Kötőszó

A ma Budapesten fellépő Eddie Izzard brit humorista már a megjelenésével is bizonyára sokaknál kiverné a biztosítékot. Mivel számára semmi nem szent, még a kereszténység sem, fellépései során sokszor eljön az a pont, amikor az egyszeri hívő ember nagyon szeretné utálni, mégsem megy neki. Mit adhat nekünk egy ateista, transzvesztita humorista?

Szerző: Kövesdi Miklós Gábor, humorista

Ma Budapesten tart előadást Eddie Izzard brit humorista. Ha a Monty Python kiveri a biztosítékot néhány keresztény testvérünknél, akkor valószínűleg az 55 éves Izzard se lesz a kedvencük. Én azonban nagy rajongója vagyok, és mind magánemberként, mind szakmailag életem kiemelt eseményeként értékelem, hogy élőben láthatom az előadását. Felmerülhet a kérdés: Mit adhat nekünk, keresztényeknek egy ateista, transzvesztita humorista? Erre próbálok választ adni.

Eddie Izzard legismertebb száma Magyarországon alighanem Darth Vader a Halálcsillag kantinjában, ami annak idején sok hazai kollégát is megihletett, egy időben feltűnően megszaporodtak kicsiny hazánkban a Darth Vadert felvonultató jelenetetek és stand upok.

Darth Vader a Halálcsillag kantinjában:

Izzardot a mozivásznon is lehetett látni kisebb-nagyobb szerepekben, például a Valkűrben vagy az Ocean filmekben. Az ő megfogalmazásában „heteroszexuális transzvesztitának vagy leszbikus férfinak” kell tekinteni, erről 22 éves korában vallott színt. Istenhez fűződő viszonyáról így nyilatkozott egy 2013-as interjúban:

Sokáig agnosztikus voltam. Biztos ami biztos, ha eljön Ő – világvége, elszámolás! –, akkor azt mondhassam: „Én sosem voltam kimondottan ellened.” Gondoltam, bedumálom magam a Mennyországba.

De aztán arra jutottam, hogy játsszunk nyílt kártyákkal. Kapcsoljunk fénysebességre, járjunk a végére. Ha tényleg lesz világvége, nekem annyi, de nem baj. Úgy döntöttem, vállalom, és inkább önmagam leszek.

Persze, aki követi Eddie Izzard munkásságát a videomegosztó oldalakon, annak túl sok illúziója nem lehetett, hiszen az egyik műsorában hosszasan foglalkozik a Bibliával és a keresztény vallással, zseniális humorral, de a legkevésbé sem hízelgően.

Amíg Mózesről van szó, addig az ember még könnyebben megbékél vele.

 „Képzeld el, hogy sétálsz az úton, és felgyullad egy bokor. Ezek után az égő bokor azt mondja: „Steve! Menj el innen Timbuktuba.” „Megyek!” „És vigyél magaddal mindenkit, akit ismersz!” „Magától értetődik.”

Persze van, amikor a poén inkább csak kötözködés:

„Bekerül a tízparancsolatba egy pont ami szerintem csak egy teszt, hogy kiderüljön, végigolvasták-e az egészet. Ne kívánd felebarátod ökrét... Nem azt mondja, hogy ne lopd el, ne hálj vele, ne öld meg, hanem ne kívánd.”

Itt nyilván arról van szó, hogy a humorista belekapaszkodik a szavak szó szerinti jelentésébe, és nem veszi a fáradtságot a sorok mögé nézni. Ami, tegyük hozzá, olykor a keresztényekre is igencsak jellemző.

Eddie Izzard Mózesről:

Nehezebb a helyzet, amikor Isten és a teremtés kerül terítékre.

„Isten megteremtette Ádámot a maga képére, ami jó dolog. De még azelőtt 65 millió évvel megteremtette a dinoszauruszokat, az unokatestvére, Ted képre. Nyilván Ted volt a fekete bárány a családban, valóságos szörnyeteg.”

Amiből persze gyorsan Isten létének a cáfolata lesz:

„Az Írásban valamiért nem szerepel, hogy és 65 millió évvel előtte teremté a dinoszauruszokat. Vannak olyan vélekedések, hogy talán azért, mert a dinoszauruszokat csak valamikor a 18.-19. században fedezték fel, és nincs odafent semmiféle szakállas öregúr.”

Ezután pedig azt boncolgatja, milyen nehézségekbe ütközhetett Jézus a dinoszauruszok között. Például a „Boldogok a szelídek” igeszakasz nem aratott akkora sikert közöttük.

Pál apostolt kissé hóbortos levelezőtársként ábrázolja, aki inkább csak bosszúságot okoz a korinthusiaknak.

„Micsoda? Szeressétek egymást, ne kenjetek lekvárt a kenyérpirítóra? Oké, kinek az ötlete volt, hogy levelezni kezdjünk ezzel a Pállal?”

És bál Pálra Szent Pálként hivatkozik, nyilvánvaló hogy Eddie Izzard számára senki és semmi sem szent.

Istenről és Jézusról:

Sokszor eljön az a pont, amikor a jó keresztény nagyon szeretné utálni Eddie Izzardot, de nem megy. Hogy miért? Először is, mert nagyon jó. Egy tehetséges ember őrületesen jó humorral beszél olyasmiről, amit fontosnak tart. Kritizálja a kereszténységet, a vallást? Ateista, persze, hogy kritizálja. Olykor én is kritizálom a kereszténységet, pedig én hívő vagyok. Itt volna az ideje, hogy az úr 2017. évében végre tudomásul vegyük, hogy Isten mindenkié, még az ateistáké is. Természetes, hogy véleményük van Róla, és rólunk, akik hiszünk benne. Volt idő, amikor a keresztények Eddie Izzardot máglyán égették volna el – páran valószínűleg ma is ezt tennék szívük szerint –, ehhez képest néhány potenciálisan bántó poént igazán el lehet viselni. És, számolnunk kell azzal is, hogyha kivesszük Istent a képletből, nagyon sok minden, amiben hiszünk, hülyeségnek tűnhet a kívülállóknak. Mint az égő csipkebokor.

De ami sokkal fontosabb, az az, hogy Eddie Izzardnak igaza van. Nem abban a következtetésében, hogy Isten nem létezik. Hanem abban, hogy ezek az ellentmondások léteznek. A hívők többsége nem tud mit kezdeni a dinoszauruszok, sőt, az ősember és a Biblia tanítása között fennálló szakadékkal. Vagy a Noé történettel.

„Felvitt Noé minden állatból kettőt a bárkára? Nem. Miért vagyok ilyen biztos benne? Próbáld ki.”

Tovább megyek. Rengeteg lelkész sem tud mit kezdeni vele. Többször próbáltam ezekről a témákról beszélni azokkal, akikről azt gondoltam, a Biblia szakértői. Kaptam olyan választ, hogy „nem tudom, de nem is fontos”, de volt, aki már a kérdésfelvetést is blaszfémiának tartotta (nyilván ez a legkönnyebb). Szóval jó, hogy van valaki, aki felteszi nekünk azokat a kérdéseket, amiket mi nem merünk. Mit veszthetünk? A legrosszabb, ami történhet, hogy nevetünk egyet, kapunk néhány jó kérdést, amire válaszolhatunk, és megerősítjük a hitünket.

Borítókép: Eddie Izzard Facebook oldala