Így adtam oda egy házat

„ És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás” (Zak 14, 11)

2017. május 04. - KötőSzó

„Ez egy átlagos történet, átlag alatti lehetőségekkel rendelkező emberekről. Nagyon sok jó dolog történhetne még az országban anélkül, hogy bárkinek is fel kellene áldoznia magát vagy jólétét valami nagyobb jóért. És még csak megyéket sem kellene átutazni azért, hogy találjunk valakit, akin segíthetünk. Sőt, talán azért sem, hogy találjunk valakit, aki segít.” Egy házvásárlás története egy olvasónktól.

15670741_c57eb499253737b14206a03f36dcccf7_xl.jpg

„Vettem egy házat.” Milyen rövid és egyszerű mondat! Ám eleve az emberiség egy csekély kisebbségének adatik meg, hogy tényleges igazságként mondhassa ki ezt a rövid és egyszerű mondatot. És azon belül is nagyon sok forgatókönyvet takarhat: 1. Gazdag üzletember vagyok, több lakásom is van a világ különböző pontjain, de most megtetszett egy patinás villa szép kilátással a londoni Muswell Hillen. Egymillió fontot perkáltam érte, és a legjobb lakberendezőket bíztam meg, hogy átpofozzák az én ízlésemnek megfelelően. 2. Átlagember vagyok, aki egész életében keményen dolgozott, takarékoskodott, és örökölt is valamicskét, így megengedheti magának, hogy a már tehermentes budapesti panellakását vidéki kertes házra cserélje. Kinéztem magamnak egy nagyváros külső kerületében, csendes helyen lévő szerény, tetőtér beépítéses ingatlant barátságos kerttel, és a korábbi lakásomért kapott húszmilliót kiegészítettem az örökségből származó tízmillióval, valamint felvettem még egy kis személyi kölcsönt, így ha hét évig nyögöm is a részleteket, mégis egy kertes ház boldog tulajdonosa lettem. Lehetne még sorolni a különféle változatokat. Ehelyett inkább elmondom, mit jelent ez a mondat az én esetemben.

Vettem egy házat. Tavaly. A Jófogáson találtam, és azt gondoltam, hogy ezt nem lehet kihagyni. Amióta dolgozom, szolgálati lakásban élek. Nem panaszkodhatom a fizetésemre, de annyi azért sosem volt, hogy megtakarítást tudtam volna felhalmozni. Sőt, mivel nem szeretek örökké nemet mondani magamnak és szeretteimnek, egy bizonyos életszínvonal fenntartása érdekében sajnos adósságaim is keletkeztek az évek során, amiket azonban becsülettel törlesztek. Ezt dobta ki a gép, de sem én, sem a feleségem nem örököltünk sem ingatlant, sem milliókat.

Lehet, hogy én vagyok a magyar átlagember? Vagy ha nem is az átlag, de legalábbis a többséghez hasonló. A többségen belül mégis az a réteg, amelyik nem éhezik, nem fagy meg, van fedél a feje fölött, van munkája, van cipője, ruhája, sőt szerényen még hobbira is költhet, például hangszerre, fényképezőgépre, második diplomára, de azért alapvetően egyik hónapról a másikra él. Saját tulajdonú ingatlanunk nincs, és örökség sem várható. Persze hogy mindketten rakosgatunk félre havonta lakáscélú megtakarításra. De vajon abból, ha letelik a futamidő, tudunk-e venni valami lakhatót? Feleségem még nincs negyvenéves, nekem viszont már csak tizenkét évem van a nyugdíjig. Érthető, hogy nézegettem a hirdetéseket, és az egymillió körül kínált házakba egytől egyig szerelmes lettem, függetlenül attól, hogy az ország melyik táján épültek. Ennyit talán még én is össze tudnék kaparni a hitelkereteimből. Aztán szép lassan, évről évre mindig ráköltenénk annyit, amennyit éppen rá tudunk szánni, és a végén lenne egy saját otthonunk. Így akadtam rá egy alföldi nagyközség peremén eladó kis parasztházra 400 ezer forintért. Manapság egy tévét lehet venni ennyiért!

