A bölcsesség, a szépség és a születés keresztény képei

Teológiai kísérletek a női princípium feltárásához

2017. június 08. - KötőSzó

Az anyamadár tojásain ül, és teste melegével kelti ki fiókáit. A pünkösdi ünnep kötőszós meditációja épp a keltetőgép találó hasonlatát használta az egyház mai feladatának megfogalmazására. Az elsődleges keltető azonban minden földi misszióhoz égi természetű kell, hogy legyen, hisz csak az éltethet, aki az örök éltető forráshoz kapcsolódik. Az egyház eredeti küldetését az Újszövetség tanúsága szerint csak a Szentlélek erejével képes beteljesíteni. A Szentlélek jelképe hagyományosan a galamb. Meglepő módon az anyamadár képét idézi Mózes első könyvének második verse is a következő igeszakaszban: „Isten Lelke lebegett a vizek fölött” – mutat rá Cselényi István, aki az eredeti, kotlott jelentésű igét veszi alapul. Elrugaszkodott dolog volna I. János Pál kijelentése nyomán anyaként gondolni Istenre? Meghökkentő volna azt állítani, hogy (féloldalas?) istenképünk is reformációra szorul? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresték a választ az Evangélikus Hittudományi Egyetemen május 31-én tartott szofiológiai konferencián.

Szöveg: Kinyik Anita
_adam_s_creation_sistine_chapel_ceiling_by_michelangelo_jbu33cut_0.jpeg

Michelangelo: Ádám teremtése a Sixtus-kápolna mennyezetfreskójáról.  A Teremtő köpenyéből előbújó alakok közül a nőalakot Szófiával, a Bölcsességgel azonosítják: „Az Úr bölcsességgel alkotta a földet.” (Péld 3,19)

A hiánypótlónak nevezhető ökumenikus alkalom apropója egy hiánypótló, de méltatlanul elfeledett teológiai munka, a dr. Cselényi István Gábor görögkatolikus lelkész és egyetemi tanár által írt Isten anyai arca Egy hipotézis nyomában című kötet volt.

Az ún. szofiológia a szófia (szophia) görög szóból, a hellenisztikus filozófiai hagyományból eredő kifejezés. Cselényi István könyvében bemutatja, hogy az „isteni bölcsesség”, „Szófia” a Szentírás lapjain – ha áttételesen is – felfedezhető, elsősorban az Ószövetségben, de az újszövetségi kinyilatkoztatásban is. A professzor szerint elrejtőzése a Szentírásban a bibliaolvasói előítéletek és beidegződések miatt lehet tartós. Talán hasonló előítéletek azok, amelyek visszhangtalanul hagyták az először 2007-ben megjelent teológiai kötetet, amelyet most újra, revideált formában is kiadtak. Cselényi István felhívja a figyelmet arra, hogy ha Isten női jellegét, anyai arcát nem ismerjük meg, akkor sem istenképünk, sem egyház- és világképünk nem lehet teljes.

Szófia társteremtői szerepben jelenik meg a bölcsességi irodalomban, állítja Cselényi István, és számos bibliai szakaszt ismertet és értelmez ennek igazolására könyvében, továbbá sok misztikus gondolkodó érveit is sorra veszi, például Bingeni Szent Hildegard, Jakob Böhme vagy az orosz vallásbölcselő Szolovjov gondolatait. A földi lét nászszerkezetét hangsúlyozta a szerző a konferencián is, amely hipotézise szerint az isteni „nászszerkezetet” mintázza. Ennek meglátásával véleménye szerint új koordinátarendszer körvonalazódik, amely hozzáadhat a teológiai gondolkodáshoz, illetve árnyalhatja azt.

„Szidod az anyámat?!” – idézte a kocsmai verekedések legfőbb kiáltó okáról árulkodó mondatot dr. Deme Tamás, a PPKE Vitéz János Karának oktatója, párhuzamot vonva a Szentlélek káromolhatatlanságának bibliai passzusával. Ezzel a humoros analógiával mégis a velejénél ragadja meg a témát, rávilágítva a Szentlélek anyai szentségére és sérthetetlenségére. A legősibb vallások matriarchális jellegűek voltak, azaz Isten anyaságának eszméjére épültek, emelte ki előadásában dr. Fekete József történész, egyetemi adjunktus. Az előadó az ihletet adó múzsák, a sorsfonál-szövő párkák, a viszálykeltő és szerelmi lelkesültséget igéző görög-római istennők világába kalauzolt, rávilágítva, hogy mindezek a női oldal egy-egy színét és árnyalatát jelenítették meg.

icon-of-the-holy-trinity-5.jpg

Szentháromság-ábrázolás egy bizánci ikonon. 

