Válaszok helyett kérdések – Teológiai probléma a homoszexualitás?

2017. július 26. - KötőSzó

Az elmúlt hetekben azt követően, hogy a Német Szövetségi Parlament utat nyitott a melegek házassága előtt, egyházon belül ismét nagyobb teret kapott a melegekről szóló teológiai vita. Bennem pedig ismét azt, az engem régóta foglalkoztató problémát hangosította fel, hogy vajon egyáltalán releváns teológiai kérdéssel foglalkozunk akkor, amikor a homoszexualitást vizsgáljuk?

Szöveg: Sándor Jenő, evangélikus teológus, tanácsadó

o-gay-friendly-churches-facebook_1.jpg
A „mi a teológia tárgya” elnevezésű probléma ugyanis, nem csak egy kötelező fejezet minden tisztességes dogmatikában, hanem valójában az egyik legizgalmasabb problémafelvetés, amivel minden hívőnek érdemes a maga hitvilágában legalább egyszer komolyan megküzdenie.

A teológia gőgje lenne ugyanis abból kiindulni és úgy érvelni, hogy mivel a teológia művelője az egyetlen és mindenható Isten kinyilatkoztatásának forrásából vezeti le mondandóját, ezért minden vizsgálódásának a tárgyává tehető. Az ilyen teológia a dogmatizmus és moralizmus teológiája, amelyik nem törekszik arra, hogy a követőin kívül mások számára is érthető és követhető módon fogalmazza meg tanításait. Élesebben fogalmazva: az ilyen teológia lemondott arról, hogy missziót végezzen, egyszerűen szólva: érthető maradjon.

A teológia tárgyának problémaköre a kérdezéshez vezet el minket. A teológia esetében pedig a kérdések talán még fontosabbak, mint bármely más tudomány esetében. Ugyanis a teológia válaszai formálisan rögzítettek a hitvallási iratokban, és a hitvallási tételeinkben, azaz a dogmáinkban. A válaszainknál sok szempontból fontosabbak a kérdéseink. Ugyanis a kérdések nyitják meg számunkra a több évezrede kötött válaszokat.

Gondolatébresztőnek szánt írásomban nem törekszem arra, hogy tudományos igénnyel járjam körül az akadémiai teológia releváns kérdésdefinícióját, hanem három pontban, a hétköznapi teológiai gondolkodásunkban szerepet játszó teológiai kérdezésről szeretném megosztani azt, ahol az ezzel kapcsolatos megértésben jelenleg tartok. Ebben Paul Tillichet hívom segítségül, mint azt a teológust, akitől a legtöbbet tanultam ezzel kapcsolatban.

A teológiai kérdés veszélyes és bátorság kell hozzá

A teológiai kérdésfeltevés veszélyes. A kérdezésben rejlő veszély, és a kérdező bátorsága mutatja meg, hogy valódi igazságkeresés motiválja, vagy éppen ellenkezőleg annak elkerülését szolgáló pótcselekvés. Számtalan olyan közkedvelt – gyülekezetekben is szívesen tárgyalt – teológiai probléma létezik, amelyekről való gondolkodásnak vagy a róla szóló vitáknak semmilyen kockázata nincs, mert a lehetséges válaszoknak nincsen valódi következménye.

Ezzel szemben egy valódi kérdés mindig magában hordozza azt a lehetőséget, hogy a rá adható válasz „kirepít” minket az általunk választott hagyomány, adott esetben az evangélikusság keretei közül. Ahogyan a nagy egyházatyák sem tudhatták előre, hogy eretnekek vagy szentek lesznek, úgy a teológus, aki valódi kérdéseket tesz fel, kockáztat. Nem túlzás azt állítani, hogy a korai dogmatörténet herezis történetként is leírható. Origenészt, akinek a Szentháromság-tan első vázlatát köszönhetjük, később eretnekként ítélik el. Az újkor hajnalán egy Ágoston-rendi szerzetes, aki kérdéseivel évszázadokra megváltoztatta keresztény teológiai gondolkodást, szintén a kiátkozást kockáztatta problémafelvetésével.