Már maga a telek többet ér, hiszen van vagy ezerhatszáz négyzetméter. Jó, azt tudtam, hogy erre nem igaz a mondás, miszerint „nem kér enni”, ugyanis egy ingatlannal mindig akadnak gondok, tennivalók. Fűnyírás, tetőjavítás, kerítés, egyebek. Hülyének is nézett az átírást intéző ügyvéd, de még a helybéliek is: „Minek maguknak ez?” Talán egyikük sem abba a csoportba tartozott, amelyikbe mi, vagyis hogy tényleg nincs se lakásunk, se házunk, de azért még nem vagyunk az utcán se. Tény, hogy minden ellenérvvel szemben mégis optimista voltam, és úgy véltem, vállalható ennyi teher. És legalább lesz célunk. Meg aztán ha adódik egy kis szabadság, nem kell gondolkodni, hová is menjünk kikapcsolódni. Eleinte talán csak sátorozni tudunk a kertben. Közben keresgélni kezdtem a vályogházakkal foglalkozó építési vállalkozókat, és lelki szemeimmel láttam, hogy tíz-tizenöt év múlva akár mintaprojekt is lehet a mi kis házunk felújítása, korszerűsítése.

Csakhogy már az első hónapokban jöttek a gondok. Az ereszcsatornát meg kellett javíttatni, hogy ne ázzon a homlokzati lábazat. Ennek kapcsán ismerkedtem meg a falu boltosával, aki sok mindennel foglalkozik. Többször is segítségemre volt, mindig tisztességesen elvégezte, amire megkértem, és sosem húzott le. Akkor is segített, amikor kiderült, hogy a házba érkező villanyvezetéket korábban megcsapolták, így az áramszolgáltató munkatársai végül kénytelenek voltak kiköttetni, és leszerelni a mérőórát. Az oda-vissza kb. hatszáz kilométer távolság miatt nem tudtam volna megoldani, hogy minden egyes kiszállás alkalmával személyesen jelen legyek. Még szerencse, hogy más közmű eleve nem volt bekötve, így azzal nem akadt külön gond. Ősszel aztán jelentkeztek további problémák. A közelben lakó, nem feltétlenül a felső tízezerhez tartozó szomszédok közt akadtak, akik jónak látták a melléképületekből kimenteni a faanyagot télire tüzelőnek. Maga a lakóház teteje ugyan nem volt rossz állapotban, de inkább javításokat igényelt volna, mint további bontást. Mondanom sem kell, hogy az alkalmilag megjelenő szükséget szenvedők azonban legkevésbé sem az állagmegóváson és kárenyhítésen serénykedtek. Már nem csak a kerítés nélküli telket tekintették közterületnek, amelyen kedvükre keresztüljárhatnak, és onnan bármit szabadon prédálhatnak, hanem az üresen álló, de kulcsra zárt épület ajtóit is feltörték. Boltos ismerősünkkel telefonon tartva a kapcsolatot, értesültem az újabb és újabb kihívásokról. Viszonylag hamar fogant meg bennem az elhatározás, amivel feleségem is teljesen egyetértett, hogy mielőtt még valaki széthordaná, felgyújtaná, vagy a földdel tenné egyenlővé házunkat, inkább ajándékozzuk el, és hadd lakjanak benne legálisan olyan emberek, akik számára még ez a megoldás is jobb a semminél. Kis hazánkban ugyanis vannak ilyenek sokan. Talán nem ők az átlag, talán nem is a túlnyomó többség, de annál sajnos sokkal többen vannak, mintsem el lehetne menni a tény mellett, hogy egy üresen álló ház, még ha olyasvalakié is, akinek magának sincs egyebe, luxus.

Így történt, hogy a házzal kapcsolatos utolsó segítségkérés arra vonatkozott, hogy térítés mentesen írják át valaki helyi embernek a nevére, aki vállalja, hogy olyan szegény sorsú család rendelkezésére bocsátja otthonként, akik valóban rászorulnak, és meg is becsülik a támogatást. Most egy fiatal pár lakik benne, akiknek van egy gyerekük és a másodikat várják.

Ez egy átlagos történet, átlag alatti lehetőségekkel rendelkező emberekről. Nagyon sok jó dolog történhetne még az országban anélkül, hogy bárkinek is fel kellene áldoznia magát vagy jólétét valami nagyobb jóért. És még csak megyéket sem kellene átutazni azért, hogy találjunk valakit, akin segíthetünk. Sőt, talán azért sem, hogy találjunk valakit, aki segít. Lehet nevetségesnek tartani ezt a történetet. Lehet azt mondani, hogy könnyű úgy jótékonykodni, ha az ember amúgy is csődöt mondott valamiben, és jobb híján a rosszat fordítja látszólagos erényre. Tény, hogy ha előre ismerem a történet kimenetelét, nem mondtam volna azt, hogy van felesleges kidobni való félmillióm a szegényekre. Pláne, hogy még mindig adósságokat törlesztek. De most már hálás vagyok azért, hogy kiderült, még ebben a nyomorult helyzetben is vagyok olyan gazdag, hogy legalább egy kicsi jót tehessek. Tény, hogy ebben a történetben senki nem lopott el sem országot, sem szállodákat, sem gyárakat, sem közmédiát, sem bankokat, sem magánnyugdíj megtakarítást, sem erdőket, sem tavakat, sem vadászterületeket, sem mintagazdaságokat, sem kastélyokat, csak néhány korhadt deszkát, de azt is végső szükségből, ám mára ennek is vége.

Mert vannak ám lopós történetek is manapság, sajnos bőven. És egyelőre nem úgy tűnik, mintha végük lenne. Talán nem túl merész állítás, hogy a két változat közül az egyik a nyomort, az igazságtalanságot és az emberek közti egyre nagyobb különbséget erősíti, ennél fogva előmozdítja a biztos végpusztulást. A másik viszont előre mutató, gyógyító és az életet szolgálja. Az egyiktől óvni, míg a másikra bátorítani szeretném embertársaimat.

Ezért írtam le a történetet. Hogy aztán melyik előre mozdító és melyik a pusztulásba vezető, az már legyen kinek-kinek a saját döntése. Én ugyanis nem akarom rákényszeríteni a saját értékrendemet senkire. Liberális vagyok ugyanis. Ismétlem: liberális. Ezzel együtt jár, hogy van nagyon határozott értékrendem, miszerint a lopás bűn, míg a másokon segítés viszont jó. Hogy ezt valaki rajtam kívül így gondolja, nem kell keresztyénnek sem lennie. Csak mert történetesen én keresztyén vagyok. De ennek csak annyi jelentősége van, hogy a „Jóistenre” hivatkozó rablók figyelmeztetését még inkább fontosnak tartom. Mert tényleg lesz igazság szolgáltatás és tényleg lesz ítélet.

Fotó innen

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr8212476539

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

movie 2017.05.05. 13:26:03

Ez a nagylelkűség ritka manapság! Jó tett volt!

FlybyWire 2017.05.05. 13:32:46

50-53 évesen 1 milliót összekaparni probléma?
Aranyos, hogy meg vagy elégedve a fizetéseddel. És ebben most 0,00% irónia, vagy szarkazmus sincs!
Picit szomorkás, de inkább csodálatot és elismerést érzek.
Respect.

sokasebi · http://pacifictime.blog.hu/ 2017.05.05. 15:21:40

Atirni valaki nevere, aki majd befogad egy szegeny csaladot - ennek mi ertelme van? A poster nem tudna befogadni egy szegeny csaladot ingyen alberletbe vagy némi allagmegovasert cserebe es akkor megmarad az ingatlanja is. A szolgalati lakas vajon megmarad a nyugdijas evekre is? Talan Nem veletlen, hogy az ugyved is hulyenek nezte!

Mansell 2017.05.05. 16:48:45

Igazi, életszagú történet. (Nem.)

Zolcsi77 2017.05.05. 17:48:06

Egy ilyen helyen laktunk sokáig. Amikor ott laktunk éltünk mint Marci Hevesen - semmi rezsi, semmi zaklatás. Később úgy döntöttünk, hogy elköltözünk, de tudni lehetett, hogy kell oda valaki aki vigyáz a házra. Először egy szerény bérletre gondoltunk, de ez végül nem jött össze. Később odaadtuk volna ismerősi körben ingyen használatra - ez elhúzódott, aki albérlet helyett kiment volna lakni, készült az ottani életvitelre (pl vett egy motort, hogy ne a kisebbséggel utazzon együtt a buszon, hűtőt, mosógépet vett). Volt vadidegen kisgyermekes pár is aki a facebook bejegyzést látva szívesen lakott volna ott ingyen, cserébe azért, hogy vigyáz a házra meg a telekre, de akkor már ráharapott a dologra az ismerős - mire kiköltözött volna felgyújtották a házat, hogy elhordhassák belőle a vasat. Ott laktunk évekig mégsem tudtuk, hogy néhányan ebből gazdagodnak, hogy az üres házakat szakmányban felgyújtják, hogy kiszedhessék belőle a fémet.
Valami büntetés talán mégis van: az egyik felbújtó (aki a lopott dolgokat és a vasat eladta volna) börtönbe került, tanúskodtam ellene a tárgyalásán. Az elkövetők egyike aki akkor még kiskorú volt (ezért nem büntethető, pont ezért intézte a dolgot társaival együtt ő) megégett egy lakástűzben és most félnyomorék. Mondják legalábbis. Remélem a többi is elnyeri méltó jutalmát valamiképp.

midnight coder 2017.05.05. 19:13:14

Ebből a történetből kb. az a rész hihető, hogy a magára hagyott házat szétlopták a hátrányos helyzetűek.

Bicepsz Elek77 2017.05.05. 21:55:31

Az ar mar jelzi, hogy mifele emberek vannak a szomszedban. Ugyanaz a telek Szolnok megyeben ( a varos mellett) 300 000 ami Veszprem megyeben (a varos mellett)3 millio Budapest mellett meg 10 millio. Nem akkor kaszal az ember, amikor elad, hanem amikor vesz tartja az ingatlanos mondas!!!
Amugy volt hasonlo sztori a kurucon: korhazba kerult egyedulallo bacsi es 2 honap alatt szethordtak a hazat...

kvadrillio 2017.05.05. 22:08:57

NA EZÉRT A HORTHY II. KORSZAKÉRT, LELŐNÉM AZ ÖSSZES EDDIGI KORMÁNYT MERT MEGÉRDEMLIK !!!!!
Kilakoltattak egy 80 éves házaspárt Debrecenben
2017. ápr. 26. 15:49

kilakoltatás
kilakoltatták
Debrecen
Idős

Képünk illusztráció! /Fotó: Northfoto
Képünk illusztráció! /Fotó: Northfoto
4354
12
Krusinszki József újságíró

Debrecen - A hivatali bürokrácia áldozatai lett az az idős házaspár Debrecenben, akit rendőri segítséggel lakoltattak ki otthonukból ma délután. Nagy Mária tíz évvel ezelőtt vett fel 15 millió forintos devizahitelt, amiért cserébe szülei házát adta fedezetként.
Hirdetés

-Évek óta nem fizetem normálisan a hitelt, azóta, hogy 190 ezer forint lett a törlesztőm. Éppen ezért egy per van folyamatban a bank és köztem, de a végrehajtást felfüggesztették ellenem - kezdett bele zaklatottan a nő, aki telefonbeszélgetésünkkor éppen szüleinek vásárolt be. Őket ugyanis annyira megviselték a történtek, hogy mind a ketten a közeli kórházban feküdnek jelenleg. -Édesapám 80, édesanyám 75 éves. Egy élet munkáját vették el tőlük - folytatta Mária, aki elcsukló hangon hozzátette: szülei elkeseredésükben öngyilkossággal fenyegetőztek, így reméli pár napig - legalább addig, amíg pszichológus nem látja őket - a kórházban tartják őket.

Mária ellen felfüggesztették, ám a szülők ellen tulajdonképpen ugyan abban az ügyben tovább folytatódott a banki eljárás.

- A korábban eljáró debreceni jogi képviselő egyszerűen nem vette észre azt, hogy Mária ellen a végrehajtás felfüggesztésre került, de ezzel egyidejűleg a szülőknek, mint adóstársaknak a végrehajtás felfüggesztését senki nem kérte. Így fordulhatott elő az, hogy míg Mária végrehajtása egy éve áll, addig a szülők elleni eljárás folyt tovább. Emiatt pedig Mária szüleinek a házát egy komoly ingatlanbefektető vásárolhatta meg egy árverési liciten féláron - mondta Bihari Krisztina, Mária és szülei új jogi képviselője, aki pár hónapja látja el az ő jogi képviseletüket. - Mária is elvesztette az ingatlanát, amit ebből a devizakölcsönből vásárolt. Mire felfüggesztették a végrehajtást addigra a végrehajtó talált egy vevőt erre az ingatlanra is. Jelen pillanatban a két ház együttes értékének az összege sem fedezi a bank követelésének a felét, így az ügyfeleim nyugdíját továbbra is letilthatják - tette hozzá az ügyvédnő, akitől megtudtuk: ha utóbb kiderül, hogy a végrehajtási eljárás jogszerűtlen, akkor a mai nap történt összes eljárási cselekmény is jogellenes, Ez kártérítési és más felelősségre vonási eljárást is maga után vonhat.

A SZOCIALIZMUSBAN SOHA NEM LAKOLTATTAK KI SENKIT A LAKÁSÁBÓL !!!!!!!!!

sírjatok 2017.05.05. 23:33:43

@kvadrillio: "Nagy Mária tíz évvel ezelőtt vett fel 15 millió forintos devizahitelt, amiért cserébe szülei házát adta fedezetként."

Ez zseniális bazdmeg, hogy ilyenkor szerinted nem Nagy Mária a felelős, aki
- 15 milla hitelt vesz fel úgy, hogy nem tud havi 200-at kicsengetni az egész família együtt
- a a szülei lakását adta meg fedezetnek,
- a 8 devizamentéses intézkedés őt mind elkerüli

na ez mind gecimindegy, hanem a kormányok! Na azok a hibásak. Szerencsére Angliában vagy Németországban sosem lakoltatnak ki senkit.

sírjatok 2017.05.05. 23:36:40

@kvadrillio: "-Édesapám 80, édesanyám 75 éves. Egy élet munkáját vették el tőlük - folytatta Mária"

Nem bazdmeg Mária, TE vetted el tőlük, mikor aláírtad azt a szerződést, és a szüleid ingatlanát jelölted meg biztosítékként. És itt nem arról van szó, hogy valaki ne hibázhatna akár ekkorát is, nem ítélem meg Máriát, mert biztos ő sem így tervezte. No de bazdmeg, hát ne fogja már másra!

Almandin 2017.05.05. 23:36:51

@sokasebi: Tényleg nagy hülyeség volt (elnézést a posztolótól).
Mivel még az a veszély is fenyegeti őket, hogy nem lesz fedél a fejük fölött nyugdíjas korukra, a legjobb az lett volna, ha még néhány százezret hozzágyűjtenek, vesznek 12 év múlva egy hasonló házat (esetleg egy picit jobb állapotút), és odaköltöznek.
Más kérdés, hogy addigra egy ilyen helyen úgy leromlik a közbiztonság, hogy életveszélyben lesznek a szomszédaik miatt.

sírjatok 2017.05.05. 23:38:27

A posztoló meg szerintem egy naiv marha, de legalább jószívű, ha így lett és neki nem nagy baj, hát ez van. Valszeg jobb helyre megy ez mintha az Unicefnek küld ugyanennyit.

ballikos 2017.05.06. 09:58:13

@sírjatok: tökéletesen igaz. ha egyes intézmények nem funkcionálnak rendesen, akkor a közvetlen kezdeményezések célravezetőbbek.

egyébként nem tudom, észrevette-e valaki, de ennek a történetnek van egy olyan olvasata is, miszerint egy nagyon pici jóindulattal akár az egész országban fel lehetne számolni a nyomort. de vannak olyanok, akik segítés helyett azt lopják el, ami az útjukba akad. és itt most nem a színesfém tolvajokra gondolok elsősorban, bár az is bicskanyitogató. hanem ami ennél durvább, a poszt végén is van nem is annyira burkolt utalás a nagy tolvajokra.

egyébként szerintem is kamu ez a konkrét sztori, csak didaktikus céllal írta valaki, aki eljátszott a gondolattal, hogy akár így is járhatott volna.