Az előadó az ősmagyar vallás Öregistent és Istenanyát is tisztelő világába is bepillantást engedett, mely a közvélekedéssel ellentétben bajosan nevezhető rokonnak a szibériai sámánhittel. Mindenesetre egyik jellegzetessége, hogy a pap, a tanító és az orvos hivatása nem különült el egymástól. Sok török és belső-ázsiai eredetű eleme van, ilyen például a hit vagy a bűn szavunk. De a Boldogasszony, más néven Babba alakja is onnan ered, melyről Gellért püspök, térítő útja során, mint egy jóságos mennyei asszony kultúrájáról írt.

A magyarság egykor hét Boldogasszonyt tisztelt. Mitológiánk Emeséje pedig egyenesen a szeplőtelen fogantatást idézi. Hallatlanul érdekes, amely összefüggésre az előadó felhívja a figyelmet, nevezetesen a Nyugat- és Kelet-római Birodalom kultúrájának és így lelkiségének különbözőségére: Nyugaton a római jog nyert teret, azaz a Pater familias kultúrája, amely szerint a családfő a család legöregebb férfi tagja teljhatalmú, élet-halál ura (mindenféle következmény nélkül megölheti hozzátartozóit), míg keleten, Nagy Sándor uralma alatt az „engedékenyebb” hellenisztikus kultúra virult. A magyarság a kettő törésvonalában helyezkedett el – ez a tény több szempontból is továbbgondolásra ösztönöz.

Kétségkívül a legérdekesebb előadást dr. Tornay Krisztina Petra SSND iskolanővér tartotta a szimpóziumon, akinek térplasztikai kutatásai és szakrális ikonográfiai vizsgálatai igazolták azt a tézisét, miszerint létezik keresztény gyökerű, spirituális tartalmú női hagyomány, és elérhető módon jelen van. A csíkménasági római katolikus templom különleges tereivel és a terek üzenetével ismerkedhetett meg a hallgatóság az előadás alatt, amely formai jegyeivel is mintha valami (női) beavatást idézett volna.

A Kötőszón – más hangsúlyokkal – már született elemző cikk a témában Az egyház elanyátlanodásáról címmel.

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr712575705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Jakab.gipsz 2017.06.09. 21:31:06

Ideje lenne Isten fogalmát komolyan venni és egy neo-katolizácó lehetőségét is végig gondolni.

logikus4 2017.06.10. 15:19:54

A Szentlélek jelképe hagyományosan a galamb. Kotlott vagy sem, az emberi természetet ismerve gyaníthatjuk, hogy valójában héja volt.

Elrugaszkodott volna Istenről azt feltételezni, hogy fekete? A legősibb emberek minden bizonnyal fekete bőrűek voltak, és napjainkban rohamosan növekszik a fekete keresztények aránya. Ámde ma már Amerikában él a legtöbb keresztény hívő, és a földrész őslakosait sem tehetjük ki a szegregáció megalázó következményeinek. És ne rekesszük ki az eltérő szemléletű híveket se, ezt leghatásosabban azzal demonstrálhatnánk, ha Istenről sem tételeznénk fel kritikátlanul a heteroszexuális irányultságot. A bölcsesség, a szépség és a születés keresztény képeit ennek megfelelően fekete+indián keverék, tehát zambó kevert rasszba tartozó, leszbikus vagy biszexuális Istennőt ábrázolva jeleníthetjük meg korszerűen.

A fékek és ellensúlyok rendszerének szellemiségét követve a Boldogasszony(ok)ról sem tételezhetjük fel, hogy nő(k), tehát Boldogfi, Boldogúr, esetleg Boldogfiak, Boldogurak lenne a méltó megfelelője napjainkban.

A cikk ugyan mellőzi Krisztust, de ejtsünk szót róla is. Tudjuk, hogy Istennő fia ázsiai származású volt, és ugyan hagyományosan az europid nagyrasszba sorolja a többség, de joggal tételezhetjük fel róla, hogy a mongoloid nagyrasszba tartozott, elsősorban a távol-keleti hívők megnyerése érdekében. Valóban fiú volt? Nos, elfogulatlanul mérlegelve a lehetőségeket, nem zárhatjuk ki, hogy se nem fiú, se nem lány, hanem a kettő együtt, azaz hermafrodita. Újjászületéséről pedig a modern tudományos ismeretek birtokában joggal tételezhetjük fel, hogy inkább szimbolikus lesz, tehát zombiként tér vissza Isten ereje és kegyelme folytán, ahogy a halottak feltámadása is erre utal. Hiánypótlónak nevezhető ökumenikus alkalmunk nyílt kijelenteni, hogy a Fiú külseje alapján egyik nagyrasszba sem sorolható albínó.

A hermafrodita, albínó zombi Jézus második eljövetelét követő végítélet minden bizonnyal valóban a harag napja lesz.