paul-tillich-4.jpg

(Paul Tillich 1886-1965)

A teológiai kérdés kreatív játék a hagyománnyal

A hazai teológusok között talán kevésbé ismert epizódja Tillich életének vallásos szocialista munkássága. Több mint tíz évvel ezelőtt, teológus ösztöndíjasként, behatóbban foglalkoztam a korai Tillich-életműnek ezzel a fejezetével a Müncheni Egyetemen. Tanulmányaim kapcsán akkor értettem meg a legtöbbet a teológiai kérdezés lényegéről: a kreativitás és bátorság, amivel a tévedés bátorságával használja és formálja a teológiai hagyományt.

Tillich vallásos szocialista témában született esszéiben többek között arról olvashatunk, hogy a proletariátus sors egy olyan kinyilatkoztatás, amelyre a protestantizmusnak kell felelnie; vagy máshol arról, hogy a marxi történelemszemlélet analógiája az ószövetségi prófétai szemléletnek.

Ebben a korszakban, és ebben a kontextusban használja Tillich először, későbbi Rendszeres teológiájának egyik kulcsfogalmát a teonómiát is. Ahogyan a későbbi – magyarul is olvasható – nagy összefoglaló munkájából tudhatjuk: a teonómia egy olyan központi koncepció, amely segítségével Tillich az autonómia és heteronómia problémáját kívánja feloldani a teológiai etikában. A hivatkozott korai munkáiban a teonómia ugyanakkor a vallásos tartalmakkal átjárt megvalósuló szocializmus szimbóluma.

A tillichi teonómia fogalom kialakulásának a története jól mutatja, hogy egy fontos koncepció milyen transzformáción megy keresztül, mielőtt elnyeri végleges, esetleg később kanonizált formáját. Ez a folyamat pedig kísérleteken keresztül vezet. Kísérletezni pedig nem lehet rettegve attól, hogy mikor mondunk ki, vagy írunk le valami olyasmit, amiről kiderülhet, hogy kihívás elé állíthatja válaszainkat.

Minden bizonnyal elmondható, hogy a teonómia, mint a vallásos tartalmakkal átitatott megvalósuló szocializmus egy elhibázott, több pontos téves, és elnagyolt elképzelése volt a korai Tillichnek. Azonban soha nem született volna meg későbbi nagy munkájának egyik alapvető megoldása a teológiai etikában e nélkül a bátor és kreatív tévedés nélkül.

A teológiai kérdezés személyes érintettségen alapszik

Amikor Tillich Rendszeres teológiájának módszertani részében foglalkozik, a releváns, azaz érvényes teológiai kérdés problémájával két fontos feltételt fogalmaz meg, amit az alábbiakban szó szerint idézek:

  • „Csak az tekinthető teológiai tételnek, amely tárgyával foglalkozik, amennyiben is ez a tárgy lét vagy nemlét kérdése a számunka.”
  • „A teológia tárgya az, ami minket végsőleg meghatároz. Csak az tekinthető teológiai tételnek, amely tárgyával foglalkozik, amennyiben is ez a tárgy a mi végső meghatározottságunk kérdésévé válhat.”

Ha megszabadítjuk ezt a két állítást a Tillichre jellemző ontológiai terminológiától, akkor leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a releváns teológiai kérdés egyrészt egzisztenciális mélységgel rendelkezik, másrészt személyesen érinti a kérdezőt.

Személy szerint azt gondolom, hogy ez a módszertani meggondolás Tillich egyik legfontosabb hozzájárulása volt az akadémiai teológiához. Ez a két kitétel ugyanis megakadályozza, hogy a teológiai vizsgálódási tárgya inflálódjon azáltal, hogy olyan kérdéseket is beemelünk a teológia körébe, amelyeknek nincs valódi egzisztenciális mélysége, valamint diszkvalifikálja az összes olyan teológiai törekvést, amelyik megkívánja spórolni a személyes bevonódást és érintettséget. Ezzel pedig Tillich közvetlenül Luthert követi, ahogyan az utolsó bekezdésekben látni fogjuk.

