"Ha Jézus nem volt radikális, akkor senki"

Fundamentális kérdések a keresztény fundamentalizmus kapcsán

2017. június 14. - KötőSzó

A vallási (keresztény, elsősorban hazai) fundamentalizmus igen terhelt és sokfelé ágazó kifejezésének fogalmi mezejében barangolt június 12-én egy igen sokszínű, ökumenikus összetételű teológus értelmiségi kerekasztal a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) kápolnájában. Kinyik Anita beszámolója.

aaeaaqaaaaaaaao_aaaajgiwy2jmzgu4ltlkntatngzjzs05mdu3ltbmmjzinzkyzjdkza.jpg

A nehezen megragadható, alapvetően címkézős természetű, azaz a másik embert, csoportot elfogódottnak, hovatovább szűklátókörűnek, kirekesztőnek, magába zártnak bélyegző kifejezést – dr. Pető Andrea, a Közép-Európai Egyetem tanárának és az MTA doktorának körkérdéseire reagálva – elemezték a kezdetben csak egymás közt, a virtuális térben vitázó, majd a nyilvánosságot is vállaló résztvevők.

„Mindig mindent érdemes okosan végiggondolni” – idézte legnagyobb hatású tanára, illetve mestere mondatát a kerekasztal résztvevői közül mindig a legelmélyültebben és legelvontabban a témához közelítő piarista szerzetes, Urbán József, a jelenleg Rómában működő Piarista Rend Ázsiáért felelős generálisi asszisztense. „Jelenits István atya példaértékű azzal a nyitott nyugalommal, amellyel mindig mindenkit végighallgatott, tőle tanultam a másik szavai ízlelgetésének „művészetét”, és a keresztény hagyomány iránti mély bizalmat” – vallotta a bevezető kérdésre reflektálva.

A jelenleg a Bécsi Egyetemen kutató dr. Perintfalvi Rita katolikus teológus igyekezett megalapozni a fundamentalizmusról szóló beszélgetést egy rövid történeti felvezetővel: a kifejezés egy 20. század eleji észak-amerikai neoprotestáns mozgalomból ered, mely a modernizmus ellenében védelmébe vette mindenekelőtt a Biblia tévedhetetlenségét és a hagyományos dogmatikai tételeket. Politikai spektrumba csak a ’80-as évektől került. A legnagyobb probléma a katolikus teológus szerint, ha a politikai tekintélyelvűség a vallási fundamentalizmust kihasználja.

Ahhoz, hogy a gyűlöletbeszéd és gyűlöletkeltés helyett párbeszédet folytathassunk egymással, meg kell látnunk a másikban az embert, hangsúlyozta Perintfalvi Rita, ehhez jól kapcsolható a Kötőszó blog alapítója, Laborczi Dóra újságíró, evangélikus teológus, az ELTE Film-, média- és kultúraelmélet doktori programjának hallgatója azon gondolata, amelyben kifejtette, kétféle szempontból tekint a fundamentalizmusra. Egyrészt kívülről, magát a jelenséget megfigyelve, elemezve, eredőire rákérdezve, másrészt létezik egy „belső nézőpont” is, ez pedig maga a tapasztalat, és mint sokgenerációs lelkészcsalád sarja, ő maga arcokat is lát a különböző, egymást könnyen beskatulyázó, egyházon belül megfigyelhető irányzatok mögött. Még egy meglepő kijelentést tesz: „a tág definíció szerint minden hívő fundamentalistának tekinthető, sőt, a reformáció is egy fundamentalista ellenállási mozgalomnak.”

Urbán József szerint nem a nézetek, hanem az emberek a sokfélék, és ezt értékelni érdemes, ez a közösség lényege, a sokféle nézőponttal, nézőpontból ugyanis egymásnak közvetítjük Krisztust. Dr. Mészáros György, az ELTE PPK oktatáskutatója, katolikus teológus ezt a gondolatmenetet kissé utópisztikusnak érezte, véleménye szerint ugyanis a kereszténységnek mindig volt egyfajta társadalmi beágyazottsága, szerinte nem tudunk megszabadulni a politikai-történelmi kontextusunktól, de épp erre kell reflektálni, és ebben kell spirituális összhangra találni.

religion-and-science-beyond-fundamentalism-and-relativism-e1345940520529-640x360.jpg

Mészáros György mint a Helyzet Műhely tagja, a kelet-európai kontextus és pozíciók kutatója a kontextus és az értelmezési keretek tisztázásnak fontosságát emelte ki, ez ugyanis a valódi párbeszéd folytatásának első és legfontosabb lépése – legyen szó bár a fundamentalizmus fogalmi megközelítéséről vagy a kelet–nyugat oppozíció, illetve reláció körüljárásáról, értelmezéséről. Ez utóbbi igen tágas és ágbogas témára vonatkozott ugyanis a beszélgetést moderáló Pető Andrea egyik körkérdése.

