Az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit kérdezte indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról a megújult Evangélikus Élet magazin. Öt frissen felszentelt lelkész, öt válasz.

Szöveg: Kötőszó | Forrás: Evangélikus élet / Galambos Ádám | Fotók: Magyari Márton

Boldogságot csempészni az emberek életében

Hegedüs Gábor, a bobai evangélikus gyülekezet segédlelkésze a ma lelkészének feladatáról ezt mondta: „Számomra a lelkészkép az, amikor a lelkész nagyon lendületes, jó humora van, és bárhol, ahol megfordul, ott boldogságot csempész a közösségekbe. Isten igéjén és a hivatásomon keresztül én is egy kis boldogságot szeretnék az emberek és a közösségek életébe vinni.”

Belső indíttatás

Kovács Barbara jelenleg a pécsi gyülekezet lelkésze, az indíttatásról következőt válaszolta: „Pilis, ahonnan származom, evangélikus település. Sok generációra visszamenőleg az egész családom evangélikus. Törvényszerű volt, hogy én is beleszülessek az evangélikusságba. Hittanra, majd ifire jártam, ez fontos része volt az életemnek. Minden barátom a gyülekezethez tartozott. Gimnazistaként is meghatározó volt számomra a gyülekezeti élet. Már akkor is terveztem, hogy lelkész szakra megyek, de érettségizőként még éretlennek tartottam magam erre a pályára. Egy évig jártam [a Budapesti Gazdasági Egyetemre], ezalatt kiderült, hogy nem ott van a helyem [...] Nem tudom megmagyarázni, hogy mi vonzott, egyszerűen azt éreztem: nekem lelkésznek kell lennem. Belső indíttatás volt, hogy ezt a hivatást válasszam.”

Elcsendesedés, találkozás

„Az egyház az elcsendesedés, az Istennel való találkozás és a közösség lehetőségét adja. Jó látni, hogy az emberek akarnak Istennel találkozni. Ugyanakkor sokan ezt nem a templomban keresik. Erre azt szoktam mondani, hogy ha én szeretnék Istennel elcsendesedni és közösségben találkozni, akkor a templomba megyek, ahol ezt megtehetem.” – mondja Barcsik Zoltán, a bonyhádi gyülekezet segédlelkésze.

Legtöbbet tenni az emberekért

Réth Katalin, a békéscsabai evangélikus iskola lelkésze a következőket mesélte arról, miért választotta a lelkészi hivatást: „A pályaválasztáson gondolkodva sok ötletem támadt. Újságíró, pszichológus, gyerekorvos, rendezvényszervező, tanító néni is akartam lenni. Elképzeltem, hogy hosszú távon ezekkel foglalkozom, de azt éreztem, hogy nem tudnék így kiteljesedni. Ahogy teltek az évek, és egyre jobban beleláttam akkori lelkészünk, Szemerei János munkájába, úgy kezdett el érdekelni a lelkészi hivatás. Ami engem vonz, az a segítő foglalkozás, és rájöttem, hogy a lelkészségben megvan minden, ami engem érdekel. Azt éreztem, hogy a saját képességeim szerint lelkészként tudnék a legtöbbet tenni az emberekért.”

Isten igéjének hirdetése

Sinkó Gábor, nyíregyházi evangélikus iskola lelkésze történelem tanárként dolgozott. Mikor a kereszténység témakörét vették diákjaival a gyerekek folyamatosan kérdezősködtek arról, hogy ő hisz-e Istenben? Ekkor a történelemóra hittanórává változott és ekkor érezte először azt, hogy ezzel kellene foglalkoznia. A teológiai tanulmányai abban segítették, hogy Isten igéjéről jobban megértve tudjon beszélni az embereknek. Szerinte a lelkészi hivatásban is ez a legfontosabb: „A lelkész fő feladata, hogy Isten igéjét hirdesse. Ez azt jelenti, hogy van egy alapüzenet, ami először kétezer évvel ezelőtt hangzott el. És van egy adott történelmi helyzet, amit a ma embere él meg. Ezt az alapüzenetet kell példákkal és beszéddel úgy közvetíteni, hogy aki hallgat minket, megértse és fel tudja a saját életében a hallottakat használni. Ehhez a lelkésznek arra van szüksége, hogy értse a múlt nyelvét és a mai emberek nyelvén is legyen képes jól kommunikálni.”

Fotó: Magyari Márton