Kötőszó

"A hátsó sorban egy magas fiatalember szamárfület mutat a mellette levőnek. Igen, Maléter Pál bolondozik így. Életvidám, felszabadult egyetemista. Egy boldog ember. Először arra gondoltam, hogy e szamárfüles mozdulat miatt illetlenség volna ezt a képet publikálni. Aztán rájöttem, hogy éppen ez teszi nagyon hitelessé. Ezen a képen nem a hős mártírt látjuk Maléterben, hanem az embert. Aki ekkor szemmel láthatóan boldog volt" Maléter Pálra emlékezünk.

Szöveg: Fabiny Tamás, evangélikus püspök

1917. szeptember 4-én született Maléter Pál. Tekintettel arra, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírja evangélikus volt, egyházunk részéről a közeljövőben koszorút szeretnénk elhelyezni az ő eperjesi szülőházán. Mint ahogy október 23-a környékén mindig koszorút helyezünk el az evangélikus egyház Üllői úti székházának falán.

Annak a férfiúnak emléke előtt hajtunk fejet, aki az 1930-as évek végén az épületben akkor működő Luther Otthon lakója volt. Kevesek előtt ismert az ő evangélikus kötődése. Édesapja, Maléter István az eperjesi evangélikus kollégium jogakadémiájának nemzetközi hírű tanára volt, aki kedves városát a csehszlovák megszállás alatt sem hagyta el, 1933-ban bekövetkezett haláláig. Fia Prágában kezdte az orvosegyetemet, majd 1938-ban Budapesten folytatta tanulmányait. Ekkor írta sajátkezű levelében: „Alulírott azon tiszteletteljes kéréssel fordulok a tekintetes Igazgatósághoz, hogy engem, ki ev. vallású orvostanhallgató vagyok (…) a ’Luther Otthon’ bentlakó tagjául felvenni szíveskedjék.” Kérése indoklásában megemlíti, hogy édesanyját kénytelen volt „a még megszállt területen levő Eperjesen (Sáros vm.) hagyni”, valamint hogy néhai édesapját „a csehek nyugdíj nélkül bocsájtották el”.  Természetesen felvették a 21 éves fiatalembert. Annyiban sorsának későbbi alakulását is meghatározhatta ez az időszak, hogy a Luther Otthon akkori igazgatója, Kuthy Dezső – immár nyugdíjas püspökként – eskette meg 1954-ben Maléter Pált és Gyenes Juditot. Mivel Maléter akkor már katonatiszt volt, a szertartást titokban, a lelkész lakásán tartották. Maléter egyéniségét nyilvánvalóan meghatározta az evangélikus hit. Özvegye elmondása szerint az ávósok a házkutatás során bibliákat találtak náluk, és fintorogtak azok láttán. De a hatás talán nem merült ki külső jelekben.

Érdemes végiggondolni, hogy hány kiemelkedő politikus volt evangélikus. A 19. században Petőfi és Kossuth, a 20-ban például Zsedényi Béla, aki az ideiglenes nemzetgyűlés elnöke volt, és 1955-ben a gyűjtőfogházban verték halálra, vagy éppen az ugyancsak mártíriumot vállaló Bajcsy-Zsilinszky Endre. Ő, akárcsak Maléter, meg kellett hogy vívja a maga külső változásokat is eredményező belső harcait. Lehet, hogy éppen a lelkiismeret forradalmában rejlett az ő evangélikusságuk. Az Üllői úti házat, amely Maléter lelki otthona lehetett, számos lövés érte az 1956-os forradalomban. Az épület azóta is sebhelyes. Éppen két évtizeddel azután, hogy ezt a kérvényét megírta, kivégezték őt.

Amikor legutóbb megkoszorúztuk Maléter Üllői úti emléktábláját, akkor két képet mutattam fel a tisztelgő gyülekezetnek. Az egyik egy jól ismert fotó a délceg katonáról, oldalán fegyverrel. A kép talán néhány órával azelőtt készült, hogy Malétert tőrbe csalták és elrabolták a szovjetek. A másik kép egyelőre ismeretlen a közvélemény előtt.

Az Üllői út 24. belső udvarának körfolyosóján állnak a Luther Otthon lakói. Csupa derűs fiatal. Van, aki felkapaszkodik a korlátra, többen integetnek. A hátsó sorban egy magas fiatalember szamárfület mutat a mellette levőnek. Igen, Maléter Pál bolondozik így. Életvidám, felszabadult egyetemista. Egy boldog ember. Először arra gondoltam, hogy e szamárfüles mozdulat miatt illetlenség volna ezt a képet publikálni. Aztán rájöttem, hogy éppen ez teszi nagyon hitelessé. Ezen a képen nem a hős mártírt látjuk Maléterben, hanem az embert. Aki ekkor szemmel láthatóan boldog volt.

Igen, egy megszállt hazájától távol élő félárva ember itt boldog volt. A boldogság persze mélyebb tartalmú kifejezés. Húsz évvel későbbi mártíriumára gondolva Jézus szavával illethetjük őt: „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,10).