond, hogy ő nem jött máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz. Magyarán, nem az ő dolga, hogy a pogányokkal foglalkozzon. De várjunk csak, nem Isten Fiáról beszélünk? Akinek mindnyájan képmásai vagyunk? Aki minden egyes gyermekét magához öleli, nemtől, kortól, bőrszíntől függetlenül?

Amikor azt olvassuk róla, hogy lehajolt a szegényekhez, kirekesztettekhez, bűnösökhöz, akkor mindez csak azért volt lehetséges, mert ők mind zsidók voltak?

Mint ahogyan eddig is láthattuk, meglehetősen érdekes magyarázatok születtek Jézus ezen viselkedésére, amelyek közül a legtöbb azon alapul, hogy bár Jézus furcsán viselkedik, de hát minden jó, ha a vége jó, és mivel a történet vége happy end, ezért ettől a kis kezdeti malőrtől eltekinthetünk.

Némelyek szerint ahhoz, hogy Jézus megmutassa az asszonynak, hogy mennyire nem méltó az ő segítségére, előbb meg kell őt aláznia, hogy majd a mélyből fel tudja emelni. Mások szerint meg akarta próbálni a hitét, hogy elég kitartóan tud-e kérni. Megint mások szerint ez a történet egy nagy egészbe illeszkedik, és valójában a tanítványok számára jelentett leckét, hiszen a korábbi fejezetek szerint már megkapták a gyógyításhoz szükséges erőt, most mégsem gyógyították meg ők az asszonyt. Tehát valójában Jézus az ő rasszizmusukat leplezi le. Egy félmegoldás szerint pedig bár Jézusnak nem állt szándékában gyógyítani, a nő erős hite miatt meggondolta magát.

Egy új megoldás felé…

Ezeket az értelmezéseket fontolgatva azt érezhetjük, hogy űr maradt bennünk, mert igazából egyik sem megnyugtató, mindegyik inkább csak egy kétségbeesett kísérlet arra, hogy ne romboljuk le a bennünk élő Jézus-képet. Akarva-akaratlanul is magunkra gondolunk: mi lenne, ha mindez velem történne meg? Akkor is elégedett lennék a boldog befejezéssel, és nem foglalkoznék Jézus hozzáállásával? Mi a helyzet az én kéréseimmel, az én kétségbeesésemmel?

Talán valóban nem a mi dolgunk, hogy mentségeket keressünk Isten számára, és nem kell mindenre tudnunk a választ. Mert Isten nem a mi gondolkodásunk szerint cselekszik, és előfordulhat, hogy számunkra felfoghatatlan, mit miért tesz. Talán ezt a történetet nem ésszel kell megközelíteni, mert valóban a hit hatalmára mutat rá. Talán épp ez az igeszakasz mutat rá, hogy lehet, hogy néha nem értünk egyet Jézussal, mégis teljes szívünkkel bízunk benne. Talán ha nekünk kellene küzdenünk a szeretteinkért, mint ahogyan ez az édesanya tette, mi is félre tudnánk tenni ezeket a kérdéseinket, csak hogy meggyógyuljon, akit szeretünk.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr3613347781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása