A körülmények hatalma – Prőhle Gergely az ügynökkérdésről

2017. június 26. - KötőSzó

Az Ökumenikus Segélyszervezet (MÖS) elnök-igazgatójának ügynökmúltjával kapcsolatos, a Magyar Nemzet hasábjain április végén megjelent írás és annak számos következménye viszonylag hosszú időn át foglalkoztatta az egyházon kívüli és belüli közvéleményt. Több fórumon alakult ki kisebb-nagyobb vita arról, hogy mit is tartsunk Lehel László reagálásáról, de főleg arról, hogy a történtek fényében miként gondolkodjunk egyházunk tényfeltáró tevékenységéről, annak komolyanvehetőségéről.

Szöveg: Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelőjeprohle2.jpg

Az Evangélikus Élet két héttel ezelőtti (23–24.) számában olvashattunk a segélyszervezet május 31-i közgyűléséről, ám a tudósításból – a MÖS honlapjára való egyidejű utalással – sajnos kimaradt a felügyelőbizottságnak az a nyilatkozata, amely Lehel Lászlónak a kommunista állambiztonsággal való együttműködését egyértelműen helytelenítette. Ezáltal úgy tűnhet, mintha az egyház sajtója úgy térne napirendre az egész ügy felett, hogy valami sajnálatos félreértésnek tekinti az egész incidenst, amelyet gyorsan sikerült eloszlatni, a rend pedig helyreállt.  Az evangelikus.hu-n olvashatjuk ugyanakkor D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspöknek az interjúját is, amelyben elveri a port a tényfeltárókon, mondván, ők „kvázi az egyház szemetét akarják világgá szórni”, majd részletesen beszámol beszervezésének és titkosszolgálati munkájának körülményeiről, tágabb összefüggéseiről.

Előrebocsátom, hogy mind Lehel Lászlót, mind Harmati Bélát gyerekkorom óta ismerem. Előbbit a kelenföldi gyülekezetből, ottani szolgálata idejéből; a segélyszervezet élén, annak társadalmi, politikai beágyazottsága érdekében végzett munkáját nagyon nagyra becsülöm. Utóbbira – úgy is mint édesapám gimnáziumi osztálytársára – gyermeki szeretettel tekintettem, egyház-diplomáciai tapasztalatát tisztelem, igehirdetéseit örömmel hallgattam, még ha vezetői döntéseinek némelyikével nem értettem, értek is egyet.

Ugyanígy szeretném világossá tenni azt is, hogy egyházunk tényfeltáró módszertanát jónak s bizonyos esetlegességei ellenére is a magyar közéletben példaszerűnek tartom. Harmati püspök úr állításával szemben ugyanis a bizottság tagjai korántsem az egyház szemetét szórják, nem „ügynököznek”, nem pusztán a neveket sorolják, hanem éppen azt teszik, amit az interjú számon kér rajtuk: a külső körülmények, az egész rendszer működésének vizsgálatával együtt jelentetik meg tanulmányaikat, amelyeknek a tudományos igényességét a hazai szakmában is méltatták. Ez a munka – a megfelelő egyházi grémiumok folyamatos tájékoztatása mellett – lassan, de folyamatosan halad.

És mégis: a Lehel-ügy és kezelése rávilágított arra, hogy egy olyan közéletben, amelyben továbbra is a differenciálatlan „ügynöközés” a jellemző, nem lehet teljesen függetleníteni magunkat a körülmények hatalmától, s nem érvelhetünk folyamatosan azzal, hogy a mi eljárásunk nem megbélyegezni, hanem tudományos igénnyel megismerni akar. Ne felejtsük el, hogy már a Lehel László történetéről szóló első cikk is a tényfeltárók egyik megjelent kötetére hivatkozik, még ha abban – egyértelmű, éppen a listázás elkerülésének céljával született egyházvezetői döntés alapján – nem szerepeltek is a hálózati személyek valódi nevei (a fedőnevek igen). Ez azt jelenti, hogy a kutatók már egy évtizeddel ezelőtt is pontosan tudták, hogy kikkel kell beszélgetniük, kiknek az anyagát kell átvizsgálniuk.

