Kereszténynek lenni biofarizeusok között

2017. augusztus 31. - KötőSzó

Édentől keletre (a bűnbeesés következtében) az alma elízetlenedik. A gyümölcs, zöldség és gabona az ember verítékes munkájával terem. A gépevolúció és génmanipuláció pedig végképp nem kedvez az őseredeti ízek meglelésének. Hogyan gondozhatjuk magukban a paradicsomi képet azon a földön, ahol már szinte mindent leromboltunk? Hit és egészség című sorozatunk második részét közöljük. (Az első rész Luther Márton egészség-ügyeiről itt olvasható.)

Szerző: Kinyik Anita

fruits-vegetables.jpg

A teremtett és a termesztett

Mára már a magyar nagyvárosokban is virágzik a (kis)kertkultúra és a balkonbotanika. Egyre többen kapnak rá az „én termelem – én eszem”, mondhatjuk, a „tőlem nekem” manapság legmegbízhatóbb beszerzési formáira. Ez nem csupán az egészségmegőrzés szempontjából pozitív, de egy vonzó, cselekvő magatartásforma az alternatív megoldásokat kereső fogyasztók számára.

A növénytermesztés és növénygondozás az urbanista tempóval ellentétben nem egy pörgős műfaj. Figyelem, aprólékos munka és időráfordítás kell hozzá. Úgy tűnik tehát – így az „özönvíz” előtt pár másodperccel – néhány embernek azért mégiscsak sikerül ráébrednie saját tett- és termelőerejére, (érték)teremtő képességére. Nem kell a késztermék, megcsinálom magam. Ez áldozatvállalás valami nagyobb jóért, amely a percemberség és instant megoldásokon túlra mutat.

Talán a kertkultúra virágzásának mintáját követhetnék a keresztény közösségek is, ha nem is ásó-kapával. Bár evangélikus körökben már él és virul a „Templomkertem” nevet viselő kezdeményezés, amely az evangélikus gyülekezetekben és intézményekben a zöld szemlélet terjesztését tűzte ki céljául, és ezt illusztrálva, helyi termelőkkel összefogva keresztény programok mellett őstermelőktől való vásárlási lehetőséget is biztosít. 

A tudatos vásárló attitűd (amelyről már itt írtunk) rokon vonásokat mutat az egykor forradalminak számító keresztény gondolatokkal. És jó példa arra, hogy ma is lehet és érdemes árral szemben úszni.

Biofarizeusok

Mózes harmadik könyve számtalan előírást tartalmaz a mindennapi élet legapróbb részleteire is kitérve. Jézus az Újszövetségben elmondja, hogy ezek az előírások és betartásuk önmagukban kevesek a mennyek országához. Jézus, amikor a farizeusok szörnyülködnek, hogy alacsonyabb néprétegekkel, bűnösökkel, nőkkel, vámszedőkkel érintkezik, sőt bizonyos tisztasági előírások be nem tartásával étkezik, azt feleli, nem az a tisztátalan, ami bemegy, hanem ami kijön a szánkon, ugyanis az árulkodik a szív gonoszságáról (Mt 15,1–21).

Egész biztos, hogy nem kell bűntudatot éreznünk azért, mert nem kívánunk a város másik felébe répáért utazni, vagy az álbio kiszűrésével „az igazira” kétségbeesetten vadászva stresszhormonokat termelni a szervezetünkben. Nem „kötelezően ajánlott” se a biotermék, se a jócselekedet, csupán lehetőség, amellyel élhetünk. És ami alapvető: a motivációnak belülről kell jönnie minden választáskor. A kívülről erőszakolt dogmák, szabályok, szokások fabatkát sem érnek – ahogy ezt Jézus is tanította.

„Kis lépés egy embernek…”

Az „Ígéret földje” a Föld nevű bolygón már nem létezik. Máshol, másképp van. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a földnek nem gátlástalan kizsákmányolója, hanem sáfára az ember, aki feladatul kapta a föld és élővilágának gondozását, vigyázását.

Az ökológiai jetilábúak korában az átlagember legyinthet a saját fogyasztását és lábnyomát (melyet itt ki tud számítani) szemlélve. De mégsem teheti ezt nyugodt szívvel. Lehetséges, hogy a környezetvédőknek nem az értelemre kellene hatni próbálni, hanem a szívre. Nem hatásvadász módon. Inkább tényszerűen, „természetesen”: ezt kaptad, ajándékba, ez és ez a tiéd, ez az életed. Nem fizetni kell érte, elég megbecsülni. Felelősségérzet persze parancsszóra nem születhet meg.

Vágjuk a fát, folyatjuk a vizet, és halmozzuk a – bennünket messze túlélő – lebomolhatatlan hulladékot. A csapból is szemrehányás folyik az ember életmódjára nézve, már ha valaki kihallja a tömegmédia mindent elborító hangzavarából. A keresztény ember kihallja a lényeget, két lábbal igyekszik a földön állni, és komolyan veszi a szabadságából adódó felelősségét is. Ugyanakkor örül az ajándékba kapott életnek. Ennek megfelelően tesz nemcsak a maga, hanem környezete egészségéért is. Mert csak az hisz igazán, aki magában, saját tett- és hatóerejében is hisz.

A Kötőszón ennek gyakorlatba ültetéséhez már adtunk tippeket itt

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr6712787590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.