Lelkészek és a gender

2017. november 14. - KötőSzó

Lelkészek beszélgetése a gender-jelenségről – Nashville-i nyilatkozat címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést múlt héten az Adna kávézóban. A Pesti Református Egyetemi Misszió és a Károli Egyetemi Lelkészség által szervezett alkalmon három lelkész és egy mentálhigiénés szakember vizsgálta pro és kontra a Nashville-i nyilatkozat egyes pontjait, különös tekintettel a szexualitás, a nemi szerepek és a házasság témakörére.

Szerző: László Dáviddsc_0001.JPG

A nyilatkozatot konzervatív, evangelikál protestáns teológusok és lelkészek szerkesztették, és mintegy százötven evangelikál konzervatív vezető személyiség írta alá, köztük R. C. Sproul, John Piper és Albert Mohler. Tartalma egy preambulum és tizennégy artikulus, amely a magyar fordítást elvégző Evangelikál Csoport tolmácsolásában az LMBTQ-lobbi által propagált szexuális formák és a melegházasság intézménye ellen íródott, hogy kortárs hitvallásként szolgáljon a hazai keresztények számára, és ismertesse velük a bibliai megalapozású keresztyén nézetet az emberi szexualitással kapcsolatban.

A meghívott vendégek: Seben Glória evangélikus lelkész, pszichológus, Chiucidean Miklós reformált baptista lelkipásztor, Szabó László református lelkész és Szabadkai Bálint politológus, mentálhigiénés szakember, aki a Keresztények a Melegekért csoport képviseletében volt jelen.

A beszéltetést a fenti információk alapján nagyjából előre elképzeltem: a vendégek majd végigfutnak a témákon, felvázolva különböző álláspontjaikat, némileg elbeszélve egymás mellett, de helyt adva a lehetőségnek, hogy minden ide érkező megtalálja a maga személyes kedvencét a vélemények között. De már a megérkezés pillanatától kezdve felülírta a program az elképzeléseimet. A helyszín tele volt, a hallgatóság izgalommal várta a beszélgetést. Olyan érzésem volt, mintha először került volna elő igazán a téma, én pedig nem tudom, milyen fordulópont fog most következni.

„Nem azokat kell követnünk, akik előttünk jártak, és Krisztust követték, hanem Krisztust kell követnünk. Fel kell tennünk azt a kérdést magunknak mind a mai napig, amikor találkozunk valakivel: Én az evangéliumot hogyan tudom hozzád közelebb hozni?” – kérdezte egyből Szabadkai Bálint.

Ahogy a moderátor, Márkus Tamás felvezette, a nyilatkozatról beszélni pro és kontra azért is fontos, mert a megjelenését követően szinte azonnal megosztotta a keresztyéneket. Míg a konzervatív evangelikál közösségek üdvözölték azt, addig a liberális denominációk kritikával illették. Ahogy szülővárosában, ugyanúgy Budapesten is igen hamar megjelentek az egymással szembeni álláspontok. Szabó László és Chiucidean Miklós egyetértettek a nyilatkozatban foglaltakkal, míg Szabadkai Bálint kifogásolta annak tartalmát és megfogalmazását. Egyedül Seben Glória nem helyezkedett el egyik „lövészárokban” sem, ahogy ő fogalmazott, pszichológusi attitűdje inkább a senki földjén maradásra biztatja, hogy a „sebesültekkel” foglalkozzon. Szerinte a keresztyénség történetében előfordultak olyan helyzetek, amikor szükséges volt hitvallást tenni, és voltak tévesen felismert határhelyzetek, ilyennek tartja a mostanit. Ellentétben Chiucidean Miklóssal, aki utolsó vészharangnak nevezte a Nashville-i nyilatkozatot, ami után a szekuláris világ értékrendje fel fogja emészteni a keresztyén értékeket.

„Eredj el, és többé ne vétkezz – ezt mondta az Úr mindegyiknek, miután meggyógyította. És ez az a tiszta hang, ami a Biblia hangja, ez az a világos kürtzengés, amire ma szükség van, és a Nashville-i nyilatkozat egy világos kürtzengés, a Biblia tiszta hangja…” – mondta Chiucidean Miklós.