Hogy a Lehel Lászlóval való beszélgetésre csak most, az újsághírek következtében került sor sebbel-lobbal, az sajnos nem növeli az egyházi tényfeltárás tekintélyét, bizonyítja ugyanakkor a körülmények hatalmát. Lehel László eljárását, elnök-igazgatói tisztségének felfüggesztését a helyzet tisztázásáig fontos gesztusnak tartom, amely sajnos jó néhány más, az egyház szempontjából jóval fontosabb esetben elmaradt. Ugyanígy szép gesztusnak tartom, hogy Harmati püspök úr az egyház nyilvánossága előtt „elrendezi még ezeket a dolgokat”. Lehel László interjúiban egyetlen, az „egyházvezetés” szerepét tekintve legalábbis félreérthető kijelentés szerepel. Ez arra vonatkozik, hogy ő tájékoztatott minket titkosszolgálati érintettségéről. Ehelyett azonban az történt, hogy én rákérdeztem, ő pedig egy percig sem tagadta azt, ami történt, s amiről most nagy nyilvánosság előtt is beszél. Ez fontos különbség, s voltaképpen ebben: az időbeliségben lehet megragadni az egész tényfeltárási folyamat ellentmondásosságát. Mert míg Keveházi László esperes úr vagy Reuss András professzor úr már évekkel ezelőtt hosszú, adatokkal is alátámasztott önvallomásban számoltak be érintettségükről, sokan mások – így Lehel László és Harmati Béla is – tizenkét évvel a tényfeltáró folyamat megkezdése után szólítják meg részletes beszámolójukkal a szélesebb közvéleményt – a külső körülmények hatására.

Ha ez a bizonyos ügynöki tevékenység valóban olyan jelentéktelen vagy – bármily abszurd is ez – az egyház számára olykor akár hasznos is volt, miért nem lehetett erről korábban írni, beszélni? Kár megvárni, amíg a körülmények újra és újra elhatalmasodnak rajtunk, miközben – egyedüliként – éppen az evangélikus egyház az, amelyik a kiengesztelődés jegyében valóban érdemben foglalkozik a múlt e szomorú fejezetének megismerésével. Ne legyenek kétségeink: a hazai nyilvánosság természetrajza nem fog megváltozni. Érdemes ezt az érintettség megvallásakor és a tényfeltárás módszertanának átgondolásakor figyelembe venni.

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr8712616427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ludwig Lutheranus 2017.06.26. 12:43:44

Nagyon sok mindent leírt Prőhle úr, nem is szeretnék mindenre reagálni, de három dolgot mindenképpen fontosnak tartok megjegyezni:

1) Valóban példaértékűnek tartom én is, ahogyan egyházunk hozzááll az ügynökkérdéshez, ahogyan próbálja felgöngyölíteni ezeket a szálakat.
Akármi is derül ki még a későbbiekben (mert szerintem ki fog, sőt!), ezt mindenképpen folytatni kell!

2) Igen, sajnos a magyar társadalom egy jelentős része ilyen esetekben kapásból "ügynöközik", és (tisztelet a kivételnek) még csak meg sem próbál a dolgok mögé nézni, urambocsá' az egyes sorsokat megvizsgálni, mielőtt "csípőből tüzel".
Ezzel sajnos nehéz mit kezdeni, és nem lennék meglepve, ha bizonyos kutatások és feltárások többek között ezért sem tartanának ott, ahol pl. tartaniuk kellene, mert mondjuk nem (vagy még nem) akarják az illetőt "megvilágítani", mert ha pl. nincs is fontos pozícióban, de a társadalom ilyetén való felfogása kapásból képes lehet őt tönkretenni.

3) Sajnos ez az egész Lehel László-ügy is egyfajta szövődménye ennek az átfogó "ügynökkérdésnek", amit már évtizedek óta nyögünk, és amíg itt nem lesz egy átfogó törvénykezés erről, addig csak max. a remény marad arra, hogy ez a helyzet talán valaha változni fog...
És ne felejtsük el: amíg például sokszor még a sok, a Rákosi-érában tevékenykedőről sem tudunk máig semmit (kevés kivétel azért akad), addig abban is max. csak bízni lehet, hogy azoknak, akiket az pl. ötvenes években tettek tönkre, talán még földi életükben sikerült a nyugalmat megtalálniuk!