Az adekvát keresztény beszédmóddal kapcsolatban – kommunikációs szaktudását is mozgósítva – Laborczi Dóra a következőket emelte ki: a keresztény beszédmód a mindenkori kontextustól, mindenféle politikai hatalomtól független, hiteles, építő, erőszakmentes és a lelkiismereti szabadság által vezérelt. Továbbá hangsúlyozta, hogy a hatalmi kényszer még az abszolút jó elfogadtatása céljából sem elfogadható eszköz.

A magát progresszív teológusként definiáló Perintfalvi Rita hangsúlyozta, hogy érdemes inspirálódnunk nyugatról, még ha olykor a két kultúra összeegyeztetése lehetetlen vállalkozásnak tűnik is. Mészáros György erre reagálva fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a progresszió is relatív fogalom, és ideológiai bástyák helyett talán érdemes olykor a valós materiális problémákkal foglalkozni.

Urbán József magát mint szerzetest – nagy derültséget kiváltva – eleve fundamentalistának nevezte, de Jézushoz mérve kevésbé radikálisnak. Ennek nyomán került elő a kifejezés pozitív értelme, amely a fundamentumokhoz való megvesztegethetetlen ragaszkodás, és ezzel tulajdonképpen lutheri, hovatovább jézusi jellemzőnek mondható. Ha Jézus nem volt radikális, akkor senki, erősítette meg mindezt Mészáros György is, aki ennek kapcsán arra kérdezett rá, hogy vajon mikor kell embertársainkkal szemben azt a határozott és kérlelhetetlen hangot megütni, amit egykor Jézus „kora fundamentalistáival”, a templomban árusító kufárokkal, vagy a kirekesztő farizeusokkal szemben megütött.

Urbán József zárásképpen azt a videót helyezte a hallgatóság szívére, amelyben a manchesteri merénylet utáni napon egy muszlim férfi bekötött szemmel és feltartott kézzel áll egy táblával maga előtt, melyen az áll: „Muszlim vagyok, és én bízom benned. Te bízol bennem annyira, hogy megölelj?” Fundamentalista dolog robbantani Manchesterben, ugyanakkor fundamentalista dolog nem észrevenni ezt a fiatalembert, továbbá ennek a gesztusnak a társadalomalakító hatását, állapította meg Urbán József.

Összességében a nyolcvan vendéget a helyszínre vonzó alkalom után tettvágyat érezhetünk arra nézve, hogy – Laborczi Dóra megfogalmazását idézve – mi magunk is megfogjuk a lapátot, és beleálljunk a párbeszéd munkálásba, már ha be szeretnénk temetni az árkokat. Ki-ki a maga eszközeivel tehet azért, hogy hidak képződjenek és ne falak.

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr10012592871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Serény Vélemény 2017.06.21. 09:34:25

"I. Korintus levél:3:11 Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus."

Egy kicsit olyan ez, mint ha Filippiben (lásd még Apcsel 16.) a szolgálaton kívüli Püthia -- "a pithon szellemével megszállt szolgálólány" -- " παιδίσκην τινὰ ἔχουσαν πνεῦμα πύθωνα" -- indítványozta volna Pál apostol teamjének, hogy rendezzenek konferenciát azzal a címmel, hogy "a kereszténységben démont űzni nem igei".

Na most a teológiailag túlképzettek számára szeretném megjegyezni, hogy az a Püthia nem egy kispályás feminista genderológus "doktor" volt, hanem egy, a Delphoi-i jósda felavatott papnője, akinek az "összefüggéstelen", kábítószer és vagy kábító hatású gáz belégzése miatti önkívületi állapotában elmondott jóslatait a jósda papjai fordították le, ezzel nagyjából hatással lévén az egész európai és közel-keleti történelemre. (lásd még:
hu.wikipedia.org/wiki/Delphoi ).
Ráadásul ez a szolgálólány (gonosz) természetfeletti forrásból - lásd még "pithon szelleme" -- 100%-os igaz kijelentést tett a keresztényekre: "Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik."

Mégis az egészben volt egy olyan csavar, ami miatt egy igaz Isten igazi apostola nem érezte magát komfortosan azzal kapcsolatban, hogy pont egy ilyen démonizált nő fogja segíteni a világevangelizációt a 100%-os pontosságú ténymegállapításával, ezért fogta magát és a Szent Szellemtől kapott kijelentés és hatalom által kiűzte ezt a démont a nőből, ezért gyakorlatilag az egész város felbolydulását és a saját üldöztetését, majd később mindezeknek mintegy folyományaként egy jelentős gyülekezet megalakulását okozva.

Drága jó tezsvérek, TI tényleg azt hiszitek, hogy ez a nő, ez a gendorológus boszorkány, akinek minden tevékenysége a TI Istenetek elleni lázadás, és az ebben a lázadásban való részvételre szítás, és a kereszténység alapjai ellen elkövetett uszítás - lehetőleg minél alaposabban - bármi jót akar nektek, amikor ilyen körkérdéseket intéz hozzátok?

TI azt hiszitek, hogy a benne levő démonok, és azok az ideológiák, amelyek ezek termékei bármivel is jobbak, mint az első századi Püthia démonjai, és ideológiái?