A beszélgetés során kétféle attitűd jelent meg, Szabadkai Bálint és Seben Glória az emberi lélekre gyakorolt hatás szempontjából vizsgálta a nyilatkozatot, míg Szabó László és Chiucidean Miklós racionálisan – ahogy ők fogalmaztak, magát a „gender-jelenséget” igyekezték elemezni a nyilatkozat tükrében.

Abban mindenki egyetértett, hogy a nyilatkozat által érintett emberekhez szeretettel kell közeledni, amiben nem volt összhang, hogy mit jelent a szeretettel közeledés.

Szabó László reményét fejezte ki, hogy a nyilatkozatot olvasva mindenki érzi majd benne a szeretettel közeledő erkölcsi figyelmeztetést. Szabadkai Bálint viszont rámutatott, hogy a nyilatkozat tudatosan kerüli azokat a megnevezéseket, amelyeket azok használnak, akikkel szemben állást foglalt, emiatt viszont, ahogy Seben Glória levonta a következtetést, homályban marad, hogy mikor kire gondoltak a megfogalmazók, ami félreértésekhez vezet.

dsc_0003.JPG

A kerekasztal-beszélgetés igen hamar átfordult a nyilatkozat elemzéséből az egymás véleményére adott reflexiókba. Szabadkai Bálint előhozta a katolikus egyház ’93-as pápai enciklikáját arról, hogy mely bibliaértelmezések segítik elő Isten üzenetének megértését, amellyel Chiucidean Miklós vitába szállt, majd mikor Szabó László felhozta Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének első fejezetét, Seben Glória rámutatott, hogy kontextusában vizsgálva az első fejezet bevezetése a másodiknak, amit Pál retorikailag előre megfontoltan írt így, hogy rámutasson, Isten engesztelő kegyelme elsősorban önmagunk bűnbánatára, és nem mások bűnének firtatására adott válasz.

„Jézus igenis húzott határvonalakat, mert beszélt arról, hogy szeretnünk kell például az ellenségeinket. Ezzel kijelentette, hogy igenis vannak ellenségeink. És beszélt a barátok iránti szeretetről is…, mind a kettőre azt mondta, hogy szeresd. Ellenségeidet is, meg barátaidat is, de azért húzott vonalat a kettő között, és nem mondta a nem testvérre, hogy az testvér” – fejtette ki Szabó László.

A beszélgetés egyik pontján Seben Glória evangélikus lelkésznek szegezték a kérdést: bűnnek tartja-e a homoszexualitást vagy nem? Seben Glória rögtön rámutatott, hogy az ő keresztény hozzáállása nem egy eldöntendő kérdésen alapul, ahol feketén-fehéren kell állást foglalni, hisz Isten őt az evangélium hirdetésére hívta el, arra, hogy mellette legyen annak, akinek szüksége van az örömhírre. Ehhez pedig nem segít hozzá egy állásfoglalás a másikkal kapcsolatban, a vele való megismerkedés előtt. Azt azonban kiemelte, hogy az első szükséges állomás a már említett önreflexió. A beszélgetést ehhez mérten a nyilatkozat tizennegyedik cikkelyének kis módosításával, egyes szám első személyben elmondva zárta:

„Megvallom, hogy Jézus Krisztus a bűnösök megmentéséért jött a világba, akik közül az első én vagyok. Ezért Krisztus halála és feltámadása bocsánatot ad minden bűnömre, és örök életet jelent számomra, ha megbánom bűneimet, és Krisztusban úgy bízom, mint aki egyedüli Megváltóm, Uram és a legnagyobb kincsem. Tagadom, hogy Isten karja túl rövid lenne ahhoz, hogy megmentsen engem, vagy hogy lehetnék annyira bűnös, hogy ne tudna elérni.”

Érdemes a teljes beszélgetést meghallgatni, ami ezen a linken érhető el.

A szerzőről:

László Dávid evangélikus, egyetemista, blogger. A Kútkereső blog szerkesztője. Cikkeiben főleg vallási, filozófiai, lélektani témákkal foglalkozik. A Budapesti Evangélikus Egyetemi gyülekezet munkatársaként filmklubbot vezet. "Bízom benne, hogy ezeken keresztül bemutathatom minden érdeklődő számára, mennyire sokszínű a kereszténység."

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr8413271429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.