3+1) Mindezek függvényében is fenntartom a múltkori egyik kommentemet: amint valakiről kiderül, hogy mi volt, pontosan mit csinált, akkor azt lehetőség szerint (a körülmények alapos figyelembevételével!) azonnal a nyilvánosságra kellene hozni. Pont.

Legeslegalja · http://berrettegok.blog.hu 2017.06.26. 13:11:56

Valóban fontos kérdés szembenézni az ügynökmúlttal.

De ha mindezt úgy tesszük meg, hogy azok akik rákényszerítették az emberekre az MSZMP nevű diktatúra felügyelő szervezetének, az MSZMP KB-nek az akaratát ezekre az emberekre, akik kiszolgálták és önként jelentgettek nekik, mint az MSZP nevű utódpárt, és Gyurcsány féle Megyei KISZ titkárok, akiknek a vizsgáira is leszólt az egypárt, addig mi a tökömről beszélünk ?

nyugdíjas1 2017.06.26. 13:36:16

@Legeslegalja: a FIDESZ-t se tessék kifelejteni!

nyugdíjas1 2017.06.26. 13:41:41

Mer azír a 800 ezer kommunista párttagból jutott bőven a FIDESZ-be is. A fel- és lemenőikről nem is beszélve...

high up! 2017.06.26. 13:42:17

@Ludwig Lutheranus: " Igen, sajnos a magyar társadalom egy jelentős része ilyen esetekben kapásból "ügynöközik""

Há asztán mi csodálkozni való van ezen? A fideszkomcsik a mai napig rejtegetik a komcsi ügynököket. Na nem véletlenül, hiszen a sok kiszuperált senkiházi már rég nekik dolgozik. Na meg nem hülyék ezek az Orbaneszkuék, hogy kiteregessék a családjuk meg a rokonságuk szennyesét.

A 3/3-as banda ma is aktívan él és müködik a fideszkomcsi kormányzatot szolgálva. Legutóbbi dobásukban, a civil szervezet törvényben úgy virágoznak a Rákosi korszak nyelvfordulatai mintha ma is az 50-es években lennénk:

"Meg kell jelölni az imprilista hatalmak által támogatott, a magyar dolgozó népre veszélyes osztályellenes szervezeteket, amelyek célja hogy aláássák a dolgozó NER-nép sikereit és osztályidegen ideológiával zavarják meg a gondolkodásukat"

FOLYTASSUK!

Serény Vélemény 2017.06.26. 14:53:40

"már évekkel ezelőtt hosszú, adatokkal is alátámasztott önvallomásban számoltak be érintettségükről,"

Kb. ez lett _volna_ a keresztény(i) megoldás.

szladek 2017.06.27. 21:05:11

Szerintem teljesen elérhetővé kellet volna tenni az egész ügynök kérdést már az 1990-es évek elején. Nem csak itt az Evangélikus Egyházban, hanem országosan is. Mindenkinek joga van hozzá, hogy megtudja, annak idején jelentettek-e róla, és ha igen, akkor ki volt az. Még akkor is ha a fél parlament érintett lett volna akkor. Ezt Harmati Béla püspök nyilatkozta, Antall Józsefre hivatkozva. Hozzáteszem, a mai parlamentben is űlnekjócskán még érintettek. Minden középkelet-európai volt szocialista országban megtették ezt. Nálunk mivel mi voltunk a legvidámabb barakk, nem volt akkora igény erre, mint mondjuk a Cseheknél, vagy az NDK-ban. Azért kíváncsi lennék arra is, hogy Káldy Zoltán püspök halála utáni napokban, milyen iratokat tüntettek el és semmisítettek meg a püspöki hivatalban. Mert mindenki tudta akkor, hogy ez történt. Nekem van egy olyan sanda gyanúm arról is, hogy nagy ára lehetett a a budapesti 1984-es LVSZ naggyűlés megrendezésének is. Még egy laikusnak is feltűnt hogy ugyan miért is engedett az akkori kommunista hatalom egy ekkora jelentőségű rendezvényt Budapesten. Sok sok kérdés merül fel még ilyenkor is az emberben. És ez így fog menni, amígnem lesz tisztázva ez az egész ügy.