Módszer és norma

Végül beszélnünk kell arról, hogy a teológiában a releváns kérdés problematikája nem egyszerűen egy módszertani kérdés. Ugyanis minden teológiai munka módszertanát befolyásolja az a normatív hagyományrendszer, amit a szerző hisz és vall. Azaz a válaszok nem követik, hanem bizonyos értelemben megelőzik a kérdést. Ezért lehet fontos végül néhány szót szólnom arról, hogy miként gondolok én arra a normatív tartalomra, amelyből a fent kifejtett kérdezés módja következhet.

Az evangélikus (lutheránus) teológia normájának tekinthető az a páli mondat, hogy „kegyelemből van üdvösségünk hit által”. Nagyon leegyszerűsítve ebből két állítást kell kiemelnünk: az üdvösséget az Isten cselekszi, és a hit az a csatorna, amin keresztül részesülhetünk benne, vagy kapcsolatba kerülhetünk vele. Az én értelmezésem szerint azzal, és ahogyan Luther ezt a páli hitvallást teológiai gondolkodásának középpontjába helyezte, az következik, hogy a hit nem morálisan konstruálódik. Igaz, hogy a morális kérdés vezette el Luthert ehhez a fontos tételhez, de a döntő ponton éppenhogy meghaladja, transzendálja morált, és a hitet egzisztenciálisan, a személyiség legmélyebb részeként írja le. Egyszerűbben fogalmazva a hit elsősorban tapasztalat, a tudat egy speciális állapota.

Aki hisz, ezért nem arról ismerhető fel, hogy a logikus és racionális gondolkodás helyébe valamilyen megkérdőjelezhetetlen autoritás nevében hittételeket állít, hanem arról, hogy bátor, inspirált és ihletett. Bátor, mert megtapasztalhatta, hogy milyen elmenni a falig, és találkozni a reménnyel, inspirált és ihletett, mert szabad.

A teológia egy ilyen játék. A teológia szabad. Hiába olvasunk vallásos kifejezéseket egy könyvben, ha az nem a gondolkodás és a tapasztalás szabadságán alapszik, akkor valószínűleg egy történeti munka van a kezünkben. Teológiatörténet. Ahhoz, hogy ennél többre jussunk mindenekelőtt bátran, szenvedélyesen és személyesen, azaz tapasztalatainkra alapozva kell kérdeznünk.

Releváns teológiai kérdés-e a melegség vizsgálata?

Zárásként röviden visszatérek a gondolatkísérletemet ihlető problémához, a melegek polgári házassághoz való jogának kérdéséhez. Elfogadva a teológiai kérdezés imént felvázolt három jellemzőjét, annak érdekében, hogy el tudjuk dönteni, hogy releváns teológia kérdés-e a melegek polgári házassághoz való jogával foglalkozni, azt kell megvizsgálnunk, hogy a feltett kérdés:

  • A lehetséges igen, vagy nem válasznak valódi tétje van-e a hitünkkel kapcsolatban? Vállalunk-e kockázatot, akár a nem, akár az igen válaszokkal.
  • Milyen teológiai hagyomány kreatív megértését segíti a kérdés?
  • Létezésemben érint-e engem személyesen a feltett kérdés?

Ki-ki döntse el.

A szerzőről:

Sándor Jenő (1981) - evangélikus teológus, a hittudományok doktora. A Metropolitan Egyetem oktatója, és szakvezetője. Uzletietika.blog.hu szerkesztője. A Magyar Pszichodráma Egyesület tagja, pszichodráma asszisztens. A Baker Street's Training Kft ügyvezetője, vezető tanácsadója.

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr5412689345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

bollazsu 2017.07.26. 20:20:07

Jenő ne haragudj, de ez itt fentebb egy teológiai maszturbáció, amit persze jó volt végigolvasni teológusként, és Tillich tisztelőjeként, nem utolsósorban Zelma néni fan-ként, de vajon egy nem teológus mit szól hozzá? Mit ért meg belőle? Ide még senki nem írt kommentet.